Nézem a királyi televízióban a katonai eskütételt, várom a vízi és légi parádét, de nem jön. Mert én még ezen szocializálódtam, aztán még azután is volt, amikor már egyesek szerint nem is lehetett volna. Sőt, még olyan is volt, hogy a nemzeti légitársaság repülője húzott át a Duna felett! Emlékszem, annyi engedélyt kellett hozzá beszerezni, szerintem még a pilóták lábméretét is meg kellett adnunk

Malév-gép-a-Duna-felett.jpg

De nem is erről akarok írni. Ma délelőtt nézhetek reklámokat, meg valamit, ami alá az van írva, hogy Virágzó Magyarország. Na, én ezt most nem nézem, viszont eszembe jutott, hogy tíz évvel ezelőtt pont ugyan ezen a napon milyen kikerekedett szemekkel nézte az akkor 7 éves kisfiam Pristinában a Duna TV-ben a parádét (na, tessék, ő is ezen szocializálódott!) Mondjuk, szerencsénk volt, hogy éppen volt villany, és ment a TV, de ez egy későbbi történet.

Nem áprilisi tréfa volt, hogy 2003. április elsején elindult a Malév menetrendszerinti járata Koszovóba és a férjem egy aktatáskával átment Szarajevóból, hogy beindítsa az állomást. Akkor a megcélzott utazóközönség a nemzetközi közösségek tagjai és a külföldön, elsősorban Észak-Európában és az észak-amerikai kontinensen élő albán diaszpróra volt. A nemzetközi repülőtér, ahova érkeztünk: 

 pristina nk repülőtér.jpg

Az első járat sokat tapasztalt kapitányát, L.Attila Fokker típusfőpilótát is meglepte, amikor a pristinai torony a bejelentkezéskor magyarul üdvözölte a járatot. A repülőtér irányítását a KFOR békefenntartók biztosították, ahol magyar légiforgalmi irányítók is teljesítettek szolgálatot. A Malév akkor az osztrák, a török, a szlovén, a svájci és a bolgár mellett a hatodik külföldi légitársaság volt, amelyik menetrendszerűen közlekedett Koszovóba. Az egykori jugoszláv tartományt súlyos harcok után 1999 júniusában Belgrád az ENSZ felhatalmazással és orosz részvétellel felállított KFOR erőknek kényszerült átadni és a szerb katonáknak két hét alatt el kellett hagyniuk a területet.

 pristina utca 2.jpg

Pristina kopár hegyek között egy völgyben terül el, sehol egy fa, erdő, ezért minden poros, piszkos. A repülőtér környéke akkor elhanyagolt volt, a gurulóút mellett derékig ért a gaz és mindenütt, még a szántóföldeken is kommunális szemét, műanyag flakonok ezrei voltak.

A repülőtéri bekötőúton állt egy kapu, ahol elhelyeztek egy ládát és volt felette egy tábla: a fegyverekben lévő lőszereket itt kérik kiüríteni! Harcedzett balkániként ezen én már meg sem lepődtem. A légi kikötőt turbános indiai békefenntartók felügyelték, a jegykezelés teljesen automatizált volt, a fogadóépület azonban nagyon kicsi és minden kényelmi felszereléstől mentes olyannyira, hogy még egy üveg vizet sem lehetett vásárolni.

 pristina repülőtér 2.jpg

Az első, nyitójáraton nem tolongtunk, rajta volt a Malév delegáció nem kis létszámmal (akkor már a második-harmadik vonal volt vezető beosztásban, imádták ezeket az ingyenes, de napidíjjal járó utazásokat). De ezen a járaton legnagyobb megdöbbenésemre útitársunk volt egy törékeny fiatal hölgy. Nem tudtam ellenállni, a fedélzeten odaültem mellé, és megkérdeztem, hogy miért utazik Pristinába? Valakije ott szolgál, ott dolgozik? Nos, ő ügyész volt és egy nemzetközi pályázat nyerteseként az elkövetkező hat hónapban az ENSZ égisze alatt működő koszovói igazságszolgáltatásban dolgozott. Azt mondta, ilyen tapasztalatokra, mint ott, csak nagyon kevés országban tehetne szert. Kíváncsi lennék, vajon mi lehet vele, nem kizárt, hogy útja a hágai nemzetközi bíróságra vezetett.

Lezajlott a fogadás a járatnyitás napján, és amikor az ottani albán vezérügynök azt mondta a férjemnek, hogy Isten hozta a családban, na akkor vert ki engem a jeges veríték! És mint később kiderült, nem is egészen alaptalanul. De erről majd, és a pristinai hétköznapokról már csak a hét végén tudok írni.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr315468094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

DRPH 2017.08.29. 23:14:15

Tisztelt Szerkesztő,

Én történetesen nagyon jól ismerem a cikkben szereplő hölgyet, lévén a feleségem...