Kiégett villamos az elhagyatott kereszteződésnél, ami a szarajevói kulturális-sport komplexum, a Skenderija felé, a téli sportok fellegvára, a Jahorina felé és az Elnöki Palota felé irányít. Ez a kép 1992. május 2-án készült Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban, és bejárta az egész világot.

ostrom.jpg

Ezen a napon megkezdődött egy város leghosszabb ostroma a modern hadviselés történetében.

Bosznia-Hercegovina lakói 1992. március 1-jén népszavazáson döntöttek arról, hogy az országuk független legyen-e, vagyis Szlovéniához és Horvátországhoz hasonlóan elszakadjon-e a Jugoszláv Szocialista Szövetségek Köztársaságától. A referendumon a választók 64%-vett részt, és 99% a függetlenségre szavazott. Vagyis, Bosznia sorsa eldöntettetett.

1992-ben a Jugoszláv Néphadsereg fenntartások nélkül Milosevics szolgálatában állt, megkezdődtek a háborús előkészületek a Szarajevó környéki hegyekben, azt állítva, hogy a várost akarják megvédeni az ellenségtől. Akkor még a szarajevóiak nem tudták, elképzelni sem tudták, hogy ki az ellenség.

ostrom 5.jpg

                                                         A körülzárt város

Hogy az ellenség maga a jugoszláv hadsereg és vele együtt a Radovan Karadzsics féle állig felfegyverzett szerb félkatonai alakulatok. Karadzsics Milosevics embere volt, kiválóan alkalmas arra, hogy viszályt szítson az emberek között. Arkan és Seselj embereinek segítségével nagyon gyorsan elhitették a boszniai szerbekkel, hogy a köztársaság szerb föld, amit meg kell védeni.

A Nagy-Szerbia ideológiája sikeresen fordította egymás ellen az egykori szomszédokat, munkatársakat, az egy padban ülő diákokat. Kitört a háború. Habár az ENSZ elismerte Bosznia szuverenitását, a szerbek nem fogadták azt el, legyilkoltak, leromboltak mindent, amit az útjukba került.

És Szarajevó is az útjukba került. 1992. május 2-án teljesen bezárult a kör a város körül. 65 km hosszan 260 tank, 120 gránátvető irányult a városra.

ostrom 3.jpg

Május 2-án a szerb katonák megpróbálták elfoglalni az Elnöki Palotát a városközpontban. Szabályos utcai harc kezdődött, a legjelentősebb összecsapások az épülettől 150 méterre, a Skenderiján törtek ki. A támadás azonban meghiúsult, az Elnök Palotát a jugoszláv néphadsereg katonái nem tudták elfoglalni, de az ostromállapot fennmaradt.

postapalota 3.JPG

postapalota szarajevó.jpg

  Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legszebb épülete a szarajevói Postapalota

A tüzérségi támadások következtében kigyulladt és teljesen kiégett a Postapalota, amiben a Belváros és az Óváros legjelentősebb telefonközpontja is működött, ezzel a város telefon összeköttetése a külvilággal gyakorlatilag megszünt. Támadás érte a TV székházát, a televízió adótornyát

A második világháború után először ezen a napon 15.40-kor szólaltak meg újra a légvédelmi szirénák.

A támadásokat a Bosznia Köztársaság rendőrségének speciális egységei, a Területi Védelmi Erők egységei, a Hazafias liga, a Zöldsapkások és civilek verték vissza. A városukat védték.

unprofor repülőtér 2.jpg

A repülőtér már a boszniai szerbek kezén volt, de ott voltak az UNPROFOR (ENSZ Védelmi erő) egységei is. Azon a napon érkezett vissza Lisszabonból a béketárgyalásokról Alija Izetbegovics elnök. Erről így ír a könyvében:

izetbegovics.jpg„A tárgyalásoknak semmi eredménye nem volt, így mi haza indultunk. Olaszország és az Adria felett repültünk semmit nem tudva arról, hogy mi történik Szarajevóban. Szarajevó utcáin azon a napon valódi háború folyt a volt jugoszláv hadsereg ottmaradt erőivel, amik egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a szerb nacionalistákra, élükön a vezetőjükkel, Karadzsiccsal.

A pilóta Rómában leszállt üzemanyagot vételezni. Telefonon beszélt Szarajevóval és megkapta a leszállási engedélyt.

Körülbelül félúton lehettünk az Adriai-tenger felett, amikor odajött hozzám a légiutaskísérő, aki addig a másodpilóta ülésében foglalt helyet, és arról tájékoztatott, hogy nem szállhatunk le Szarajevóban, válasszak Belgrád vagy Zágráb között. Úgy döntöttem, hogy természetesen Zágráb.

Mind aggódva hallgattunk, egészen addig, amíg nem éreztük, hogy a repülőgép északnak fordul. A pilótakabinból érthetetlen szavak hallatszottak ki angol nyelven, majd ismét megjelent a légiutaskísérő és azt mondta, hogy leszállhatunk Szarajevóban, de csak a saját felelősségünkre. Egy pillanatig sem haboztam.

Bosznia felett felhős volt az ég, de a látási viszonyok jók voltak. A kora esti órákban értünk földet. Azonnal láttam unprofor repülőtér.jpga repülőgép ablakán keresztül, hogy az én UNPROFOR kísérőim sehol nincsenek. Voltak ott különböző egyenruhások, de a „kék sapkások” sehol. Ott voltak a Jugoszláv Néphadsereg katonái, de ahogyan később kiderült teljes egészében Karadzsics irányítása alatt. Azt mondták, hogy be kell velük menjek a repülőtér igazgatójának irodájába és túszok vagyunk.” (Alija Izetbegovics: Emlékeim - TKD Sahinpasic -Sarajevo 2001)

 

A tárgyalások Izetbegovics szabadon engedéséről 24 órán keresztül folytak. A városon belül még a jugoszláv néphadsereg felügyelte a kaszárnyákat, a Tito laktanyában volt akkor a főhadiszállásuk Kukanjac tábornok irányításával. Izetbegovics elnök szabadon engedéséért cserébe a parancsnok és a szerb katonák szabad elvonulását kérték. Az ENSZ ezt el is rendelte, az elnök szabad lett, a katonák elhagyták Szarajevót, a bosnyák katonák így némi fegyverhez jutottak.

 szarajevói életkép vigyázz mesterlövész 1992_1.jpg                                 Vigyázz! Orvlövészek!

1992. május 2-a után lehetetlenné vált az emberek és az áruk mindennemű ki-és bejutása a bosnyák fővárosba.

Azon a napon kezdődött az ostrom, ami 1460 napig tartott. A városlakókat aknavető gránátokkal, légvédelmi rakétákkal és orvlövészek lőtték… Emellett a megkínzott embereknek meg kellett küzdeniük azzal is, hogy akadozott, vagy megszűnt a víz-és áramszolgáltatás, nem volt gáz és ott volt a krónikus gyógyszer és élelmiszerhiány. A város szó szerint éhezett.

Szarajevó ostroma 11 541 áldozatot követelt, közülük több mint hétezer személy 1992-ben halt meg. A város kórházainak orvosai naponta 5-50 sérültet láttak el, akiket orvlövészek golyója sebesített meg.

megemlékezés 2012 kusturica.jpg     megemlékezés 2012.jpg

Egy-egy piros szék minden hiányzó szarajevóinak - megemlékezés 2012-ben                         

A mai nap Szarajevó Kantonban munkaszüneti nap. Ezen a napon a város védőire emlékeznek, virágot visznek a Kovacs és a Lav temetőbe, a Kosevo stadionba, és fejet hajtanak a hősök emléke előtt. Hogy a stadionba miért? Mert a harcok alatt az emberek temettek mindenhova, parkokba, közterületekre és közte a Kosevo stadionba is. Főként éjszaka tudtak szeretteiktől búcsút venni, mert a környező hegyekből a temetési meneteket gyakran sorozta meg az ellenség. Természetesen ezeket az ideiglenes temetkezési helyeket felszámolták, a háború hősi halottai, a sehidek azóta végső nyughelyükre kerültek.

ostrom 4 kosevo stadion_1.jpgtemető kovac.jpg                   A mártírok temetője Kovaci negyedben

 Sírok a Kosevo stadionban

A bejegyzés trackback címe:

http://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr66107645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Alibanya1 2014.05.02. 18:29:20

A XX. század bővelkedik értelmetlen és iszonyatos vérengzésekben és történelmi eseményekben, városnak ez az ostroma mindenképp a legszörnyűbbek közé tartozik és teljességgel értelmetlen volt, még sok mindent megemlíthetne a poszt, az alagutat melyen keresztül megpróbálták megszervezni egy több mint százezres nagyságrendű város élelmezését, a panelházak oldalában kiálló kályhacsöveket, amivel fűteni próbáltak a szerencsétlenek stb... és ez egy nagyszerű többnemzetiségű, színes kultúrájú város volt.

Nosztalgikus 2014.05.02. 21:45:07

balkanimozaik.blog.hu/2013/08/07/a_szarajevoi_haborus_alagut_i

balkanimozaik.blog.hu/2013/08/07/a_szarajevoi_haborus_alagut_ii

balkanimozaik.blog.hu/2013/08/07/a_szarajevoi_haborus_alagut_iii

Ezeket irtam a szarajevói alagútról, és azt hiszem, ha keresgél, még a családi visszaemlékezések kapcsán talál Szarajevóról. Életünk csodálatos része volt az a négy év, amit ott tölthettünk, és döbbenten néztük azt a pusztitást, amit véghez vittek és figyeltük tisztelettel azt az élni akarást, ami bennük volt.
Sok mindent átértékel az ember, amikor évekig egy olyan városban él, ahol kézzelfogható közelségben van a háború pusztitása, ahol a gyerekei osztálytársai mesélnek az átélt borzalmakról.
Köszönöm, hogy megtisztelt a véleményével.

McKinney 2014.05.03. 12:51:10

Az ensz erők bénázása sok életbe került Boszniában

Alibanya1 2014.05.03. 14:06:33

@Nosztalgikus:
Ismerős az érzés, én is ott éltem pár évet, de még a háború előtt, a háború után visszalátogattam pár napra, azt hiszem, hogy egy életérzés lett elpusztítva a város ostromával. Valahogy mindig úgy éreztem, az ott töltött évek során, hogy itt tényleg sikerült az évszázadok alatt megvalósítani, a népek és kultúrák egymás mellett élését, a pozitív egymásra hatásokat, egy téren azt hiszem négyféle templom...Szóval, biztos nem volt idilli a helyzet, de nagyon kellemes volt. Kelet és nyugat között lehetett szörfölgetni, én imádtam, nos visszatértemkor már egész más volt a hangulat. Nem tudom sikerül-e Szarajevónak ebben a tekintetben is megújítania magát?!

Liquid_Night 2014.05.03. 14:34:05

@Alibanya1: Gondolom azért kellett elpusztítani, mert ott működött az együttélés, és ezzel veszélyes volt azokra, akik hatalmukat és pozíciójukat a megosztásnak köszönhetik. Számomra ez a legundorítóbb az egészben, és ez a jelenség él a mai napig erdélyben, szlovákiában, az EU-ban...mindenhol. Gyűlölöm. Sokáig elhittem, hogy maguk az emberek azok, akik nem férnek meg egymással, pedig alapvetően mindenkiben ott a tendencia hogy inkább ne verje be a másik száját

Alibanya1 2014.05.03. 14:45:52

@Liquid_Night: érzésem szerint is az emberekben megvan a tendencia, de egyszer csak jön egy karizmatikus ember, egy hataloméhes ember és minden összeomlik, vagy hogy van ez nem értem, de már pár ilyent láttunk. Minden esetre Szarajevó nagyszerű város... Imádom, ahogy például a főutcán végig sétálva szinte időutazáson veszel részt, ahogy egymás után következnek a különböző korok épületei szigorúan időrendi sorrendben :)

...elmúlik... 2014.05.03. 14:51:17

Bele sem merek gondolni, hogy bármelyik magyarországi város hasonló helyzetbe kerülhetne, mint Szarajevó.

Nosztalgikus 2014.05.03. 15:12:35

@Alibanya1:
Ez pontosan igy van. Jött egy ostoba, nacionalista, de hatalommal rendelkező ember - Milosevics - és megtalálta maga körül azokat a talpnyalókat, akik segitségére voltak, hogy az ország népeit egymás ellen forditsák. Persze, abban is van igazság, hogy Jugoszlávia önmagában egy mesterségesen összerakott ország volt, de működött. Egyébként éppen Bosznia-Hercegovina volt a legutolsó, ahol népszavazást irtak ki, a még közös elnöki üléseken a bosnyák fél érvelt a legtovább amellett, hogy maradjanak a szövetség részei. Sajnos nem igy lett, a legtöbbet szenvedett térség lettek.
De sikerült visszahozniuk azt az Ön által is tapasztalt régi érzést, csak egy kicsit óvatosabban. De a város légköre, az emberek mentalitása, az önzetlen segitségük egyszerűen elképesztő volt. Mi is és a gyerekeim is (akkor 16 és 4 évesek) lubickoltunk benne. Szerettek minket és mi is szerettük őket. Jó volt köztük élni.
Szarajevó pedig a világ egyik legszebb városa, akinek módja és lehetősége van, nem szabad kihagynia. Valódi időutazás akár az általunk is ismert török korba, akár az általunk teremtett Monarchia korába.

Nosztalgikus 2014.05.03. 15:21:49

@McKinney:
Az biztos, hogy Európa és az ENSZ megbukott ennek a polgárháborúnak a kezelésében. Békefenntartókat vezényeltek oda, ahol véres háború dúlt, mindenféle felhatalmazás és jogositás nélkül. Ezért nézték tehetetlenül a holland kéksapkások Mladics tombolását Srebrenicában és asszisztáltak a tömeggyilkossághoz. A művelt Európa kellős közepén Amerika kellett ahhoz, hogy 1995-ben a szarajevói Markale piac elleni támadás után, amiben 67 ember vesztette életét, ellentmondást nem tűrően a tárgyalóasztalhoz kényszeritse a feleket és kierőszakolja a békeegyezmény aláirását.

...elmúlik... 2014.05.03. 15:46:41

@Nosztalgikus: Európának nem volt érdeke a volt Jugoszlávia egyben tartása. Ahogy az oroszoknak sem. Ők a szerbeken keresztül befolyásolnak, Európa a horvátokon keresztül. Annak idején felmerültek konföderációs elképzelések, de egy balkáni konföderáció teljesen ellentétes mint a nyugati, mint a keleti érdekekkel. Ráadásul elég erős érdekérvényesítő képessége lenne, pláne amennyiben a többi országot (Albánia, Bulgária, Görögország) is megnyernék a gondolatnak.
Ráadásul ez csupán egy utópisztikus elgondolás, ami mindjárt a kardcsörtető szerb nacionalizmuson bukik el első lépésben, nem beszélve a további akadályokról.

Sajnos a bosnyákok voltak a legnagyobb veszteség elszenvedői ebben a konfliktusban, mint a térség legkisebb létszámú nációja.

Dragan Rafajlovic 2014.06.15. 06:32:26

Sarajevo elso aldozata egy szerb orom apa volt aztan a szerbek elbarikadoztak magukat varosreszekben azt gondoltak hogy ez var a szerbekre a szabad Boszniaban!

Azert nem kell vedeni se a horvatot se a bosnyakot se az albant vannak szepen etnikai tisztogatasok mindegyik oldalon!
Pl Mostarhoz a szerbeknek semmi koze sem volt ott a horvat HVO tombolt!

Egyik kutya masik eb volt azert ezt ne felejcsuk el !
Nem a szerbeket vedem csak ez nem fekete meg feher!

Nosztalgikus 2014.06.15. 17:28:17

@Dragan Rafajlovic: Ebben teljesen egyetértünk. A háborúban semmi nem fekete és nem fehér. Hogy mi vezetett az esküvői menetbe lövéshez, annak is voltak előzményei, hogy egy időben mindenki harcolt mindenki ellen, az is igaz. A több mint 400 éves mostari Öreg-hidat a HVO ágyúzta bele a Neretvába. Vajon miért?
Én láttam Koszovóban azokat a szerb gyerekeket, akiket a KFOR katonák kisértek iskolába, és voltam olyan szerb faluban, ahol egy nap 2 órára adtak villynat az albánok az ott lakóknak. Vagyis, valóban semmi nem fekete és nem fehér, különösen nem egy háborúban. Kikiáltani egyik népet abszolút bűnösnek, a másikat pedig csak áldozatnak, az elfogadhatatlan. Van persze különbség az áldozat és a vétkes mértéke között. De ennek a háborúnak csak vesztesei voltak.

Dragan Rafajlovic 2014.06.16. 06:52:18

Igen ez igy igaz mar talan kezd oszlani az a tev hit hogy a szerbek voltak a gonoszok a tobbiek meg az angyalok!