1992 óta gyilkolták egymást a délszláv polgárháborúban szerbek, horvátok, bosnyákok, a nemzetközi közösségek békefenntartókat küldtek szinte semmi jogosítással, béketerveket dolgoztak ki, amiket valamelyik fél biztosan nem írt alá, és folyt az öldöklés. Szarajevó 1992 május óta blokád alatt volt, az emberek éheztek és fáztak. A belvárosban lévő Markale csarnok mögött lévő Városi piac egyike volt azoknak a helyeknek, ahol az ostrom ideje alatt is be lehetett szerezni élelmiszert. 

marklale.jpg

1995. augusztus 28-án délelőtt 11 órakor öt erős robbanás hallatszott. A 120 mm-es löveggránátokat a Trebević irányából lőtték ki, a piac északi bejáratánál robbantak fel és megöltek 43 embert, több mint 84-et megsebesítettek.

Nem ez volt az első támadás a piac ellen. 1994. február 5-én déli 12 órakor a szerb hadsereg egyszer már megtámadta az élelmet beszerzőket. Abban a támadásban 68-an vesztették életüket és 144-en sérültek meg. 

markale-620x350.jpg

Az 1995. augusztus 28-i támadás volt az utolsó, amit végrehajtottak a város ellen, mert végre megindultak a NATO egységek és megtörtént az első katonai beavatkozás, megkezdődött a „Szándékos erő” akció. Ezzel a szerbek katonai-politikai vezetését rákényszerítették, hogy feloldják Szarajevó blokádját, és visszavonják a tüzérséget a főváros körüli hegyekről. 

f-16_deliberate_force.JPG

                                  F-16-os a NATO "Szándékos erő" akcióban

A mészárlás körülményeinek kivizsgálását ENSZ katonák végezték, a jelentéseik titkosak voltak, ami számtalan találgatásra adott lehetőséget a médiában és a lakosság körében is. A híresztelések arról szóltak, hogy a kivizsgálók nem tudják meghatározni a helyet, ahonnan a gránátokat kilőtték. Ezeket a találgatásokat a szerb hatóságok erőteljesen támogatták éppúgy, mint az 1994-es véres támadás után is, és megpróbálták a felelősséget a boszniai hadseregre hárítani. Azzal vádolták a bosnyák kormányt, és személyesen Izetbegović elnököt, hogy saját lakosságát bombázta azért, hogy nemzetközi felháborodást és beavatkozást érjen el. 

Az ENSZ közgyűlésnek 1999-ben benyújtott vizsgálati anyag azonban egyértelműen megállapította, hogy mind az öt gránátot a Szerb Köztársaság hadserege lőtte ki. 

_milosevicdragomir_big.jpg

Dragomir Milošević tábornok hágai bírósági tárgyalásán tanúként hallgatták meg David Harland-t, az ENSZ civil ügyek boszniai szektorának volt vezetőjét, aki elismerte felelősségét annak a mítosznak az elterjedésében, hogy az UNPROFOR nem erősítette meg, ki lőtte ki a gránátokat a Markale piacra 1995 augusztusában. 

A támadás napján Rupert Smith az UNPROFOR parancsnoka kijelentette, hogy „nem világos, hogy ki lőtte a gránátokat.” Mondta ezt annak ellenére, hogy „az UNPROFOR hírszerzési egysége már rendelkezett olyan technikai jelentéssel, ami kétségtelenné tette, hogy a lövedékek a Szerb Köztársaság hadseregének lukovicai egységétől  érkeztek” - vallotta Harland

david_harland.jpg

                                              David Harland Hágában

David Harland volt, aki azt tanácsolta Smith tábornoknak, hogy semleges állításokat tartalmazó jelentést terjesszen elő, hogy „ne figyelmeztessék a szerbeket, tudván, hogy készül a NATO légitámadás az állásaik ellen”, és "ne sodorják veszélybe az ENSZ erőket, akik akkor a szerb hadsereg ellenőrzése alatt álló területeken voltak". 

stanislav-galic160413.jpg

                                           Stanislav Galić Hágában

A Markale piac elleni támadásért a hágai nemzetközi bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Stanislav Galićot, a szerb hadsereg Szarajevó-római hadtest parancsnokát. A 2006-ban meghozott ítéletben olvasható: „ez a támadás példa arra, amikor civileket szándékosan céloznak meg.” 

markale-52216-3.jpg

                                A Markale piac a 2000-es évek elején

A Szarajevóban töltött évek alatt megszámlálhatatlanul sokszor mentünk el gyalogosan, kocsival a piac mellett, sokszor vásároltunk is ott és a történtek ismeretében mindig valamiféle megilletődöttséggel jártam a sorok között. A maléves kolléganőnk ezen a napon nem dolgozott. Talán 200 méterre laktak a piactól, a Marsala Titan, és a háború alatt gyakran jártak ők is ide vásárolni. Ezen a napon az édesanyja nem engedte, hogy ő menjen le... és az anyukája többet nem jött haza.

Az áldozatok hozzátartozói és a túlélők köztünk járnak. Az elvakult gyűlölet azóta is szedi áldozatait és mi úgy tűnik, nem tanulunk.

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr4412785474
Nincsenek hozzászólások.