Európa és a világ számára sem lehet közömbös, hogy a nagyhatalmak, különböző politikai, vallási nézetek milyen befolyással bírnak a Nyugat-Balkánon? 

stephan_scwarz_cdu.jpgA térség jelenlegi helyzetének értékeléséhez a német CDU volt képviselője, Stefan Schwarz a srebrenicai vérengzésről mondott véleménye során jutott el. Az ENSZ által „védett zónává” nyilvánított boszniai kisvárosban 1995 júliusban a Ratko Mladić vezette Boszniai Szerb Köztársaság hadserege meggyilkolt több mint 8700 muzulmán lakost, főleg férfiakat és fiúgyermekeket. A német politikus szerint Srebrenicáért mindig csak az ott szolgálatot teljesítő holland békefenntartókat, és ezzel együtt Hollandiát hibáztatni „nagyon olcsó fogás”, mert „a felelősség egész Európát terheli”, amit el kell végre ismerni és viselni kell a következményeit.  

A mai Bosznia-Hercegovináról és az egész térségről azt gondolja, ha Európa meg akarja akadályozni, hogy a Balkán a szélsőségesek kezére kerüljön, akkor cselekednie kell, mert olcsóbb most befektetni a régióban, mint a szélsőségeseknek lehetőséget adni, hogy ott bázisokat építsenek ki.

wesley_clark.jpgStefan Schwarz nincs egyedül ezzel a véleményével. Wesley Clark nyugalmazott amerikai tábornok, aki az 1990-es években a NATO erők főparancsnoka volt, tevőleges résztvevője a délszláv háborúknak, a békeegyezmények előkészítésének, a Washington Postban azt írta: „ha az amerikai és az európai vezetők azt gondolják, hogy a nyugat-balkáni brutális konfliktusok kérdése megoldódott, akkor nagyon messze vannak a valóságtól.”

A rossz kormányzások, a gazdaság stagnálása, a gyenge intézményrendszerek nagyon sebezhetők a dzsihadisták erőszakos toborzásával szemben, és mindez az egész térséget kiszolgáltatja olyan államoknak, mint Oroszország, Törökország és Kína.

A Kreml Szerbiával és a balkáni szláv népekkel közös történelmi és kulturális kapcsolatait kihasználva igyekszik erősíteni befolyását a szerbeknek adott katonai harci repülőgépektől a montenegrói államcsínyben játszott állítólagos szerepükig. Szélsőséges csoportokat támogatva, katonai segítséget nyújtva az Európai Unió és a NATO elleni fellépésre bátorít, ösztönzi az etnikai és vallási megosztottságot, növelve ezzel a feszültségeket, amik az 1990-es évek háborúihoz vezettek.

Erősödik a török szerepvállalás, jelentősek a szaud-arábiai donációk, amiket dzsámik és vallási szervezetek kapnak.Kína is keresi a helyét, infrastrukturális befektetéseket ajánl, amik mindig bizonyos feltételekkel jönnek.

Összességében azt lehet mondani, hogy „amíg Amerika és Európa aludt, más erők aktivizálódtak”.

„Az Egyesült Államoknak és Európának be kell fejeznie a Nyugat-Balkán átadását. A szabadpiaci területek létrehozása jó ötlet, de nem lehet, hogy felváltsa a NATO és az EU által nyújtott garanciákat. Világosan ki kell jelölni az Európai Unióba vezető utat, mert bár a régió népei sok kérdésben nem értenek egyet, a gazdasági kérdésekben és az Iszlám Állam elleni fellépésben teljes az egyetértés”- véli Wesley Clark.  

nyugat-balkan.jpg

És persze az sem elhanyagolható kérdés, hogy biztosítani kell, hogy a régióba fektetett több milliárd dollár ne vesszen kárba.

A török befolyás erősödésére figyelmeztetnek politikai elemzők is.

A június 24-i törökországi választást megelőző kampánykörutat Recep Tayyip Erdogan elnök ki szerette volna terjeszteni a diaszpórában élő törökökkel való találkozásokra is, éppen úgy, ahogyan tavaly az alkotmánymódosításról tartott népszavazás előtt tette. Idén azonban Ausztria, Németország és Hollandia nem engedélyezte neki, hogy országukban politikai kampánygyűléseken szónokoljon.   

Nem így Szarajevó, ahol díszvendége volt az Európai-török demokrata Unió hatodik kongresszusának, és ahol több ezer Nyugat-Európában élő török is részt vett. Ez volt az egyetlen Törökországon kívüli kampányrendezvény. 

Bosznia-Hercegovinában az országot sokan fő támogatójuknak és védelmezőjüknek tekintik, de Szerbiában is egyre jobban támaszkodnak török befektetőkre. A Reuters szerint a Brexit, a gazdasági válság, most a menekültkérdés jelentősen visszavetette az uniós bővítési folyamatot, és a térségben jelenleg az EU és Törökország méri össze erejét, de Oroszország és Kína is harcol a befolyásért.

Ahogyan az oroszok a szláv népekkel közös tradicionális történelmi és kulturális kapcsolataikat igyekeznek kihasználni, ugyanezt teszik a törökök is. Az Európai Uniót nem is annyira Törökország gazdasági, sokkal inkább politikai befolyása aggaszthatja, ami nem alaptalan.

erdogan_szarajevo.jpg

                                 Erdogan Szarajevóban 2018. május 20-án

Erdogan 15 éves uralma alatt Törökország jelentős erőfeszítéseket és pénzt fektetett bele, hogy egyre nagyobb politikai, kulturális és gazdasági teret nyerjen a régióban. Fejlesztési támogatásokat nyújtott, nagy infrastrukturális projekteket vezetett, egyetemeket nyitott, dzsámikat újított fel, a térségbeli befektetésre bátorította a török vállalkozásokat. Boszniában 300 millió eurót fordított dzsámik újjáépítésére és az Oszmán Birodalom idejéből származó műemlékek helyreállítására. Várható a befolyásuk kiterjesztése a valláson keresztül, és kulturális jelenlétük növelése török filmeken, török sorozatokon és iskolákon keresztül.

A Politico egyenesen azt írja, hogy „míg az EU Moszkva szerepe miatt aggódik a Nyugat-Balkánon, addig Ankara a saját befolyását erősíti ugyanitt.”

A török elnök szarajevói látogatása és beszéde azonban éles vitákat váltott ki a boszniai szerb, de a bosnyák politikusok között is, akik nem nézik jó szemmel Törökország befolyásának növekedését, és ismételten megerősítik, hogy az ország célja az Európai Uniós csatlakozás, és kicsit sincs ínyükre, hogy őket Törökország holdudvarának tekintsék.

A jellemzően a Közel-Kelettel foglalkozó, washingtoni székhelyű Al monitor portál így értékel: „Törökország befolyása a Nyugat-Balkánon megalapozott, azonban hiba lenne azt gondolni, hogy Ankara mindig megkapja azt, amit akar.”

A bejegyzés trackback címe:

http://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr4314036622
Nincsenek hozzászólások.