Egy letűnt kor képei elevenedtek meg előttem, amikor a tudósításokban láttam, hogyan fogadták Novi Pazarban a török elnököt Redzsep Tayyip Erdogant. Az előkészületekről olvasva eszembe jutott 1985 nyara, amikor Todor Zsivkov, a bolgár kommunista párt főtitkára Várnába látogatott és a városban napokig takarítottak és fényesítettek, az utolsó éjszaka fákat és virágokat ültettek, a tereken térköveztek, mindenhol hatalmas Zsivkov képek voltak. Ugyanezt láttuk Romániában is a Ceausescu házaspár uralkodása idején, ott is bárhova utazott „vizita de lucru” munkalátogatásra, óriásplakátok, hatalmas, széles molinók várták, mindenhonnan az elnök és felesége nézett le az alattvalókra.

ceausescu_vizita_de_lucru.jpg

                             Ceausescu munkalátogatáson 1977-ben

Emlékeim szerint nálunk ez – szerencsére – nem volt jellemző, egy-egy hivatalos külföldi vendég látogatását az utcákon az ország zászlajával tisztelték meg. 

Most a kétnapos szerbiai hivatalos látogatáson részt vevő török elnököt és vendéglátóját Aleksandar Vučićot fogadták ilyen túlzó szélsőségek közepette. 

Novi Pazar Szerbia délnyugati részén helyezkedik el, a többségi muzulmán Sandžak régió központjában. Az itt élők úgy tekintenek magukra, mint Törökország és Szerbia közötti együttműködés előmozdítóira. Dicsérik Erdogant nemcsak gazdasági eredményeiért, hanem Törökország szekularizációjának megállításáért is, amivel az ország csendesen, vagy nem is olyan csendesen lassan lebontja Mustafa Kemal Atatürk örökségét. A helyiek azonnal elítélték a 2016 júniusi törökországi puccs kísérletet és az elsők között szerveztek tömegtüntetést Erdogan támogatására, mert mint mondták, a legkevesebb, amit megtehetnek valakiért, aki nyíltan barátja Szerbiának és az országban élő bosnyákoknak. Ugyanakkor egyetlen kritikus szavuk sincs a több tízezres megtorlásokra.

„Ez mutatja, hogy mennyire közel vagyunk a primitivizmushoz és a nacionalizmushoz. Aggasztó, hogy nincsenek fiatalok, akik elítélnék a tömeges letartóztatásokat”- mondta egy helyi emberjogi aktivista. 

erdogan_novi_pazar_3.jpg

A Sandžak hűséges Törökországhoz, aminek egyrészt történelmi gyökerei vannak, másrészt hozzájárul ehhez a szerbeknek a bosnyák kisebbséghez való viszonya is. A régió gazdaságilag fejletlen, elhanyagolt része volt Jugoszláviának és ez nem változott a polgárháború után sem. Az infrastruktúra és a beruházások hiánya miatt a helyiek a belgrádi kormányt hibáztatják, a háború utáni traumákat, Jugoszlávia felbomlását nehezen tudják feldolgozni, mert ott vesztették el rokonaikat, honfitársaikat a srebrenicai mészárlásban. Nem véletlen, hogy az itt élő bosnyákok és nembosnyákok is keresnek egy „nagy testvért”, akire számíthatnak. Nem sokban különbözik ez Szerbia kötődésétől Oroszországhoz. Elvesztették az államukat, nincsenek anyavállalatok, nincsenek bázisok, segítséget keresnek Törökországban. Ez félelemre, bizonytalanságra és magány érzésre utal. „A kormányzó elit, akik hatalmon voltak Erdogan előtt, azt sem tudták, hogy léteznek bosnyákok, nemhogy azt, hol van Novi Pazar. Ez az elnök pedig újra eljött, mint Szerbia barátja és mindenek előtt olyan valaki, aki törődik a Sandžakkal”- mondják. 

erdogan_novi_pazar_4.jpg

A régió családi kapcsolatok révén is ezer szállal kötődik a törökökhöz. Becslések szerint öt millió bosnyák él Törökországban, többségük a Sandžakból származik. „A migráció a 20. század elején kezdődött, amikor az Oszmán Birodalom hanyatlani kezdett és csúcspontját a kommunizmus időszakában érte el”– mondta a Novi Pazar Állami Egyetem jogtudományi professzora. „A Jugoszláv Királyságban megengedett volt, hogy a muzulmánok a saria (iszlám törvénykezés) szerint éljenek, de a kommunizmusban általánossá vált a vallásokkal szembeni ellenállás, ami leginkább a muzulmán közösségeket érintette, kezdve az öltözködésüktől egészen a családi, jogi és házassági viszonyok kezelése lehetőségének megtagadásáig.” A Sandžakban nincs család, akinek ne lennének rokonai Törökországban. 

erdogan_novi_pazar_8.jpg

Ide érkezett kétnapos szerbiai hivatalos látogatása során a török elnök. Több ezren várták, már napokkal előtte hozzáláttak a város feldíszítéséhez, városszerte Törökország, Szerbia és a Bosnyák Nemzeti Tanács zászlója lengett, hatalmas Erdogan poszterek és török, szerb nyelvű transzparensek, világító feliratok várták a politikusokat. Kicsinosították az utcákat, a kirakatokat, több helyen virágokat ültettek (Várna!).

erdogan_novi_pazar_10.jpg

Több száz novi pazari taxis konvojban, dudálva vonult végig a városon török zászlókkal és Erdogan képével. A város euforikus hangulatban várta a helikopterrel érkező elnököt. "Tito csak egyszer jött Pazarba, a török elnök lám, már másodszor”- kommentálták a látogatást az utca emberei. Erdogan miniszterelnökként 2010-ben már járt a városban, amikor felavatta az Atatürk centrumot.

„A ti örömötök a mi örömünk, a ti fájdalmatok a mi fájdalmunk”- üzente most a szerbiai bosnyák kisebbségnek. Kijelentette, hogy a Sandžakban élőket és a szerbiai bosnyákokat közeli rokonának érzi, akiknek minden jogot biztosítani kell törvényekkel és az alkotmánnyal. Aggodalmát fejezte ki a régió elhanyagoltsága miatt. Bejelentette, hogy autóutat építenek a Sandžakba, egy másikat Tuzlán keresztül Szarajevóba, lehetőséget kínálva ezzel is a régiónak a fejlődésre. 

erdogan_novi_pazar_6.jpg

Az itt élők nagyon sokat várnak a török elnök látogatásától: az elmaradott úthálózat kiépítését, felújításokat, török üzletemberek befektetéseit. Mert külföldi befektetéseket eddig még nem nagyon láttak a régióban, nem látták, hogy a szerb kormány támogatná a befektetőket a Sandžakban. Nincsenek nagy német vagy olasz cégek, de nincsenek törökországi befektetők sem, mert hiányoznak az utak és a repülőtér. A helyiek érzése szerint a kereskedelem színvonala az 1990-es szinten van. Azt mondják, pusztán mítosz az, hogy a régió a török befektetők számára kiemelt hely, mert ahogy egy régi mondás tartja: Szerelem a szerelemért, de pénz a sajtért

erdogan_novi_pazar_2.jpg

Minden esetre figyelemre méltó, hogy Erdogan elnök partnert talált Aleksandar Vučićban. A szerb elnök az 1990-es években az Ultranacionalista Radikális Pártban töltött be tisztséget, később Slobodan Milosevič információs minisztere volt, most pedig ezt mondja: „Szerbia és Törökország baráti államok. Nem 1389-et írunk” - utal ezzel a rigómezei csatára, ahol az Oszmán Birodalom döntő vereséget mért a szerb haderőre. És novi pazari beszédét így zárta: „Éljen a török-szerb barátság!” 

Ez a szófordulat is régmúlt időket idéz bennem, de vajon mire gondolhattak azok, akik Novi Pazar utcáin ezt skandálták: "Erdogan szultán!"

 

Amíg olvastam a híradásokat, valahogy nem tudtam szabadulni a gondolattól: vajon a MiG-29-esek lesznek a szerb légierő felújított metrókocsijai?

Az elmúlt héten érkezett meg Oroszországból az adományként küldött hat darab használt MiG-29-es repülőgép, amiket szétszedett állapotban An-124-es orosz katonai szállító repülőgéppel hoztak a belgrádi Batajnica katonai repülőtérre. A hat MiG-nek eredetileg már márciusban meg kellett volna jönni és úgy tervezték, hogy március 24-én adják át őket szimbolikusan a NATO bombázások kezdetének 18. évfordulóján, de nem így történt.

mig-ek_szerbiaba_an-24_tango_six.jpg

2016-ban kötöttek megállapodást Moszkvában arról, hogy Oroszország hat használt MIG-29-est ad át Szerbiának donáció formájában. A felújítást, modernizálást a szerbek fizetik, ez hozzávetőlegesen 185 millió euró. Úgy mondják, ha meg kellett volna vásárolni a gépeket, kb 600 millió euróba került volna.

A megállapodás magában foglalja 15 évre elegendő rakéta és alkatrész utánpótlását, tartalék hajtóművek, szerszámok és egyéb szükséges eszközök biztosítását, egy speciális hangár felállítását és orosz szakértők közreműködését a repülőgépek felújításában.

Szerbiában 55 évvel ezelőtt 1962 szeptember 24-én repültek az első MiG-ek. Most, az újonnan jött gépek érkeztével egykori pilóták és mérnökök emlékeznek a Batajnica repülőtéren.

„Addig amerikai repülőgépeket használtunk, de ezek az orosz gépek a kor legmodernebb technikáját képviselték”- mesélte Tomislav Milunović mérnök, aki fiatal tisztként szolgált akkor a műszaki alakulatnál. Először négy kétüléses vadászgép jött, és még 1963-ban ez a szám 12-re nőtt. 1986-ban, amikor nyugdíjba ment, a jugoszláv légierőnek 60 darab MiG repülőgépe volt.

mig-ek_jugoszlav_flotta.jpg

„A MiG-ek érkezése akkor is és most is nagyon jelentős esemény számunkra. Most kicsit másabb a fogadtatás, mint 55 évvel ezelőtt. Akkor a repülőtéren nagyon izgatottak voltunk, de nem voltak ott politikusok, nem volt ünnepélyes fogadtatás, mint ma.”

Később Milunović a Tito flotta főmérnöke lett. „Titóval mindig két repülőgép ment, ha egyikkel valami történik, akkor ott a tartalék gép. Egyszer megtörtént, hogy a marsall már beszállt, és a kettes hajtómű nem indult. A biztonsági emberei mindig paranoiások voltak, rögtön azt gondolták, hogy valami szabotázs történt, valójában azonban csak kiégett egy biztosíték” – mesélte nevetve a mérnök.

Bizonyára véletlen, hogy épp október 6-án érkeztek a MiG-ek Belgrádba, mert ez jelentős nap a típus életében. 1977-ben ezen a napon hajtotta végre első repülését a MiG-29-es. A gép a szovjet-orosz hadiipar egyik legsikeresebb terméke, a világ több mint 30 országában használják. Az amerikai F-15 és F-16-os vadászgépekre válaszként építették. Az Orosz Föderációban ma is gyártják és több célra is használják a légifölény biztosításától a vadász-bombázó feladat végrehajtásáig. A haditengerészet számára úgy tervezték, hogy repülőgép-hordozóról is fel-és le tudjon szállni. A Szovjetunión kívül az első európai ország, ahol a MiG-29 megjelent, az egykori Jugoszlávia volt.

mig-29.jpg

Most úgy tervezik, hogy az újonnan érkezett gépeket október 20-án, Belgrád fasizmus elleni felszabadulásának napján mutatják be. Megszólaltak politikusok, miniszterek, azt állítják, hogy a gépeken Oroszországban elvégezték a nagyjavításokat, Szerbiában a finomításokra kerül sor annak érdekében, hogy a helyi hadsereg normáival összhangba kerüljenek.

A szerb repülős szakportál szerzői közel sincsenek ilyen euforikus hangulatban az új gépektől, sőt rendkívül kritikusan írnak róluk. Úgy tudják, hogy a gépek modernizálásáról nincs megállapodás bármit mondanak is a politikusok. Vannak bejelentések egyes dolgokról, minőségibb radartól erősebb rakétákig, de nincs információ a modernizálás szintjéről.

mig-ek_szerbiaba_an-24_tango_six_jpg_2.jpg

Az október 20-i bemutatás után egy gép azonnal visszamegy Oroszországba, mert azt adminisztrációs, vámügyi okokból hozták be az országba.

Az itt maradó gépek aztán átesnek az első munkákon, amik valójában az ICAO szabványokkal kompatibilis berendezések beépítését jelentik. A „deoroszosítás” egy részét már kint elvégezték, a többit most fogják elvégezni Szerbiában.

A portál szerint a gépek légialkalmassági engedélye rövidesen lejár. A légierő eddigi négy darab MiG-29-eséből három repülőgép a „végéhez” ér 2018 májusában, egy pedig 2021-ben. Az újonnan jött MiG-ek közül négy darab 30 éves lesz 2019-ben, egy pedig 2021-ben, vagyis még két illetve négy évet repülhetnek.

Az lenne az ideális, ha a 30 évet 40-re emelnék, mert biztosítani kellene, hogy az országban mindig rendelkezésre álljon megfelelő számú repülőgép 2021 után is, olyanok, amiket még legalább tíz évig használni lehet.

A szakportál felteszi a kérdést:

"… és mindeközben a horvátok? 

Ők éppen most nyitogatják a többcélú repülőgépek beszerzésére érkezett ajánlatokat."

 

Forrás: time.rs, T6

Fotó: T6, RAS Srbija

 

 

 

Szokatlan formában dönt a német diszkont légitársaság arról, hogy hova indítson menetrend szerint járatot jövő nyáron Kölnből. Tíz európai desztinációt jelentetett meg a honlapján és kérte az oldal látogatóit, hogy szavazzanak, melyik város kerüljön be a következő szezonban a menetrendbe.

eurowings2_d8a8c6f9ee1b8da50627a837e2fb679c_rb_597.jpg

Mostar is a felkínált célállomások között szerepel, és tekintettel a jelentős számú bosnyák, horvát diaszpórára Németországban, a növekvő német idegenforgalmi érdeklődésre a járat fontos lenne a hercegovinai régiónak és egész Bosznia-Hercegovinának.

mostar_eurowings1.jpg

Mostar versenytársai: Podgorica, Shannon, Brač, Trieszt, Castellon, Trapani, Bergen, Belfast és Biarritz.

A szavazást október 10-én zárják, majd a következő napon, október 11-én lesz a végső szavazás csak egyetlen napig, amikor a három legtöbb voksot kapó célállomás közül kell kiválasztani egyet, ahova járatot indítanak Kölnből.

Itt lehet szavazni: http://www.vote-and-fly.com/

Látogassanak el a mostari repülőtér facebook oldalára is.

 

 

2000 október 5-én óriási tüntetés volt Belgrádban, ami véget vetett Slobodan Milošević uralkodásának. A tömegmegmozdulás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Milošević nem fogadta el az elnökválasztás eredményét. A szeptember 24-i voksoláson veszített a Szerb Demokratikus Ellenzék (DOS) jelöltje, a Szerb Demokratikus Párt elnökével, Vojislav Koštunicával szemben. 

belgrad_2000_oktober_5_2.jpg

Október 5-én tüntetők jöttek a fővárosba az ország minden tájáról autókkal, buszokkal, teherautókkal, áttörve az utakat elálló rendőrkordonokat. A rendőrség már a délelőtti órákban könnygázt használt, ezzel próbálta megakadályozni, hogy a tüntetők betörjenek a parlamentbe, de sikertelenül. Az emberek megrongálták, felgyújtották a szövetségi gyűlés épületét, és ugyanígy tettek a televízió székházával is. 

belgrad_2000_oktober_5.jpg

A rendőrség hamar megszüntette az ellenállást és csatlakozott a tüntetőkhöz. 

A demonstrálók azt követelték Miloševićtől, hogy ismerje el vereségét és vonuljon vissza. Követelték, hogy váltsák le a szerb televízió és rádió vezetőit, mert az intézmény teljesen a regnáló rezsim befolyása alatt állt. Milošević elutasította, hogy visszavonuljon és második forduló kiírását követelte, amit a DOS képviselői nem fogadtak el.

belgradmilosevic-protest-oct_-2000-800x638.jpg

2000 október 5-én este a belgrádi parlament erkélyéről kihirdették az új elnököt, Vojislav Koštunicát, a következő napon Milošević elismerte vereségét, elfogadta a választási eredményeket, és gratulált Koštunicának. 

belgrad_vojislav_kostunica.jpg

A tüntetések alatti összecsapásokban két ember meghalt, 65-en megsebesültek. 

Miloševićet 2001 április 1-én pénzügyi visszaélések gyanúja miatt letartóztatták, majd két hónap múlva kiadták a hágai nemzetközi törvényszéknek, ahol Bosznia-Hercegovinában végrehajtott népirtásért, Horvátországban és Koszovóban elkövetett emberiség elleni bűncselekményekért, háborús bűntettekért elítélték. 2006 március 11-én börtöncellájában halt meg.

Szerbiában a 2000 október 5-i eseményt forradalminak tekintik, mert lebontották vele az 1990-es évek szerb politikáért felelős rendszert és elzavarták annak vezetőjét.

 

Több mint negyedszázados barátság fűzi össze a bosnyák és a katalán fővárost. Van közöttük egy különleges kapocs is: mindkettő olimpiai város. 

barcelona_olimpia.jpg

szarajevo_olimpa.png

 

A barcelonai terrortámadás után egy tucat szarajevói művész óriásposztert készített a bosnyák főváros Mojmilo negyedében (1984-ben olimpiai falunak adott otthont), amire spanyolul azt írták: „Barcelona, Szarajevó veled van”

Az óriásplakát készítőinek egyike is azt mondta, remélik, hogy ez sokat jelent Barcelona számára ebben a nehéz pillanatban, mert ez a város támogatta Szarajevót amikor a legnehezebb helyzetben volt. „Nagyszerű lenne, ha sokkal többet tehetnénk” - mondta. 

szarajevo_barcelona.jpg

Mert Barcelona a háború alatt sok segítséget nyújtott Szarajevónak. Az Al Jazeera Balkans oldalon egy blogbejegyzés emlékezik meg a negyedszázada történtekről „Emlékszel Barcelona?” címmel. 

„1992. októberében indult el Barcelonából az első konvoj 200 tonna humanitárius segéllyel. Hozott szatelit telefont is, ami kapcsolatot jelentett a világgal. A konvoj elindulása egy 1992 július 25-én kezdődött beszélgetés eredménye volt.

Azon a napon nyitották meg a 25. olimpiai játékokat a katalán fővárosban. A megnyitó rövid időre elterelte a világ hirügynökségeinek figyelmét arról, hogy a szerb tüzérség az olimpiai falut bombázza Dobrinján, Hrasnon, és az elnöki palotát támadják a belvárosban.

A megnyitó tiszteletére adott ünnepi vacsorára hivatalosak voltak az olimpiát szervező városok polgármesterei, köztük Muhamed Kreševljaković szarajevói polgármester is, aki a lehetőséget kihasználva segítséget kért ostromlott városának és Bosznia-Hercegovinának. Az első, aki reagált a beszédre, a házigazda, Pasqual Maragall volt, Barcelona első embere. Mindenkit megelőzve megígérte, hogy Barcelona segíteni fog Szarajevónak.

És Szarajevó abban a pillanatban igazi barátokra tett szert, akik a mai napig hűségesek maradtak polgármesterük ígéretéhez.

Pasqual Maragall felhívására városok, intézmények, gyárak, katalóniai civil szervezetek és egyszerű állampolgárok mozdultak meg, 1995 végéig több mint 2500 tonna humanitárius segélyt juttattak el a blokád alatt lévő boszniai fővárosba. 

A barátság és az együttérzés őszinte volt és megható. Hogy lehet leírni azt az érzést, hogy Katalónia 340 járása és városai válaszoltak a felhívásra, hogy minden hétfőn egyperces néma csönddel jelezzék szolidaritásukat a boszniai polgárokkal? 

barcelona_dictrict_11.png

Barcelona 1995-ben döntött arról, hogy kialakítja a város 11. kerületét, és azt Szarajevónak nevezik el, majd egy évvel később az Európa Tanács kezdeményezésére, hogy helyi demokrácia nagykövetséget nyissanak a volt Jugoszlávia városaiban az európai városokkal való párbeszéd elősegítésére, Szarajevóban megnyílt a helyi demokrácia nagykövetsége, egy iroda, amit Barcelona-Szarajevónak neveztek el. 

És most 2017 októberben nézzük a képeket, ahol a rendőrök ütik a barátainkat. 

Katalóniát és Barcelonát elfelejteni, és azon vacillálni,hogy támogassuk-e a katalánokat, egyszerűen képmutatás lenne.”

 

Forrás: AJ

 

Október 1-e az emlékezés napja Dubrovnikban. Több mint két és fél évtizede, hogy a szomszédságunkban kitört egy véres polgárháború nem kímélve barátokat és családtagokat, embereket és épületeket. Többszáz éves emlékek váltak az értelmetlen pusztítás áldozataivá. Nem volt ez másként az Adria gyöngyszemének, Dubrovniknak az esetében sem. 

dubrovnik_war-main_epa.jpg

1991. október 1-én a jugoszláv néphadsereg több mint 13 ezer katonája szerbiai és montenegrói tartalékosokkal megerősítve reggel 6 órakor déli irányból a szárazföldről, a tengerről és a levegőből megtámadta a várost. Dubrovnik már a támadás első napján áram és víz nélkül maradt. A támadók arra törekedtek, hogy a városlakókat teljesen elzárják az információktól, rakétákkal lőtték az épületeket, találat érte a telefonközpontot, a rádió átjátszó relét, a biztonsági szolgálatok telekommunikációs hálózatát. 

dubrovnik_napad.jpg

A hatalmas túlerővel szemben 750 gyengén felfegyverzett horvát katona próbált meg védekezni.

A város és környékének ostroma 1992 május 26-ig tartott. Ez idő alatt több mint 430 horvát védő, 116 civil vesztette életét, több mint 900-an megsebesültek. Több mint 30 ezer embernek kellett elhagynia otthonát, foglyul ejtettek 443 embert - katonákat és civileket-, akiket a bosznia-hercegovinai Bilećiben és a Kotori-öbölben fekvő Morinjban létrehozott koncentrációs táborokba hurcoltak. 

morinj-concentration-camp.jpg

A golyók, bombák, rakéták nem kímélték az épületeket sem. Közel 14 ezer házat, lakást ért találat, kétezer épület teljesen összeomlott, 300 műemlék épület, templom károsodott. A műemlékekben keletkezett anyagi kár a becslések szerint meghaladta a 35 millió dollárt, míg Dubrovnik város teljes kára legalább 1,5 milliárd euróra tehető.

dubrovnik_napad_2.jpg

Sok év eltelt a véres háború óta. Dubrovnikba özönlenek a turisták a világ minden tájáról, de nem feledhetjük, hogy a demagóg, megosztó, a népeket egymás ellen fordító politikának milyen következményei lehetnek.

 dubrovnik_turistak.jpg

Bosznia-Hercegovina fővárosának nemzetközi repülőtere egy katlanban fekszik, magas hegyek karéjában. Az időjárás gyakran teszi próbára a repülőgépek személyzetét, a hirtelen lecsapó viharok, a hegyeken átbukó szelek okoznak kellemetlen pillanatokat. 

aerodrom-3.jpg

                                 A szarajevói repülőtér az Igman lábánál

A téli üzemelés egyik gyakori problémája a köd. A közelgő hideg évszak előtt folytatják a köd elleni rendszer tesztelését. A repülőtér több pontjára diffúzorral felszerelt speciális eszközöket telepítettek és két mobil diffúz rendszert helyeztek el gépkocsikra. A folyékony propán környezetbarát kémiai reagensének felszabadításával a köd jégrészecskékké alakul át, azaz olyan hókristályokká, amelyek ezután csapadék formájában esnek a talajra. 

Egy sikeres szezonon már túl vannak és egyértelmű, hogy a rendszer megéri a befektetést, hosszú távon fogják tudni használni. 

szarajevo_teli_olimpia_2.jpg

                                Az 1984-es téli olimpia síugró sáncai a Jahorinán

A ködoszlató rendszer nem ismeretlen Szarajevóban. 1984-ben a téli olimpia idején már sikeresen tesztelték nemcsak a repülőtéren, hanem a sípályákon is, amikor a köd többször is veszélyeztette a versenyeket. A rendszer 0 fok alatt, - 7-8 fokig a leghatásosabb. 

kod_repuloter.jpg

A köd miatti járattörlések kényelmetlenséget okoznak az utasoknak és jelentős károkat a légitársaságoknak. Több éves szarajevói munkánk során nem egyszer fordult elő, hogy a köd megülte a várost és a szélcsendes időben akár három napig is zárva volt a repülőtér. Egy ilyen alkalommal a helyzet már annyira tarthatatlan volt, hogy az utasokat vonatoztatták Budapestre. 

szarajevo_repuloter_malev_geppel.jpg

                               Malév gép a szarajevói repülőtéren 2000-ben

Az év végén kezdődik a szarajevói repülőtér rekonstrukciója. A projekt közel 20 millió euró, a munkák a tervek szerint 18 hónapig tartanak. 

Jelenleg 20 légitársaság - beleértve a szezonális charter légitársaságokat is – üzemel a bosnyák fővárosból. Október 31-től indítja menetrend szerinti járatát a Qatar Airways heti négy alkalommal Doha-Szarajevó útvonalon.

 

 

 

A napokban olvastam valahol a felcsúti kisvasutat említve ezt a szóösszetételt: felcsúti Disneyland. Nem akarok párhuzamot vonni, de azóta is motoszkál a fejemben a szerbiai Bambi park és a romániai scornicești stadion története. Talán a kisvasútnak, vagy az arénának nem az lesz a sorsa, mint a másik két létesítménynek, minden esetre tanulságos lehet a sorsuk.

Hogy mi az azonosság? Mindhárom esetben az ország első emberének kicsiny szülőfalujának túlméretezett, hogy úgy mondjam megalomán beruházásáról van szó. A kisvasutat gondolom nem kell bemutatni, de nézzük mi is az a Bambi park?

bambi_park_egykor.jpg

                                             A működő Bambiland 

A Bambi park, vagy ahogyan gyakrabban emlegetik, Bambiland a 90-es években Požarevac büszkesége volt, majd a város szégyenfoltja lett. Felveri a gaz, a játékok egyenesen veszélyesek a gyermekek számára, mert annak ellenére, hogy a park zárva van, azért csak be-belógnak a vásott kölykei.

bambi_park_pusztus.jpg

A Bambi parkot Slobodan Milosević fiának, Marko Milosevićnek cége, a Madonna és a Bambi befektetési konszern építették egy olyan 2,5 hektáros telekre, amit a család a várostól ingyen kapott. A beruházás közel 380 ezer dollárba került, amire a pénzt jellemzően devizaspekulációkból hozta össze az ifjú Milosević.

bambilend-pozarevac-12.jpg

                              A fabódék hajléktalanok menedékei

A parkot 1999-ben, a NATO bombázások idején nyitották meg. Slobodan Milosević 2000 október 5-i bukása után a város úgy döntött, hogy a területet visszaveszi a családtól. Bambiland 2005-ben bezárt, azóta pusztul. A terület nagyobb része jelenleg a város tulajdona, kisebb hányada a Milosević családé, és úgy tudni, bár hivatalos ajánlat nem érkezett, hogy Marko 100 ezer eurót kér érte.

bambilend-u-tekst.jpg

                      Egykor jobb napokat látott szökőkút

Požarevac 47 ezer lakosú város Belgrádtól 80km-re és arról nevezetes,hogy itt született az utolsó jugoszláv elnök Slobodan Milosević. Háborús bűntettekkel vádolták, Hágában bíróság elé állították, a scheveningeni börtönben halt meg 2006-ban. A fia Marko, Bambiland megálmodója anyjával együtt Putyin vendégszeretét és Oroszország politikai menedékjogát élvezi 2000 október óta.

Scornicesti romániai kisváros Olt megyében, a környező településekkel együtt valamivel több, mint 10 ezer lakosa van. Híres szülötte a Kárpátok géniusza, Nicolae Ceaușescu. A faluban, aminek Ceaușescu városi rangot adott, a falurombolások kellős közepén 1988-ban átadtak egy, az akkori legmodernebb technikával, német szakemberek közreműködésével épült 25 ezer férőhelyes stadiont, amit nemes egyszerűséggel Stadion Viitorul, a jövő stadionjának neveztek el. Emlékeznek? Abban az évben több tízezren tüntettünk a Hősök terén a romániai falurombolás ellen. 

scornicesti_stadion_2.jpg

                             A jövő stadionja ma

A hatalmas stadion ma az enyészeté, a földszintjén varrodák és karosszéria műhely működnek, az egykori játékos lakásokban szociálisan rászorult családok élnek.

scornicesti_stadion_3.jpg

                                  Szociálisan rászoruló családok lakják

Habár Ceaușescu nem volt kifejezetten focirajongó, sőt a stadionban sem járt egyszer sem, a Viitorul Scornicești – FC Olt klub vezetése a család tagjai közül került ki. Óriási pénzekkel gazdálkodhattak, megengedhették maguknak, hogy a legjobb játékosokat szerződtessék, ennek ellenére a géniusz és felesége 1989 december 25-i halálát követő évben a csapatot a harmadosztályba sorolták.

Csak eszembe jutott. 

Negyven évvel ezelőtt, 1977. szeptember 21-én járt szerencsétlenül a Malév TU-134-es típusú, HA-LBC lajstomjelű repülőgépe Bukarest mellett, Urziceni-ben. A katasztrófát 24-en túlélték, 29 fő, köztük a nyolc fős személyzet életét vesztette. A repülőgép pilótái a kormányőrséghez tartoztak, nem a Malév állományának tagjai, hanem hivatásos tisztek voltak. Azt mondják, hogy a katasztrófát a kormánygépként használt TU-134A és a Malév flottában repült TU-134 közötti különbség is okozhatta, okozhatta a magasságmérő hibás beállítása, vagy éppen a személyzet rutintalansága.

ha-lbc-00675-big_iho.jpg

A repülést szolgálták c. könyvben, az azóta sajnos elhunyt egykori repülésbiztonsági kollégám, aki a légitársaság kivizsgáló bizottságának tagjaként a helyszínen járt, így mesélt az eseményről:

 „(...) Egy bekövetkezett repülőesemény kapcsán szeretnék néhány olyan dolgot elmondani, ami valószínű nagy érdeklődésre tarthat számot. Mondok egy dátumot: 1977. szeptember 21. Bukarest.

A történet röviden: jött a Malév IST-BUH járata, HA-LBC Bukarest felé, és ha jól emlékszem 16.58-59-kor a gép eltűnt az irányítás képernyőjéről. Minden jel arra mutatott, hogy lezuhant. Na, most innentől kezdve minden szempontból minden olyan homályos volt, hogy az eszméletlen. Elmondom neked, hogy mire alapozom ezt a homályt, nehogy félre értse valaki. Eltűnt egy repülőgép. Hol? Emberek beszóltak, hogy nagy fényt láttak Urziceni mellett, ami ha jól emlékszem légvonalban kb. 23 km-re van Bukaresttől, az Otopeni repülőtér megközelítési vonalában. Este lett, mire valaki kiment, mire megtalálták a gépet. Addig semmi információ nem volt, nem tudtak semmit sem. Azt, hogy hányan élték túl a balesetet és hogy hányan haltak meg, azt is úgy állapították meg, hogy megszámolták, hány élő van, és mennyi volt az utaslétszám. Nem tudtak korrekt adatokat mondani.” 

ha-lbc_bukarest_iho.jpg

„(...) Mint szakértőket, busszal kivittek minket a repülőtérre, ott az első emeleten volt valami tárgyaló, és ebből a helyiségből se ki, se be nem mozdulhattunk. Ha ki akartál menni, a security mindenhol ott volt. Napokig az egész bizottság be volt zárva. Körülbelül a harmadik napon engedtek ki minket a helyszínre. A városba való megérkezéskor átéltük az első sokkot, és itt ért minket a következő döbbenetes élmény: mező szélén egy kis erdő, inkább csalitos volt, ahova a fák közé gyakorlatilag vízszintesen belerepült a repülőgép kb. 2-3 méter magasságban. Kiirtotta ezt a kis erdőt, utána a futói már gurultak a földön. A földön voltak a kerekei! Azt, hogy miért nem szálltak fel, csak próbáltuk kitalálni. Talán a legelső becsapódásnál, amikor elkaptak egy fát, a pilóták már nem voltak eszméletüknél, esetleg már meg is haltak és nem tudtak olyan manővereket végrehajtani, ami még segíthetett volna.”

ha-lbc_bukarest_iho_2.jpg

„(...) Lehetett látni, hogy a gép valódi katasztrófáját az okozta, hogy a gurulás közben keresztezte az útjukat egy L alakú árok, vagy csatorna. Ennek mindkét szárába belerohantak, az orrfutó eltört, úgy hogy amikor ezeken az árkokon átbukdácsoltak, a gép eleje már teljesen roncsolódott, ezután a hajtómű is leszakadt. De már mikor a gép eleje roncsolódott, akkor vele együtt az első kabin is, az első tizenvalahány sor egy kupacban teljesen össze volt gyűrődve. Viszont a gép alsó része teljesen megmaradt. A felső, mint egy tepsi kiégett. A gépben még nagyon sok üzemanyag volt, hiszen úgy jött megtankolva IST-ból, hogy a bukaresti leszállásnál ne kelljen tankolni. A repülőgép 8 fős személyzete mind elöl volt, így ők valamennyien életüket vesztették:

Bakcsi Miklós - főpilóta

Fejes Péter - másodpilóta

Bohner András - rádiós

Révbíró László - rádiós navigátor

Bocskay László - hajózó szerelő

Kissné Kiss Annamária

Gaál Katalin

Jánosikné Harmath Katalin - légiutaskísérők

 A repülőgép kettétört, megállt a földön, körülötte voltak kisebb tüzek, de nem akkora, hogy minden égett volna. A megmaradt rész legelső sorából az utasok el kezdtek kiugrálni, aztán kiabáltak a többieknek, hogy gyertek erre, gyertek. Mindenki rohant ki, kiszálltak a földön a gépből. Egy utas eltörte a bokáját, mert rosszul lépett. A gép hátsó részében utazók közül két török állampolgáron kívül senki nem halt meg. Ők azért, mert nem értették a magyar szöveget és hátrafelé akartak menekülni, mivel látták, hogy elöl tűz van. De mire hátra mentek, addigra a tűz elérte őket.”

„(...) Még egyszer mondom, hogy egy repülőgép, ami vízszintesen repül 2-3 méter magasban a föld felett, azon műszaki hiba nem nagyon lehet. A hangrögzítő visszahallgatásakor hallottuk, hogy az irányítás folyamatosan beszélt románul a saját gépeivel. A Malév gép egyáltalán nem tudott kommunikálni az irányítással. Ez nem lehet feltétlenül rossz, de az, hogy megállás nélkül románul beszéltek, nem is angolul, nem is oroszul, ez minket teljesen padlóra küldött.”

ha-lbc2_iho.jpg

 

Fotók: IHO

Szeptember 16-án harmadszor gyűltek össze Mostarban a világ legjobb sziklaugrói. A Red Bull Cliff Diving World Series hat városban rendez versenyeket, közéjük tartozik Mostar is.

A világ legszebb folyópartján több mint 17 ezren csodálhatták az UNESCO világörökségéről, az Öreg-hídról a smaragzöld Neretvába ugró sportolók gyakorlatait.

A nők versenyét az amerikai Cesilie Carlton, a férfiakét a brit Gary Hunt nyerte.

Nézzék és gyönyörködjenek az egyedülálló környezetben végrehajtott szemet gyönyörködtető ugrásokban.