A délszláv háborúnak voltak olyan meghatározó eseményei, amik sokaknak az emlékezetében megmaradtak. Nekem ilyenek a mostari híd lebombázása, a srebrenicai népirtás, Szarajevó blokádja és Vukovár, a vukovári kórház betegeinek deportálása. 

1991 november 18-án, 87 nap után elesett a dél-szlavóniai város. A Jugoszláv Néphadsereg és szerb félkatonai alakulatok három hónapig ostromolták, a II. világháború utáni idők legvéresebb harca zajlott a városért. 

vukovar4.jpg

2299 városvédő halt meg, vagy sebesült meg súlyosan, 2580 civil lakos vesztette életét vagy tűnt el az ostrom alatt. A környező tömegsírokban 1333 áldozat holttestét találták meg. Becslések szerint naponta 12 ezer gránát és különböző rakéták érték a várost, foglyul ejtettek legkevesebb 7000, elhurcoltak a városból 22156 embert. 8272 házat romboltak le, teljesen megsemmisült 5580 lakás. 

vukovar-1991_-18.jpg

A városra, az áldozatokra emlékeznek ma Vukováron. A várostól 5,5 kilométerre lévő háború áldozatainak emlékművéhez vonult a békemenet. A megemlékezésre a városba érkezett Kolinda Grabar-Kitarović államfő egyebek mellett azt mondta: „még sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg Horvátország és Szerbia azt mondhatja, hogy baráti országok.” 

vukovar_zapamtite_vukovar_zg.jpg

A délszláv háború legvéresebb harcát vívták Vukovárért. Az ostromot kb. 15 ezer ember, köztük 1500-2000 gyerek élte át, elképzelhetetlen szenvedések árán. Siniša Glavašević rádiós riporter, aki az ostrom alatt végig az egyik óvóhelyen tartózkodott, ezt mondta az utolsó napról: "Vukovár képe a nyolcvanhetedik nap huszonkettedik órájában mindörökre az emlékezetébe vésődik azoknak, akik jelen vannak. Amerre csak néz, nem evilági látvány fogadja az embert. Égett szag, tetőcserepek maradékai a lábunk alatt, építőanyagok, üveg, romok és iszonyatos csend mindenütt. Reméljük, Vukovár gyötrelmei véget értek." 

vukovar-november-1991.jpg

És ami ezután következett, az mindent felülmúlt. Az volt maga a pokol. November 20-21-re virradó éjszaka, a szerb megszállás alatt egy város melletti sertéstelepen, Ovčaraban megöltek 255-264 katonát és civilt, többségében horvátokat, akik még többnyire betegek voltak, a kórházból deportálták őket, elvitték a telepre és meggyilkolták. Ez volt a balkáni polgárháború legnagyobb mészárlása. Az áldozatok között volt nő, gyerek, volt egy francia önkéntes, Jean-Michel Nicolier, az előbb említett rádiós riporter, Siniša Glavašević de voltak szerbek, bosnyákok, magyarok. Egyesek szerint Ovčara a srebrenicai népirtás főpróbája volt. 

vukovar1200px-ovcara_building.JPG

                                                  Ovčara 

Az emblematikus vukovári kórház a város védelmi központja volt. A hivatalos nevén Egészségügyi Központban 1991 elején Dr. Juraj Nijavro két társával megszervezték a háborús egészségügyi ellátást. Akkor a sebészeten dolgozó 15 orvosból csak kettő volt horvát. A horvát rendőrség és a Jugoszláv Néphadsereg közötti viszály erősödésével az orvosok és a kórházi személyzet nagy része - főleg szerbek - elhagyták a kórházat és a várost. Beálltak a jugoszláv hadseregbe, vagy elmenekültek. A horvátok egy része is elment, a kórházban a személyzet egyharmada maradt összesen 30 orvossal. Az ott maradottak 40%-a szerb volt. Az elmenekült orvosokat önkéntesek pótolták Zágrábból és Eszékről. 

vukovar_korhaz_1991.jpg

                                   A kórház

Az ostrom kezdete után, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a szerbek nem kímélik a kórházat és a sebesülteket, dr. Vesna Bosanac igazgató elrendelte a betegek és a személyzet evakuálását és az alagsorba költöztetésüket. A jugoszláv légierő gépei legalább 15-ször támadták a kórházat annak ellenére, hogy azon jól látható volt a vöröskereszt. Az ostrom három hónapja alatt 3400 sebesültet láttak el, a sebészeten 2500-2900 műtétet hajtottak végre. 

vukovar_dr_vesna_bosanacf1af09b892f8b32cc638.jpeg                  Dr. Vesna Bosanac igazgatónő és az orvosok 1991. Vukovar                        

Ma már nehéz elképzelni, hogy milyen körülmények között dolgoztak. Az utolsó két hétben a vizet kannákban hordták egy közeli kútról, a fertőtlenítést rögtönzött eszközökkel végezték. Összegyűjtötték az esővizet, még a radiátorokban lévő vizet is felhasználták. A konyha is az alagsorban volt, három tűzhelyen tudtak főzni. Húst a katonák hoztak, vagy vadásztak a városszéli erdőkben. Hihetetlen, de ilyen körülmények között sem volt súlyosabb sebfertőzés, köszönhetően az orvosok szakértelmének és elkötelezettségének. 

vukovar_korhaz_alagsor.jpg

                                      A betegek az alagsorban

November 19-én az Vöröskereszt helyett a Jugoszláv Néphadsereg tagjai lepték el a kórházat. Akkor kb. 420 sebesültet és beteget ápoltak, közül 390-en szerepeltek a kórházi nyilvántartásban. A sebesültek között legalább 200 nagyon könnyű sérült volt, nagy számban civilek, akik azt gondolták, hogy a kórház többé-kevésbé biztonságos hely. 

Dr. Marko Ivezić, a belgrádi katonaegészségügyi akadémia orvosa végezte a betegek „szelektáltálását”. Ennek „eredményeként” még aznap este a legtöbb civil és néhány katona átkerültek a jugoszláv hadsereg laktanyájába. Harminc embert megvertek, autóbuszra tettek és ismeretlen helyre vittek. Másnap Veselin Šljivančanin őrnagy, aki két napig nem engedte be a nemzetközi szervezeteket a kórházba, összehívta a személyzetet és tájékoztatta őket a „háborús törvényekről” és dr. Vesna Bosanac igazgatónő leváltásáról. Ezalatt a szerb katonák elvették a betegek és a személyzet okmányait. Délelőtt 10 órára autóbusszal elszállítottak minden férfit. A nemzetközi szervezeteket csak fél 11 körül engedték be, amikor már a sebesültek, betegek nagy részét elvitték. Nők, gyerekek, néhány öreg ember és a személyzet egy maroknyi része maradt. 

vukovat_ovcara.jpg

                      Sorsukra várva Ovčaraban ...

Akiket elvittek, egy részük Ovčaraba került, ahol egy 200 holttestet rejtő tömegsír felnyitásakor 193 személyt tudtak azonosítani. Egyértelműen kiderült, hogy 97 ember a kórház betege volt. 66 ember sorsa, akiket elvittek a kórházból, még mindig nem ismert. 

Vukovár egyik védője, később szerb koncentrációs tábor foglya, Danijel Rehak nem rejti véka alá a véleményét: „eltelt 26 év és a legnagyobb bűnösöket, a felelősöket nem vonták felelősségre. Időközben egy részük meghalt, egy részük eltűnt, egy részüket évek óta jól ismerjük. Meg fog történni, hogy senki nem felelős és hogy mi magunk gyilkoltuk meg magunkat.” 

Három embert vontak felelősségre Hágában közvetlenül Vukovár kapcsán: Mile Mrkšić, Miroslav Radić és Veselin Šljivančanin sokéves börtönbüntetését tölti. Vojislav Seselj és Slobodan Milosević vádiratában szintén szerepeltek a Vukovárban elkövetett háborús bűnök. 

A szerb koncentrációs táborok volt foglyai szövetsége az elmúlt években összeállított egy 1000 nevet tartalmazó listát azokról, akiket felelősnek tartanak a vukovári eseményekben, feljelentést tett ellenük, de eddig bármiféle eredmény nélkül. 

„Az, hogy a Vukovárnak és a vukováriaknak a jövője jobb és világosabb legyen, a múltnak is világosabbnak kell lennie, nem merülhetnek az történtek a feledés homályába. Meg kell nevezni a felelősöket és nem engedhetünk az igazságtalanságnak.” 

vukovar_serb_t-55_battle_of_the_barracks.JPG

                                      Škabrnja 1991 november 18. 

1991 november 18-án nemcsak Vukovár esett el. Ugyanezen a napon van a jugoszláv hadsereg Ratko Mladić parancsnoksága alatt bevonultak Škabrnjaba, megkínoztak és megöltek 43 civilt és 15 katonát. Egy nappal később a szomszéd faluban, Nadinban öltek meg 14 civilt, a falu túlélő lakóit elűzték, házaikat kirabolták vagy felgyújtották. 

Vukovár a Krajinai Szerb Köztársaság része lett, a daytoni békeegyezmény rendelkezett Horvátországhoz csatlakozásáról. A város védői és az ostrom túlélői a mai napig gyakran vádolják Zágrábot és személy szerint Franjo Tudjmant azzal, hogy az akkori horvát vezetés nem küldött elegendő katonát és gyakorlatilag feláldozta a várost a minél megrendítőbb háborús tudósításokért és a nemzetközi szimpátia elnyeréséért.

Az egykor ötvenezres Vukováron ma kevesebb mint harmincezren élnek.

 

 

 

Dubai ad otthont november 16-ig a világ légitársaságainak, repülőgépgyártóinak, beszállítóknak, légiközlekedési szakembereinek hatalmas fiesztájának. 60 ország 1200 kiállítója, konferenciák, szakmai előadások és persze üzletkötések.

dubai_airshow.jpg

A Boeing és az Airbus egy óra alatt közel 600 darab repülőgép eladásáról kötött szerződést 76 milliárd dollár értékben.

225 darab Boeing 737MAX típusú gépre szóló megrendelést írt alá 27 milliárd dollár értékben a flydubai légitársaság. Ez a legnagyobb megrendelés közel-keleti légitársaságtól mind értékét, mind darabszámát illetően.

dubai_airshow_flydubai-boeing.jpg

A megállapodás magában foglalja 175 darab B737MAX típusú gép megvásárlását és további 50 darabra van opció. A 175 darabból több mint 50 darab Boeing 737MAX10, a 737MAX család legújabb és legnagyobb tagja.

Az Airbus tájékoztatása szerint megállapodás született 430 darab keskenytörzsű repülőgép eladásáról, ami az eddigi legnagyobb megrendelés a kereskedelmi légiközlekedésben.

Az amerikai Indigo Partners légiipari befektetési társaság, ami világszerte diszkont légitársaságok finanszírozója, eddigi legnagyobb megrendelését írta alá Airbus A320neo típusú repülőgépekre. A megrendelt gépek jövőbeni tulajdonosai között van a Frontier Airlines az Egyesült Államokból, a mexikói Volaris, a chilei JetSmart és a WizzAir.

dubai_airshow_a320neo_cfm_airbus_neo_livery_v07.jpg

A szerződés 273 darab A320neo és 157 darab A321neo típusú repülőgépekröl szól 49,5 milliárd dollár értékben.

A Wizz Air tulajdonába fog kerülni 72 darab A320neo és 74 darab A321neo típusú gép. Az első szállítások a magyar diszkont légitársasághoz 2022-ben lesznek, a gépek zöme 2025-26-ban érkezik, azután, hogy megtörténik a 2015-ben megrendelt 110 darab A320neo gépek leszállítása.

dubai_airshow_wizz_air_a320.jpg

A jelenlegi katalógus ár szerint a megrendelt gépek értéke 17,2 milliárd dollár. A megrendelés akkor válik véglegessé, ha azt a részvényesek jóváhagyják. Ha ez megtörténik, akkor társaságnak az Airbustól megrendelt gépek száma 282-re nő. Ebben benne van a 8 darab A320ceo és a 18 darab A321ceo típusú gép, amiknek szállítása 2019-ben kezdődik. A korábban megrendelt 110 darab A321neo típusú gépek leszállítása 2019-2025 között történik.

Az Air Serbia 49%-ban stratégiai partnere, az Etihad Airways is jelen van a Dubaiban. A légitársaság 2003-as alapítása óta legnehezebb időszakát éli, de Peter Baumgartner igazgató kijelentette, hogy nincs szándékukban a kisebbségi partnerségi kapcsolatokat megszüntetni.

“Az Alitalia és az Air Berlin tapasztalatai nem jelentéktelenek, de ne felejtsük el, hogy több mint 50 code share partnerünk van. Mindig olyan cég voltunk, amleyik a partnerségre épül, így az Alitalia és az Air Berlin után is van élet” - mondta.

dublin_air_show_etihad_b787.jpg

A költségcsökkentés a társaságnál a következő években is folytatódik, az Etihad ezért egyelőre nem tervezi újabb gépek megrendelését, a Boeing 787 típus adja továbbra is a flotta gerincét.

Az Etihad A320-as repülőgépén bemutatták a nemrég kifejlesztett élvonalbeli technológiát, a WI-Fly-t. Ez a technológia lehetővé teszi a nagysebességű, 50Mb/sec internet használatát repülés közben. 

dubai-airshow-image-1-low-res-850x350.jpg

Az Etihad három géppel képviseltette magát az Airshown, az említett A320-as mellett ott volt egy A380-as, ugyanaz a gép, amelyik az Abu Dhabi Louvre museum ünnepélyes megnyitóján húzott át alacsonyan az épület felett.A gép mind a négy hajtóművén a múzeum hivatalos logója van, a fedélzet enteriőrjét a múzeum inspirálta, annak kupola megoldásával, fénytöréseivel. A harmadik gépük egy Fenom 100E oktató repülőgép volt, amit a cég repülős iskolájában használnak.

Az Etihad A380-as Abu Dhabiban a Louvre múzeum megnyitóján

 

Forrás: tangosix, fotók. T6, Boeing, Airbus

 

Az aknamentesítők. Állandó veszéllyel néznek szembe, folyamatos feszültségben dolgoznak.   

A délszláv háború tragikus utóélete az aknamezők felszámolása. Boszniában 22 évvel a fegyverek elhallgatása után még több mint ezer négyzetkilométernyi terület van elaknásítva. A hivatalos információk szerint a háború vége óta a balkáni országban az aknamezőkön 51 aknamentesítő lelte halálát, és sok civil is életét vesztette aknarobbanás következében. Emlékszem, amikor Szarajevóban éltünk, egy kampány során az egész országban óriásplakátok jelentek meg, rajtuk hatalmas számmal: 1263. A háború utáni öt évben ennyi halálos áldozata vagy maradandó sérültje volt a Bosznia területén felrobbant aknáknak. Az ENSZ 1991-ben indított taposóaknák elleni kampánya ellenére BiH területére becslések szerint kb 1 millió aknát telepítettek. A szerb hadsereg a háborús törvényeket felrúgva, nem készített térképet a telepített aknákról, visszavonulásukkor pedig szinte minden négyzetmétert elaknásítottak. 

aknamezo_1.jpg

Kiköltözésünkkor ez volt az egyik legfontosabb kérdés, amit a gyerekekkel komolyan meg kellett beszélni és ellentmondást nem tűrően ellenőrizni kellett, hogy betartják-e a szabályokat. Öcsi négy éves volt, Ági 16. Meg kellett nekik tanítani, hogy milyenek  az aknaveszélyre figyelmeztető jelzések és meg kellett velük értetni, hogy csak és kizárólag a kijelölt helyen szabad közlekedni. Öcsiéknél az óvodában már a bejárati ajtón ott voltak a rajzok, amik mutatták, hogy milyenek ezek a robbanó eszközök, gyakran voltak náluk egyetemisták, hogy bemutatókat is tartsanak nekik. 

aknakol_ocsi_ilidzsa_alle_2003_-4.jpg

                     Ilidzsán a sétányon. Öcsi mögött az erdő már tiltott terület 

Egyszer a férjem észrevette, hogy Ági cipője irtózatosan sáros. Kérdezte tőle, merre járt? Azt válaszolta, hogy hazafelé jövet a sarkon átvágtak azon a telken, mert sokkal rövidebb az út. Ritkán hallottam a férjemet kiabálni, a gyerekekkel szemben szinte sosem emelte fel a hangját, akkor is igyekezett visszafogni magát és elmondani, hogy az egyik legveszélyesebb hely egy romos ház kertje, és nekünk fogalmunk sincs róla, hogy folytak-e ott harcok vagy nem, lehetnek-e ott aknák vagy nem. Nagyon komolyan azt mondta, ha ezt a lányunk nem tudja megérteni, akkor hazaküldjük Pestre és kollégista lesz, mert ekkora veszélyt nem vállalhatunk. A kérdésről a családban soha többet nem esett szó, a gyerekek fegyelmezettek voltak, megtanultak élni Boszniában és rettenetesen élvezték. 

Mert a veszély valóban sokszor abban rejlett, hogy a visszatelepülők nem tudták, hogy milyen területre érkeznek. A repülőtér és közvetlen környéke magától értetődően elsőbbséget élvezett az aknamentesítésben, amikor a polgári légiforgalom előtt megnyitották, már teljesen biztonságos volt. A négy év alatt egyszer volt reptérzár robbanás miatt, egy közeli gazdaság területén a tulajdonos nem akarta kivárni a hivatásos mentesítőket, maga kezdte a szántóföldet megtisztítani és ott robbant fel egy akna.   

aknamentesites_dzsfer_kumbara.jpgKik is azok, akik minden nap kockára teszik az életüket, hogy biztonságossá tegyék az országot? A mostari Pro Vita humanitárius szervezet egyik aktivistája, afer Kumbara 1996. február 12-én kezdte meg ezt a munkát. Most 54 emberrel dolgozik. Minden aknamentesítő csapat 10 főből áll: a csapatvezetőből, az orvosból és 8 aknamentesítőből. Kumbara munkája a tervezés, a logisztika biztosítása. Kiemelten fontos feladatának tartja, hogy bemutassa az aknamentesítőknek a munka veszélyességét, hogy minden aknát, amik között vannak úgynevezett „botló” aknák,  úgy tekintsenek, mintha az lenne az első. A csapatában még nem történt halálos baleset. 

Az aknamentesítő munkanapja reggel 6 órakor kezdődik. Nagyon fontos, hogy jó fizikai állapotban, kialudt legyen. Reggeli után indulnak az aknamezőre. A terepre érkezéskor kirakodják az eszközöket, ellenőrzik a detektort és átnézik a feladatot.

aknamentesito_felszereles_2.jpg                                      Felszerelés

Felszerelésük védőmellény, sisak, fémdetektor és szonda. Van egy másik munkaeszköz, ami úgy néz ki, mint egy nagy fűnyíró, kézi fűrész. Az aknamentesítők naponta 65-70 négyzetmétert tudnak átvizsgálni. A munkaidő öt óra, minden fél órában 10 perc pihenővel. Az aknamentesítés szezonális munka, nem lehet végezni esőben, hóban, de nagy zajban vagy hőségben sem. 

aknamentesitok_jela_safracin.jpgJela Šafradin orvos, négy gyermek édesanyja. Húsz éve tagja egy „fel nem robbant gyilkos eszközök” megsemmisítésére alakult civil szervezetnek. Nap nap után megy ki a terepre társaival, emellett folyamatosan ott van áradásoknál, földcsuszamlásoknál a mentőcsapat tagjaként. Azt mondja, minden munkának van jó és rossz pillanata, de ez a munka kivételesen stresszes és egyes pillanatai életünk végéig az agyunkba vésődnek. 

„Kezdetben nagyon nehéz volt, de sikerült mindent megszervezni a családban. A munkavégzésben az motivál, hogy megtisztítsuk az országot a fel nem robbant gyilkos eszközöktől, hogy ne történjenek végzetes, vagy élethosszig tartó sérülést okozó balesetek. És még ha úgy érezzük, hogy tiszta is egy terület, akkor sem lehetünk abban teljesen biztosak. Mert még mindig előfordulhatnak erdőben, réten, vagy bárhol máshol. Sokat kell dolgozni a felvilágosítás terén is. Meg kell tanítani a gyerekeket az iskolákban a veszélyükre, de a felnőtteknek is több figyelmet kell fordítaniuk az aknamezőket jelző jelzésekre.” 

Az orvosokra nagy felelősség hárul, ellenőrizniük kell az aknamentesítők egészségi állapotát is és megszervezni, hogy mit kell tenni vészhelyzetben.   

„Vannak nehéz pillanatok. Nehéz, amikor egy kollégát elveszítünk, vagy amikor egy társunk megsebesül. De amikor egy megtisztított területet át tudunk adni a visszatelepülőknek, amikor látjuk az ő örömüket, az leírhatatlan”- mondta egy másik aknamentesítő. 

aknamentesito_munkaban.jpg

„Vannak, amikor nem tartják tiszteletben a jelzéseket. Mostar környékén dolgoztunk és vadászok jöttek oda hozzánk, mondták, ott nincsenek aknák, ők minden héten ott vadásznak a megjelölt területen. Mi megmutattunk nekik több mint 20 aknát, amit már megtaláltunk és annyit mondtunk, szerencséjük volt.” 

A norvég szakszervezeti mozgalom humanitárius szervezete által létrehozott és támogatott kutyakiképző központ működik 2004 óta Vogošća mellett, ahol jelenleg 40 kutya van kiképzésen és 13 kutyájuk dolgozik terepen. Az elmúlt 13 évben közel 500 kutyát biztosítottak különböző akciókhoz.

Működésük óta a kutyák Bosznia szerte 4000 aknát és 300 ezer egyéb más, a háborúból maradt robbanó szerkezetet észleltek. Belga juhászkutyákkal dolgoznak, a kiképző azt mondja, nagyon intelligens, energikus, engedelmes fajta, amelyik könnyen és gyorsan tanul.

aknamentesites_kutya_pas_deminer07062017.jpg

A kutyák rendkívül értékes segítői az aknamentesítőknek elsősorban a szaglásuk miatt. Képesek kiszagolni az aknákat és más robbanó szerkezeteket. Az emberek által használt fémdetektortól eltérően a kutya képes megtalálni mind a fém mind a műanyag aknákat. Azok az egységek, akik kutyát is használnak, nagyobb területet tudnak egy-egy műszak alatt átvizsgálni, és pontosabb munkát végeznek. 

aknamentesito_munkaban2.jpg

A boszniai aknamentesítő központ (BHMAC) adatai szerint  az aknamezők az ország lakosságának 15%-át, több mint 550 ezer ember életét veszélyeztetik. Folyamatos feltáró munkával 8638 aknával, kazettás bombával fertőzött helyet azonosítottak, ahol legalább 80 ezer robbanó szerkezet lehet a földben. Volt idő, amikor Boszniában 39 cég foglalkozott aknamentesítéssel. Jelenleg 3-4. Az ok nagyon egyszerű, a nemzetközi cégek már nincsenek az országban, aki ma ezzel a tevékenységgel akar foglalkozni, jó felszerelésekre van szüksége: gépekre, felderítő kutyákra, jól képzett csapatokra, munkásokra, vezetőkre. Ez egy nagyon költségigényes munka, drága eszközöket, jelentős pénzügyi forrásokat igényel.  Egy négyzetméter technikai, térbeli felmérése a tereptől függően 0,5-1,1KM (1KM=0,5Euro) között van. Amikor már magáról a terület megtisztításáról van szó, amiben a nyolc aknamentesítőn kívül kutyák és gépek is részt vesznek, ez az összeg 1,8-3,5 KM négyzetméterenként. 

2024-ig kellene Bosznia területét megtisztítani a robbanó szerkezetekről, de a tevékenységet ismerők elég szkeptikusak.

 

Fotó: klix.ba, saját

 

Egy háborúnak nemcsak emberáldozatai vannak, hanem pusztulásra ítéltetnek az emberiség kulturális, vallási örökségei is. Ez történt a délszláv háború idején az Öreg-híddal is, amelyet az UNESCO egy dokumentuma háborús áldozattá nyilvánított. 

Huszonnégy évvel ezelőtt, 1993. november 9-én omlott össze az egykori Jugoszlávia egyik legismertebb, a hozzánk Csontváry Kosztka Tivadar híres festménye révén igen közel álló építménye, az Öreg-híd.

mostar_oreg_hdi_csontvary_kosztka_tivadar_romai_hid_mosztarban.jpg

                  Csontváry Kosztka Tivadar:Római híd Mosztarban (1903)

Ez a híd a helyieknek olyan, mint nekünk budapestieknek a Blaha, vagy a Köki. Ők az „Öregnél” találkoznak, az „Öregen” mennek át a túloldalra, az „Öreg” alatt fürdenek és az „Öregről” ugranak a smaragdzöld Neretvába.

Építését Nagy Szulejmán szultán rendelte el 1557-ben, hogy felváltsa az addig használt, nagyon instabil, fából készült tákolmányt, melyet édesapja Mehmed Fatiha szultán idejében raktak le.

A kor neves török építészének, az isztambuli Kék mecset építője tanítványának, Mamir Hajrudinnak tervei alapján 1557. október 24-én tették le az alapkövét. Az építkezést Mehmed-beg Karadzsoz, Hercegovina legmódosabb polgára vezette, és emellett megalapította a Karadzsoz-beg dzsámit és számos egyéb középületet. Ez nem volt valami különleges cselekedet, mert a Korán előírása szerint a hívőknek tehetségükhöz, anyagi lehetőségeikhez képest kötelességük a közösség javára értékeket létrehozni.

mostari_oreg_hid_2_regi.jpg

                                  Az Öreg-híd az átadáskor

Az egyíves híd – ívének legmagasabb pontja 27 méter - építészetileg egyedülálló megoldás volt a maga korában. Az 1566-ban átadott híd túlélte a török elleni harcokat, a világháborúkat, de nem menekülhetett az esztelen pusztítástól. A szerbekkel és a Jugoszláv Néphadsereg alakulataival vívott harcokban megsérült, de állt. A horvát-bosnyák háborúban a horvát hadsereg két nap alatt a Neretvába ágyúzta a hidat és súlyosan megrongálta a két végén álló 17. századi tornyokat.

mostar_oreg_hid_1993_oktober.jpg

                                             A lerombolt híd 

Hogy mit jelentett ez a helyieknek? „Az Öreg-híd mindig a kapcsolat, a szeretet, a tolerancia jelképe volt. Nem akartam elhinni, amikor összedőlt, mintha a lényem egy része semmisült volna meg.”

Az újjáépítés gondolata a rombolás után rögtön megszületett és amint lehetett, szakértők hozzá is fogtak az előkészületekhez. Ebben oroszlánrésze volt egy francia építészmérnök által Mostarban működtetett szakmai műhelynek, ahol a történelmi, technikai kutatómunkát végezték. Ez nem volt könnyű feladat, mert az egykori hídtervező után semmilyen eredeti tervrajz, leírás nem maradt fenn. A fellelhető dokumentumok többsége az előző helyreállításról, az 1970-es évekből származik. A munkához török történészek is nyújtottak segítséget, akik az oszmán archívumot kutatták Ankarában és Isztambulban. Ott találtak néhány levelet az építkezés körüli időkből, sőt korábbról is, amelyben megemlítik azt a bizonyos fahidat, ami 1450-ben gyakorlatilag ugyanott állt, ahol azután a kőhíd. 

mostar_gyaloghid.jpg

                         Az ideiglenes gyaloghíd

Az újjáépítés a pusztulás után öt évvel kezdődött meg jelentős nemzetközi összefogással. A támogatók között volt a török és az olasz kormány, részt vállalt benne Horvátország és Hollandia is. Magyar műszaki alakulat könnyűbúvárai is részt vettek a folyóba zuhant hídelemek kiemelésében. Az volt az elgondolás, hogy ezeket a darabokat megszámozzák és majd felhasználják, de végül a rekonstrukciót végző török cég úgy döntött, hogy az eredeti helyszínen, a Hajrudin mester által is használt Mukosa kőbányában bányásztatják ki, és készíttetik el a hídba beépítendő 456 elemet. 

2004 július 23-án az egész város ünneplőbe öltözött, átadták az újjáépített hidat és este tizenegy év után ismét ugrottak a „mostari fecskék” fáklyával a kezükben.

mostar_oreg_hid_uj.jpg

                         Az újjáépített híd és a tornyok

A horvát hadsereg parancsnoka Slobodan Praljak a hágai nemzetközi bíróság előtt kell feleljen tettéért. Háborús bűnök elkövetésével vádolják, tárgyalása november 29-én lesz. Hiába tagadta, hogy bármi köze is lenne a híd lerombolásához, hiába bizonygatta azon véleményét, hogy a híd felrobbantását külföldi titkosszolgálatok szervezték meg muzulmán és horvát egységeket felhasználva. 

 

Emlékszem, amikor 1999-ben, három évvel a háború vége után először leszálltunk Szarajevó nemzetközi repülőterén. Gyalog mentünk az épületig, amit megszámlálhatatlan golyónyom tarkított. Bent két útlevél ellenőrző fülke várt, a falak feketék voltak, vezetékek, hatalmas csövek futottak végig a burkolat nélküli mennyezeten. Még akkor is érezni lehetett az égésszagot. A váróteremben óriási tömeg, és vágni lehetett a füstöt, mert mindenki és mindenhol dohányzott.

A Malév jó üzleti érzékkel ugrásra készen várta, hogy a boszniai légteret megnyissák a polgári légiforgalom előtt, hogy elindulhasson a menetrend szerinti járat a két főváros között. A Croatia, a Lufthansa, a Swissair és az Austrian Airlines után mi voltunk az ötödik légitársaság, akik járatot indítottak Szarajevóba. Nem sokkal később indultunk be, mint a többiek, a nagykövet a megérkezésünkkor mégis azzal fogadott, hogy Önöknek már rég itt kéne lenniük. szarajevo_repuloter_malev_geppel_1.jpg

                                              1999-ben

Ezen a háború sújtotta repülőtéren kezdte meg a munkát a férjem iroda és felszerelés nélkül, két széken ülve a váróban, az aktatáskájából. Aztán lett iroda, egy pici helyiség a poggyászosztályozó mellett, a repülőteret pedig folyamatosan újították, bővítették, míg végül 2001-ben átadták az új terminált. Ez már valóban repülőtérre hasonlított, kulturált irodákkal, kiszolgáló helyiségekkel, éttermekkel, kávézóval, utashidakkal. 

sarajevo_airprt_hall.jpg

                  Az új utasterminál 2001-ben

A forgalom növekedése teszi szükségessé a jelenlegi kapacitás bővítését és egy újabb terminál építését. A B terminál elkészültével a repülőtér megkétszerezheti a forgalmát, 2 millió utas fogadására lesz alkalmas. A meglévő terminálhoz egy négy emeletes épületet húznak fel, össz alapterületben kb. 10 ezer négyzetméternyit. A két épületet különleges „koronával” kapcsolják össze. A terminál most 68 méter hosszú, a bővítéssel 110 méter lesz. 

Az elmúlt időszakban, miután megszületett a döntés a pálya kiszélesítéséről, az új terminál építéséről, 25 ezer négyzetméternyi területet csatoltak a repülőtérhez, jellemzően kisajátításból. A tervek szerint 10 ezer négyzetméteren újabb állóhelyeket alakítanak ki. 

A tervek szerint bővítik az utasforgalmi területeket, a poggyászosztályozót, a vám-és biztonsági területet, az útlevél-és egészségügyi ellenőrzés területét be-és kilépésnél egyaránt és az utasvárókat, a tranzitot is. Bővülni fog az utazási irodák és a légitársaságok képviseleti irodáinak száma és alapterülete is, és az ökumenikus kápolna is. 

A munkák ideje alatt a repülőtér folyamatosan üzemel. A beruházás értéke 38 millió márka (19 millió euró).  

szarajevo_repuloter_1930.jpg

                                    A fogadó épület Rajlovacban 1930-ban

A polgári légiforgalom már a II. világháború előtt, 1930-ban megindult a Belgrád-Szarajevó-Podgorica járattal. A kevés utasgép a rajlovaci katonai repülőteret használta. A II. világháború idején a Jugoszláv Királyság egész területén felfüggesztették a polgári légiközlekedést, a rendszeres forgalom 1947-ben indult újra. Megalakult a JAT és megkapta első három DC-3-as típusú repülőgépét, amik azután 22 évig voltak forgalomban. 

szarajevo_repuloter_1969_aerodrom_sarajevo_69-550x391.jpg

                                     1969-ben

1969. június 2-án adták át az új repülőtéri épületet. A téli olimpiára szükséges volt némi bővítés: a meglévő pálya kiszélesítése, új gurulóutak, új terminál és irányító torony építése. 1984-ben a térség legmodernebb légikikötője lett a szarajevói nemzetközi repülőtér. Az olimpia ideje alatt naponta 50-70 repülőgép szállt le, akkor fogadták először a JAT DC-10-esét New Yorkból. A legforgalmasabb napon 14 ezer utast szolgáltak ki. 

szarajevo_repuloter_1984.jpg

                                   1984-ben

Nem sokkal a boszniai háború előtt békefenntartók érkeztek a repülőtérre. A kanadai hadsereg motorizált egysége állomásozott itt. Akkor még lehetséges volt légi úton elhagyni a várost, sok család, és a külföldiek mentek így el. Ezt 1992 április elejéig tehették, mert április 4-5-re virradó éjszaka a Jugoszláv Néphadsereg elfoglalta a repülőteret és megszállva tartotta egészen június közepéig, amikor is átadták a felügyeletet szerb félkatonai egységeknek, akik hozzákezdtek a repülőtér szisztematikus megsemmisítésének. Amit nem lehetett elszállítani, azt elkezdték lerombolni.

szarajevo_repuloter_1992_aerodrom_sarajevo_un-550x358.jpg

                               1992-ben

Az Unprofor erők felügyelete alatt azonban megindult a katonai légiforgalom. A repülőtér csak katonai és humanitárius segélyt szállító gépeket fogadott, nagyon ritkán kapott leszállási engedélyt egy-egy gép, amivel súlyos betegeket és sérülteket evakuálhattak, vagy éppen békéltető delegációt szállított. 

1992 és 1995 között az eddigi leghosszabb ideig működő humanitárius légi híd működött. A közel 13 ezer légijárattal messze meghaladták a nyugati szövetségesek által a Nyugat-Berlin ellátásához szükséges légihíd nagyságát és időtartamát. 

szarajevo_repuloter_1992-95_aerodrom_sarajevo_un-550x348.png

                      1992-95 között

A kifutópálya alatti háborús alagút elkészültéig, 1993 július vége, több mint 800-an vesztették életüket a repülőtéren. Az áldozatok azok közül kerültek ki, akik megpróbáltak keresztül futni a pályán, hogy eljussanak a bosnyák hadsereg által felügyelt területre. 450 méter – ennyit kellett megtenni akadályokkal teli terepen: drótkerítések, mozgásérzékelők, árkok, mesterlövészek. A félkatonai alakulatok vadásztak ezekre az emberekre, minden civilre lőttek, aki megpróbált a repülőtéren átjutni, a békefenntartók meg ki tudja milyen okból, visszaküldték őket a kiindulási helyre. 

A békekötés után 1996 augusztusában nyílt meg a repülőtér a fentebb leírt ideiglenes terminállal. A reptéri alkalmazottak egy rövid törökországi képzés után állhattak munkába. 

De bármilyen mostohák voltak is a körülmények, nem felejtem el a reptéren dolgozók arcát. Mindig mosolyogtak. Égésszag volt és kényelmetlenség, de az övék volt. Erre vártak az ostrom ideje alatt, ezért kockáztatták az életüket nem kevesen. A repülőtér igazgatója mesélte el, hogyan mentette ki a dokumentumokat az alagúton keresztül, mert a repülőtérnek a háború után is élnie kell. 

szarajevo_repuloter_qatar_airways_20171031.jpg

                        2017. október 31. Qatar Airways első járata

Bosznia-Hercegovina kis ország, Szarajevó kis város, kb 450 ezer lakosa van. A repülőtér forgalma tavaly 900 ezer fő volt. Folyamatosan növekszik, egyre több légitársaság indít járatot, október 31-én éppen a Qatar Airways Szarajevó-Doha járata indult el.

 

 

Egy letűnt kor képei elevenedtek meg előttem, amikor a tudósításokban láttam, hogyan fogadták Novi Pazarban a török elnököt Redzsep Tayyip Erdogant. Az előkészületekről olvasva eszembe jutott 1985 nyara, amikor Todor Zsivkov, a bolgár kommunista párt főtitkára Várnába látogatott és a városban napokig takarítottak és fényesítettek, az utolsó éjszaka fákat és virágokat ültettek, a tereken térköveztek, mindenhol hatalmas Zsivkov képek voltak. Ugyanezt láttuk Romániában is a Ceausescu házaspár uralkodása idején, ott is bárhova utazott „vizita de lucru” munkalátogatásra, óriásplakátok, hatalmas, széles molinók várták, mindenhonnan az elnök és felesége nézett le az alattvalókra.

ceausescu_vizita_de_lucru.jpg

                             Ceausescu munkalátogatáson 1977-ben

Emlékeim szerint nálunk ez – szerencsére – nem volt jellemző, egy-egy hivatalos külföldi vendég látogatását az utcákon az ország zászlajával tisztelték meg. 

Most a kétnapos szerbiai hivatalos látogatáson részt vevő török elnököt és vendéglátóját Aleksandar Vučićot fogadták ilyen túlzó szélsőségek közepette. 

Novi Pazar Szerbia délnyugati részén helyezkedik el, a többségi muzulmán Sandžak régió központjában. Az itt élők úgy tekintenek magukra, mint Törökország és Szerbia közötti együttműködés előmozdítóira. Dicsérik Erdogant nemcsak gazdasági eredményeiért, hanem Törökország szekularizációjának megállításáért is, amivel az ország csendesen, vagy nem is olyan csendesen lassan lebontja Mustafa Kemal Atatürk örökségét. A helyiek azonnal elítélték a 2016 júniusi törökországi puccs kísérletet és az elsők között szerveztek tömegtüntetést Erdogan támogatására, mert mint mondták, a legkevesebb, amit megtehetnek valakiért, aki nyíltan barátja Szerbiának és az országban élő bosnyákoknak. Ugyanakkor egyetlen kritikus szavuk sincs a több tízezres megtorlásokra.

„Ez mutatja, hogy mennyire közel vagyunk a primitivizmushoz és a nacionalizmushoz. Aggasztó, hogy nincsenek fiatalok, akik elítélnék a tömeges letartóztatásokat”- mondta egy helyi emberjogi aktivista. 

erdogan_novi_pazar_3.jpg

A Sandžak hűséges Törökországhoz, aminek egyrészt történelmi gyökerei vannak, másrészt hozzájárul ehhez a szerbeknek a bosnyák kisebbséghez való viszonya is. A régió gazdaságilag fejletlen, elhanyagolt része volt Jugoszláviának és ez nem változott a polgárháború után sem. Az infrastruktúra és a beruházások hiánya miatt a helyiek a belgrádi kormányt hibáztatják, a háború utáni traumákat, Jugoszlávia felbomlását nehezen tudják feldolgozni, mert ott vesztették el rokonaikat, honfitársaikat a srebrenicai mészárlásban. Nem véletlen, hogy az itt élő bosnyákok és nembosnyákok is keresnek egy „nagy testvért”, akire számíthatnak. Nem sokban különbözik ez Szerbia kötődésétől Oroszországhoz. Elvesztették az államukat, nincsenek anyavállalatok, nincsenek bázisok, segítséget keresnek Törökországban. Ez félelemre, bizonytalanságra és magány érzésre utal. „A kormányzó elit, akik hatalmon voltak Erdogan előtt, azt sem tudták, hogy léteznek bosnyákok, nemhogy azt, hol van Novi Pazar. Ez az elnök pedig újra eljött, mint Szerbia barátja és mindenek előtt olyan valaki, aki törődik a Sandžakkal”- mondják. 

erdogan_novi_pazar_4.jpg

A régió családi kapcsolatok révén is ezer szállal kötődik a törökökhöz. Becslések szerint öt millió bosnyák él Törökországban, többségük a Sandžakból származik. „A migráció a 20. század elején kezdődött, amikor az Oszmán Birodalom hanyatlani kezdett és csúcspontját a kommunizmus időszakában érte el”– mondta a Novi Pazar Állami Egyetem jogtudományi professzora. „A Jugoszláv Királyságban megengedett volt, hogy a muzulmánok a saria (iszlám törvénykezés) szerint éljenek, de a kommunizmusban általánossá vált a vallásokkal szembeni ellenállás, ami leginkább a muzulmán közösségeket érintette, kezdve az öltözködésüktől egészen a családi, jogi és házassági viszonyok kezelése lehetőségének megtagadásáig.” A Sandžakban nincs család, akinek ne lennének rokonai Törökországban. 

erdogan_novi_pazar_8.jpg

Ide érkezett kétnapos szerbiai hivatalos látogatása során a török elnök. Több ezren várták, már napokkal előtte hozzáláttak a város feldíszítéséhez, városszerte Törökország, Szerbia és a Bosnyák Nemzeti Tanács zászlója lengett, hatalmas Erdogan poszterek és török, szerb nyelvű transzparensek, világító feliratok várták a politikusokat. Kicsinosították az utcákat, a kirakatokat, több helyen virágokat ültettek (Várna!).

erdogan_novi_pazar_10.jpg

Több száz novi pazari taxis konvojban, dudálva vonult végig a városon török zászlókkal és Erdogan képével. A város euforikus hangulatban várta a helikopterrel érkező elnököt. "Tito csak egyszer jött Pazarba, a török elnök lám, már másodszor”- kommentálták a látogatást az utca emberei. Erdogan miniszterelnökként 2010-ben már járt a városban, amikor felavatta az Atatürk centrumot.

„A ti örömötök a mi örömünk, a ti fájdalmatok a mi fájdalmunk”- üzente most a szerbiai bosnyák kisebbségnek. Kijelentette, hogy a Sandžakban élőket és a szerbiai bosnyákokat közeli rokonának érzi, akiknek minden jogot biztosítani kell törvényekkel és az alkotmánnyal. Aggodalmát fejezte ki a régió elhanyagoltsága miatt. Bejelentette, hogy autóutat építenek a Sandžakba, egy másikat Tuzlán keresztül Szarajevóba, lehetőséget kínálva ezzel is a régiónak a fejlődésre. 

erdogan_novi_pazar_6.jpg

Az itt élők nagyon sokat várnak a török elnök látogatásától: az elmaradott úthálózat kiépítését, felújításokat, török üzletemberek befektetéseit. Mert külföldi befektetéseket eddig még nem nagyon láttak a régióban, nem látták, hogy a szerb kormány támogatná a befektetőket a Sandžakban. Nincsenek nagy német vagy olasz cégek, de nincsenek törökországi befektetők sem, mert hiányoznak az utak és a repülőtér. A helyiek érzése szerint a kereskedelem színvonala az 1990-es szinten van. Azt mondják, pusztán mítosz az, hogy a régió a török befektetők számára kiemelt hely, mert ahogy egy régi mondás tartja: Szerelem a szerelemért, de pénz a sajtért

erdogan_novi_pazar_2.jpg

Minden esetre figyelemre méltó, hogy Erdogan elnök partnert talált Aleksandar Vučićban. A szerb elnök az 1990-es években az Ultranacionalista Radikális Pártban töltött be tisztséget, később Slobodan Milosevič információs minisztere volt, most pedig ezt mondja: „Szerbia és Törökország baráti államok. Nem 1389-et írunk” - utal ezzel a rigómezei csatára, ahol az Oszmán Birodalom döntő vereséget mért a szerb haderőre. És novi pazari beszédét így zárta: „Éljen a török-szerb barátság!” 

Ez a szófordulat is régmúlt időket idéz bennem, de vajon mire gondolhattak azok, akik Novi Pazar utcáin ezt skandálták: "Erdogan szultán!"

 

Amíg olvastam a híradásokat, valahogy nem tudtam szabadulni a gondolattól: vajon a MiG-29-esek lesznek a szerb légierő felújított metrókocsijai?

Az elmúlt héten érkezett meg Oroszországból az adományként küldött hat darab használt MiG-29-es repülőgép, amiket szétszedett állapotban An-124-es orosz katonai szállító repülőgéppel hoztak a belgrádi Batajnica katonai repülőtérre. A hat MiG-nek eredetileg már márciusban meg kellett volna jönni és úgy tervezték, hogy március 24-én adják át őket szimbolikusan a NATO bombázások kezdetének 18. évfordulóján, de nem így történt.

mig-ek_szerbiaba_an-24_tango_six.jpg

2016-ban kötöttek megállapodást Moszkvában arról, hogy Oroszország hat használt MIG-29-est ad át Szerbiának donáció formájában. A felújítást, modernizálást a szerbek fizetik, ez hozzávetőlegesen 185 millió euró. Úgy mondják, ha meg kellett volna vásárolni a gépeket, kb 600 millió euróba került volna.

A megállapodás magában foglalja 15 évre elegendő rakéta és alkatrész utánpótlását, tartalék hajtóművek, szerszámok és egyéb szükséges eszközök biztosítását, egy speciális hangár felállítását és orosz szakértők közreműködését a repülőgépek felújításában.

Szerbiában 55 évvel ezelőtt 1962 szeptember 24-én repültek az első MiG-ek. Most, az újonnan jött gépek érkeztével egykori pilóták és mérnökök emlékeznek a Batajnica repülőtéren.

„Addig amerikai repülőgépeket használtunk, de ezek az orosz gépek a kor legmodernebb technikáját képviselték”- mesélte Tomislav Milunović mérnök, aki fiatal tisztként szolgált akkor a műszaki alakulatnál. Először négy kétüléses vadászgép jött, és még 1963-ban ez a szám 12-re nőtt. 1986-ban, amikor nyugdíjba ment, a jugoszláv légierőnek 60 darab MiG repülőgépe volt.

mig-ek_jugoszlav_flotta.jpg

„A MiG-ek érkezése akkor is és most is nagyon jelentős esemény számunkra. Most kicsit másabb a fogadtatás, mint 55 évvel ezelőtt. Akkor a repülőtéren nagyon izgatottak voltunk, de nem voltak ott politikusok, nem volt ünnepélyes fogadtatás, mint ma.”

Később Milunović a Tito flotta főmérnöke lett. „Titóval mindig két repülőgép ment, ha egyikkel valami történik, akkor ott a tartalék gép. Egyszer megtörtént, hogy a marsall már beszállt, és a kettes hajtómű nem indult. A biztonsági emberei mindig paranoiások voltak, rögtön azt gondolták, hogy valami szabotázs történt, valójában azonban csak kiégett egy biztosíték” – mesélte nevetve a mérnök.

Bizonyára véletlen, hogy épp október 6-án érkeztek a MiG-ek Belgrádba, mert ez jelentős nap a típus életében. 1977-ben ezen a napon hajtotta végre első repülését a MiG-29-es. A gép a szovjet-orosz hadiipar egyik legsikeresebb terméke, a világ több mint 30 országában használják. Az amerikai F-15 és F-16-os vadászgépekre válaszként építették. Az Orosz Föderációban ma is gyártják és több célra is használják a légifölény biztosításától a vadász-bombázó feladat végrehajtásáig. A haditengerészet számára úgy tervezték, hogy repülőgép-hordozóról is fel-és le tudjon szállni. A Szovjetunión kívül az első európai ország, ahol a MiG-29 megjelent, az egykori Jugoszlávia volt.

mig-29.jpg

Most úgy tervezik, hogy az újonnan érkezett gépeket október 20-án, Belgrád fasizmus elleni felszabadulásának napján mutatják be. Megszólaltak politikusok, miniszterek, azt állítják, hogy a gépeken Oroszországban elvégezték a nagyjavításokat, Szerbiában a finomításokra kerül sor annak érdekében, hogy a helyi hadsereg normáival összhangba kerüljenek.

A szerb repülős szakportál szerzői közel sincsenek ilyen euforikus hangulatban az új gépektől, sőt rendkívül kritikusan írnak róluk. Úgy tudják, hogy a gépek modernizálásáról nincs megállapodás bármit mondanak is a politikusok. Vannak bejelentések egyes dolgokról, minőségibb radartól erősebb rakétákig, de nincs információ a modernizálás szintjéről.

mig-ek_szerbiaba_an-24_tango_six_jpg_2.jpg

Az október 20-i bemutatás után egy gép azonnal visszamegy Oroszországba, mert azt adminisztrációs, vámügyi okokból hozták be az országba.

Az itt maradó gépek aztán átesnek az első munkákon, amik valójában az ICAO szabványokkal kompatibilis berendezések beépítését jelentik. A „deoroszosítás” egy részét már kint elvégezték, a többit most fogják elvégezni Szerbiában.

A portál szerint a gépek légialkalmassági engedélye rövidesen lejár. A légierő eddigi négy darab MiG-29-eséből három repülőgép a „végéhez” ér 2018 májusában, egy pedig 2021-ben. Az újonnan jött MiG-ek közül négy darab 30 éves lesz 2019-ben, egy pedig 2021-ben, vagyis még két illetve négy évet repülhetnek.

Az lenne az ideális, ha a 30 évet 40-re emelnék, mert biztosítani kellene, hogy az országban mindig rendelkezésre álljon megfelelő számú repülőgép 2021 után is, olyanok, amiket még legalább tíz évig használni lehet.

A szakportál felteszi a kérdést:

"… és mindeközben a horvátok? 

Ők éppen most nyitogatják a többcélú repülőgépek beszerzésére érkezett ajánlatokat."

 

Forrás: time.rs, T6

Fotó: T6, RAS Srbija

 

 

 

Szokatlan formában dönt a német diszkont légitársaság arról, hogy hova indítson menetrend szerint járatot jövő nyáron Kölnből. Tíz európai desztinációt jelentetett meg a honlapján és kérte az oldal látogatóit, hogy szavazzanak, melyik város kerüljön be a következő szezonban a menetrendbe.

eurowings2_d8a8c6f9ee1b8da50627a837e2fb679c_rb_597.jpg

Mostar is a felkínált célállomások között szerepel, és tekintettel a jelentős számú bosnyák, horvát diaszpórára Németországban, a növekvő német idegenforgalmi érdeklődésre a járat fontos lenne a hercegovinai régiónak és egész Bosznia-Hercegovinának.

mostar_eurowings1.jpg

Mostar versenytársai: Podgorica, Shannon, Brač, Trieszt, Castellon, Trapani, Bergen, Belfast és Biarritz.

A szavazást október 10-én zárják, majd a következő napon, október 11-én lesz a végső szavazás csak egyetlen napig, amikor a három legtöbb voksot kapó célállomás közül kell kiválasztani egyet, ahova járatot indítanak Kölnből.

Itt lehet szavazni: http://www.vote-and-fly.com/

Látogassanak el a mostari repülőtér facebook oldalára is.

 

 

2000 október 5-én óriási tüntetés volt Belgrádban, ami véget vetett Slobodan Milošević uralkodásának. A tömegmegmozdulás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Milošević nem fogadta el az elnökválasztás eredményét. A szeptember 24-i voksoláson veszített a Szerb Demokratikus Ellenzék (DOS) jelöltje, a Szerb Demokratikus Párt elnökével, Vojislav Koštunicával szemben. 

belgrad_2000_oktober_5_2.jpg

Október 5-én tüntetők jöttek a fővárosba az ország minden tájáról autókkal, buszokkal, teherautókkal, áttörve az utakat elálló rendőrkordonokat. A rendőrség már a délelőtti órákban könnygázt használt, ezzel próbálta megakadályozni, hogy a tüntetők betörjenek a parlamentbe, de sikertelenül. Az emberek megrongálták, felgyújtották a szövetségi gyűlés épületét, és ugyanígy tettek a televízió székházával is. 

belgrad_2000_oktober_5.jpg

A rendőrség hamar megszüntette az ellenállást és csatlakozott a tüntetőkhöz. 

A demonstrálók azt követelték Miloševićtől, hogy ismerje el vereségét és vonuljon vissza. Követelték, hogy váltsák le a szerb televízió és rádió vezetőit, mert az intézmény teljesen a regnáló rezsim befolyása alatt állt. Milošević elutasította, hogy visszavonuljon és második forduló kiírását követelte, amit a DOS képviselői nem fogadtak el.

belgradmilosevic-protest-oct_-2000-800x638.jpg

2000 október 5-én este a belgrádi parlament erkélyéről kihirdették az új elnököt, Vojislav Koštunicát, a következő napon Milošević elismerte vereségét, elfogadta a választási eredményeket, és gratulált Koštunicának. 

belgrad_vojislav_kostunica.jpg

A tüntetések alatti összecsapásokban két ember meghalt, 65-en megsebesültek. 

Miloševićet 2001 április 1-én pénzügyi visszaélések gyanúja miatt letartóztatták, majd két hónap múlva kiadták a hágai nemzetközi törvényszéknek, ahol Bosznia-Hercegovinában végrehajtott népirtásért, Horvátországban és Koszovóban elkövetett emberiség elleni bűncselekményekért, háborús bűntettekért elítélték. 2006 március 11-én börtöncellájában halt meg.

Szerbiában a 2000 október 5-i eseményt forradalminak tekintik, mert lebontották vele az 1990-es évek szerb politikáért felelős rendszert és elzavarták annak vezetőjét.

 

Több mint negyedszázados barátság fűzi össze a bosnyák és a katalán fővárost. Van közöttük egy különleges kapocs is: mindkettő olimpiai város. 

barcelona_olimpia.jpg

szarajevo_olimpa.png

 

A barcelonai terrortámadás után egy tucat szarajevói művész óriásposztert készített a bosnyák főváros Mojmilo negyedében (1984-ben olimpiai falunak adott otthont), amire spanyolul azt írták: „Barcelona, Szarajevó veled van”

Az óriásplakát készítőinek egyike is azt mondta, remélik, hogy ez sokat jelent Barcelona számára ebben a nehéz pillanatban, mert ez a város támogatta Szarajevót amikor a legnehezebb helyzetben volt. „Nagyszerű lenne, ha sokkal többet tehetnénk” - mondta. 

szarajevo_barcelona.jpg

Mert Barcelona a háború alatt sok segítséget nyújtott Szarajevónak. Az Al Jazeera Balkans oldalon egy blogbejegyzés emlékezik meg a negyedszázada történtekről „Emlékszel Barcelona?” címmel. 

„1992. októberében indult el Barcelonából az első konvoj 200 tonna humanitárius segéllyel. Hozott szatelit telefont is, ami kapcsolatot jelentett a világgal. A konvoj elindulása egy 1992 július 25-én kezdődött beszélgetés eredménye volt.

Azon a napon nyitották meg a 25. olimpiai játékokat a katalán fővárosban. A megnyitó rövid időre elterelte a világ hirügynökségeinek figyelmét arról, hogy a szerb tüzérség az olimpiai falut bombázza Dobrinján, Hrasnon, és az elnöki palotát támadják a belvárosban.

A megnyitó tiszteletére adott ünnepi vacsorára hivatalosak voltak az olimpiát szervező városok polgármesterei, köztük Muhamed Kreševljaković szarajevói polgármester is, aki a lehetőséget kihasználva segítséget kért ostromlott városának és Bosznia-Hercegovinának. Az első, aki reagált a beszédre, a házigazda, Pasqual Maragall volt, Barcelona első embere. Mindenkit megelőzve megígérte, hogy Barcelona segíteni fog Szarajevónak.

És Szarajevó abban a pillanatban igazi barátokra tett szert, akik a mai napig hűségesek maradtak polgármesterük ígéretéhez.

Pasqual Maragall felhívására városok, intézmények, gyárak, katalóniai civil szervezetek és egyszerű állampolgárok mozdultak meg, 1995 végéig több mint 2500 tonna humanitárius segélyt juttattak el a blokád alatt lévő boszniai fővárosba. 

A barátság és az együttérzés őszinte volt és megható. Hogy lehet leírni azt az érzést, hogy Katalónia 340 járása és városai válaszoltak a felhívásra, hogy minden hétfőn egyperces néma csönddel jelezzék szolidaritásukat a boszniai polgárokkal? 

barcelona_dictrict_11.png

Barcelona 1995-ben döntött arról, hogy kialakítja a város 11. kerületét, és azt Szarajevónak nevezik el, majd egy évvel később az Európa Tanács kezdeményezésére, hogy helyi demokrácia nagykövetséget nyissanak a volt Jugoszlávia városaiban az európai városokkal való párbeszéd elősegítésére, Szarajevóban megnyílt a helyi demokrácia nagykövetsége, egy iroda, amit Barcelona-Szarajevónak neveztek el. 

És most 2017 októberben nézzük a képeket, ahol a rendőrök ütik a barátainkat. 

Katalóniát és Barcelonát elfelejteni, és azon vacillálni,hogy támogassuk-e a katalánokat, egyszerűen képmutatás lenne.”

 

Forrás: AJ