Egyszer régen, valamikor a 17. században Szarajevó városa úgy döntött,hogy dzsámit épít a Mekkába induló zarándokoknak, mert kellett egy olyan hely, ahol az indulás előtt összegyűlnek az emberek. A tervezők eldöntötték, hogy a dzsámit a Miljacka folyó bal partján, a Szarajevóból kelet felé kivezető út mellett építik fel. Amikor már mindent előkészítettek és elrendeltek, maradt még egy kicsi ház, ami akadályozta a dzsámi építését.

 inat kuca 2.jpg

A város vezetői bekopogtattak a házba és elmondták, hogy szeretnék szabaddá tenni az utat az új dzsámihoz, ahhoz azonban le kell rombolni a házat. Ellentételezésként a tulajdonos választhat magának a városban bárhol telket és építenek neki rá egy szép házat. Az elöljáró legnagyobb meglepetésére a válasz „nem” volt. Nem segített az ígéret a szép házról, a gazdagságról, az öreg Benderija azt válaszolta, hogy nincs az a pénzt, amiért megengedné, hogy a házát lerombolják. Hosszú napokig tartott a fenyegetés, amíg végül egyezségre jutottak és az öreg Benderija beleegyezett, hogy a házát a Miljacka másik partjára viszik, és ott építik fel újra tégláról téglára. Rövidesen újra állt a ház a mai Könyvtár helyén, a folyó másik partján megépült a Hadzsijska dzsámi és Szarajevó folytatta tovább békés életét.

 inat kuca 3.jpg

Egyszer régen, a 19. század végén a városi elöljárók arról döntöttek, hogy házat építenek a városi tanácsnak, ahova beköltözne Bosznia-Hercegovina kormánya. Egy impozáns épületet akartak építtetni, ami képviseli a Kelet és a Nyugat találkozását Szarajevó bejáratánál. A terep előkészítéséhez le kellett bontani két fogadót, nem is volt ezzel semmi baj, de maradt még egy kicsi ház, ami akadályozta a tanácsháza építését.

 inat kuca 4.jpg

A város vezetői bekopogtattak a házba és elmondták, hogy szeretnék szabaddá tenni az utat az új épületig, ahhoz azonban le kell rombolni a házat. Ellentételezésként a tulajdonos választhat magának a városban bárhol telket és építenek neki rá egy szép házat. A legnagyobb meglepetésükre a következő választ kapták: „a szépapám nem akarta lerombolni ezt a házat, én sem mondok rá igen. Ha akarjátok ezt a területet, vigyétek a házamat oda, ahol 200 évvel ezelőtt volt!” Nem sokkal ezután a kicsi házat tégláról téglára átvitték a régi helyére, a Miljacka bal partjára és Szarajevó élte tovább békés életét.

Néhány évvel ezelőtt egy fiatal tervező a Miljacka bal partjának rendezését készítette elő. Amikor főnöke megkérdezte tőle, mit fog kezdeni azzal a kis házzal a folyóparton, azt válaszolta, hogy a házat lebontják, a tulajdonos pedig kaphat egy lakást az egyik új lakótelepen. A főnöke erre széttépte a tervet, a fiatal tervezőt pedig elküldte a könyvtárba, hogy olvassa el az Inat kuca történetét.

Az Inat kuca („csakazértis” ház) ma is áll, tradicionális bosnyák étterem működik benne felséges ételekkel. Sokan azt mondják, ez a bosnyák „keményfejűség” bizonyítéka.

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr175438986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.