Van egy falu Bosznia-Hercegovina (BIH) és Horvátország határán: Zseljava. Egy titkos katonai objektum épült itt a volt Jugoszláviában, egyszerűen csak Bihács repülőtérnek nevezték. Teljes kapacitással működött 1968-1992 között, amikor is Jugoszlávia, de egész Európa legjelentősebb katonai repülős bázisa volt. 1992-ben a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) kezdeményezésére berobbantották.

zseljava 9.jpg 

Az, hogy Zseljava pont BIH és Horvátország határán van, a II. világháború után a felálló tagköztársaságok határainak esetében egyáltalán semmi jelentősége nem volt, de a mai megváltozott helyzetben egészen különleges jogi helyzet alakult ki: a radarállomás, a földalatti objektum egy része, a 4-es pálya, az 1-es, 3-as pályák egy része Horvátországhoz, míg a 2-es, 5-ös pálya Boszniához, Bihácshoz tartozik telekkönyvileg. Maga a falu, Zseljava a hegy északi felén fekszik, a repülőtér építése idején a település egy részét elköltöztették, míg a közeli Balfevac falu teljes lakosságát kitelepítették, a temetőjük viszont még ma is a 3-as, 4-es bejárat között van.

De mi is ez a titkos katonai objektum?

A jugoszláv katonai-politikai vezetés 1954-ben döntést hozott egy földalatti objektum megépítéséről. Létrehozták a bizottságot, melynek feladata volt felderíteni a megfelelő helyeket, előkészíteni a terepet, megteremteni a technikai feltételeket és összeállítani a kivitelezés dokumentációját. A létesítmény helyének kiválasztásának legfontosabb feltétele volt, hogy az akkori Jugoszlávia területén megfelelő mélységben, és távolságban legyen, olyan helyen, amit hosszan és sikeresen lehet védeni, ugyanakkor kellő távolságra a legfontosabb stratégiai céloktól, objektumoktól. A választás a Pljesevicára esett. Elhelyezkedése ideális volt egy ilyen típusú objektumra annak ellenére, hogy a tereprendezési munkák nagyon nehezek voltak. Ennek a repülőtérnek igazi geostratégiai karaktere volt, a közelben volt egy kitérő repülőtér, vagyis mind békében, mind háborús helyzetben jól használható volt. Maga a hely jelentette a legnagyobb és a legideálisabb akadályt, lehetetlenné tette a meglepetésszerű megközelítést, támadást.

Nem túl hosszú előkészület után a repülőteret 1958-ban kezdték építeni, az építésben résztvevő munkásokról részletes feljegyzések készültek: milyen családból való, milyen a politikai meggyőződése, stb. Kizárólag hazai anyagokat építettek be. Olyan jugoszláv vállalatok dolgoztak itt, akik tapasztalataikat hasonló objektumok építésében szerezték pl. Líbiában, Irakban, Iránban vagy Algériában. Több millió köbméter földet és sziklát bányásztak ki a Pljesevica hegy oldalából, amit aztán egy hatalmas sima terep létrehozására használtak fel. 1968-ra lett kész, a befejezést a csehszlovákiai események meggyorsították. 1990-ig 40 stratégiai objektumot építettek Jugoszláviában, amik akkor az államnak 90 milliárd dollárba kerültek. Fontos volt, hogy az objektumok olyanok legyenek, amik évtizedekig kiszolgálják feladatukat bármiféle nagyobb átalakítás nélkül.

 zseljava 11.jpg

Zseljavát a katonai repülős zsargonban „Lyuk”-nak nevezték. Az akkori Európa egyik legdrágább katonai objektumáról van szó. Suad Hamzics, a JNA vadászpilótája szolgált ezen a repülőtéren, élményeit blogjában osztotta meg az érdeklődőkkel: Ez a repülőtér az én életemben 1967-ben jelent meg, amikor a feladatom szerint vizuális látással egyetlen egyszer átrepültem 100 m magasságban, majd egy jelentést kellett róla leadnom vázlatos rajzzal együtt. Légi fotót készíteni tilos volt. Akkor úgy mesélték, hogy 5 fel-és kifutópálya mellett épül egy modern, szupertitkos, lerombolhatatlan földalatti objektum, de ezt csak háborús helyzetben szándékoznak használni, gyakorlórepüléseket fognak ott végezni, de a légierő egyetlen egysége sem fog ott állandóan állomásozni.

Hamzics őrnagy jelentős karriert futott be a katonai légierőnél és a jugoszláv néphadsereg légvédelménél. 1968. július közepén kezdte meg Batajnicán a MIG-21-es átképzést és ő tudta, hogy ezután Zseljava-Bihácsra fog kerülni.

 zseljava 10.jpg

A grandiózus földalatti objektumnak Klek, vagy hivatalosan O-505 volt a neve. A méretei lenyűgözőek: 3 csarnok szolgált 58 repülőgép tárolására. A hangárok egy M betűt formáltak, 400, 500, 350 méter hosszúak voltak, mind 8 méter magas, a szélességük 20 méter. A csarnokokat a MIG-21-es típusnak megfelelően építették. Az „M” betű kereszteződéseiben a beltér magassága elérte a 12 m-t, a többi terület, mint a folyosók, egyéb közlekedők 3-12 méter szélesek voltak. A repülőket bent az objektumban elektromos vontatókkal mozgatták. Minden állóhelynek saját üzemanyagtöltő kivezetése volt. A bázist kerozinnal saját csővezetéken a Bihács melletti Pokoj hegyben lévő katonai raktárból látták el, ez a csővezeték 10 km hosszú volt mind mérnökileg mind harcászatilag teljesen biztonságos.

zseljava 7.jpg

Szigorúan szabályozott volt a mozgás az objektumban, mindent és mindenkit ellenőriztek a katonai rendészek. Különleges belépőnk volt. Annak színe határozta meg a mozgáslehetőséget is. Amikor én, mint a 352. egység helyettes parancsnoka, vörös átlóval áthúzott belépőt kaptam, az valójában korlátlan mozgást biztosított, de mivel nem volt ott dolgom, én soha nem láttam, hogy néznek ki pl. a raktárak, ahol a gépek fegyverzetét őrizték, vagy az üzemanyag raktár. 

 

zseljava 3.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr175438968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.