Július utolsó vasárnapján rendezték meg a 447. hídugró versenyt Mostarban. Tíz év kihagyás után, 2003-ban folytatódtak a hivatalos versenyek a világ legszebb „ugródeszkájáról”, az Öreg-hídról, mert akkor fejezték be a hídegyüttes újjá építését, de az ugrások a háború alatt sem szüneteltek.  

A verseny kezdetén egy liliomot dobnak a Neretvába, ezzel tisztelegnek a halottak emléke előtt, majd egymás után mutatják be produkciójukat a versenyzők.

Az első ugrók még 1566-ban jelentek meg, rögtön azután, hogy a hidat átadták. A folyóba csobbanó „mostari fecskékről” elsőként az oszmán történész-utazó Evlia Cselebi tesz említést 1644-ben. A versenyek évszázadok alatt alig változtak: Mostar féltékenyen őrzi ezt a hagyományt, amely semmit nem vesztett varázsából. Igaz, ma már a nyertesek nevét nem örökítik meg győzelmi énekekben, de az esemény turisták tízezereit vonzza.  

mostari ugró 2.jpg 

A hídugrás állandó beszédtéma a városban. A helyiek szerint az ugrás a mostariak génjeiben van, ennek ellenére az ugrók családjai igazság szerint nem örülnek annak, hogy hozzátartozójuk ezt a veszélyes sportot űzi, de titkon mindenki ki szeretné próbálni.

Emir Balic legendás ugró volt, több mint ezerszer ugrott le a hídról, utoljára 1996-ban. Ő mondta, hogy nem létezhet az Öreg-híd ugrók nélkül és ugrók sem a híd nélkül.

Az idei győztes, Lorens Listo hetedik alkalommal nyerte el az első díjat. Először mindjárt a hosszú szünet után 2003-ban rendezett versenyen. Mint minden mostari gyerek, ő is már nagyon kisfiú korában fürdött a Neretvában, és nézte az ugrókat. Öt-hat éves korában kezdett el ugrani alacsonyról, két-három méterről, majd egyre magasabbról és magasabbról. Végül 2000-ben döntött úgy, hogy benevez a versenyre és hivatásos ugró lesz. „El kell ismernem, hogy a második ugrás már sokkal nehezebb volt, mert tudtam, mi vár rám. Azt gondoltam, hogy a becsapódás erőssége enyhébb lesz.” Ma már az ugrás számára rutin, magasságtól teljesen független.

mostari ugró 1.jpg
 

Az Öreg-hídról 23-27 méter magasságból ugranak a folyó mélységétől függően. Az világhírű „fecske” formájú ugrás amilyen szemet gyönyörködtető látvány, annyira veszélyes is. Erre egész évben készülni kell, keményen edzeni, naponta, télen-nyáron tízkilométereket futni, naponta kétszer edzésre menni, aztán, ahogy egy kicsit jobb idő lesz, azonnal gyakorolni, ugrani.

mostari ugró 4.jpg

Az idei versenyen 80-an mérték össze erejüket. Különböző stílusban ugranak, talpast, fejest – ez a már említett „fecske” ugrás, de bármelyiket is választják, abban nincs különbség, hogy 100-110 km-es sebességgel érkeznek a smaragdzöld Neretvába.  

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr245443807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

itchap 2013.08.09. 00:41:29

Nagyon tetszik a blog, de ha a képek kicsit nagyobbak lennének, az jó lenne. :) 27 méterről fejest? le a kalappal...