Amikor 1999-ben kiköltöztünk Szarajevóba, nagyon keveset tudtunk a délszláv háborúról, csak annyit, amit a híradók mutattak. Egész más azonban a TV képernyőjén látni, hogy többszáz kilométerre békés otthonunktól házakat rombolnak le, emberek lőnek egymásra, mint fizikális közelségbe kerülni a pusztítással.

Helyi barátainktól kezdetben nem is nagyon mertük kérdezni, hol és hogyan élték át a háborút, akkor beszéltünk csak róla, ha ők kezdeményezték. Egy ilyen beszélgetés alkalmával mesélte a repülőtér egyik vezetője, hogy a reptér dokumentációit az „alagúton” mentette ki a városból. Különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki, érdekesnek találtuk, aztán mástól is hallottunk a háborús alagútról, a helyén létrejött múzeumról és elhatároztuk, hogy utánajárunk, mi is az.

A repülőtér várostól távolabb eső oldalán, Butmirban, bokáig érő sárban jártunk első alkalommal a Kolar család házában működő múzeumban.

 szarajevói tunel bejárata.jpg

Most volt húsz éve, hogy az alagút, az emberek élni akarásának, az emberfeletti küzdelemnek ez az építménye elkészült.

Ahhoz azonban, hogy egy megértsük miért épült meg az alagút, szükséges egy kis történelmi előzmény magyarázat.  


1992-ben a Jugoszláv Néphadsereg fenntartások nélkül Milosevics szolgálatában állt, megkezdődtek a háborús előkészületek a Szarajevó környéki hegyekben, azt állítva, hogy a várost akarják megvédeni az ellenségtől. Akkor még a szarajevóiak nem tudták, elképzelni sem tudták, hogy ki az ellenség. Hogy az ellenség maga a jugoszláv hadsereg és vele együtt a Radovan Karadzsics-féle állig felfegyverzett szerb félkatonai alakulatok. Karadzsics Milosevics embere volt, kiválóan alkalmas arra, hogy viszályt szítson az emberek között. Arkan és Seselj embereinek segítségével nagyon gyorsan elhitették a boszniai szerbekkel, hogy a köztársaság szerb föld, amit meg kell védeni. A Nagy-Szerbia ideológiája sikeresen fordította egymás ellen az egykori szomszédokat, munkatársakat, az egy padban ülő diákokat. (Valahol már írtam, hogy a nacionalizmus milyen iszonyú veszélyeket rejt magában. Talán a srebrenicai eseményeknél.)

Kitört a háború. Habár az ENSZ elismerte Bosznia szuverenitását, a szerbek nem fogadták azt el, legyilkoltak, leromboltak mindent, amit az útjukba került. És Szarajevó is az útjukba került. 1992. május 2-án teljesen bezárult a kör a város körül. 65 km hosszan 260 tank, 120 gránátvető irányult a városra. Néhány nap alatt elfoglalták a fővárost körülvevő kisebb településeket is, a repülőtér elfoglalásával pedig teljesen elvágták a várost a szabad területektől, körülzárták víz, áram, élelem, gyógyszer és gáz nélkül. 

 

Boszniának nem volt jelentős hadserege, a városon belül még a Jugoszláv Néphadsereg felügyelte a kaszárnyákat a centrumban. A főhadiszállást Kukanjac tábornok irányította. 1992. május 2-án Alija Izetbegovics elnököt Portugáliából hazatérve a repülőtéren a szerbek túszul ejtették, és szabadon bocsájtása ellenében Kukanjac és a szerb katonák szabad elvonulását kérték. Az ENSZ ezt el is rendelte, az elnök szabad lett, a katonák elhagyták Szarajevót, a bosnyák katonák így némi fegyverhez jutottak. A város védői az akkori Hazafias Ligába, rendőri alakulatokba, sőt egyes bűnözők köré tömörültek. Alig volt fegyverük, a helyzet a városban rettenetesen nehéz volt.

 szarajevói életkép vigyázz mesterlövész 1992.jpg

Kicsit enyhült a helyzet, amikor az ENSZ 1992 júliusában át tudta venni a repülőteret a szerbektől, ezzel lehetővé vált a légihíd megnyitása. Az egyezmény, amelyet az ENSZ és az akkor már Ratko Mladics irányította szerb hadsereg irt alá, kizárólag a nemzetközi szervezet repülőgépeinek közlekedését engedélyezte.

 Sarajevo airport 1992.jpg

A várost a repülőtér választotta el a szabad területektől így a bosnyákok éjszakánként próbáltak meg átjutni rajta, hogy kövessék családjukat, vagy, hogy élelmiszert szerezzenek. Néhány esetben az ENSZ katonák segítettek nekik, ám leginkább élő célpontjai voltak a közelben várakozó szerb mesterlövészeknek. A többszáz halott miatt új módszert kellett keresni és többeknek jutott eszébe a földalatti út. Nemcsak a civilek, hanem a katonai vezetők is foglalkoztak ezzel a gondolattal. 

Szarajevói repülőtér ensz katona.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr515449825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2013.08.08. 20:59:35

Utólag be kéne szúrni a folytatások linkjeit!

Nosztalgikus 2013.08.08. 21:41:33

@Kara kán: Igazad van,de még iszonyú nagy "T" betű van a hátamon. De nagyon igyekszem. Köszönöm, hogy irtál.