Volt szerencsénk, vagy szerencsétlenségünk 2806 napot eltölteni Romániában, ennek több mint a fele Ceausescu áldásos uralkodásának idejére esett. Nem mondom, hogy közvetlen atrocitások értek (de, néha), nem mondom, hogy zaklattak (de, gyakran), nem mondom, hogy nem figyeltek (de, mindig) DE volt néhány nap, amikor jó volt magyarnak lenni Bukarestben. 

Ez pedig 1990. január 2. volt, amikor megérkeztünk a decemberi események - nem tudom azt írni, hogy forradalom, nem tudom azt írni, hogy háború, nem tudom azt írni, hogy puccs - , egyszerűen események után az első Malév járattal, és a határőröktől a vámosokig olyan kedvesen fogadtak, hogy esküszöm azt hittem, útközben eltérítették a repülőnket.

Ez volt a bukaresti Malév iroda a város központjában, a Biserica Alba szomszédságában. 

bukaresti malév iroda.jpg

Ez a jóérzés kitartott még néhány hétig, aztán Marosvásárhelyen robbant a bomba: a betegesen magyargyűlölő Vatra Romaneasca Párt uszítására március 19-én megtámadták az RMDSZ ottani székházát (akkor sérült meg és vesztette el szeme világát Sütő András író), öten meghaltak, ismét fellángolt a magyarellenesség. 

Mi döbbenten figyeltük az eseményeket, de dolgoztunk tovább, a repülők jöttek-mentek, egyszer csak március 25-én éjszaka szólt a telefon: felgyújtották a városi irodát.Mire a férjem odaért, a tűzoltók már eloltották a tüzet, a teljesen szétégett irodaszéket kihajitották az ajtó elé, ezt filmezte a román TV hiradó. 

bukaresti malév iroda tűz 2.jpg

bukaresti malév iroda tűz 1.jpg

Talán a tűzoltók korai odaérkezése miatt nem égett ki teljesen az iroda, talán nem is ez volt a valódi cél, ez csak egy kis hab volt a tortán. Mert mindent szétdobáltak, kidobáltak a szekrényekből, irtózatos felfordulást okoztak. A belépőt ezek a képek fogadták:

 

A fogadó helyiségben:

bukaresti malév iroda a rombolás nyomai 3.jpg

És a főnöki irodában: 

bukaresti malév iroda a rombolás nyomai 4.jpg

bukaresti malév iroda a rombolás nyomai 2.jpg

bukaresti malév iroda a robolás nyomai 1.jpg

A román TV-sek nagyon utáltak minket. Ők egyre csak filmezték a portál elé kidobott szénné égett széket és ezt mutogatták minden híradásukban, hogy lám-lám a magyar légiközlekedési vállalat bukaresti képviselete egy ilyen kis semmiségből hatalmas ügyet igyekszik kreálni.

Egy dolog azonban keresztülhúzta a számításukat. Ezekben a napokban teljesen véletlenül a városban tartózkodott Márványi Péter újságíró, az irodától 20m-re lévő Bukarest szállodában lakott, és őt a férjem azonnal felhívta telefonon. Péter nem volt rest, az éjszaka kellős közepén végigdörömbölte a külföldi tudósítók ajtaját, hogy jöjjenek, mert valami történt a Malévnál. Így aztán – de tőlünk tényleg teljesen függetlenül – a románoknál korrektebb, elfogulatlanabb tudósítások bejárták a fél világot.

Ahogy a várnai bejegyzésemnél is írtam, fiatalok voltunk, túlléptünk az eseményeken, igazi (nem a mai értelem vett nagyon lejáratott) kihívásnak éreztük az ottani munkát és most is biztos vagyok benne, hogy szegényebbek lennénk az ott töltött évek tapasztalata nélkül.

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr545451416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.