Néhány nap múlva, augusztus 16-án lesz az a nap, amikor 1996-ban Alija Izetbegovics elnök bejelentette, hogy a szarajevói repülőtér ismét megnyílik a polgári légiforgalom előtt. Tulajdonképpen már áprilistól megjelentek a civilek a repülőtéren, megpróbálták a környezetet a légiforgalom beindításához alkalmassá tenni. Szinte a nulláról kezdtek mindent. A szükséges felszereléseket, csomagszállító szalagot, pultokat, de még telefonokat is különböző országok adományoztak. Toldozták-foldozták az ideiglenes terminált, a repülőtéri dolgozók egy rövid tanfolyamon vettek részt Törökországban, majd végre-valahára elfoglalhatták helyüket a nagyon várt repülőtéri munkahelyeiken. Ez volt minden reptéri dolgozó évek óta várt álma.

 izetbegovics 1996.jpg

A repülőtér megnyitása után az Croatia Airlines rögtön megindította Zágráb-Szarajevó, a török Top Air légitársaság pedig Istanbul-Szarajevó járatát. Az év végéig a repülőtéren 26 ezer utas fordult meg.  

A magyar légiközlekedési vállalat akkori vezetése nem „ugrott rá” a dologra, de néhány évvel később, az akkori kereskedelmi vezérigazgató-helyettes, későbbi vezérigazgató jó érzékkel és teljes erőbedobással erőltette és sorra nyitotta a balkáni állomásokat, nem kis sikerrel, mert a járatok, ahogy mondani szoktuk, „tele voltak, mint a déli busz”. Elosztó állomás voltunk, nem volt különleges eset, hogy csak én és a gyerekek mentünk a határőrfülkéhez, a tele járat többi utasa mind átszálló, továbbutazó volt.

sarajevo aerodrom malévval.jpg 

A polgári járatok engedélyét is a NATO adta ki, nem volt egyszerű a Malévnak sem beszerezni az üzemeléshez szükséges engedélyeket. Az előkészítés időszakában szinte napi kapcsolatban voltunk a Honvédelmi Minisztériummal és közvetve a NATO vicenzai légibázisával, ahol döntöttek a kérdésben. (Ez a voltunk és csináltuk és mentünk nem királyi többes, olyan szerencsés voltam, hogy ezeknek az eseményeknek tevőleges részese lehettem.)

Az első járat 1999. március 2-án landolt Szarajevóban az addigi szokásoktól teljesen eltérő módon. A járat kereskedelmi felügyeletét a bécsi képviselet látta el, a repülőtéren volt egy helyi kiszolgáló, a repülőjegyeket a nagykövetség őrizte. Szóval, ahogy ezt ma mondanánk, „unortodox” megoldás volt, és látszott, hogy sokáig nem tartható.

Ezért, ahogy az előzőekben írtam, kilátogattunk, körülnéztünk, elfogadtuk. A férjem nyár végén még egyedül ment ki, és biztos más üzletembereknek sem ismeretlen fogalom, hogy az „aktatáskájában” hordta az irodáját. De mondjuk teljesen szó szerint, mert még reptéri iroda sem volt, két széket toltak össze a váróteremben, és ott intézték a papírmunkát. Igazi hősi korszak volt!

Repüléstechnikailag Szarajevó a nehéz repülőterek közé tartozik. Ez földrajzi fekvése miatt van így, 2000 méter magas hegyek között egy völgyben fekszik. Leszállni csak az egyik irányból lehet, a másik végén ott magasodik egy hegy, de a pálya ebbe az irányba felszállásra, ha muszáj, használható. Az uralkodó szélirány miatt előfordult, hogy ebbe az irányba kellett felszállni, ilyenkor a kapitány mindig felhívta az utasok figyelmét a szokatlan meredek fordulóra rögtön az elemelkedés után. Nem volt véletlen, hogy Szarajevóba a férjem ottléte alatt a Malév járatait szinte kizárólag oktató kapitányok teljesítették. És akkor még nem említettem a hegyek mögött, fölött alattomosan fújó szeleket, a hirtelen jövő viharokat, a hatalmas ködöket, amik néha napokig megülték a várost, hogy csak néhányat említsek a repülést nehezítő időjárási viszontagságokból.

 Sarajevo-Airport-1.jpg

Még így is, hogy a polgári közlekedés lehetőségének megindulása után majdnem három évvel jelentünk meg a bosnyák fővárosban, nem volt nagy konkurenciája a magyar nemzeti légitársaságnak. Rajtunk kívül az Austrian Airlines, az azóta megszűnt Swissair, a Lufthansa, a Croatia Airlines és az Adria Airways járt menetrend szerint. A katonai irányítás a menetrenden is meglátszott. A városba közlekedő járatok déli 12 óra és délután 4 óra között érkeztek és mentek el, csak nagyon különleges esetben kapott polgári utasszállító ettől eltérő időpontra engedélyt. Így ez alatt a 4 óra alatt ezen a kis repülőtéren mindig nagy volt a zsúfoltság és a füst. Boszniában mindig és mindenhol, mindenki dohányzott, nem volt ez alól kivétel a repülőtér sem.

Nehéz volt itthonról elszakadni, különösen a l6 éves lányunk vágyott vissza a barátaihoz, ezért eleinte sűrűn hazarepültünk akár egy-két napra is. A gyakori utazásaink alkalmával szívszorító jeleneteknek voltunk tanúi: szétszakadt családok, nagyszülők, unokák könnyes búcsúja, hiszen gyakran egy évben csak egyszer látják egymást. A háború miatt nagyon sok család menekült el az országból, több mint 1,5 millióan élnek a határokon kívül. Nagy részük a befogadó ország állampolgára lett, ott alapított családot, de igyekeznek legalább évente egyszer hazalátogatni. 2001-ben átadták az új fogadóépületet: 

Međunarodni_aerodrom_Sarajevo.JPG

Boszniában nem gyakori a teljesen lefátyolozott muzulmán nő, ott a fejkendő a jellemző, de természetesen a repülőtéren sokfajta utas megfordult és rettenetesen fúrta az oldalamat a kíváncsiság, vajon a határőrök hogyan ellenőrzik, hogy a bemutatott útlevél tulajdonosa áll-e előttük? Persze a megoldás igen kézenfekvő: mindig volt/van szolgálatban női határőr, aki ilyen esetben egy külön szobában ellenőrizte a személyazonosságot. (Az iszlám egyes irányzatának előírása szerint a muzulmán nő arcát az eltakaró fátyol nélkül nem jelenhet meg nyilvános helyen idegenek, illetve közvetlen családtagjain kívül férfi előtt nem fedheti fel az arcát.)

 szarajevó repülőtér malévval.jpg

Ma Budapestről nem lehet repülőgéppel eljutni a bosnyák fővárosba, az évi közel 1 millió átszálló utast pedig a nemzeti légitársaság bedőlése után egy pillanat alatt felszívta Bécs. Hosszú évek kemény munkáját egy tollvonással tönkre lehet tenni, és újraépíteni bizony nagyon nehéz.

 

 malés sjj-bud.jpg

http://balkanimozaik.blog.hu/admin/post/edit/5454140http://balkanimozaik.blog.hu/admin/post/edit/5454140

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr205455453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.