Nem jelenhet meg tőlem olyan beírás, amihez valamilyen módon ne kapcsolódjon egy kicsit a légiközlekedés. Egyszer régen, még abban az időben, ami egyesek szerint nem is létezett, a Malév felügyeletét többek között a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium látta el. Hozzájuk tartozott egyéb más mellett a Hungarocamion felügyelete is (szintén egy olyan cég, ami létezett, bár ha tehetnék, lehet, hogy ezt is letagadnák, és itt természetesen nem a jelenlegi legnagyobb kamionos cégre gondolok), így volt egy időszak, hogy közös képviselet volt Tiranában. Egy ciklusban a Malév, egy ciklusban a Hungarocamion adta a képviseletvezetőt. Ez volt a tiranai irodánk 1999-ben:

 Pristinai Malév iroda.jpg

Aztán jöttek azok a bizonyos ’90-es évek, amiről már írtam a szarajevói járatnyitás kapcsán, és a tiranai utasforgalom akkora volt, hogy a napi járat mellett nem győzték beállítani a kereskedők a sűrítő járatokat is. Hogy is szoktuk mondani? Csengett a kassza rendesen! Mert szintén csak visszautalnék a szarajevói bejegyzésre, kérem szépen ez a sok ezer utas nem Budapestre jött…

Pristina repülőtér 1999 ellenőrzés.jpg

Találtam még néhány fényképet 1999-ből a tiranai Rinas repülőtérről, és igen, ott hátul az a kicsi, az már a reptérről kiguruló járatunk.

 Pristina repülőtér 1999.jpg

Pristina repülőtér 1999 kigurulás.jpg

Egy barátom, aki megtisztelt azzal, hogy beszélgetett velem a könyvemben, tiranai állomásvezető volt 2006-2007-ben. Csak egy kis ízelítő az ő emlékeiből:

„Számomra a meglepetések országa volt. Biztos nem vagyok egyedül azzal az előítéletemmel, ami az emberekben él Albániával kapcsolatban. Megérkeztem és óriási meglepetés ért. Nagyon temperamentumosak, de ha megtalálod velük a közös hangot, akkor nagyon barátságosak, kenyérre lehet őket kenni…

 Q     Temperamentumosak? Ezt az olaszokra szoktuk mondani.

Ha hiszed, ha nem, sokban hasonlítanak az olaszokra. A lakosság 90%-a beszéli is a nyelvet, kb. 1,3 millió albán él Olaszországban, szinte nincs olyan család, akinek nem lenne ott rokona. Még Enver Hodzsa idejében is lehetett fogni az olasz csatornákat, a rajzfilmekből már gyerekkorban megtanultak olaszul.

Nagyon jó barátokra, kollégákra leltem Albániában. Kollégám volt Izmir, akinél okosabb, tapasztaltabb, lojálisabb emberrel én még nem találkoztam. Azt hittem, hogy én is tudok egyet s mást, tanultam az évek alatt sok mindent, de amit ő tudott a repülésről, az egyszerűen fantasztikus volt. És az ország is lenyűgözött.

Q     Jártál ki a tengerpartra?

Nagyon sokszor. Tiranától 40 km-re van a tengerpart, Durres. Ha onnan dél felé megy az ember, ott finom, homokos a tengerpart, még lejjebb sziklás, ami gyakorlatilag elválasztja az Adriát a Jón tengertől. Álomszép! Nincs még környezetszennyezés, mert nem is volt mivel. Mondjuk áram sem volt. Az áramot vízi erőművel termelték, de ha nem volt víz, világítás sem volt. Ezt úgy oldották meg, hogy mondjuk 12-től 6-ig az utca egyik oldalán volt villany, utána a másik oldalon.  Ha nem volt, akkor beindultak az áramfejlesztő generátorok, mert a tv-t, a focit, azt nézni kellett. Kávét inni kellett, péksüteményt enni kellett!...”

Ha a beírás elején ott volt a repülőtér képe 1999-ből, ez itt a Teréz anyáról elnevezett repülőtér 2013-ból: 

Albánia - Tirana repülőtér.jpg

http://balkanimozaik.blog.hu/2013/08/17/albania_esernyovel_harcol_a_sivatagbanhttp://balkanimozaik.blog.hu/2013/08/17/albania_esernyovel_harcol_a_sivatagban

http://balkanimozaik.blog.hu/2013/08/17/a_legjobb_modszer_a_turizmus_fejlesztese

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr715464933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.