Bizonyos okok miatt egy ideje nagyjából csak hétvégeken jutok internet közelébe (a mostani hét kivétel lesz, reszkessetek!), így néhány nappal lemaradtam egy szomorú évfordulóról, ami ugyan nem kerek, de azt gondolom, hogy megemlékezni róluk minden évben kötelességünk. 

 

Ez pedig a Malév HA-MOC IL-18-as típusú repülőgépének 1971. augusztus 28-i, koppenhágai katasztrófája. Azt hiszem, ahelyett, hogy én most itt bármit is írnék, a legjobb lesz, ha A repülést szolgálták c. könyvemből egy olyan barátom, kollégám elbeszélését adom közre, aki egyike azoknak, akik saját maguk voltak részesei az eseményeknek, illetve aki ezen a napon, augusztus 28-án ünnepli nem az első születésnapját.

1972 dubrovnik_v.jpg 

Joó Árpi légiutaskísérő mesél:  

 „1969. április 4-én kezdtem repülni, két ekipázsban voltam hosszabb ideig. Az ekipázs háromfős volt, a miénkben Szalay Gyöngyike volt az első stuvi, a második udvariasságból, meg betűrend szerint is Iván Évi és én voltam a harmadik. Ennek később nagyon-nagy jelentősége lesz. Sokat repültünk. A legfárasztóbb a Budapest-Berlin-Koppenhága-Osló hat szakaszos út volt oda-vissza. Berlinig mindig teltház volt, de Berlin-Koppenhága között is volt még szépszámú utas. Koppenhága-Oslo között már nem voltak sokan, 10-15 fő, de mégis talpon kellett lenni, nagyon fárasztó volt…

1971. augusztus elején voltunk egy ilyen Budapest-Berlin-Koppenhága-Oslón, utána a szabadságok miatt még egyszer mentünk. Egyik este hazajöttünk már nem emlékszem honnan, Gyöngyike nézte a kiírást és azt mondta: nézzétek már, holnap megint egy Berlin-Koppenhága-Oslo. Tolnai Klárika ekipázsa akkor nagyon foghíjas volt, konkrétan csak ő volt munkára fogható, mert a második stuvija szabadságon volt Németországban, a harmadik, a Szabados Kati pedig beteg volt. Ezért úgy döntöttek, mivel mi megvagyunk mind a hárman, mi megyünk és jön a Tolnai Klári negyediknek. Ezeket az ügyeket a szolgálatvezetők intézték, de Szalai Gyöngyi olyan mérges lett, hogy felhívta otthon Ibolyát, az osztályvezetőt, és mondta, hogy ebben a hónapban ez már a harmadik ilyen hosszú járatunk, ne szúrjon ki velünk ennyire. Ő azonban csak annyit mondott, hogy nem tud mit csinálni, nincsenek meg elegen az ekipázsok, nincs más lehetőség.

Később kiderült, hogy alig tette le Gyöngyike a telefont, Szabados Kati bejelentkezett Ibolyánál, hogy meggyógyult és másnap munkába tud állni. Ezt mi nem tudtuk, mert telefon abban az időben nem nagyon volt, ezért én másnap úgy mentem ki a repülőtérre, hogy megyek velük Osloba. Ott derült ki, hogy engem lehúztak a járatról, és ment Tolnai Klári, mint első stuvi, mert eredetileg az ő útja volt, Szabados Kati az ő ekipázsából és tőlünk Szalai Gyöngyi és Iván Évi.

 Q       Miért pont téged húztak ki a listából?

 Mert én voltam az ekipázsunkban a harmadik stuvi, ahogy említettem, ezért maradtam le erről a járatról… az esti utamról hazatérve egy ismerős határőrtől hallottam először, hogy a koppenhága valószínűleg a tengerbe zuhant… rohantam a diszpécser toronyba, a korábbi munkahelyemre, kérdeztem mi van, de még ők is csak annyit tudtak, hogy valószínűleg időjárási problémák miatt a gép belezuhant a tengerbe.

Utólag kiderült, hogy valami pörgő-rotációs turbulenciába kerültek. Előttük szállt le a SAS gép, egy DC-9-es, aminek szintén a nagy turbulencia kilökte a robotpilótáját, kézzel kellett leszállniuk. Figyelmeztették a tornyot erre a jelenségre, amit hallottak a Malév pilóták is. Azt most már nem tudom, hogy mondták-e, vagy csak a repülőgép helyzetéből következtették ki utólag, hogy mi történt, tudniillik Dezsőék elkezdték behúzni a futót és felszálló teljesítményre tették át a hajtóműveket, de már túl késő volt, az IL-18-as nagy volt, lomha volt, mire reagált a gép a parancsokra, addigra ez a turbulencia már belenyomta őket a vízbe. Az is probléma volt, hogy az IL-18-as orrfutója előre volt behúzható, a tengeren 3-4 méteres hullámok voltak, sziklák, és ahogy a gép vizet ért, az orrfutó beleakadt egy sziklába és szinte letépte az orrkabint. A gép aztán a közepénél el is tört, az első kabinból semmi nem maradt, csak az tudta, hogy az egy repülőgép kabin volt, aki látott már IL-18-ast.

Ősszel megint mentünk egy ilyen hosszú járatra… a képviselőtől tudtuk, hogy a Maersk cég egyik hangárjában és előtte vannak összerakva a gép roncsai. A fő részeket oda kiszállították, ott voltak sorban a hajtóművek… Beszéltünk egy mérnökkel, kértük, mondjon valamit, ha tud és képzeld kiderült, hogy épp egy vizsgálóbizottsági tag volt és megmutogatta, hogy mi minden külső jel utal arra, hogy át akartak startolni. Érezték, hogy nyomja le őket a légörvény, de már nagyon lesüllyedtek, nem volt akkora magasságuk és teljesítmény, hogy meg tudják csinálni. Az azonban biztos, hogy a személyzet mindent megtett, hogy megmentsék a gépet és az utasokat. Szóval, nekem augusztus 28-a a második születésnapom.

A Malév BUD-BER-CPH-OSL-CPH IL-18-as típusú HA-MOC lajstromjelű repülőgép szerencsétlenül járt személyzetének tagjai:

       Szentgyörgyi Dezső – repülőgépparancsnok

       Menyhárt József – másodpilóta

       Jancsovics Pál – navigátor

       Lantos Károly – rádió távírász

       Aladi László – hajózó szerelő

                   Tolnai Klára

                   Iván Margit Éva

                   Szalai Jánosné, Gyöngyike

                   Galgóczi Tamásné, Szabados Kati – légiutaskísérők

 1971 aug 28 CPH.jpg

Q       A baleset után kielemeztétek, hogy mi történt? Volt valami levezető beszélgetés?

 Mindenki nagyon ideges volt a repülőtéren, találgatták, hogy hogy történhetett. Szentgyörgyi Dezsőnek ez volt az utolsó előtti útja, utána még kapott volna egy búcsújáratot és ünnepélyesen elbúcsúztatták volna. Azt tudod ugye, hogy ő volt Magyarország Ásza? A második világháború alatt számtalan légi győzelmet aratott,  minden idők legeredményesebb magyar vadászpilótája volt, a háború után 3 vagy 4 évig börtönben is ült. Még augusztus 28-án reggel indulás előtt találkoztunk a repbejben, és Dezsőt mindig cukkolták: hogy is volt az a Liberátorok lelövése? Nem mindig tudták meséltetni, de néha rávették. Az volt a szavajárása: „Barétom, most nincs erre idő, menni kell.”

 Még amikor diszpécser voltam, akkor is beszólt:

              -           Barétom, gép rendben van?

              -           Rendben.

              -           Üzemanyag van?

              -           Van.

              -           Jó, akkor indulhatunk.

              -           De Dezső bácsi, az utasok!

              -           Ja, utasok is kellenek.

 Q         Hát, a katonamúlt…

 Igen. Nagyon aranyos ember volt. A baleset előtt két héttel együtt voltunk települni Athénban, de nem azzal az ekipázzsal, akikkel a szerencsétlenség történt. A Hotel Attikában éjszakáztunk. Ő soha nem ivott mást, mindig csak tejet. Volt egy másodpilótája, jöttek be a szobába, ledobták a cuccokat, a másik már rakta fel a bábukat a sakktáblára és a Dezső teljes összpontosítással csak arra figyelt. Aladi volt a szerelő, mókamester, kicserélte a tejet fröccsre. 10 percet kellett várnunk, mire az első kortyot megitta: „Barétom, ez a tej összement!!”

 

Néhány nappal később ugyan, de egy csendes főhajtás előttük.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr415486292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gerardus A. Lodewijk 2013.08.31. 22:57:14

Itt írnak az okokról: iho.hu/hir/legikatasztrofa-koppenhagaban
Ebből az derül ki, hogy csak 11 évvel a baleset után sikerült felfedezni és részletesebben leírni azt a meteorológiai jelenséget, amely ebben az esetben (is) a baleset fő oka lehetett.

Nosztalgikus 2013.09.01. 09:44:34

Kedves Gerardus A. Lodewijk! Természetesen az elmúlt évtizedek alatt olyan sok tapasztalat gyűlt össze a légibalesetek kivizsgálása, egyéb tudományok fejlődése során, hogy ma már szinte teljes bizonyossággal tudják a katasztrófa okát. Ez a visszaemlékezés az akkori ismeretek birtokában íródott, főhajtás a kollégáink, barátaink előtt.

Gerardus A. Lodewijk 2013.09.01. 22:14:46

Kedves Nosztalgikus! (Miért vagy gyászkeretben?) Egyáltalán nem akartam a kollégáid, barátaid előtti főhajtást lekicsinyleni. Ha minden szándékom ellenére mégis ez jött volna át a hozzászólásomból, akkor elnézést kérek.

Nosztalgikus 2013.09.02. 08:55:48

@Gerardus A. Lodewijk: Kedves Gerardus....! Fogalmam sincs, hogy miért van "gyászkeretben"?!?! Igy adja ki, és még eléggé tanuló vagyok, lehet, hogy nekem kellene valamit, valahol beállítanom :( Természetesen nem vettem rossznéven, sőt megtisztelnek/megtiszteltek vele, hogy olvassátok a bejegyzéseimet. Köszönöm, és kellemes napot:) (Ja, ha a gyászkeretre van megoldás, szivesen veszem:)