Tegnap repülősökre emlékeztem, ma újságírók előtt tisztelgek. Úgy látszik, ez most egy ilyen hétvége.  

AzOslobodjenje c. napilapot 70 évvel ezelőtt, 1943-ban a bosznia-hercegovinai partizánok kezdeményezésére alapították. Az első lapszám 1943. augusztus 30-án jelent meg, a logoja egy ötágú csillag volt, a jelszava: Halál a fasizmusra – éljen a nép! A főcím alatt ez állt: A Bosznia-Hercegovina népi felszabadítási frontjának lapja.

Az első illusztráció a harmadik lapszámban jelent meg 1943 októberében, ez Joszip Broz Tito képe volt. A II. világháború végéig 27 számot jelentettek meg. Szarajevó felszabadulása után a szerkesztőség a városba költözött.

 oslobodjenje felirat.jpg

Túlélte a háborúkat, a világháborút, a délszláv háborút is, igaz, ez utóbbit csak az újság, mert az épület a tűz martalékává lett. A kép akkor bejárta a világ összes televíziójának híradásait.

 oslobodjenje3.jpg

Sajnos nemcsak az épület veszett oda, hanem újságírók, fotóriporterek is a háború áldozataivá váltak. Szarajevó ostroma alatt három kollégájuk vesztette életét: Kjasif Smaljovics tudósító, Salka Hondu fotoriporter, és Zuhra Besics pénzügyi munkatárs. Húszan súlyosabban vagy könnyebben sérültek. Volt, akit mesterlövész golyója talált el az épületben dolgoztában. De ez sem állította le az újságot, ahogyan az állandó papír-, telefonvonal-, gáz-, vagy áramhiány sem.

oslobodjenje portal.jpg

A lap maga a leghitelesebb krónikás: 1992. április 7-én, egy nappal azután, hogy eldördült az első lövés Szarajevóban, és ezzel elkezdődött az évekig tartó véres háború, az olvasóinak egy ingyenes lapszámot adott ki, címoldalán három főcímmel: A tömeggyilkosok a város körül vannak, A nép a kormány leváltását akarja, Európa elismerte Bosznia-Hercegovina Köztársaságot.

A szerkesztőségi cikk címe ez volt: 92.április 6., az akkori főszerkesztő, Kemal Kurspahics többek között ezt irta: Szarajevó és vele Bosznia-Hercegovina ismét a szabadságáért harcol. Harcol a félelem, a terror, a „politika” ellen, amelyik visszaélt a választók bizalmával, amikor azt ígérte, hogy mindent elkövet a rasszizmus ellen, a náci támadások ellen, azok ellen, akik a „nép érdekében” a várost teljesen körbezárták és a legkülönbözőbb fegyverekkel lövik az épületeket tekintet nélkül az áldozatokra. A vasárnapról-hétfőre virradó éjszaka nagyon nehéz volt mindenkinek, az egész városnak, tekintet nélkül arra, hogy szerb, muzulmán, horvát, vagy zsidó-e.  

Ezért az április 6-i csata egyáltalán nem szerbek és muzulmánok, horvátok és szerbek, vagy nép és nép közötti csata, ahogyan azt szeretnék megideologizálni a támadók, hanem egy elvetemült támadás minden ellen, ami a közös életünk volt: a szomszédságok ellen, a mindennapjank ellen, a jövőnk ellen, a gyerekeink jövője ellen, a saját öregségünk ellen, a méltóságunk ellen.

És ez ellen van – az egész normális világ…”   (Akkor még nem gondolhatta, hogy az „egész normális világ” évekig csak nézni fogja a vérontást…)

A háború dúlt Szarajevóban, az egész országban, az újság pedig tudósított. Megszakítás nélkül megjelent a megszállt városban, minden reggel reményt adott a szarajevói lakosoknak, hogy a szabadság rövidesen megérkezik.

 Egyetlen egyszer adtak ki duplaszámot, 1992. május 14-15-én, mert egy rakéta munkaképtelenné tette a nyomdagépet, de gyorsan megcsinálták. Ez a duplaszám ingyenes ajándék volt a kitartó szarajevóiaknak.

 oslobodjenje 1.jpg

Maga az épület, ami valaha egy modern irodaépület volt, hirtelen mindössze 50m-re a frontvonaltól találta magát, a mesterlövészek, a gránátok, rakéták kereszttüzében. 1992 júniusában kigyulladt az Oslobodjenje székház, ahol az egykori Jugoszlávia legolvasottabb sajtótermékeit írták és nyomtatták. Rettenetes látvány volt, ahogy az épület a tűz martalékává vált. Ennek ellenére az újság azon a napon is megjelent. Valamivel később, 1992. augusztus 29-én jelent meg a hír az első Oslobodjenje torony összeomlásáról. A másik torony két héttel később dőlt le. Szarajevóból eltűnt a város egyik meghatározó szimbóluma. A lerombolt, lebombázott maradványok még évekig emlékeztettek.  

 oslobodjenje 2.jpg

A szerkesztőség 1992-1995 között lehetetlen körülmények között dolgozott. Minden nap gránáttűzben, mesterlövészek golyói elől bujdokolva mentek be az újságírók munkába. Az atom óvóhely (!) mellett, az összeomlott épületben dolgozott a nyomda, a szerkesztőség pedig a város öt különböző pontján. Ezek a helyek víz, villany, fűtés nélküliek voltak, de mindent felülirt a feladat, hogy minden nap meg kell jelentetni az újságot.  

Az újságírói szolidaritás azonban ezekben a nehéz időkben is működött, ebben élen jártak a ljubljanai Dela c. lap munkatársai. Azután, hogy Zágrábban elkészült a lap első 14 európai kiadása, ami hetilap volt, az a a szerkesztőség 1993. június 25-én átköltözött Ljubljanába.

Az Oslobodjenje az egész világon ismertté lett 1993. április 5-én, az agresszió első évfordulóján, amikor a Riporterek határok nélkül, és más újságírókat tömörítő szervezet a világ 41 újságjában a saját nyelvén jelentette meg a lap aznapi cikkeit, és nyomtatta ki ugyanolyan formátumban. Még egy hasonló akciót csináltak 1993. szeptember 16-án. Akkor valamennyi kontinensen 21.800.000 példányban jelent meg a lap több mint 40 nyelven.

 

Az újság számos díjat tudhat magáénak még az egykori jugoszláv, de a háború alatti és utáni időkből is.  

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr425487268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.