Öcsi általános iskola.jpgHát, elballagtunk az óvodában, és nagy várakozással tekintettünk az iskola elé. Igazi, békebeli iskolaépület, nagy udvarral, három emelettel, persze az első osztályosok a harmadik emeletre kerültek. Már az Áginál bevált, igy itt is találkozót kértünk az igazgató úrtól. És nem csalódtunk, nagy örömmel fogadtak és megnyugtattak, ne izguljunk, ha kell, majd ők is tanulnak kicsit magyarul. Ezek után bizakodva tekintettünk az iskola elé.

 

A párhuzamos osztályokat nem betűkkel, hanem arab számokkal különböztetik meg, Öcsi az I/2 osztály kisdiákja lett. Egy nagyon aranyos, idősebb tanító néni lett az osztályfőnökük, de sajnos csak néhány hónapig. December elején beteg lett, aztán egy napon Dani sírva jött haza, hogy képzeljem el, milyen hülyeséget mondanak az osztálytársai: ucsitelnica Sofija meghalt. Sajnos másnap a pedagógusok megerősítették a szomorú hírt, a gyerekek az iskolában megemlékezést tartottak és én nagyon örültem annak, hogy az én vagány, nagyszájú, hét éves, belevaló kisfiam ilyen érzékeny is tud lenni.

 Öcsi 7. születésnap.jpg

Nem volt könnyű az első osztály, először megtanulták az összes nagy nyomtatott betűt, az első félévben így is írtak, a második félévben tanulták a dőlt betűs folyóírást. Na, ez nem volt egyszerű feladat! Az olvasással nem volt gond, na de az írás! A legnagyobb problémát a nagyon gyakori mássalhangzó torlódás okozta, itt egy-egy betű mindig kimaradt. Nem is egyszerű leírni a tvrditi – állítani szót és akkor még a ć, č, đ, š, ž betűket nem is említettük. Ha volt már elsős kisfiuk, akkor valószínűleg nem kell magyarázni, mennyire nem egyszerű leültetni házi feladatot csinálni! De mint mindig, itt is végül beállt a normális rend, év végére már csak így kérdezgetett: nálatok hogy írják a „gy” betűt, mert nálunk…

 Öcsi indulunk 1. nap a suliba 2002 09 02.jpg

Két műszakba jártak suliba, és nagyon ritkán volt tanítási szünet. De ha volt, akkor például a téli szünet egy hónapig tartott, a teljes január, de addig szeptembertől egyáltalán nem, hacsak a ramadan nem esett arra az időszakra, mert az azt lezáró bajram természetesen iskolaszünet volt. A második félév februártól júniusig tartott szünet nélkül.

Szomorú volt a hazajövetel, és az itthoni iskola nem segítette a beilleszkedést. Itt nem találtuk meg azokat a pedagógusokat, akik átsegítették volna Öcsit azon az időszakon, amíg megszokja az itteni követelményeket és körülményeket.

Ez nekem nagyon-nagy fájdalmat okozott és meg is döbbentett, hogy az idegen országban több törődést kapott a fiam, mint itthon. Nem nevezem meg az iskolát, de a tanárai nem lehetnek büszkék magukra!

Öcsi kecskemét.jpg 

Öcsi kecskemét hirös kupa.jpg

Enyhítendő ezeket a negatív hatásokat, gokartozni kezdett, és ott igazán feloldódott, boldog volt, lubickolt, akkor is, amikor nem olyan eredményt ért el, mint amit szeretett volna.

 Öcsi  birel.jpg

Most már a repülősök körében sokak számára ismert csepeli Kossuth Lajos kéttannyelvű műszaki szakközépiskola tanulója, és remélem, nagyon-nagyon remélem, hogy repülőgép szerelő lesz belőle. Mert ha az lesz, akkor nagyon jó szerelő lesz! Biztos vagyok benne! 

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr225509164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.