Nosztalgikus 2013.09.12. 16:15

Ez a nap a fiamé

Ez a nap a fiamé, aki ma lett 18 éves, belépett a felnőttek világába. Egyrészt örülök, hogy lassan kinő az iskolás korból, szakmája lesz, ha Isten is úgy akarja, meg a magukat annak képzelők, és nem szüntetik meg időközben a repülőgép szerelő képzést.


Öcsi is ezer szállal kötődik a Balkánhoz, hiszen négy évet kint élt Boszniában, Koszovóban. Kiérkezésünk után rögtön nekiláttunk ovit keresni, kiválasztottunk egy „elit” óvodát, ami az Unesco programban szerepelt, és beiratkoztunk. Az óvónő első alkalommal kérte, hogy hagyjam ott, hát ez rettenetes sírás közepette meg is történt. Amikor két óra múlva visszamentem, Dani még mindig sírt. Iszonyú érzés volt másnap reggel újra bevinni és otthagyni a síró, elárvult kisfiút. Ez így ment egy hétig, és talán kitartottunk volna, ha nem derül ki, hogy az óvodában a dadusnak volt a legtöbb pedagógiai érzéke, aki az órákon át síró kisfiút kivitte magával a konyhába, adott neki egy darab kekszet és beszélt hozzá, nem törődve azzal, hogy nem érti. Az óvó néni az ötödik napon, amikor elhoztam a Danit szólt, hogy kérdezzem meg tőle, otthon, miért sir olyan nagyon???? Na, többet nem vittük, folytattuk a keresést és szerencsére ráakadtunk a kerületünkben lévő Vrtics Visnjikre, ahol aztán nagyon jól érezte magát, Igaz, az első másfél-két hónap itt is rettenetes volt, de megérte kitartani.

 Öcsi búcsú az oviban 2002 -2.jpg

Voltak már olyan helyzetben, hogy egy közösségben Önök az egyetlenek, akik nem tudnak a nyelvi korlátok miatt a többiekkel kommunikálni? Ahol 20 hasonszőrű társuk bámul és beszél, de nem értik, hogy mit? Hogy szeretnének kérni, mondani, de nem tudják, hogyan kell? Szóval ez kezdetben szörnyű volt. Itt volt beszoktatás, de még utána is hosszú hetekig szívfacsaróan sírt, amikor otthagytam. Végül is több mint két hónap telt el, mire valahogy megszokta az idegen környezetet, de két év múlva már sajnálta, hogy ott kell hagyni az iskola miatt. Ezzel együtt is csak félnapot volt hajlandó maradni, ottalvásról szó sem lehetett.

 Öcsi ovoda.jpg

Hogy milyen volt az óvodánk?  Kis, kétszintes épület a tízemeletes panelházak tövében a Kosevo Klinika közvetlen szomszédságában. Az első meglepetés mindjárt a bejárati ajtónál ért, ahol egy felvilágosító plakát fogadott az aknákról és egyéb robbanószerkezetekről. Az előtérben és az öltözőben gyerekrajzok voltak ugyanerről. Kiérkezésünkkor ez nagyon furcsa volt, később aztán beláttam, mekkora szükség van rá. Egyetemista fiatalos jártak hozzájuk rendszeresen és mutatták be a játékszerekbe, babákba rejtett robbanószereket, oktatták a gyerekeket, hogy hol szabad és hol nem szabad játszani. A földszinten volt az ebédlő és a konyha. Szokatlan volt, hogy a gyerekek fémtányérból kapták az ebédet, aztán később láttam, hogy a városban is ezt használják a csevaposoknál és a burekeseknél.

Az emeleten voltak a csoportszobák játékokkal jóval szerényebben felszerelve, mint a pesti ovi, ám volt tv!!! Ez már a helyiek mentalitását jelzi, mert az óvó nénik a jó brazil sorozatokat reggelenként gyakran megnézték, így persze a gyerekek is.

 Öcsi búcsú az oviban 2002.jpg

Danit nagyon szerették az óvó nénik, a dadusok, sokat segítettek neki, hogy megszokja az idegen környezetet. Ő is szívesen járt és amikor már beszélni is tudott, akkor semmi probléma nem volt vele, még a vallási foglalkozásokat is nagyon élvezte, remek dzsámikat és minareteket tudott rajzolni!

Az óvoda megítélése Boszniában egészen más, mint nálunk. A helyi hagyományoknak megfelelően két-három generáció él együtt, a nők gyakran nem dolgoznak, ha mégis, a nagyszülők felügyelnek a kicsikre.

A pedagógusok mentalitása határozottan eltér a mieinkétől. Teljesen elfogadott, hogy az óvó nénik összeülnek kávézni, cigarettázni, amíg a gyerekek a csoportszobában vannak. Ha kivitték őket a szabadba, a cigarettázás és a kávézás akkor sem maradhatott el, de ezen rajtam kívül nem rökönyödött meg senki, ez természetes volt.

 ilidzsa allé 2003 -4.jpg

Az óvodák igénybe vételét biztosan befolyásolta a térítési díj is, ami nagyon magas volt. Az egész napos ellátásért 130 márkát (65 eurót) kellett fizetni, mi a félnaposért 80 márkát fizettünk. És lemondani nem lehetett. Egyszer három hétig Magyarországon voltunk, teljesen természetesen azt gondoltam, hogy arra az időre nem kell fizetni, de a Hivatal felvilágosított, hogy rosszul gondolom. Ők biztosítják a Daninak a helyet, hogy nem jön, az nem rájuk tartozik. Mindig tanul a halandó, és ezzel még véletlenül sem ötletet akartam adni bárkinek is!

Kaptam még leckét odakint, a következőt a napközi befizetésekor, amikor már iskolás volt a Dani. Két műszakba jártak suliba, így értelemszerűen a napközi is kétműszakos. Ha délelőtt volt tanítás, akkor 12-től 4-ig, ha délután, akkor reggel 7 órától ½ 12-ig voltak a gyerekek a napköziben. Gondoltam ez vitathatatlanul félnap, úgy készültem, hogy 80 márkát fogok fizetni továbbra is, de ismét tévedtem! A napközi minden esetben 130 márka, de végül is már nem is csodálkoztunk.

Mások csodálkoztak rajtunk, elsősorban honfitársaink. Egy nap dolgoztam a konzulátuson, amikor bejött az egyik nemzetközi szervezethez szerződött magyar kiküldött és mivel családostul költözött ki, óvodáról is érdeklődött. Én elmeséltem neki a mi ovinkat, és mondtam, hogy tudom ajánlani, mert kedvesek, segítőkészek. Mire ő: de hát ott bosnyákul beszélnek?!?! Annyira meglepődtem, hogy emlékeim szerint hosszú percek teltek el nagy csöndben, aztán csak annyit kérdeztem tőle: szerinted most milyen országban vagyunk?

 

Örülök, hogy mind a két gyerekem helyi környezetben tanult, hiszen közöttük éltünk, ha nem tudtak volna beszélni, nagyon sok élménytől fosztották volna meg magukat. Például a teniszből is, ahol az edző mellé nem kellett tolmács is, és a közös nyelv miatt baráti viszonyba is kerültek. 

Öcsi tenisz.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr865509079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.