2002. április 16-án a holland kormány lemondásához vezetett az a jelentés, amelyet a Háborús Dokumentumok Intézete hat éves gyűjtőmunka eredményeként hozott nyilvánosságra az év április 10-én Hágában. A dokumentum annak a holland zászlóaljnak a felelősségét vizsgálja, amely 1995-ben a srebrenicai vérengzés idején a város körül állomásozott és arra a következtetésre jut, hogy a holland tisztek felelősek azért, hogy átadták a bosnyák civileket a szerb erőknek és kitették őket azoknak a borzalmaknak, amik a tömeges gyilkossághoz vezettek.

Humanitárius okok, politikai ambíciók vezették Hollandiát, hogy részt vegyen egy rosszul értelmezett és gyakorlatilag lehetetlen békemisszióban – állítja a dokumentum. A srebrenicai szolgálatot valódi helyzetfelmérés nélkül vették át a hollandok, miután több ország már visszautasította. Nem volt tisztázott a zászlóalj hatásköre sem. Ott védték a békét, ahol nem volt.

Srebrenica hollan katonák 7.jpg

Az ENSZ BT a vérengzések, a háború megfékezésére hat különleges védelmi övezetet hozott létre Bihacs, Szarajevó, Gorazsde, Zsepa, Srebrenica és Tuzla térségében, ám hiába teremtették meg a védett zónákat, arról nem határoztak, hogyan kell azokat megvédeni. A város védetté nyilvánítása azt eredményezte, hogy ide menekült a környező települések bosnyák lakossága biztonságot keresve az előretörő szerb hadsereg elől. A városlakók száma megkétszereződött, a menekültek embertelen körülmények között éltek elégtelen élelem, ruházat, villany, gáz és fűtés nélkül évekig. Az ENSZ menekültügyi biztosa 1993-ban ezt írta: a helyzet Srebrenicában óráról órára rosszabb. Az utolsó jelentés, amit kaptam az ott lévő szakemberektől, az rémisztő. A diplomata már ekkor figyelmeztetett arra, hogy a városban humanitárius katasztrófa fenyeget és a lakókat meg kellene védeni az egyre közeledő szerb támadóktól.   

Philip Morillon tábornok, a békefenntartó erők háború alatti francia főparancsnoka egy meghallgatáson elmondta, hogy a hatalom tévedett, amikor úgy vélte, hogy csupán a nemzetközi erők jelenléte elegendő ahhoz, hogy a térségek érintetlenek maradjanak. Ezt jelesen példázza a srebrenicai vérengzés, ahol 1995 nyarán a nemzetközi erők nem tudták megakadályozni sem a bosnyák hadsereget, hogy megtámadja a szerb falvakat a védett területen, sem Ratko Mladics seregét, hogy lerohanja Srebrenicát.

 Srebrenica holland katonák 12.jpg

 

Vitathatatlan a nemzetközi erők felelőssége, de a vizsgálat fő kérdése, hogy vajon a holland egység csak állt és nézte, hogy mi történik? Ezt így egyértelműen kijelenteni nem lehet, mert az tény, hogy a zászlóalj parancsnoka Thomas Karremans már 1995 június elején jelentette az ENSZ-nek és kormányának a szerb csapatösszevonásokat és lehetségesnek tartotta, hogy azok egy nagyszabású akció előkészületei, ám erre semmi reagálás nem érkezett még akkor sem, amikor július 6-án hajnalban megkezdődött a támadás a város ellen. Az őrnagy a hat napig tartó ostrom minden napján kérte a légi beavatkozást, ezt azonban mind a Szarajevóban, mind a Zágrábban székelő főparancsnokság (Janvier francia tábornok) rendre elutasította és a holland védelmi miniszter is csak a város eleste után lépett fel a légitámadás megindításáért, amikor már késő volt.  

El kell ismernem, erősen hittem, hogy az ENSZ-nek meg kell védenie Srebrenicát és Zsepát, amelyeket az ENSZ BT 819 és 824 határozata (1993. április) védett övezetté nyilvánított. Amennyire tudom, a srebrenicaiak is hittek benne. Azonban mi, minden eshetőségre számítva, a legszükségesebb harci eszközöket Srebrenicába irányítottuk, természetesen annyit, amennyit lehetett, mert az odajuttatást csak helikopterrel lehetett megoldani, a védelemhez szükséges tankok kellő számban ott voltak.

Amikor felvetettük a fegyverembargó megszüntetésének kérdését, az UNPROFOR erők visszavonásával fenyegettek meg minket. Ez a fenyegetés komoly volt. Az UNPROFOR távozásának esetén különösen nehéz, ha nem  reménytelen helyzetben találta volna magát mind a három enklávé: Gorazsde, Zsepa és Srebrenica. Én magam ezért 1994. szeptember végén a vezérkari ülésen levettem a napirendről az embargó hat havi felfüggesztésére irányuló követelésünket. Nem volt más választásom. Az ENSZ csapatok voltak ezeknek az enklávéknak a remény, de ez a remény 1995 nyarán cserbenhagyta őket.

Az UNPROFOR, amely akkor 13 ország katonáiból állt, csak látszólag volt egységes parancsnokság alatt. A valóságban minden nagyobb egység kapott párhuzamos parancsokat saját országától is. Például a franciák, akik a Szarajevó környéki szektort ellenőrizték, beleértve a repülőteret és Kelet-Boszniát is, valójában a francia Janvier tábornok irányítása alatt álltak, és a parancsokat közvetlenül Párizsból kapták. Ez nyílt titok volt.

Egy nemzetközi csoport jelentésében így írta le az 1993-as srebrenicai állapotokat:

“Nem volt élelem, az emberek egymástól kéregettek. A tüdőgyulladástól és az alultápláltságtól minden nap meghalt 20-30 ember, volt 100-200 nagyon súlyos és kb. 300 könnyebb beteg, akiket evakuálni kellett. A lakosok száma messze meghaladta a vízvezeték és a csatornahálózat kapacitását. 60 tbc-s esetet regisztráltak.” (Alija Izetbegovics: Emlékek, TKD Sahinpasic – Sarajevo, 2001)

Hogy miért maradt el a légi támogatás, miért volt ez a masszív ellenállás a holland tisztek kérése ellenére, talán majd csak akkor fog kiderülni, ha megnyílhatnak a titkosított levéltári anyagok. Az biztos, hogy Ratko Mladics azzal fenyegetőzött, hogy a repülőgépeket és a békefenntartók bázisát Potocsariban (ez 4-5 km-re van Srebrenicától, itt volt a hollandok főhadiszállása) és Tuzlában nehéztüzérséggel fogja lövetni, aminek áldozata lesz az a többezer civil, akik a bázis köré tömörültek. Akkorra már 25 ezer menekült gyűlt össze az ENSZ támaszpont körül Potocsariban, védelmet remélve a kéksapkásoktól.

Srebrenica holland katonák 4.jpg

Ám a jelentés szerint a holland katonák még akkor is megakadályozhatták volna a népirtást. Július 11-én, a vérengzés előestéjén Mladics Karremans zászlóaljparancsnokon keresztül felajánlotta az ENSZ-nek a lehetőséget, hogy ők szervezzék meg a holland egység körül lévő 20ezer bosnyák kitelepítését. Ha ezt megteszik, megakadályozhatták volna, hogy a férfiakat elválasszák a nőktől, megmenekülhettek volna a környező erdőkben bujkálók és a holland zászlóalj magához vehette volna a kezdeményezést. Az ajánlatról tájékoztatták valamennyi felettes szervet, köztük a hágai védelmi minisztériumot is, ám sajnos a lehetőséget nem használták ki és Mladics július 12-én úgy határozott, hogy ő maga hajtja végre a kitelepítést. Ám ez deportálás volt, ahol a férfiakat, gyerekeket és nőket elszakították egymástól, az erdőben bujkálókat elfogták.

Srebrenica 1995.jpg srebrenica 1995 - 3.jpg

A holland kormánynak parancsot kellett volna adni, hogy az egység ne hagyja el Srebrenicát addig, amíg nem bizonyosodik meg arról, hogy mi lesz a férfiak és gyermekek sorsa. Az akkori külügyminiszter Van Mierlo síkra szállt ezért és megpróbálta mozgósítani a nemzetközi segítséget, ám a védelmi miniszter Voorhoeve nem adta ki a parancsot és a kérdésben Wim Kok miniszterelnök is mellé állt, Így elmondható, hogy a holland egység bármiféle ellenállás, egyetlen puskalövés nélkül a szerbek kezére adta a muzulmánokat. Habár közvetlenül nem felelősek a tömeggyilkosságért, tehettek volna többet még akkor is, ha a szerbek katonai fölénye miatt nem bocsátkozhattak direkt harcba.

Srebrenica 1995  Mladics.jpg

A jelentés kitér a szarajevói háborús kormány és személyesen Alija Izetbegovics felelősségére is. Emlékeztetnek a volt államelnök és a srebrenicaiak néhány háború alatti találkozására, ahol szóba került az is, hogy a srebrenicai muzulmán lakosságot kicserélnék a Szarajevó környéki szerbekkel, így a főváros felszabadul a megszállás alól és összekapcsolódhat a többi muzulmán területtel. Ám ezt a felvetést a kisváros delegációja mindannyiszor kategorikusan visszautasította. Állítólag a Tuzlában állomásozó második bosnyák hadtestet meglepte a támadás, de Sead Delics parancsnok úgy gondolta, hogy a helyi védők tudják tartani magukat. Ám sem a második hadtest, sem a szarajevói főparancsnokság nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy mi történik valójában.

Valamennyi Izetbegovic.jpginformációból, azokból is, amelyek később jöttek, világosan látható volt, hogy itt egy már korábban meghozott szerb terv végrehajtásáról van szó: megsemmisíteni mindhárom Drina menti enklávét: vagyis Srebrenica mellett Zsepát és Gorazsdét is. És a népirtás is előre kitervelt volt. “A civilek elleni tömeggyilkosságok Srebrenicában július 14-15 és 16-án történtek, a sírok július 17-én már lezáródtak.”- mondta el Jean Rene Ruez francia rendőrparancsnok tanúvallomásában a Srebrenicában történteket kivizsgáló francia parlamenti bizottság előtt.

Július 7-én a boszniai szerbek megtámadták a holland kontingens egy megfigyelő állását Srebrenicában és túszul ejtettek 55 holland katonát. Hogy a túszokat megvédjék, a nemzetközi közösségek elállt a légitámadástól és ezzel gyakorlatilag feláldozta Srebrenicát.

Július 9-én késő este elindultam, hogy a szarajevói repülőtér alatt vezető alagúton keresztül Zenicába menjek, amikor Splitből felhívott Rupert Smith tábornok, az UNPROFOR parancsnoka és izgatott hangon közölte, hogy végre elrendelték a NATO légitámadását a szerb állások ellen. Tudom, hogy Smith tábornok az első pillanattól az akció mellett volt, és emellett mindig őszintén kiállt. Mögötte gátolta valaki, Janvier tábornok vagy Akashi és talán az ENSZ főtitkára, Boutros Ghali.

Az akcióról szóló hírre, amelyet Smith tábornok közölt velem, megkönnyebbülten folytattam utamat Zenicára. 9-én egész éjszaka és másnap egész nap ügyeletet tartottunk a támadásról jövő hírek miatt. De nem jöttek. Július 11-én késő délután kezdtek a hírek érkezni Mladics egységeinek bevonulásáról és arról, hogy semmilyen NATO akció nem történt. Elárultnak éreztem magam. Sajnos, nem először. (A. Izetbegovics: Emlékek)

A kelet-boszniai kisvárosban végrehajtott népirtás körülményei olyannyira szövevényesek és tisztázatlanok, hogy a hollandokon kívül a franciák és az angolok is vizsgálták saját szerepüket. A fenti nyilatkozatot a tábornok annak a francia parlamenti különbizottságnak tette, amely 2000-ben alakult a Béke Nobel-díjas Orvosok határok nélkül szervezet kezdeményezésére, amelynek két tagja július 11-én Srebrenicában volt és a munkájukat segítő 22 bosnyák orvossal és ápolóval életét vesztette a vérengzésben. Ez is az egyik oka, amiért kérték honfitársaik szerepének tisztázását.

Srebrenica holland katonák 11.jpg

Nagy-Britanniában a The Guardian politikai szakértője, Jan Traynor tárta fel először nyíltan az angol kormány felelősségét és mutatott rá az ENSZ erők angol parancsnokságának negatív szerepére a délszláv háborúkban. Angliában a politikai fordulat az 1997-es kormányváltással következett be, utána a szigetország bizonyítékok tömegét terjesztette be a hágai törvényszéknek és az angol kommandósok fogták el a legtöbb háborús bűnöst is.

A nemzetbiztonsági szolgálatot, a védelmi minisztériumot és a parlamentet, valamint a legfelsőbb katonai vezetést keményen bíráló dokumentum hatására Wim Kok holland kormányfő és kabinetjének tagjai 2002.április 16-án benyújtották lemondásukat.

Srebrenica holland katonák 10.jpg

Zlatko Lagumdzsija Bosznia-Hercegovina akkori (2002-es) és jelenlegi külügyminisztere a jelentés közzétételekor Hágában kijelentette: A nemzetközi közösségeknek és Bosznia-Hercegovina kormányának erkölcsi felelőssége van a srebrenicai áldozatokkal szemben, kötelessége, hogy megtegyen mindent, hogy kiderüljön, ki a felelős az újkori történelem legsúlyosabb civilek ellen elkövetett vérontásáért. Hát ez azért csak részben sikerült, de valóban sokakat elítéltek, a srebrenicai mészárlás egyik irányítóját, Radoslav Krstics tábornokot népirtásért 46 év börtönbüntetésre, vannak, akik már letöltötték büntetésüket, vannak, akik ellen most folyik a per: Ratko Mladics és Radovan Karadzsics, úgyhogy van még tennivaló.

Az első hírt a város elestéről Zenicán hallottam. Úgy emlékszem Delics tábornok jelentette, aki közvetlen és állandó kapcsolatban volt velük. Srebrenicából autóbuszokkal evakuáltak kb. 20ezer nőt és gyereket. A férfiak katonai kísérettel napok alatt tudták átverekedni magukat Tuzla és Kladanj felé.

A műholdas képeknek köszönhetően a nemzetközi erők tudták, hogy foglyokat ejtettek, civileket is. Mi csak találgattunk és hitetlenkedve fogadtuk a sötétebbnél sötétebb híreket. Azonban az, ami valóban történt, meghaladta a legsötétebb elképzelésünket is. A Vöröskereszt 7097 meggyilkolt civil és katona megszámlálásáig jutott az első négy napon. 

Srebrenica és Zsepa szerencsétlensége jelentős befolyással volt a további eseményekre. A felhívásaink és ellenvetéseink látszatra sikertelenek voltak, halmozódtak és végül eljutottak egy kritikus határig. 1995. augusztus 30-án, nem egészen kép hónappal Srebrenica után bekövetkezett a NATO légitámadása a szerb állásokra Bosznia-szerte. A közvetlen indíték augusztus 28-a, a szarajevói Markale piac elleni gránáttámadás volt, de úgy gondolom, a valós ok Srebrenica volt. Srebrenica közvetlen befolyással volt a Karadzsics és Mladics elleni hágai vádiratra is. Minden tragédiánk között, ami megtörténhetett az életünkben, Srebrenica marad a legnagyobb. Túl nagy tragédia a túl kicsi Boszniának. (A. Izetbegovics: Emlékek)

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr195513739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lobster thermidor 2013.09.16. 09:10:25

A XX. század végi európai történelem legszomorúbb eseménysorozata zajlott le Srebrenicában. A szerbek aljasságát tetézte az ENSZ erők gyávaságból eredő tehetetlensége.

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2013.09.16. 09:52:29

szörnyű és menthetetlen. a szerbek kitettek magukért, hogy a legaljasabb "katona" címet ők kapják. nem tudom mit tettem volna, ha én is kéksisakos lettem volna ott, parancsnokként. ha fegyveres harc kezdődött volna, talán kimentette volna a helyzetet a nato.

bkkzol 2013.09.16. 11:06:17

nem hollandokat kellett volna odakuldeni bekefentartonak, mert azok annyira smucigok, hogy takarakossagbol szerintem nem is telefonaltak, radionak az akmlatorat nem toltottek fel... ez komoly.

Jóléti Dán Kekszesdoboz 2013.09.16. 11:52:35

Pedig a hollandok mekkora jogvédők, milyen vehemenciával rugdostak bennünket magyarokat is, hogy itt a zemberi jogok így meg úgy sérültek. Rohadt képmutató liberálnáci banda. Kesehajú tengerirablók.

Nosztalgikus 2013.09.16. 18:54:48

Semmiképpen sem védve az ott lévő katonákat, de a fő bűnös megint egyszer a politika volt, ahogyan az írásban is benne van: odaküldeni békefenntartókat, ahol súlyos harcok vannak, elfogadni egy olyan missziót, amit előtte már több ország is - talán nem véletlenül - visszautasított, ez az állampolgáraikkal, a katonáikkal szembeni teljes felelőtlenség volt. Azzal, hogy lemondott a kormány, nem tudja átvállalni ezeknek a fiatalembereknek, a holland kéksisakosoknak, a szerintem életük végéig tartó lelkiismeretfurdalását.