Hat év magyarországi tartózkodás után – Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola, Károlyi Mihály Spanyol Kéttannyelvű Gimnázium nulladik és első osztálya – ismét útra keltünk. Irány Szarajevó!

Nem könnyű külföldön oktatási intézményt választani, mi is igyekeztünk még a kiutazás előtt tájékozódni. Elsőként a majd’ minden országban megtalálható amerikai iskolában érdeklődtünk annak ellenére, hogy az oktatási rendszerük merőben más, mint a miénk. Hát, nem sok sikerrel jártunk. A 16 éves Ági lett volna az egyetlen gimnazista diák a „mindössze” 13 ezer dollár éves tandíjért. 1999-ben nem volt jellemző, hogy a külföldiek a családtagjaikkal együtt menjenek dolgozni Boszniába, a nemzetközi közösségek munkatársai zömmel egyedül érkeztek fél-egyéves szerződéssel. Persze a döntést megkönnyítette, hogy a Külügyminisztériumtól eltérően a Malév nem járult hozzá egy centtel sem a költségekhez, így ezt mi úgysem tudtuk volna kifizetni. A légitársaságnál még mindig az „örüljön, hogy kint lehet” szellem uralkodott.

Szóba jöhetett még a horvát gimnázium, és ha Ági fiú lett volna, akkor az általunk csak egyszerűen janicsárképzőnek titulált török gimnázium, vagy a helyi oktatási intézmények. Végül ez utóbbi mellett döntöttünk, már csak a konkrét iskolát kellett kiválasztani ás az idő nagyon szorított. nem jutottunk egyről a kettőre. Akkor is ezen tanakodtunk a városi irodában, amikor megérkezett az egyik utazási iroda vezetője, egy kedves fiatal hölgy. A beszélgetés során szóba került az iskolaprobléma, és ő az Első Bosnyák Gimnáziumot ajánlotta, sőt azt is felkínálta, hogy eljön velem a különféle hivatalokba az engedélyek beszerzéséért. (Ez teljesen jellemző a bosnyákokra, ez a kérés és ellenszolgáltatás nélküli segítségnyújtás.)

osztálytársak.jpg

Gondoltuk, veszteni valónk nincs, bejelentkeztünk egy tájékozódó beszélgetésre. Az igazgatónő, Alija Izetbegovics elnök lánya, szívesen fogadott és nagyon örült annak, hogy az ő iskoláját választanánk. Elmondtuk, hogy Ági római katolikus vallású, nem beszél bosnyákul, de jól tud angolul és németül, tanult spanyolul, úgyhogy biztosan találnak olyan nyelvet, amin az első időben tudnak kommunikálni. Leila asszony azt válaszolta, hogy tiszteletben fogják tartani az Ági vallását, segíteni fognak neki.

Az iskola a város központjában, egy meredek utca végén, a híres Markale piac fölött a XIV. Téli Olimpiai Múzeummal szemben van. A múzeumnak helyet adó villát 1903-ban építtette egy neves ügyvéd, a gránátok azonban nem kímélték, csak a külső falai maradtak épek, de az iskola is elég romos képet mutatott még 2000 augusztusában. A főbejáratot nem is lehetett használni a leszakadt lépcsőház miatt, mindenki a hátsó ajtón közlekedett. Bent mindenütt malterosládák, állványok fogadtak minket, még nem volt kész az aula összetört üveg teteje, egyszóval elég tamáskodva fogadtuk az igazgatónő ígéretét, hogy szeptemberre minden a helyén lesz. Így lett: szaudi kormánysegítséggel a könyvtártól a saját konyhás ebédlőn át a tetőtéri műteremig minden a helyére került. Ők biztosították az osztálytermek felszerelését a padoktól a tábláig, a számítógépeket, a könyvtár nagy részét. A tetőtérben kialakítottak egy műtermet, amelynek üveg teteje és oldalfala a képzőművészeti munkához, kicsi színpada és a háromlépcsős dobogó a drámajátékok előadásához adott kiváló lehetőséget.

A családi tanács mindezek ismeretében arra a közös döntésre jutott, hogy a bosnyák gimnáziumot választjuk. Rám osztották az ügyintézés feladatát, Pesten is én jártam a hivatalokat. De hol volt ez a szarajevóihoz képest! Persze ezt még akkor nem tudtam, teljes magabiztosságommal vágtam bele a feladatba. A hivatalokban az első megoldandó kérdés az volt, hányadik osztályba vegyék fel Ágit. A nulladik és az első osztályt a kinti bürokraták két gimnáziumi osztálynak vették és harmadikosnak írták volna be. Szinte közelharcot kellett vívnunk azért, hogy mégis csak másodikos legyen. Ott is szembesültünk az állami berendezkedés bonyolultságával, külön kellett engedélyeztetni a Szarajevó kantoni és a Föderációs Oktatási Minisztériumban a beiratkozást azok után, hogy a Föderációs Pedagógiai Intézet elbírálta a benyújtott bizonyítványokat. Sikerrel vettük az akadályt, augusztus végére kezünkben volt az összes engedély!

osztálytársak 3.jpg

És eljött az első nap az új gimnáziumban. Mindannyian izgatottan készültünk, Ági egész reggel nem szólt egy szót sem, Dani is érezte, hogy fontos nap előtt állunk, ő is sokkal kevesebbet beszélt a szokásosnál. Csendben ballagtunk az iskola felé, és az járt a fejemben: Istenem, milyen nehézségek várnak megint a lányomra, hogyan fog tudni alkalmazkodni ismét egy újabb idegen környezethez? Egy földszinti teremben gyülekeztek a diákok és én összeszoruló szívvel, könnyes szemmel néztem, ahogy Ági félve, szorongva, de ugyanakkor nagyon bátran lép oda új társaihoz.

egyenruhában.jpgA vallási különbözőségen kívül is sok érdekesség várt rá. A legelső az egyenruha volt: hát, nem mondom, hogy egy Pierre Cardin modell! Méretre készült hosszú sötétszürke szoknya, nadrág, mellény az iskola címerével, fekete cipő, amit meghatározott cipésznél kellett megvenni. Viselése az iskolában kötelező volt, de a tanítás végén varázslatos gyorsasággal szabadultak meg tőle. Az is szabály volt, hogy az esernyőket nem lehetett felvinni az osztálytermekbe, a porta melletti gardróbszobában kellett hagyni. Soha senki nem vitte el a másikét!

A tankönyveket az iskola könyvtárából vették ki a diákok. Áginak az első hónapok nagyon nehezek voltak, elsősorban a nyelvet kellett tanulnia, de lépést kellett tartani a tananyaggal is. Először januárban felelt bosnyákul egy földrajz órán. Biztosan beszéltek róla a tanáriban, mert délben, amikor az ebédlőben sorban álltak, odament hozzá az igazgatónő és gratulált a sikeres felelethez. Mindenki nagyon szurkolt neki, konfliktusa – és így nekünk is – csak az arab nyelvet tanító tanárnővel volt. Az iskolában, minden bizonnyal a szaudi segítség ellenében, kötelező tantárgy volt az arab. Hát ez pestiesen szólva, nem volt semmi! Ági nem tudott még bosnyákul sem, angolul és németül igyekezett haladni az anyaggal és akkor még ez az arab. A többiek már egy éve tanulták, de több olyan osztálytársa is volt, akik jól tudták a nyelvet vagy azért, mert a szüleik valamelyik arab országban voltak diplomaták a háború alatt, vagy egyszerűen oda menekítették ki családjukat és a gyerekek ott jártak iskolába. Visszatérve a tanárnőre, ellenszenve érzésünk szerint a külföldi, konkrétan a katolikus lánynak szólt, aki mi a fenét keres egy muzulmán gimnáziumban?

Ezt a kérdést, nem ilyen durván, mi is feltettük magunknak, hogy vajon jól döntöttünk-e? És mindig arra jutottunk, hogy igen. Azon kívül, hogy kiválóan megtanult bosnyákul, és óriásit fejlődött az angol és a német nyelvben, megismerte az arab nyelv alapjait, olyan ismeretekkel gyarapodott, ami keveseknek adatik meg. Megtanulta egy másik kultúrának a tiszteletét, a toleranciát, és ezt a másik oldaltól is megkapta.

osztálytársak 5.jpg

Már a beiratkozáskor tisztáztuk az igazgatónővel, hogy igazolt hiányzásnak fogják betudni a katolikus vallási ünnepeket, amikor Ági nem fog iskolába menni. Ezzel nem is volt soha probléma, de ő is alkalmazkodott a többiek vallási szokásaihoz. Igaz, a Ramadan idején nem böjtölt, de nem is evett a társai előtt, sőt inni is csak akkor ivott, ha nem látták. Ugyanígy tettek a többiek is, mert azért nem mindenki tartotta az evési, ivási tilalmat. Az iskola is igazodott: a szent hónap idején mindig enyhültek a követelmények: a tanárok nem írattak dolgozatot, nem feleltettek, csak 40 perces órák voltak, közte 10 perces szünetekkel és nem volt az egyórás ebédszünet sem. Sőt, 2001-ben, amikor a Ramadan november közepétől december közepéig tartott, a második két hétre tanítási szünetet is kaptak.

Minden diáknak, minden évben kötelező volt részt venni valamilyen szakkör és egy projekt munkájában. A projektben 3-4 tanuló dolgozott együtt hónapokon keresztül egy tanár segítségével, irányításával. A témák nagyon változatosak voltak: a XVIII. század francia divatjának bemutatása, a szerelem megjelenítése Goethe Faust című darabjában, az angol és az amerikai diákszleng összehasonlítása, stb. Amikor kész lettek a munkával, azt beadták a tanárnak és felkészültek az előadására.

Ezek az előadások a késő délutáni órákban voltak az iskola aulájában. Összegyűltek a tanárok, szülők, diáktársak, a szereplők hívhattak külsős vendégeket is. Ha kellett, jelmezeket, díszleteket készítettek, szóval az egész olyan volt, mint egy igazi színházi előadás. A hozzátartozók is ennek megfelelően készültek ezekre az estekre, elegánsan felöltöztek, virágokat hoztak a résztvevőknek, az előadást pedig egy kis fogadás követte, mint egy igazi premier után.

És bár az iskola muzulmán gimnázium, a diákjai és tanárjai semmiben nem különböztek más iskolák diákjaitól és tanáraitól. Az öltözködésükben volt talán némi visszafogottság, itt nem lehetett látni kivillanó hasat, mélyen kivágott pólót, de a fejkendő viselése sem volt jellemző.

osztálykirándulásra menet.jpg

És az osztálykirándulások! Évente egyszer mennek többnapos kirándulásra, erre általában az első félév lezárta után került sor, kivéve a negyedikben. Ők szeptemberben már letudták a kirándulást, hogy utána már csak a tanulásnak szentelhessék magukat! Pont, mint nálunk! Csak a célpontok mások: Ágiék osztálya két egymást követő évben Firenzében volt, az érettségi búcsúkirándulást pedig a török Riviérára szervezték. Most gondolom, sokan felkapják a fejüket, pedig ez egyáltalán nem volt kirívó. Egy másik gimnázium érettségizői Spanyolországot vették célba, de nagyon sok iskola választotta úti célnak Magyarországot, a Balatont is.

A diákélet Szarajevóban nagyon felszabadult, vidám volt. Sok időt töltöttek együtt tanításon kívül is, korzóztak a Ferhadiján, kávéztak vagy fagyiztak, elmentek görkorizni, télen korcsolyázni.

Az érettségiző osztályok az utolsó tanítási napon óriási buli tartottak az iskola tetőteraszán, nem kevéssé irritálva az alsóbb osztályosokat, akiknek a tantermekben kellett ülni. Az egész osztály a Törökországban vásárolt piros pólót viselte, táncoltak, mulattak, egymást locsolták a júniusi melegben, egyszóval, búcsúztak a gimnáziumtól.

osztálytársak 4.jpg

gimi kapujában.jpgAz érettségi más, mint nálunk. Már harmadik osztályban tantárgycsoportokból választanak a gyerekek és negyedikben ezekből a tantárgyakból tesznek osztályozóvizsgát és egy bizottság előtt megvédik az érettségi diplomadolgozatukat. Az egyik tantárgycsoportba az idegen nyelvek, a filozófia, pszichológia, szociológia, történelem, politika tartozik, a másikba a biológia, kémia, fizika, matematika, informatika. Hasonlóan a főiskolához, utolsó évben itt is egy nagyobb lélegzetű munkát kell beadni, amin a második félévben dolgoznak a korrepetáló tanár segítségével. Ági Magyarország rendszerváltás utáni politikai berendezkedéséről írt. A képekkel, grafikonokkal illusztrált dolgozat jeles minősítést kapott, a lányunkat az iskola éretté nyilvánította.

A sikeres vizsgák után a maturálók nagy izgalommal készültek a diplomaosztásra, az érettségi bálra. Igen nagyszabású esteket rendeztek, az Első Bosnyák Gimnázium végzőseinek bálját az elegáns Holiday Inn szállóban tartották. Itt már nem volt egyenruha, gyönyörű, hosszú estélyikben pompáztak lányok.

diplomaosztás 3.jpg

diplomatosztás 2.jpgA ceremóniának szigorúan meghatározott rendje volt. Az alsóbb osztályosok vezették a szülőket, hozzátartozókat a terembe, a maturálók külön gyülekeztek. Felvették a hosszú bordó palástot, feltették a bojtos sapkát és ebben vonultak be a színpadra. Az ünnepi beszédek után az osztályfőnökök egyenként szólították a diákjaikat és átadták nekik a díszes érettségi diplomát. Amikor mindenki megkapta, a sapkájuk bojtját egyszerre átvetették a bal oldalról a jobb oldalra, majd az egész ünnepség végén egyszerre repültek levegőbe a diáksapkák. 

Visszatérve a bálra, kellett már 19 éves lánynak báli ruhát választaniuk? Ha nem, akkor fogalmuk sincs róla, hogy ez mit jelent. Nem támasztanak túl sok feltételt, hogy milyen legyen, de semmiképp ne legyen túl csicsás, ne legyen túl egyszerű, ne legyen túl kihívó, túl tarka, túl egyszínű. Ez csak néhány szempont, amit a szülőnek a gyermeke szerint figyelembe kellene venni. Ja, és persze több ne legyen belőle. Na, ez volt a legnehezebb, mert Szarajevó kisváros, az érettségi bálok közel egyidőben voltak, jó eséllyel indult az egyforma ruha. Így nem volt kérdés, hogy Ági Pesten fogja megvenni. De milyet? A téli szünetben a barátnőjével végigjárták a bevásárlóközpontok butikjait, bementek a belvárosi elegáns szalonokba, de valami probléma mindenhol akadt. Vagy a ruha nem volt megfelelő, vagy az ár. Mert ami igazán tetszett, annak olyan csillagászati ára volt, amit abszolút kizártunk. Aztán a Vörösmarty téren a karácsonyi kirakodóvásáron belebotlottunk a megoldásba. Egy vidéki kézműves gyönyörű díszmagyarokat kínált és néhány perc alatt eldőlt a kérdés: nem keresgélünk tovább, hosszú magyar ruhát választunk. Először a jelmezkölcsönzőket jártuk végig, ám az ottani ruhák anyaga, minősége, kinézete erre a célra alkalmatlan volt, így tovább kerestünk. Éveken át naponta többször is végigautóztunk a kispesti Ady Endre úton, és rémlett, hogy van ott egy cégtábla, díszruhák felirattal. Gondoltuk, megnézzük és ott megtaláltuk, amit kerestünk. Szebbnél-szebb díszmagyarok sorakoztak a vállfákon, alig tudtunk választani.

diplomaosztás 4.jpg

Szarajevóban a bálon nagy siker volt a ruha. Mindenki le akarta fényképeztetni magát a magyar lánnyal, még a másnapi napilapban is megjelent a fényképe.

 diplomaosztás.jpg

az osztályfőnökkel.jpg

Érettségi után hazaköltöztünk Budapestre, a gyerekek apja még Koszovóban dolgozott, őt időről-időre látogattuk, de iskolába már Pesten jártak. Ági a Kodolányi főiskola nemzetközi kapcsolatok szakára és a II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola OKJ-s jogi asszisztens képzésére. Ennek köszönhetően utazott ki a Leonardo program keretében három hónapra Észak-Németországba, jelenlegi lakhelyétől egy ugrásra, Jeverbe, ahol egy ügyvéd-közjegyző irodájában gyakornokoskodott.

A suli után és mellett dolgozott a Budapest Airportnál, a Sky Europe-nál, majd Portóban elvégezte a Ryanair légiutaskísérő tanfolyamát. Pontosan hat évvel ezelőtt, 2007. szeptember 17-én volt a záróvizsgája, a csoportjukból egyedüliként 100%-kos eredménnyel. Azóta sem volt ennél rosszabb vizsgája.

személyzet.jpg

ryanair fedélzet.jpg

fedélzeten pihenőben.jpg

A német orientáltsága megmaradt, bázisként Brémát választotta, azóta ott él és dolgozik, az ír légitársaságnál egyedüli magyarként bázisvezető helyettesként.  Családja van, és nekünk egy gyönyörű unokánk.

 ági és nándi.jpg

Büszkék vagyunk rá. Isten éltessen kislányom!  ÁGI.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr965519676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.