A Malév életének egyik legtragikusabb napja volt 1975. szeptember 30. a MA240 BUD-BEY járat katasztrófájának napja. A repülést szolgálták c. könyvemben megírt beszélgetésekben többször szóba kerül „a Bejrut”, most ezekből válogatok, ezzel tisztelegve kollégáink és az utasok értelmetlen halálának emléke előtt.

"[…] A forgalmi iroda a régi Szolgálati Átjáró mellett volt, hozzánk jöttek be a személyzetek járatindulás előtt. Ahogy éjszaka meghallottam a lépteket - egyenruhában aludtunk ugye -, hopp, felpattantam, mire beléptek az irodába, már soroltam is nekik a szükséges adatokat. Elmentek, zsuppsz, már aludtam is tovább. A Bejrutot nagyon nem szerettem, mert én csináltam az 1975-ös gép papírjait. A pilóták együtt jöttek be hozzánk hajnalban. Azon a járaton mindig necces volt az üzemanyagmennyiség, messze volt, mindig ment a dekázás, hogy elég legyen odáig. Akkor éjjel én vittem ki a pilótákat a gépre, beszélgettünk. Egyikük – ez annyira előttem van - feltette a lábát a tax-free ládára és mormogott az orra alatt, hogy mi fenének kell elmenni, nem is jár már senki, szóval rettenetesen morgolódott. A gépen aztán kiderült, hogy sokkal kevesebb utas van, mint amennyire előzetesen számítottunk, amihez az üzemanyagot kiszámoltuk, ezért megkérdeztem a személyzetet, akarnak-e még rátankolni. Miután beletöltötték a plusz üzemanyagot, elmentek.

Q       Hogy tudtátok meg hogy valami történt?

Úgy, hogy Pali bácsi a zöld toronyból letelefonált és megkérdezte, láttam-e a telexet? Mondom, Pali bácsi, nem láttam, alszok. Nézd meg már, hogy jól gondolom-e? Nézem, és összesen annyi volt benne, hogy a MA240-es repülőgép leszállás előtt eltűnt a radarképernyőről. A vizsgálóknak százszor el kellett mondanom, hogy mit láttam, kit láttam, mit tettek, hova tettek, hány láda volt, hol voltak, ki fért hozzájuk, szóval mindent, mindent. Aztán megtanultak súlypontot számolni, és levizsgáztattak engem. Utána egy fél évre rá hallottam, hogy kinagyították az én súlypontszámításomat és az őáltaluk meghúzottat, és milliméter pontosan fedte a kettő egymást. Már az első pillanatban ment a sutyorgás arról, hogy ez nem véletlen baleset volt.[…]"

(Szentesi Peti forgalmi iroda)

ha-lci_1.jpg

"[…] Nekem nagyon gyorsan kellett tanulnom. Abban a hónapban, amikor beléptem, lezuhant a Bejrut. Mi voltunk az éjszakások, nagyon felkészületlenül ért bennünket. Az információs pult ott volt a hall közepén, jöttek-mentek az utasok, kérdezgettek. Amikor egy repülőgép elindul, akkor az után is gyakran érdeklődnek, hogy megérkezett-e rendben, vagy az érkező utasokat várók azt kérdezik, hogy elindult-e már kintről a gép. De nekünk akkor semmi információnk nem volt. Egyszer csak hajnalban a legnagyobb megdöbbenésünkre a diszpécserek azt mondták: lányok, hírzárlat! Ez a szó!!! Még most is futkos a hideg a hátamon! Ezt mondjuk az utasoknak? Hogy mondjuk ezt meg nekik, akik itt állnak velünk szemben? Mindegy lányok, egyelőre nem mondunk semmit, jönnek be az igazgatók. Gyorsan felbolydult minden, megérkeztek az igazgatók, odajöttek hozzánk és szigorúan meghagyták, hogy nem mondhatunk semmit, baleset történt, majd ők személyesen értesítik az érintetteket. Próbáltuk tartani a frontot, de hát sokáig nem lehetett.

Q       Mit tudtatok mondani?

Semmit. Nincs információ, mihelyst lesz, bemondjuk. Nem túl sokan várták vissza a Bejrutot, azt nem tudom, hogy mennyi magyar utas lett volna visszafelé. Nagyon nehéz órák voltak, közben odajött valamelyik igazgató, és megint elmondta, hogy nekünk nem szabad mondani semmit, majd ők fognak kimenni az érintettekhez, de a repülőgép lezuhant. Gondolhatod! Nagyon rossz érzés volt. Csak ültünk ott Gabikával, láttuk délelőtt a stuvikat, jöttek-mentek kisírt szemekkel. Egy volt kolléganőnk, aki közben elment repülni, ő átjött hozzánk délelőtt és mondta, hogy gyerekek, lelőtték a repülőt Bejrut felett. A történtek után dicséretet kaptunk a helytállásunkért, pedig mi nem tettünk hozzá semmit a lényeghez, egyszerűen ott voltunk. Nagyon rossz volt. […]"

(Horváthné Cseri Anikó LRI információ)

 bey airport.jpg
                                                             Bejrut repülőtér

Voltak, akiknek a második születésnapja szeptember 30.:

"Q       Tudod, én hogy ismertem meg Sramkó Ferit? A munkahelyem, az SZRK az 1-es terminálon a Snack bár mögött folyosón volt. A Snack bár hátsó ajtaja mindig nyitva volt. Két egymást követő évben is éjszakás voltam, amikor láttam a Ferit, hogy egész éjjel ott ül a pultnál és iszik. A második évben kimentem hozzá, és megkérdeztem, hogy mi van, őt nem várja otthon senki? Tudod te, hogy milyen nap van ma?- kérdezte. - Ma van a második születésnapom. És akkor elmesélte, hogy lekésett a bejruti jelentkezésről, Ricsi már egyenruhában várta és azt mondta, hogy a tartalék megy helyette, legközelebb majd megtanulja, hogy időben kiérjen.

Igen, karambolozott kifelé jövet a taxi, amiben ült, Ricsi volt az első stuvi, és elküldte. Én előtte jöttem meg útról, otthon még aludtam, amikor szólt a telefon, hogy indul egy járat Bejrutba, el kéne menni. Nem tudtam semmiről, írtam az anyámnak egy cédulát, hogy elmentem Bejrutba. Végül mégsem mentem, mert mire kiértem, a tartalékokkal együtt összejött a személyzet és elindult az a járat, ami a kivizsgáló teamet vitte.[…]"

(Giday Márta légiutaskísérő)

 "Q       Voltál ezen kívül vészhelyzetben? 

Mondom, Szentgyörgyi végzetes útja előtt két nappal vettek el tőle. A TU-154-esen meg Pintér Jancsinak voltam a másodpilótája.

Q       Akkor te miért nem mentél Bejrutba?

Egyszerű a dolog, egy héttel előtte behívatott az akkori típusfőpilóta, Sárközi Imre, és azt mondta, figyelj Feri, a mai naptól kezdve megcseréllek benneteket, Kvasz megy a Pintérhez, te pedig jössz hozzám. Ez volt szeptember utolsó hete. Mondom, te Imre, hadd repüljem le még Jancsival ezt az utolsó hetet, utána úgyis megyek szabadságra, tudom, te is jössz, és akkor kezdünk, ha visszajöttünk. Azt mondta, tudom, pont ezért veszlek el, most egy kicsit repülgetünk együtt, és utána elmegyünk szabadságra. 30-án Pintér Jancsiékat lelőtték. (Könnyes lesz a szeme).

Q         Akkor te hány születésnapot ünnepelsz?

Valaki azt mondta nekem, hogy fogják a kezemet odafönt. […]"

(capt. Mónus Ferenc)

 bey apt 2.jpg

                                                                    Bejrut repülőtér

"Q       Ha már itt tartunk, hogy élte meg a sorozatos katasztrófákat?

Nagyon rosszul, rettenetesen nehezen. Búskomor volt.

Q       Mert sajnos a szerencsétlenségek nem kis hányada pilótahibára visszavezethető volt.

Igen, sajnos emberi hibák voltak. A bejrutin kívül volt még egy olyan katasztrófa, ami mögött ott állt a kérdőjel. A koppenhágai, a Szentgyörgyi Dezső vezette repülőgép szerencsétlenség. Dezső felkészültsége, szaktudása, minden gyanún felül álló kiváló képzettsége kizárta, hogy ő elkövetett volna olyan hibát, ami után egy ilyen szörnyűség bekövetkezzen. Sajnos az összes többi katasztrófában a pilótákat lehetett elmarasztalni, egyedül Pintér Jancsit nem. Pintér Jancsi is kiváló szakember volt, azt a repülőgépet lelőtték.

Q       Bandi ment ki a baleset után, ugye?

Igen, és beszélt olyan emberekkel, akik például a bejruti irányító toronyban akkor teljesítettek szolgálatot. Egyikük elmondta, látta, ahogy a repülőgép felrobban, és darabjaira hullva belezuhan a tengerbe.

Q       De erről nem volt szabad beszélni.

Nem, nem volt szabad. Amikor hazajött, kihallgatta őt valaki a vezetésből. Ott elmondta ezeket a tapasztalatokat, és azt mondta: ide bökd a tűt, ha Pintér Jancsi hajszálnyi hibát is elkövetett ebben a katasztrófában. Az illető akkor azt mondta: Bandi, meg ne tudjam, hogy erről a dologról bárkinek, bárhol, akár csak egyetlen szót is szól. Ezt nem engedhetjük meg. Ennek politikai és biztosítási okai voltak. Jó pár évvel később egyszer lent voltunk Almádiban a nyaralónkban, és ott keresett meg minket teljesen ismeretlenül Németh László. Ő volt annak a fiatal stewardessnek a férje, aki a bejruti szerencsétlenségben beleveszett a tengerbe. Akkor fiatal házasok voltak, és azt mondta nekünk, az életét tette fel arra, hogy kiderítse, mi történt. Azért kereste Bandit, hogy mondja el neki, mit tapasztalt közvetlenül a szerencsétlenség után, amikor kiment Bejrutba. […]"

(Dr. Fülöp Andrásné, Marika)

 1975 szept 30 BEY.jpg

És álljon itt, hogy emlékezett az eseményre Dr. Fülöp András a Szarvasbikák, gépmadarak c. könyvében:

„[…]Tragikusan gyászos nap a magyar polgári repülés történetében. Gpünket, a HA-LCI lajstromjelű TU-154-est a bejrúti leszállási manőver közben rakétatalálat érte, kivédhetetlenül a tengerbe csapódott. A teljes személyzet és az 51 utas egy értelmetlen háborúskodás ártalmatlan áldozatai lettek.

A magyar hivatalos körök ezt egyértelműen elhallgatták, s a katasztrófát ismeretlen, kideríthetetlen körülmény következményeként tüntették fel. Égbekiáltóan hazug álláspont, melyet a körülmények, a tanúvallomások, a környezetben működő katonai radarfelvételek egyértelműen cáfoltak. A hitvány magatartás mögött nyilván az igazság kiderítésénél „magasabb rendű” érdekek álltak. Mi más lehetett, mint a politika és a pénz. A politikait nehéz átlátni, de jó okot szolgáltathatott arra, hogy gépünk alantas erők célpontjává váljon. A pénzbeli pedig – igaz, már csak következményként – a biztosítási kártérítés megszerzésének érdeke, amely vágyálom maradt volna, ha az igazság napvilágra kerül. A Malév akkori vezetésének megbocsáthatatlan bűne, hogy minden lehető eszközzel hagyta megakadályozni (és saját maga is gátolta) az igazság kiderítését, holott az elsőnek kiküldött bizottság tagjai, dr. T.Sándor és dr. S.Sándor táviratukban a legvalószínűbb oknak a gép lelövését jelölték meg. Ennek elfogadása egyenlő lett volna a háborús körülmények elismerésével, mely a biztosítási kárösszeg kifizetésének terhe alól mentesítette volna a biztosítótársaságot. (…)

A katasztrófa helyének környezetében megtalált emberi maradványok egyértelműen alátámasztották, hogy az utasok az ülésekbe be voltak követ, tehát a gép közeledett a leszálláshoz. Az utolsó irányítói üzenet engedélyezte a süllyedést 6000 láb magasságra. Az esemény tanúinak vallomása szerint a horizont felett fényvillanás volt látható, majd egy hatalmas robbanás – és a maradványok a tengerbe csapódtak.

Gépünket minden jel szerint egy támadó harci gép rakétái semmisítették meg. (…) Senkit nem találtak meg, a tenger fenekére, körülbelül 600-800 méter mélyre vitte magával őket a repülőgép. Döbbenettel töltött el a katasztrófa.

[…] Az állami kivizsgálók hazaérkezése után Jávor vezérigazgatóval Bejrutba repültünk, megvizsgálandó a további járatindítások feltételeit. Tárgyalásunk alatt odajött hozzám egy ottani személy az Approach Controltól (bevezető irányító szolgálat) mondván, hogy szeretné bizalmasan közölni velem néhány tapasztalatát az eseményünkről. Azzal kezdte, hogy csak nekem mondja el, harmadik személynek letagadja, hogy találkoztunk Az Approach Controlnál volt szolgálatban akkor éjszakásként. Gépünk érkezése előtt a városból telefonon közölték velük, ha korábban érkezne a Malév gép, várakoztassák, s jóváhagyásukig ne adjanak leszállási engedélyt, ellenkező esetre súlyos fenyegetést helyeztek kilátásba. Gépünk érkezése előtt pár perccel egy ismeretlen gép húzott el a repülőtér felett a magyar járat felé. Rövid idő múlva jól látták a radarképen a két rakéta indítását (majd a mi gépünk megsemmisülését és tengerbe csapódását) azok az angol-amerikai katonai egységek, amelyek gyűrűjében történt az esemény.

Még annyit, hogy a fedélzeti és irányító hangrögzítő magnószalagokat a vizsgálóbizottság már nem hallgathatta meg, azok ideje korán szőrén-szálán eltűntek. Így nem került a birtokomba semmilyen használható bizonyíték, bármennyire nyilvánvaló volt is szememben a katasztrófa oka.

J.J. vezérigazgató ismerte véleményemet, ezért a legnagyobb szigorral megtiltotta mind a szereplésemet a vizsgálat lefolytatásában, mind megnyilatkozásomat vállalaton belül és kívül. Minden esetre a bejrúti menetrendi üzemelést bizonytalan időre szüneteltették.[…]”

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr405541561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.