Mi minden kiküldetésünk alatt igyekeztünk megismerkedni a környezetünkkel. Nem volt ez másként Koszovóban sem. 2003 nyarán kivételes alkalom volt, hogy az egész család együtt volt kint, gondoltunk egyet, kirándulunk Kosovska Mitrovicába. A hírekben én sokat olvastam róla, megosztott város, északon a szerbek, délen az albánok, rengeteg békétlenség, de szerettem volna a saját szememmel is látni. Most megtaláltam, hogy mit írtam erről akkor:

kosovo útjelző.jpg

Nem egy távolság Pristinától, mindössze 40km, de az autóúton két dolog fogalmazódik meg az emberben: az egyik, hogy itt mindenki építkezik, a másik, hogy valószínűleg itt gyűjtik össze a Balkán összes szemetét, elsősorban a műanyag zacskókat. Végig az út mellett építőanyag telepek szolgálják ki az óriási tégla, cement, cserép és egyéb anyagigényt, ami az új három-négyemeletes házakhoz szükséges. Nem ritka az 5-6 ilyen nagy házból álló „lakópark”, amit magas téglakerítés fog körbe. Ám mindent, még a szántóföldeket is ellepi a szemét, a műanyag zacskók, a patakok, folyómedrek törmelékkel, kiégett autókkal, használhatatlan háztartási gépekkel vannak tele. A háború nyomai fizikai közelségben vannak, teljesen lerombolt házak, a békefenntartók szögesdrótokkal, homokzsákokkal megerősített táborai szegélyezik az utat. Hogy nem szokványos országos főútvonalon járunk az a számunkra ismeretlen közlekedési táblákból is kiderül, amik a tankoknak és nehéz harci járműveknek adnak útmutatást.   

Kosovska Mitrovicában egymás mellett, de nem együtt élnek az albánok és a szerbek. A városka a koszovói szerbek központja, a két nép közti demarkációs vonal a várost átszelő Ibar folyó Mi délről, Pristina felől érkeztünk be a városba, és kerestük, hogy hol tudnánk átjutni a túloldalra. A közúti híd az egyszerű emberek elől le volt zárva, azt kizárólag a nemzetközi szervezetek, a békefenntartók gépkocsijai használhatták.

kosovka mitrovica hid.jpg

Találtunk egy elég elhanyagolt parkot, de láttuk, hogy ott van egy gyaloghíd. Egész legurultunk szinte teljesen a folyópartig, leparkoltuk az autót és ezen az ideiglenes gyaloghídon átmentünk a túloldalra. Kicsivel volt stabilabb, mint a filmekben, az őserdőkben látott szakadék fölötti hidak! Szerencsésen átjutottunk, ahogy kapaszkodtunk fel a lépcsőn a parton, na ott azért döbbenten néztünk körül, de nem kevésbé furcsán néztek ránk a francia KFOR katonák sem! Nem voltak kevesen, ott álltak a tankok, bennük a személyzet, körülöttük a katonák tetőtől-talpig fegyverben, az utca teljes szélességében egy jó 50m-es szakaszon szögesdrót akadályok, tankcsapdák, és jöttünk mi, akik egyáltalán nem illettünk ebbe a környezetbe.

kosovska mitrovica 2003.jpg                         Még az albán oldalon az Ibar partján, a folyón látszik a gyaloghíd

kosovska mitrovica szerb oldal 4.jpg

Szerintem azt hitték, valami ufók vagyunk, vagy ilyesmi. Gondoltuk eloszlatjuk azon gondolataikat, hogy földönkívüliek lennénk, ezért nagy okosan szóba elegyedtünk velük és rákérdeztünk, hogy ugye, most a szerb oldalon vagyunk?  Ezt megerősítették, mi meg nekiindultunk körülnézni. Volt közvetlen a parton néhány háztömb, amiben laktak albánok, na, azokat a békefenntartók különösen őrizték, arra nem mentünk, végül is albánokkal találkozunk eleget Pristinában is. Inkább a másik irányba indultunk és mintha egy másik országba is érkeztünk volna. A gépkocsik rendszáma – már amelyiken volt, mert az utcán látott autók háromnegyed része rendszámtábla nélküli – szerbiai. Betértünk egy kis vegyesboltba, egyrészt, hogy végre újságot tudjak venni, másrészt érdekelt a kínálat is. Ott kizárólag szerb újságokat árulnak, dinárral fizetnek, bár Koszovóban az euró a hivatalos fizetőeszköz, az árut Szerbiából szerzik be. Egy idős hölgy volt az eladó, ő azt mondta, ők békét szeretnének, de az albánokkal nem lehet megegyezni. Nem járnak át a túloldalra, ő már két éve nem mert átmenni, mert fél, pedig a temető a túloldalon van, a szerettei ott vannak eltemetve, de ez sem veszi rá, hogy nekiinduljon. Biztos sokan vannak így, a gyaloghíd forgalma nem lehet túl zsúfolt, ezért lepődhettek meg annyira a francia katonák.

kosovska mitrovica szerb oldal 2.jpg

Belefutottunk egy nagy dudálással érkező esküvői menetbe is, aminek első autójából hatalmas jugoszláv zászlót emeltek a magasba, minden kirakaton, hirdetőtáblán Vojislav Kostunica arcképe látható. Olyan sok időt nem töltöttünk a városrészben, megvásároltuk az újságokat, sétáltunk egy kicsit, ám semmi látnivaló való nem lévén a csellengő, munkanélküli embereken kívül, visszamentünk az autóhoz. A gyaloghíd közepén járhattunk, mikor a lányom megjegyezte: tudod anya, azért mások a tengerpartra viszik a családjukat kirándulni, te meg ide Kosovska Mitrovicába!

A helyzet az elmúlt években sokat nem javult, hiába lett külön, független ország Koszovó, a városban meglévő feszültség egy szikrányit sem enyhült, sőt!

kosovo 2004 március.jpg                                                              A hídon 2004-ben

2011. június végén barikádot állították fel a már említett közúti hídon, ez azóta is ott áll, pedig megléte akadálya a szerbiai tárgyalásoknak az EU-val. A belgrádi és a pristinai vezetők még hajlandók is lennének megegyezni az akadály elbontásában, de az észak-koszovói szerbek határozottan kiállnak amellett, hogy az elképzelhetetlen. Nem állnak készen a barikád lebontására, biztonságban érzik magukat a barikád mögött, mert ahogy mondják, így lehetetlen a potenciális támadás a város déli részéről.

barikád a hidon 2.jpg                                                           Barikád 2011-ben

„A jelenlegi tapasztalat azt mutatja, hogy a barikádot erővel, viszály nélkül nem lehet elmozdítani. A problémát békés úton kell megoldani, de sajnos a szerb népnek nincs bizalma a koszovói intézményekben. Félnek a jövőjüktől. Ez a barikád „védi a hátukat” észak Mitrovicában. Ismert, hogy azon a hídon az elmúlt időszakban albánok többszáz incidenst provokáltak – mondta Nebojsa Jovics Kosovka Mitrovica északi polgármestere. – A barikád a durva és összehangolt albán és KFOR akciók következménye, hogy erőszakkal integrálják Észak-Koszovót. Mi csak védekezünk. Abban a pillanatban, amikor az albánok elállnának az erőszakos integrációtól és megszűnnének a mindennapos fenyegetések, mi magunk bontanánk le a barikádot és nem lenne szükség rá, hogy megismétlődjenek az előző évi események, amikor KFOR katonák számolatlanul lőttek a levegőbe, meg az emberek lábába.”

 barikád a hidon.jpg

A barikád elbontása sok időt és energiát venne igénybe, mert az északi oldal felől legalább 10 tonna betont állítottak fel, a betontömböket megtöltötték földdel és homokkal. De van egy ígéret a nemzetközi erők részéről, hogy ők erőszakkal nem fogják elbontani az akadályt. A városrészek közötti autós közlekedés most egy kb. 300m-rel távolabb lévő ideiglenes hídon történik a Bosnjackoj Mahali negyedben.  

Hogy a helyzet mennyire bonyolult és mennyire késhegyen táncolnak a diplomaták, a szakértők, azt mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy Tomislav Nikolic államfő nemrégiben még azt is mondta, hogy készek beáldozni a Szerbia EU tagságát, de Koszovó kérdésében nem engednek. Nyilván sok víz lefolyik még addig a Száván, meg az Ibaron is, amíg Szerbia odáig jut, hogy teljesjogú tag lehessen, de az indulatok ellenőrzés alatt tartása legalább ilyen nehéz feladat lesz. 

kosovo is serbia.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr395548982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nevem Senki 2013.10.03. 22:54:23

Jó cikk. Én Pristinában voltam sokat. Ott talán 45 szerb család maradt. Albánokkal beszéltem többet. Van egy kifejezetten elnyugatiasodott, fiatal réteg (nem tartják a vallást, seftelnek, utazgatnak) ők is ugyanezt mondták: csak békét szeretnének. A legtöbb elmondta, hogy nekik vannak belgrádi szerb barátaik, nem érdekli őket a politika. Fura világ.

Nosztalgikus 2013.10.04. 11:42:05

Valóban fura világ, igazán csak azt értheti meg, aki egy kicsit több időt töltött közöttük. Abban lehet reménykedni, hogy a fiatalok, az új generáció arra fog törekedni, hogy közeledjenek egymáshoz. Egyébként erre jelenleg is vannak jelek, mert közös kormányüléseket terveznek, közös gazdasági érdekeik vannak, szóval lassan, fájó sebekkel teletűzdelve, de csak visszatér majd a normális élet ezekbe az országokba. Az ott lezajlott események miatt én nagyon óvatosan bánnék minden háborúra utaló kijelentéssel, ami a mai magyar politikában gyakran elhangzik. De ez már messzire vezetne...