Nem volt olyan szép és modern repülőtere Pristinának, amikor mi 2003-2004-ben ott voltunk, de a magyar katonák is kevésbé kényelmes körülmények között éltek, mint napjainkban a Slim Lines katonai táborban.

KFOR  katonák 2.jpg„Szent László” tábor, Murphy Line, Pristina, ez volt 2003-ban a Koszovóban szolgálatot teljesítő magyar őr-és biztosító zászlóalj pontos címe. Harmadszor tértek vissza a térségbe a tatai Klapka György Lövészdandár katonái és tisztjei valamivel többen, mint háromszázan és velük együtt immár hagyományosan a pécsiek is. 

Az őr-és biztosító zászlóalj a térségben a nemzeti parancsnokság szerepét töltötte be, hozzájuk tartozott a megelőző orvosi laboratórium, a repülőtér üzemeltetését biztosító részleg, a skopjei őr-és biztosító szakasz, valamint a harcállásponton és a skopjei mögöttes harcállásponton dolgozó összes magyar katona. A  zászlóalj feladata a harcálláspont, a magyar tábor és a Gubes hegy oldalában lévő egykori orosz tábor őrzése volt, emellett biztosítási és kísérési feladatokat is elláttak: biztosították fontos személy, küldemény és pénzszállítmány útját.  

 repülőtér felé_1.jpg

Egy szép szeptemberi napon látogattuk meg a tábort a férjemmel és az akkor 8 éves Danival. A főútról lefordulva, betonakadályokat kerülgetve értünk el a kapuig, ahol a kocsi biztonsági ellenőrzése, személyazonosságunk igazolása után léphettünk a tábor területére. Mindenütt rend és tisztaság, gondozott körletek, sportpályák.

KFOR érem 1 oldal.jpg
KFOR érem 2 oldal.jpgÉs hogy hogyan éltek a katonák? Meglehetősen spártai körülmények között. Egy betonhangár-szerű építményben felállított lakókonténerekben laktak, emeletes ágyakon aludtak négyen egy-egy „szobában”. 24 órás szolgálatot 24 óra pihenő követett, ezt a tábor területén tölthették el olvasással, tévézéssel, videózással. A zászlóalj saját stúdiója napi nyolc alkalommal vetített filmet, de tudták fogni az MTV2, a DunaTV és az HBO adásait is. A pihenőnapokon mehettek vásárolni a harcállásponton lévő különböző üzletekben, de sportolásra is volt lehetőség. A táboron belül volt műfüves tollaslabda vagy röplabda pályává alakítható teniszpályájuk, voltak kosárlabda palánkok, homokos strandröplabda pálya és jól felszerelt konditerem, ahol le lehetett dolgozni a felszedett kilókat.

 pristina repülőtér 2_1.jpg

Azon a szeptemberi napon is egy olyan tábori rendezvényre hívtak meg minket, ahol szabadtéren, bográcsban készült gulyás volt a menü, hát, még most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok, vagyis, nagyon kellett vigyázni a kondira! A zászlóaljnak saját szakácsa és konyhai személyzete volt, sőt minden másban, az üzemanyag kúttól az ácsműhelyig teljesen önellátóak voltak. A szükséges anyagokat a kaposvári logisztikai támogató ezredtől minden héten érkező kamion hozta, a hozzátartozók is ezen az útvonalon keresztül küldhettek csomagokat. 

aknák.jpgÖcsinek nagyon tetszett a katonai tábor, és a katonák is örömmel vették, hogy ott van velük. Ámulva nézte, hogy az összes bejövő kocsit a kapuőr hogyan vizsgálja át alulról tükörrel, megmutatták neki azt az elkülönített részt, ahol kiállították a különböző típusú aknákat, gránátokat, taposó aknákat. El tudják képzelni, hogy egy kisfiúnak ez mekkora élmény volt? Mindennek betetőzésére még a komputert is kezelhette, ami a zenét szolgáltatta! Na, ezzel aztán teljesen levették a lábáról!

Az itt szolgálatot teljesítőknek szigorú orvosi és fizikai alkalmassági vizsgán kellett megfelelni, majd teljesíteni a többhónapos felkészülés követelményeit. Többszörös volt a túljelentkezés ebbe a zászlóaljba is: egyesek anyagilag akarták megalapozni a jövőjüket, mások a nemzetközi környezetben szerették volna kipróbálni magukat és tapasztalatokat szerezni. Mindkét ok miatt többen másodszor, sőt harmadszor érkeztek ide.

KFOR katonák.jpg

Hogy milyen közegben mozogtak és mozognak ma is katonáink, annak érzékeltetésére elég, ha csak azt említem, hogy 2003-ban a KFOR parancsnoka olasz, a törzsfőnöke amerikai, a magyar zászlóalj közvetlen parancsnoka ír, a helyettese osztrák, a hadműveleti tisztje amerikai volt. Műszaki kérdésekben németekkel, egészségügyi, orvosi ügyekben német és amerikai orvosokkal álltak kapcsolatban, a kiképzés terén svédekkel, a csoportos személyszállítást pedig olaszokkal és franciákkal végezték. Az angol nyelv ismerete elengedhetetlen, hiszen a hivatalos és a mindennapi kommunikáció is ezen a nyelven folyt, szerintem ez ma sem lehet másként.

pristina kfor_1.jpg

A mi ottlétünk idején a magyar zászlóalj állományának tíz százaléka volt nő, akik nemcsak adminisztratív munkát végeztek, hanem harci feladatok ellátásában is részt vettek. Akkoriban, bár a háború vége még nagyon közel volt, a KFOR erőket nem érte atrocitás, igaz, hogy óriási erődemonstrációkat tartottak a főváros utcáin, és az egész országban is nap-nap után. Minden rendszabály a katonák biztonságát szolgálta, ilyen volt, hogy nem lehetett egyedül, védőfelszerelés nélkül közlekedni, mindenhova fegyverrel, biztosítókkal mentek csak, egy jármű egymagában soha nem mozoghatott. A katonák a várost gyalogosan nem látogathatták, kizárólag hivatalos céllal, például bankba mehettek be a fent leírt módon.    

 prostoma lfpr 2_1.jpg

A férjem nagyon jó kapcsolatot ápolt a magyar katonákkal, mivel egyedül volt kint, gyakran ment el hozzájuk a táborba, vitt nekik friss napilapokat és ugye a Malévnak eszébe sem jutott, hogy valami módon gondoskodnia kellene kiküldöttje biztonságáról, ha bármi történik, még annyit sem tettek meg, hogy szolgálati útlevelet igényeljenek, de nem nagyon csodálkoztunk a dolgon. Rutinos Balkán lakóként tudtuk, hogy ha másnak nem, magunknak, illetve a férjemnek gondolnia kell a biztonságára, hiszen Pristinában semmilyen magyar képviselet nem volt, a legközelebbi követség Skopjéban volt, ahol nagyon örültek mindig a látogatásának, de mi van akkor, ha bármi miatt lezárják a határokat? Na, erre mondta azt a békefenntartók parancsnoka, hogy bármi történik a városban, bármilyen zavargás, ne gondolkozzon, azonnal menjen be a táborba, ott biztonságban lesz. Szerencsére nem volt rá szükség, de hálás vagyok az alezredesnek, mert így kevésbé kellett aggódnom.

 KFOR oklevél lacinak.jpg

Az ominózus gulyásparty végén, mikor már sikerült rábeszélni az Öcsit, hogy lassan menjünk haza, a parancsnok egy ajándékot adott neki. Nem fogják elhinni: egy preparált, lefestett, neki asztaldíszként szolgáló, kb. 30 cm hosszú helikopter lőszert! Mérhetetlen boldogság a gyerek részéről, teljes tanácstalanság otthon a mi részünkről! Hogy fogjuk ezt Budapestre hozni? Azt eleve kizártuk, hogy a férjem autóval hozza át Szerbián, nem maradt más, mint a repülőgép. Életemben nem csempésztem soha semmit, én olyan ideges voltam, hogy a hátamon folyt a víz, egy rutinos biztonságis egészen biztosan kiemelt volna a sorból, de a szolgálatban lévő indiai KFOR-osokat nem nagyon érdekelte a poggyászunk, szerencsésen megérkeztünk a hadi ajándékkal, amit azóta is nagy becsben tartunk a polcon.  

Az a bizonyos lőszer:

Helikopter löveg 1.jpgHelikopter löveg 2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr185599354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoleebara 2013.10.27. 08:48:22

Csak a tények kedvéért az utolsó képen NEM LÖVEG van, hanem max egy LŐSZER!

Nosztalgikus 2013.10.27. 10:14:30

@zoleebara: Köszönöm a pontositást :)

zoleebara 2013.10.27. 13:35:55

@Nosztalgikus: Akkor ki kéne javítani! Nem?

lutria 2013.10.27. 13:59:32

Az a 30cm-es méret is kissé túlbecsült szerintem(hosszabb lenne mint a csuklómtól a könyökömig az alkarom),esetleg 30mm az átmérője valamelyik részén...

Á C 2013.10.27. 18:54:08

Ha nem vettétek volna észre ez egy civil cikk és nem katonai jelentés! Aki akarja az érti, aki nem az meg ....

zoleebara 2013.10.27. 22:48:09

@Á C: Lehet hogy egy civil cikk, de hülyeségeket akkor sem kéne írni!

Nosztalgikus 2013.10.28. 09:47:42

@zoleebara: Biztosan civil cikk, ezért írtam, hogy köszönöm a pontosítást. A lőszer pedig pontosan 33 cm. A magassága,mert én ennyit tudok róla elmondani. Volt, aki igy is megértette.