2001 májusában vagyunk, már lassan két hónapja élvezi a belgrádi központi börtön Hyatt cellájának vendégszeretetét Slobodan Milosevics. Őt a Kostunica kormány „beáldozta", nem kevés pénzt kapott érte az állam, de bármennyit és bármit ígértek a nemzetközi közösségek, Ratko Mladicsot mind a politikai, mind a katonai hatalom hosszú évekig még továbbra sem engedte át a nemzetközi ítélőszéknek. De ez egy másik történet.

milosevic.jpgMilosevics az eltelt hetek alatt hozzászokott a börtönélethez, a szerb hatóságok engedélyezték a feleségének, hogy minden nap meglátogassa, ételt vihetett be neki, de azért elég sokat panaszkodott az ügyvédjének. Nehezményezte a hideg cellát, hogy nem teljesítették kérését, amikor televíziót, rádiót és elektromos melegítőt kért. A fegyintézet vezetése azonban úgy ítélte meg, hogy n
em jár neki több, mint a többi rabnak.

Később megpróbálkozott a katonai kórházzal is, ahova szívpanaszaival szállították be, ám a 14 fős kivizsgáló orvoscsoport semmilyen rendellenességet nem talált nála, ez sem tudta indokolni a bármiféle különleges elbánást. Az ügyvéd a médián keresztül próbálta manipulálni a közvéleményt, szánalmat ébreszteni az elnök iránt, mindig és mindenhol annak kétségbeejtő egészségi állapotáról nyilatkozott, ám ezt orvos soha nem támasztotta alá.

Toma Fila ügyvéd volt egyike azon keveseknek, akik a családján kívül látogatták az egykori államfőt. Minden nap fél órát beszélhettek.

Fila amolyan sztárügyvéd volt, pályafutása során jelentős munkákban vett részt. Ő védte valamennyi jugoszláviai légikatasztrófa vádlottját, 1300 emberölési ügyben dolgozott védőként, amiből egy végződött halálbüntetéssel. Egy időben Joszip Broz Tito felesége, Jovanka is alkalmazta. Néhány évig Szerbiát képviselte Hágában.

toma-fila-1353703161-233163.jpgEgy boszniai országos napilapnak 2001-ben adott interjúban elmondta, hogy megbízását megtiszteltetésnek érzi, nagyon szerencsésnek tartotta magát, amiért vele kötöttek szerződést, annak ellenére, hogy tudomása szerint számos külföldi ügyvéd jelentkezett védőnek, mert létezett egy lobby a határon túl és a belgrádi jogi fakultáson, amely azon tevékenykedett, hogy szerződtessék a legnevesebb jogászokat az emberiség elleni bűntettekkel vádolt volt jugoszláv elnök védelmére. Szavai szerint védence nem követett el bűncselekményt, mindössze annyit tett, hogy segítette a szerbeket a Szerb Köztársaságban és a Krajinai Szerb Köztársaságban.

Az összes állítólagos egészségügyi problémájával együtt Milosevics minden nap két órát sétált kísérettel, mert a fegyintézetben is saját személyi testőre volt, a Kandúr gúnynévre hallgató Radomir Sarics, aki 20 éve dolgozott a Központi Börtönben.

A volt elnök cellájának nem volt ajtaja, csak egy rács választotta el a folyosótól. Nem volt rajta semmi külön jel, ami a lakójára utalt volna, egy valamiben különbözött a többitől: a rácsok közé dugták a Hágai Törvényszék vádiratát.

A dokumentumot egy bírósági kézbesítő 2001. május 4-én megkísérelte átadni, de a volt államfő megtagadta az átvételt, így bedugták a rács közé és hetekig ott volt. Toma Fila ügyvéd a már említett interjúban erre azt mondta, hogy a vádirat ott is fog maradni „amíg le nem esik, vagy el nem tépik".

Míg Milosevics viszonylag nyugodtan töltötte napjait a rácsok mögött, a szabad levegőn egyre többet cikkeztek és nyilatkoztak arról, hogy nem kétséges, Jugoszlávia kiadja a Hágai Nemzetközi Bíróságnak Milosevicset.

 

Vojislav-Kostunica--1.jpg

Gyorsított ütemben folyt a törvénytervezet kidolgozása Jugoszlávia és a Hágai Nemzetközi Törvényszék együttműködéséről, amely lehetővé teszi azon jugoszláv állampolgárok átadását, akiket háborús bűntettek elkövetésével vádolnak. De Milosevics bírta Kostunica szavát, hogy nem adják át a nemzetközi bíróságnak! Emlékszünk, ez volt az egyik feltétel, hogy április 1-jén megadja magát a villájában.

Megint, mint a délszláv háború idején és után olyan sokszor, sürgetett a határidő. 2001. június 29-én kezdődött az Egyesült Államokban a donátori konferencia, ahol a segélyek odaítélésénél jelentős hangsúllyal bírt Milosevics tartózkodási helye. A konferencia előtt Carla del Ponte akkori főügyész asszonynak, aki elkötelezettségéről, könyörtelenségéről, kitartásáról volt nevezetes kellett az ENSZ Biztonsági Tanácsának tájékoztatást adnia a Nemzetközi Törvényszék munkájáról, és arról, hogy a jugoszláv kormány teljesiti-e a kötelességét a törvényszék felé. Így aztán a szerb törvényhozók több oldalról is meglehetős szorításban voltak.

Végül győzött a pénz szaga és hosszú belpolitikai csatározás után a parlament elfogadta a törvényt. Milosevicset 2001. június 29-én Hágába szállították és a scheveningeni börtönbe vitték. Scheveningen a legnagyobb holland börtön, a hágai törvényszéknek három emelet áll rendelkezésére.

Schevening-gevangenis220711.jpg
A volt jugoszláv elnök megérkezésekor a börtönnek 46 lakója volt, közülük 14 önként adta fel magát, 21-et a nemzetközi erők, 11-et pedig a helyi rendőrségek tartóztattak le.

Az önként bevonultak közül a legmagasabb tisztségviselő Biljana Plavsics volt, a Boszniai Szerb Köztársaság egykori elnöke, aki 2001. január 10-én érkezett. A vád ellene népirtás, emberiség elleni bűntettek és a genfi konvenció megsértése. Ő volt az egyetlen nő a börtönben, és ezért különleges elbánásban részesült: egy cella helyett kettőt használhatott, rendelkezésére állt egy számítógép természetesen internet hozzáférés nélkül. Őt a Bíróság háborús bűnösnek mondta ki, 2003-ban 11 év börtönbüntetésre ítélték, amit Svédországban kellett letöltenie. Jó magaviselete miatt 2009-ben szabadult.

Milosevics megérkeztével ő lett a legmagasabb rangú fogvatartott. A többi odaérkezőhöz hasonlóan neki is akklimatizálódnia kellett, amin mindenkinek át kellett esnie, hogy fizikailag, pszichésen alkalmazkodni tudjon a megváltozott helyzetéhez. Ez személytől függően néhány nap vagy néhány hét lehetett, ez alatt az idő alatt nem érintkezhetett a többiekkel.

scheveningeni cella.jpg

A börtön különleges volt abból a szempontból is, hogy együtt éltek, beszélgettek az egykori ellenségek.

A börtönlakóknak intim szoba is rendelkezésére állt, ahol a feleségükkel vagy élettársukkal lehettek együtt. Ez egy ablaktalan helyiség volt zuhannyal. Előre megbeszélt sorrend szerint vehették igénybe a szobát az elítéltek, ha nem volt tolongás, akár hetente négyszer is.

Milosevics gyakran találkozott fogolytársaival. Sokat olvasott, különösen amerikai szerzőket, Sinatrát és jazzt hallgatott. Nem olvasott el viszont egyetlen vádiratot sem, azok mind érintetlenek maradtak. Hivatalos védője nem volt, de gyakran konzultált az őt látogató Zdenko Tomanovics belgrádi ügyvéddel. Tomanovics képviselte Milosevicset Belgrádban és Jugoszlávián kívül, de Hágában nem, mert a bíróságot Milosevics nem fogadta el törvényesnek.

Augusztus 21-én, hatvanadik születésnapjára a holland kormány egyszeri négynapos beutazó vízumot adott a feleségének, Mirjana Markovicsnak, a menyének és az unokájának, annak ellenére, hogy az egész család tiltó listán szerepelt az európai uniós országokban.

hága nemzetközi biróság.jpg

Hónapokkal később, 2002. február 12-én kezdődött meg óriási médiaérdeklődés mellett a tárgyalás. Bosznia-szerte hatalmas kivetítőkön közvetítették a tárgyalás napjait. A vád háborús és emberiség elleni bűntettek elkövetése Koszovóban, háborús bűnök Horvátországban és háború alatti népirtás Bosznia-Hercegovinában, valamint a genfi konvenció megsértése.

A vád részéről 295 munkanapon 298 tanút hallgattak meg, köztük Madlene Albright volt amerikai külügyminisztert, vagy Wesley Clarkot, a NATO európai erőinek főparancsnokát. Az ügyészség bizonyítási eljárása 2004. február 19-én zárult, ezután 3 hónap tárgyalási szünet következett, ez alatt készülhetett fel Milosevics a védelmére.

 

Számára ugyanannyi tárgyalási napot és ugyanannyi tanú beidézését biztosították, mint a vádnak. Milosevics nem kért ügyvédet, egyébként is mindig, mindenhol hangoztatta, hogy nem ismeri el a Hágai Nemzetközi Bíróság jogosultságát, de a háttérben volt egy jogi csoport, ami segítette. (Milosevics maga is jogász volt.)

milosevics hága.jpg

Jogi tanácsadói átadták a Bíróságnak a védelem tanúinak listáját, ami 1631 nevet tartalmazott, köztük számos volt állami vezetőt, jugoszlávot és külföldit egyaránt, olyan személyeket is akik nem ápoltak túlzottan barátságos viszonyt a vádlottal. A listán szerepeltek olyan volt jugoszláv vezetők is, akik maguk is vádlottak voltak, néhányukkal Milosevics beszélt is a börtönben. Tanúként nevezte meg többek között Bill Clintont, Hans-Dietrich Genschert, Wesley Clarkot, Tony Blaire-t, vagy éppen Gerhardt Schrödert.

Volt, aki maga jelentkezett tanúnak Milosevics mellett. Például Adrian Paunescu, a román Szociáldemokrata Párt szenátora. „Úgy szeretnék tanúskodni, mint egy egyszerű, lojális európai polgár, hogy megvilágítsam a szerb-horvát háborút." – moondta. Ceausescu egykori udvari költője kijelentette, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy Magyarország illegálisan fegyvereket adott Horvátországnak 1990 elején. Erre a tanúvallomásra nem került sor.

richard may biró.jpgA pert Richard May angol bíró vezette, aki 1997 óta dolgozott a hágai bíróságon, egészségügyi okokra hivatkozva azonban 2004. május 31-én visszaadta az ügyet és július 1-jén meghalt. Ő vezette a Bíróság legfontosabb ügyeit, Milosevics mellett Biljana Plavsics, és Momcsilo Krajisnik (háborús bűnös, 2000-ben 20 év börtönbüntetésre ítélték, jó magaviseletéért 2013 augusztusában szabadult) tárgyalását is.

Ez a tragikus közjáték ismét megakasztotta a pert, és lassította a tárgyalás menetét Milosevics egészségi állapota is. Valódi szívpanaszok jelentkeztek nála, a börtön orvosai gyakran korlátozták jelenlétét a tárgyalóteremben, előfordult, hogy a Bíróság bizonytalan időre felfüggesztette a tárgyalást. Ez nagyon is megfelelt Milosevics érdekeinek.

A védőbeszédét 2004 augusztusában mondta el, amiben megint csak azt állította, hogy a nemzetközi közvéleményt folyamatosan félretájékoztatták a jugoszláviai konfliktusról. Az országban egyetlen háború zajlott le, mégpedig az, amelyet a NATO indított Jugoszlávia elpusztítására. Minden más ellene felhozott vád szerinte hazugság.

2005 szeptemberében azt kérte, hogy ideiglenesen helyezzék szabadlábra, mert a védekezésre való felkészüléshez még további két évre lenne szüksége, emellett kérte, hogy mindennemű felügyelet nélkül találkozhasson az általa megnevezett tanúkkal. A törvényszék a kéréseket elutasította.

Milosevic_ICTY_3.jpg

Decemberben azt kérte, hogy Moszkvában kezeltethesse magát. Ahhoz, hogy a Bíróság engedélyezze az ideiglenes szabadlábra helyezést, Oroszországnak garantálnia kellett volna, hogy Milosevics valóban visszatér Hágába, valamint, hogy nem tesz olyat, ami az eljárás törvényességét veszélyeztetné, tehát nem befolyásolja a tanúkat vagy a bűncselekmények túlélő áldozatait. A törvényszék és a vezető nyugati hatalmak ódzkodtak még a gondolattól is, hogy Milosevicset akár átmenetileg is elengedjék Hágából, és éppen az oroszokra bízzák.

Nem történt meg, az ügyében ítélet sem született, 2006. március 11-én börtöncellájában holtan találták. Halálát szívroham okozta.

Az özvegye és a gyerekei révén azonban a Milosevics Saga folytatódik...

http://balkanimozaik.blog.hu/2014/01/05/a_milosevics_saga

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr545747587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.