Az 1986-os csernobili atomreaktor balesete visszarepített egy kicsit a múltba. Most már tudjuk, hogy a baleset április 26-án történt, akkor azt mondták, május 1-jén.

Csernobil lerobbanva.jpg

                                        Csernobil 1986.

Mi abban az évben, április 9-én érkeztünk meg Bukarestbe többéves külszolgálati állomáshelyünkre. Akkor 2 és fél éves gyermekünket kb. két héttel később hoztuk magunk után, lakásfelújítás, költözködés, stb., gondoltuk, nem neki való, és szerencsére éltek még a szüleim, ők tudtak rá vigyázni.

A férjem azonnal munkába állt, neki megvolt a mindennapi elfoglaltsága, repülőtér, adminisztráció, városi iroda, én pedig csak kerestem a helyemet.

Bukarest otopenii_1.jpg

Nagyszámú magyar kolónia élt akkor Bukarestben, a külkereskedelmi vállalatok szinte valamennyi küldött ki képviselőt, különféle gépeket szállítottunk a KGST-n belül Romániába, azokat rendszeresen szervizelni kellett, a cégek úgy ítélték meg, hogy költségtakarékosabb, ha a szervizest Bukarestbe telepítik, és onnan látja el az ország különböző városaiban lévő gépek karbantartását. Vagyis nagyon sokan, emlékeim szerint több mint száz család volt kint akkor (de egykori kiküldött társak, javítsatok, ha nem pontos a szám.).

Az elődünk nagyon kedves volt, bemutatott minket néhány embernek, ám az átadás-átvétel néhány napja után ők hazautaztak, mi maradtunk. Szinte senkit nem ismertünk.

Ha jól emlékszem, április 27-én vagy 28-án érkezett egy kormánygép. A tanácskozás több napos volt, a gép a személyzettel együtt ott maradt a városban. 27-én este az akkori képviseletvezető vacsorán látta vendégül a személyzetet és mi is hivatalosak voltunk.

Otopeni 1993 június_1.jpg

A dátum nagyon érdekes. A beszélgetés közben a nemrégen elhunyt Hollói Gábor kapitány megemlítette, hogy észak felé repülői kollégái óriási felhőt láttak a radaron, ami a Szovjetunió felől mozog, és azt beszélik, hogy ez egy megsemmisült atomreaktor miatt van. A képviseletvezető felesége teljesen kikelt magából, hogy ez lehetetlen, a szovjet elvtársak már értesítettek volna mindenkit és ott különben sem történhet meg ilyen. Akkor és ott ebben maradtunk, a kolónia megrendezte szokásos évi majálisát május 1-jén a Diplomata Klubban.

                              

diplomata klubban 1987 2.jpg                                          Majális a diplomata klubban

Erről azért érdemes néhány szót ejteni. Nyilván a többi szocialista ország fővárosában, biztosan nálunk is voltak diplomata klubok, ahova csak a külföldről érkezettek léphettek be. Bukarestben ez a klub nagyon szép helyen, a Herastrău-tó partján volt, az oda vezető út engem kicsit nagyon a balatonaligai pártüdülőbe vezető útra emlékeztetett.

terelőtábla 2.jpgMagasrangú határőrtiszt apósomnak köszönhetően kaptunk oda egy hétre beutalót (magam jogán, családom jogállása miatt számunkra még a megközelítése is lehetetlen lett volna), békésen autóztunk a főúton, amikor is egy kanyarban a férjem a kirakott piros kötelező haladási irányt mutató táblák ellenére élesen jobbra fordult egy jelöletlen útra. Na, ez vezetett a pártüdülőhöz.

Bukarestben ugyanez az érzésem volt. Autóztunk a Soseaua Kiseleffen, amikor is egyszer csak ott volt (milyen érdekes szintén jobbra) egy mellékút, az vitt a Clubul Diplomatic kapujához.

kiseleff.jpg

                        A diplomata klubhoz vezető Kiseleff sugárút - végén a sajtópalota

A rendszám nem volt elegendő, hogy a sorompó felnyíljon előttünk, kellettek az igazolványok, (ez később, ha csak mi mentünk, azért elmaradt), helyi vendéget egyáltalán nem vihettünk be, külföldi vendéget az útlevelével.

DIPLOMATA KLUBBAN 1987_1.jpg

                         A diplomata klub parkolójában

Nyilvánvaló volt (illetve számomra csak később vált nyilvánvalóvá, mert én ezt akkor még csak tágra nyílt szemmel figyeltem), hogy a klub alkalmazottjai a portástól a kertészig mind a securitate ügynökei. Ennek ellenére Bukarestben az egyetlen hely volt, ahova nyugodtan és békében kivihettük a gyerekeket, ahol biztonságosan lehetett étkezni, ahol volt kávézó, teniszpálya, úszómedence, vagyis egy olyan környezet, ahol kellemesen el lehetett tölteni a szabadidőt.

De hozzáteszem, az egyetlen hely volt. Nem kell irigyelni, mert nem válogathattunk hetente, hogy hol töltjük el a délutánt, vagy melyik strandra megyünk hűsölni, esetleg, hol játsszuk le a következő teniszpartit a barátainkkal.

diplomata klub teniszpálya.jpg

De vissza Csernobilhoz. A diplomata klubban gyűltünk össze május 1-re, szinte az egész kolónia kint volt, gyönyörű, napsütéses idő volt, ideális szabadtéri program. Ettünk, ittunk, aztán sötétedéskor hazamentünk. Késő este, ha jól emlékszem 9 vagy 10 óra körül dörömböltek a házunk kapuján, ott állt az MTI akkori tudósítója, hogy nem tud minket telefonon elérni, de jöjjünk azonnal a gyerekkel, mert a Poliklinikán jódot osztanak a külföldi gyerekeknek.         

Azt sem tudtam, hogy mi az a Poliklinika, miért osztanak jódot a gyerekeknek, de a Gyuri nem tűrt ellentmondást, berakott minket az autójába és elvitt egy épületbe, ahol rajtunk kívül rengeteg külföldi volt, és megkaptuk mi is a jódtablettát, ami a sugárzás semlegesítésére szolgált. Illetve csak a gyerekek. Természetesen mi is beadtuk az Áginak, ugyanakkor még mindig fogalmunk sem volt róla, hogy mi történt.

radioaktiv_atom_uj_fekvo_lead.jpg

Aztán kiderült, hogy az a bizonyos atomreaktor valóban felrobbant, valóban akkor, amikor a Malév kapitány mondta, és az atomfelhő a légköri viszonyok miatt jelentős részben Románia felé mozgott.

Még a Ceausescu féle híradások is arra szólítottak fel, hogy a gyerekeket ne vigyék ki az utcára, az ablakokat tartsák zárva és elrendelték az utcák, házak rendszeres mosását. Mi olyan kétemeletes házban laktunk – románok között -, hogy a ház fala borostyánnal volt befuttatva. Ezt a lakótársak naponta többször mosták slaggal, én bezártam a felújítás alatt lévő lakásba a két és fél éves gyereket, még a teraszra sem engedtem ki, azt hiszem néhány napig bírtam ezt az őrületet, aztán abbahagytam.

 diplomata klub  1987 2.jpg                    A gyerekek a klubban biztonságban voltak

Saját magunknak nem kértünk jódtablettát, bár a gyerekek után már korlátozott számban a Poliklinikán lehetőség lett volna rá. Egyes honfitársaink között kifejezett pánik tört ki, odáig menve, hogy egy diplomata felesége az éjszaka kellős közepén hisztériásan hívta fel a férjemet, hogy azonnal szervezze meg, hogy a Malév különgéppel jódot hozzon ki a magyaroknak. Szerencsére ennél a férjem is és a nagykövetség is sokkal józanabb volt, még az ötlet felvetéséig sem jutott el a hangneme miatt javaslatnak sem nevezhető követelés.

Milyen érdekes, hogy egy ilyen tragikus esemény kapcsán mennyi emlék rohanja meg az embert, mennyi minden jut eszébe.

diplomata klubban 1987 szept.jpg

Diplomata klub, ami a helyiek számára olyan kurrens cikkeket tartott, mint Pepsi Cola vagy rendes ebédet lehetett enni. Vagy a Poliklinika, ahova a különböző országok szállítottak gyógyszereket, hogy a kiküldötteik ne kerüljenek hirtelen bajba, közben az ott dolgozók – önhibájukon kívül – sokszor azt sem tudták, hogy egyes gyógyszerek mire alkalmazhatók, és mivel együtt adhatók vagy éppen nem adhatók. Vagy a diplomata bolt, ami egy 1970-es évek végi magyarországi falusi szatócsbolt színvonalú volt, viszont volt benne áru.

Bujarest Piata Romana_1.jpg

                      Bukarest - Piata Romana

És aztán ott volt a hatalmas kontraszt, a fővárosi üres üzletek, a nélkülöző kollégák, a gázhiány, a benzinhiány, a sötétségbe burkolózó utcák a közvilágítás hiánya miatt, viszont nem volt államadósság.

De ez már elvezetne a mai politikához, és ez ennek a blognak nem tárgya. 

 

BORITÓ_1.jpgHasonló történetekről és egyéb kulisszatitkokról olvashatnak A repülést szolgálták c. könyvben. Keressék fel facebook oldalát. 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr206092433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az evolúció megfordítója... vissza a fára! (törölt 2014.04.28. 09:05:36

Én Romániában járva éreztem először úgy, hogy gazdagok vagyunk, pedig átlagos magyar család voltunk. Még a 80-as években. Szörnyű volt, de érdekes is egyszerre.

Globetrotter2014 2014.04.28. 09:18:03

Jó poszt.

Sokat elárul, "rendes étel" mondat, manapság a nagy önsajnálatban nagyon megszépülnek egyeseknél azok az idők, pedig semmi sajnálni való sem volt.

Amúgy tény Romániában még látványosabb a fejlődés, mert sokkal mélyebbről indultak.

Szenthomárság 2014.04.28. 09:33:08

Volt jód a KÜLFÖLDI gyerekeknek.
a hazai meg hulljon csak.
és sokan ezt a szocializmust sírják most vissza

Nyiri 2014.04.28. 09:37:41

Milyen sportos volt mindenki a diplomata klubban :D Soha nem rohad le rólunk ez a macinadrág a hétvégén stílus.

Legutóbb mikor hazautaztam a családhoz szörnyűlködve láttam, hogy az emberek jó nagy része a melegitő alsó/felsőt normális öltözetként hordják. Nem vagyok homár és stylist de az én proli szememnek is fájdalmas ez a látvány.

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2014.04.28. 09:52:29

Kedves Blogger,
kicsit visszás dolognak tartom, hogy "nem kellett titeket irigyelni" mert csak a klub volt (ami egyébként ma is valami vip-terület, ha jól láttam pár éve...). körülöttetek volt 22-23 millió román, akinek nem a teniszparti helyszíne volt a probléma, hanem a sötét és hideg alkásban való éhezés.

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2014.04.28. 09:57:37

@Nyiri: ebből is látszik, hogy a mackó bizony azt szimbolizálta, mi sportolunk, tehetősebbek/középosztály vagyunk. (státuszszimbólum-féle volt eleinte, mert nagyon modern ruhadarab volt, korábban ilyen nem létezett)
az meg a magyar fejlődés sajátja, hogy 30 évvel később is ugyanott tartunk mentálisan.

fifibá55 2014.04.28. 10:01:12

@Ovecs: Gratulálok. Ha az irígység fájna..

SzCsaba 2014.04.28. 10:05:05

@Szenthomárság: Romániában nem is sírja senki vissza...

sárospataki 2014.04.28. 10:08:54

Nem tudom, hogy Bukarestben hogy volt, de Marosvásárhelyen mindenki kapott jódtablettát, gyerek, felnőtt, és nem kellett diplomatának lenni hozzá.

maxval a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.04.28. 10:10:33

Én mázlista vagyok. Kubában éltem akkor és nem érintett a rádióaktív felhő.

fifibá55 2014.04.28. 10:18:30

Nem a Balkánhoz, hanem a leírtakhoz kapcsolódik, és ezért elnézést az OFF-ért:
Én május 3-án mentem ki Münchenbe Budapestről, és a németek a határon megmértek engem is és az autómat is a Geiger-Müllerrel. Nem volt jó érzés hallani, ahogy a kerregés erősödött, ahogy közelítették hozzám; az autót kétszer átmosták valamilyen habzó szeres vízzel, én (vagy a ruhám?) még határértéken belül voltam, így továbbmehettem.
Közeledik az idő, amikor megtudom (ha megtudom), milyen ajándékot is kaptam akkor..

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2014.04.28. 10:19:46

@Ovecs: Bizonyára belátod, hogy abban az időben is működtetni kellett az országot, és ehhez hozzátartozott, hogy pl. Bukarestben legyen külszolgálat, legyen külkereskedelem, stb.

Hozzáteszem, most is van külképviselet.

Abban az időben az oda kiküldöttektől elvárták, hogy lojálisak legyenek a regnáló vezetéshez.

Szerinted a mostaniaktól nem várják el ugyanezt?

együttnemműködő 2014.04.28. 10:34:31

@Ovecs: Lehetséges, hogy inkább te tartod vissza ezt a fajta dolgot sokadmagaddal.
Nem magát a kommunizmust, nem az ideológiáját, hanem ezt a jellegzetes gyűlölködő hozzáállást, mely a kuláküldözés, a névtelen feljelentések, és hasonló vadkommunista nyalánkságok melegágyaként szolgált.

maxval a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.04.28. 11:14:01

@Ovecs:

A 80-as években már nem kellett kommunistának lenni, elég volt a szimpla lojalitás.

gizmo26 2014.04.28. 11:35:13

A baleset első pár hetében 8 napos felezési idejű Jód 131 kering a levegőben. A jódot a pajzsmirigy veszi fel, amit a jódtablettával telítenek, így nem tudja felvenni a radioaktív Jód 131-et. A pajzsmirigy felelős a gyerekek fejlődéséért. Pajzsmirigyrák esetén el kell távolítani ezt a szervet. Egy kifejlett személynek erre már nincs akkora szüksége, de egy gyereknek igen, ezért fontos, hogy ők kapjanak belőle elsőre. Viszont A jódtabletta pár embernél (kb. minden 10.000-100.000 közül 1) halálos allergiás reakciót válthat ki ekkora mennyiségben. Ezért csak bizonyos sugárzási szint felett adják, mikor a sugárzás miatti elhalálozás valószínűleg nagyobb lenne, mint az allergiás reakció miatti elhalálozás. Otthon senki se szedjen be magától jódtablettát, mert jóval nagyobb esélye van a halálra, mint egy lottó ötösre.

Püspök utcai gombaszedő · http://valogatott.blog.hu 2014.04.28. 11:47:21

Minket összetrombitáltak az iskola aulájában, és megtiltották nekünk, hogy a hátsó, homokos pályán focizzunk. Csernobil miatt.

Ezután évekig úgy képzeltem, hogy Csernobil valahol ott van az iskola mögött.

kissiú 2014.04.28. 12:08:17

Mi az Egyesült Álamokban voltunk akkor. Nem értettem, miért emlegetik annyian a tolószéket (chair-mobile).

Később, amikor anyukám szörnyülködött, hogy Mo.-n valószínüleg bent ülnek az emberek az ünnep alatt, apukám így nyugtatta:
"Ugyan már, felhívtam egy kollégámat, és nem is hallott róla..."

Püspök utcai gombaszedő · http://valogatott.blog.hu 2014.04.28. 12:08:35

Egyébként ez az "egyedül itt volt biztonságos" duma erőteljesen kamuszagú.

Adani 2014.04.28. 12:14:09

@gizmo26:

Pont ezért már a hidegháború idején jódozták a konyhasót is, hogy ellenállóbb legyen a lakosság egy radioaktív sugárzással járó atomtámadás esetén, Csernobilnál jól is jött ez az elővigyázatosság, azóta is van a sóban egy kevés jód, ami bajt biztos nem okoz ,de ellenállóbbá teszi a szervezetet.

Krétagarbó 2014.04.28. 12:18:16

@sárospataki lány: Férjem is ezt mesélte, ők Nagyvárad mellett éltek egy kis városban, ott is minden gyerek kapott. Ő úgy mondta, hogy valamilyen tablettát, ezek szerint jód volt.
Egyébként érdekes a poszt.

Krétagarbó 2014.04.28. 12:25:02

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: Abban az időben - az egy-két szamizdatostól eltekintve talán - ki nem volt lojális a rendszerhez?
Tetszik, hogy mára szinte mindenkiből lázadó forradalmárt csinál az emlékezet.

Rive 2014.04.28. 13:29:03

@Adani: nem ezért jódozták. A jód szimplán egy létfontosságú nyomelem, hiánya elég kellemetlen tud lenni.

A sugárzás (illetve inkább a radioaktív jódizotóp bevitele) okozta problémák megelőzésére a sóban bevitt jódmennyiségnél néhány százszor-ezerszer többet tolnak: olyan mennyiségben, ami hosszú távon már mérgező lenne.

A sóban (vagy ami azt illeti a pánik hatására felvásárolt 'hétköznapi' jódtablettában) található mennyiség nem fejt ki értékelhető megelőző hatást radiaktív jód ellenében.

Adani 2014.04.28. 13:42:40

Csernobilról egyébként írt Trvtko is az egyik könyvében és bár az az írása tele van orbitális baormsgáokkal és hülyeségekkel, meg elég rendesen ki van színezve, úgy előadva, hogy micsoda életveszélyben voltak, meg épp csak nem kapták meg a halálos sugárdózist, miközben a mai napig vannak szervezett turistautak Pripjatyba és a zónába, de mindezek ellenére is vannak érdekes dolgok benne.

Nálunk is volt hírzárlat a balesetről, KFKI-nél pl. tudtak már róla, de hírzárlat volt viszont pár ott dolgozó egy utcai fülkéből több óvodát és iskolát is felhívott azzal, hogy ne engedjék ki a gyerekeket az udvarra, mert a nap sugárzása nagyon erős ma és veszélyes lehet és a zöldségeket is jól mossák meg és végül is riadólánc szerűen elterjedt a dolog.

Trvtko megkereste azt az embert is, aki anno letiltotta a híradást erről, sőt megszerezte valahogy azt a hivatalos iratot is, ami erről szólt és ő írta alá, majd riportot készített vele, ahol természetesen elmondta, hogy akkora nagy baj nem is volt, és nem tiltotta meg senki, hogy beszámoljanak róla, de hát mivel nem volt nagy veszély senki sem tartotta fontosnak stb. Előtte barátságosan fogadta őket, aztán mikor előhúzta Trvtko a papírt amiben szöges ellenétte le van írva annak, amit előadott, akkor idegbeteg módon zavart ki mindenkit, mikroportot letépkedve magáról stb. A riportba is benne volt állítólag, de azt nem láttam, a könyvben olvastam csak róla.

Poszt Olok001 2014.04.28. 14:48:33

@maxval a gondolkodó birca:

A diplomata nem mäs, mint egy egyszerü megbizott. Mint ahogy a politikus is. Van amelyik tanultabb, van amelyik kevesbe. Van amelyik megvette a diplomäjät, van amelyik megcsinälta, de ne aggassunk mär räjuk olyan jelzöket, melyek a többi ember föle emelik öket.

Mitöl lenne elit??????? Mert egy aktuälisan vezetö reteg kiemelten kezeli öket? Snitt palika-t is elitnek nevezned? Pedig az aktuälis vezetök bäbja volt..csak esze nem volt, hogy tudja a helyet es az erteket.

Ezek nem elitek. Ne csinäljunk mär kasztokat, mert ez nevetseges.

Gazsi bácsi lótetű 2014.04.28. 15:24:50

Rendszeres látogatója voltam a Román Szocialista Köztársaságnak abban az időben - is - és azt a reptéri legendát, miszerint Bukarest legjobban fűtött és legjobban kivilágított része a Malév-es Zsiguli volt, készséggel elhiszem.
Mint ahogy az is tény, hogy Romániában akkoriban intézményesítve volt a lehallgatás. A családom szomszédjában lakott egy telefonszerelő (amúgy tök román), aki bejött az udvarra, megkérdezte mikor lett kicserélve a telefonkészülék, és a válaszra - pár napja - határozott léptekkel bement az előszobába, és egy kancsó vízben megúsztatta a telefonkagylót. Két nap száradás után működött ismét, és immár "lehallgatásbiztos" volt.

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2014.04.28. 15:29:23

Álljon meg a menet!

Én egyetemistaként akkor Bukarestben éltem, és szeretném kicsit árnyalni ezt a sztorit.
Valóban május elsejét megelőzően 1-2 nappal szivárgott ki a hír a csernobili atomerőmű-balesetről, de akkor mindjárt közlemény is megjelent a román újságokban, szűkszavúan tudatva az eseményt és azt, hogy rendkívüli bizottság alakult a helyzet felmérésére, amelynek elnöke – természetesen – Dr. Elena Ceausescu mérnök, akadémikus elvtársnő lett. Sokat aztán ettől a bizottságtól később nem lehetett hallani. Tény, hogy a kisgyerekeknek jódtablettát adtak, felnőtteknek nem, én sem kaptam. Különösebb pánik nem volt, talán kevesebb ember sétált az utcákon akkor. Arra nem emlékszem, hogy megtartották-e a hagyományos május elsejei felvonulást, de rémlik, hogy elmaradt.

Az április 26-án, kevéssel éjfél után bekövetkezett nukleáris baleset után keletkezett radioaktív felhőt - a Kárpát-medenceiek szerencséjére! – először észak-nyugatra (Baltikum, Skandinávia) fújta a szél, és csak április 29-én, a szélirány megfordulása után, érte el először Magyarországot (!), majd utána Romániát is.
Lásd: www.irsn.fr/FR/popup/Pages/tchernobyl_video_nuage.aspx
Annyira nem volt veszélyes a helyzet, ugyanis az egyéni radioaktív terhelés az 1985. évi 2,93 mSv (milli Sievert) értékről 1986-ban évi 4,17 mSv-re nőtt. Tény, persze, hogy a megengedett éves sugárterhelés 1 mSv, de ne tessenek elfelejteni, hogy egy teljes testet lefedő CT-vizsgálat 10-30 mSV sugárterhelést jelent. Nekem épp tavaly volt egy fej-CT-m. Na, bumm!
Most jön a poén: pajzsmirigy alulműködésben (hypothiroidismus) szenvedek, vagyis a pajzsmirigyem nem termel elég pajzsmirigyhormont, így azt kb. 1999 óta (ekkor fedezték fel, de ki tudja mióta megvolt már, mert éreztem pl. hogy fáradékonyabb lettem már a '80-as évek közepén), és hízásra hajlamos vagyok) pótolni kell.

Az ottani életemről most nem írok sokat, de nem volt akkor olyan rossz az élet Bukarestben. Inkább 1988-89-ben lett nehezebb, de akkor már nem éltem ott. A közbiztonság biztosan jobb volt, mint ma. Én soha nem éheztem, bár az is tény, hogy az ebédet a cég kantinjában kaptam minden nap (dolgoztam is, mert esti tagozaton voltam egyetemista). Ráadásul, közel laktam Bukarest legnagyobb piacához, amely nyáron tele volt mindenféle jóval (úm. őstermelők termékeivel). Hús, persze, kevesebb volt, mert annak az árusítása szigorúbban volt szabályozva, de úgynevezett gosztáti (Gostat: állami gazdaság) csirkét, például, azért lehetett kapni, meg ugye mindig ott volt a székely ember életmentő szalonnája (vöröshagymával ☺).

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2014.04.28. 15:49:21

Akkor folytatom, ha még mindig áll a menet! ☺

A szekus módszerekre visszagondolva, leszámítva a kirívó megtorlás néhány példáját, az ember ma csak röhögni tud, hogy mennyire primitívek voltak. Ahhoz képest ma nagyságrendekkel nagyobb megfigyelés alatt vagyunk, csak ugye hozzászoktunk, és már nem tűnik fel. ☺ ☺ ☺

Mondjuk egy személyes példát? Mondok!
Én 1988-ban, majd 1989 elején kb. 4x jártam a bukaresti magyar nagykövetségen. Igazából, csak úgy beestem, Ludas Matyit, Világ Ifjúsága, IPM magazint kunyerálni, meg ilyenek, amelyeekt aztán a kabátom alá rejtve „csempésztem” ki. A kapuban őrt álló milicista rám sem hederített. Egyszer sem kérte el a személyi igazolványom. Ehhez képest, amikor a koleszben bementem a külföldieknek fenntartott épületbe (egy arab sráchoz), a portán lévő milicista igazoltatott.

Mondom tovább: „odaszoktam” az amerikai nagykövetség által fenntartott könyvárba. Többször néztem meg ott az egyik műholdas tévé projektorral kivetített híradóját, meg este krimit is lehetett ott nézni. Ugyanígy jártam a francia nagykövetség klubjába, ahol francia filmeket lehetett nézni. Soha senki nem foglalkozott velem, egy kivétellel: egyik alkalommal, az amerikai könyvtárban, tél lévén leadtam a kabátom a ruhatárba. A ruhatáros román nő volt, aki azt mondta, azért, hogy utána minden gond nélkül kiválthassam a kabátom, írjam rá egy cetlire a nevem, és a címem. Én, hülye, kitöltöttem a valós adataimmal. Nem telt bele egy hét, szólt a munkahelyi főnököm, hogy a szeku érdeklődött utánam, hogy milyen ember vagyok, mert láttak az amcsi könyvtárban. No, hiszen! A főnök annyit jegyzett meg viccből, hogy legközelebb vigyem el őket is. ☺ ☺ ☺
egy szónak is száz a vége: még abban a diktatórikus rendszerben is egyéntől függött sok minden. Ha nem pofáztál nagyon, békén hagytak. Kb. mint ma. A pakliba belefért egy-két sikamlós, kétértelmű vicc. Egyébként is, ha jóban voltál a munkahelyi besúgóval – mert persze voltak ilyenek –, meghívtad mondjuk néha egy sörre, eldumcsiztál vele, nem dobott fel minden szarságért. Neki is elege volt már sok mindenből, és, főleg a vége felé, ők is készültek az új világra.
Az emberi kapcsolatok amúgy sokkal élénkebbek voltak. Mivel hiánygazdaságban éltünk, létfontosságú volt, hogy minél több emberrel jóban legyél, minél több kapcsolatod legyen, akikhez adott esetben fordulhattál. Emiatt, az emberek, diktatúra ide vagy oda, sokkal barátságosabbak, nyitottabbak, segítőkészebbek voltak, mint a mai túlzottan is elkapitalistásodott világban.

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2014.04.28. 15:55:18

A hiánygazdaságról még egy szót:
Ha hajlandó voltál egy kis „baksist” (borravalót) adni a megfelelő embernek, nem is annyira pénzt, hanem mondjuk egy csomag külföldi cigit (Marlboro, Kent..., ja én ilyeneket venni mentem be az arab egyetemistához ☺), akkor kitárultak a titkos ajtók.
Akkor így ment a korrupció: egy doboz cigit, egy csokit, egy üveg viszkit adtál a kulcsembernek valamiért (áruért, szolgáltatásért) cserébe.
Mennyi volt ezeknek az ajándékoknak az értéke? 2000 mai forint?
Ma milliós kenőpénzek, „nokiás dobozok”, „milliós dokumentumok” stb. röpködnek a levegőben. Csak azért!

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2014.04.28. 16:10:49

@maxval a gondolkodó birca: tudom, de ettől még nem kell default seggfejnek lgyen. (tudom, naiv vagyok)

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2014.04.28. 16:13:20

@Püspök utcai gombaszedő: hát, ha a homokos pálya keletre volt az épülettől, akkor kb igazad is volt :)

Adani 2014.04.28. 16:19:23

@Kara kán:

A szülők még 1983-ban voltak szervezett túrán Romániában utazási irodával 1983 szeptembere környékén, akkor még igen csak ment a diktatúra, a határon is alaposan megnézték a csomagokat és pl. magyar könyveket is elkobozták akkor is ha csak épp nálad maradt meg mondjuk azt olvastad, akkoriban volt olyan is, hogy éjszaka se közvilágítás, de sokszor még áram sem volt. Kolozsvár főterén a Mátyás király szobornál az idegenvezető közölte, hogy rájuk bízza eléneklik-e a magyar himnuszt, elénekelték, de látványosan félrevonult vagy 20 méterre tőlük addig, hogy ő itt nincs velük. Ő egyébként helybéli volt, és utolsó nap este mikor csak alig páran sétálgattak a városban ( a csoport nagy része sem volt ott) elmondott egy Ceaucescu viccet, mondván ez annyira tetszik neki, hogy szeretné, suttogva mesélte és folyamatosan körbe-körbe sasolt a tök üres főtéren, így merte elmondani. Akkoriban itthon nálunk már teljesen nyíltan mesélték a Kádár vicceket bárhol, kocsmában sör mellett, utcán, villamoson, buszon stb. 1988-89-ben már biztos lazább volt a dolog ott is.

"Dr. Elena Ceausescu mérnök" Ezen mindig felnevetek, "cokettő" tudós asszonyság.

Nosztalgikus 2014.04.28. 18:37:51

@sárospataki lány:

Lehet, hogy Bukarestben is így volt, de ahogy írtam, alig három hete voltunk kint, nem ismertünk senkit, a nyelvet sem beszéltük. Néhány év alatt elég magas szinten beszéltünk már.

Nosztalgikus 2014.04.28. 18:57:52

Kedves Kommentelők!
Továbbra is tartom magam ahhoz az elvhez, hogy nem engedem a blogomon, hogy bárkit vallási, nemzetiségi, faji hovatartozása miatt támadjanak. Azokat a jövőben is le fogom tiltani.
Azoktól a kommentelőktől, akik pedig a szüleimet vagy a férjem szüleit merik ismeretlenül a klaviatúrájukra venni, azoktól véglegesen búcsút veszek.
Egyébként nem diplomataként voltunk kint, hanem vállalalti kiküldöttként.

Nosztalgikus 2014.04.28. 19:41:50

@milliliteratura:
Nem tudom, hogy most milyen VIP hely, vagy milyen nem, mert 1993 óta, mióta hazajöttünk nem jártam Bukarestben. Bocsánatot kérek, hogy 23 millió körülöttem élő gondját nem vettem a vállamra, bocsánatot kérek, hogy a három éves gyerekemmel egy viszonylag normális környezetben igyekeztem eltölteni a munka utáni szabadidőt. Egyébként - ahogy a bejegyzésben is irtam - románok között éltünk, nem vezetett külön gáz-és villanyvezeték a lakásunkba, igy mi is 8 fokban és sötétben ültünk telente, mint a többi bukaresti. Elnézést kérek a 23 millió romántól, hogy nem tudtam őket megváltani. A körülöttem élőknek, amennyire csak tudtam, segitettem, de ez rajtam és rajtuk kivül senki másra nem tartozik.

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2014.04.28. 22:18:34

@Nosztalgikus: nem kell játszani a sértődöttet. érdemes lett volna a korabeli viszonyokhoz mérni a jó sorodat. szerintem etiópiában is bunkóság visszaküldeni a kaját a konyhára, hogy négy másodperccel tovább sütötték a bélszínt, és így már nem eszed meg. függetlenül attól, hogy én enyhén médium szeretem.
én sem tudom, hogy milyen vip hely, csak rémlik a sorompó, a biztonsági őr, meg valami nagyon vip-felirat. le merem fogadni, hogy az előző rendszerben az volt a diplomata tábor, mert itt keleten így mennek a dolgok. mellette viszont remek skanzen van, oda tartottam, mert az érdekelt. a kevés bukaresti látnivaló közül az az egyik.

Szenthomárság 2014.04.29. 08:42:12

@Adani: én azt nem értem mi a büdös úristennek van szükség elénekelni a magyar himnuszt a Mátyás szobornál?
akkor spontán visszacsatolódik Erdély??
ez a turbómagyarkodás szerintem iszonyatosan visszataszító.

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2014.04.29. 10:47:03

@Nosztalgikus:
„ igy mi is 8 fokban és sötétben ültünk telente, mint a többi bukaresti”
Ezt nem értem.
Ezek szerint, ti külföldiek, rosszabbul éltetek, mint én, odavalósi?
Mert én Bukarestben éltem 1981-1987 között, és soha nem volt 18 foknál hidegebb a lakásban. (Tudom, ez is kevés, itt most nálam Pesten 22 fok ven belőve.) Persze, ha valahol valamilyen műszaki hiba volt, pl. helyi hanyagság, akkor ott más lehetett a helyzet. Áramszünetek valóban voltak, de nem sűrűn. Max. napi egy óra, délután 4-től 7-ig, sávosan az egyes kerületekben. Az esti Híradó idejére általában visszajött az áram, mert a szocializmus eredményeiről és Ceasusescu látogatásairól szóló híreket mindenkinek látnia kellett.

Adani 2014.04.29. 11:59:27

@Szenthomárság:

Ezt én sem, de hát akkor és ott faterék megtették. Tavaly voltunk kirándulni ugyanannál a szobornál, akkor himnusz éneklés nem volt ,egy székely emlékhelynél énekeltük el a Székely himnuszt. Tavaly egy hetes túrán voltunk Székelyföldön, nagyon sok felé jártunk nagyon szép helyeken.

Nosztalgikus 2014.04.29. 14:45:49

@Kara kán:
Én nem tudom, azon mit nem lehet megérteni, hogy nem külföldieknek fenntartott lakótelepen, vagy külön házban, hanem egy mezei, egyszerű, nagyon szép polgári lakásban éltünk románok között 1986 áprilistól évekig. Mivel Ön 1987-ben hazajött, azt gondolom, hogy személyes tapasztalata 1988-1989-ről nincs. Örülök neki, hogy Önnek nem kellett megtapasztalnia a fűtetlen lakást, nekünk igen. Ja, tényleg, lehet, hogy műszaki hiba volt! Kár, hogy ez akkor nem jutott eszünkbe.