2014. máj 02.

A 44 hónapos ostrom első napja

írta: Nosztalgikus
A 44 hónapos ostrom első napja

Kiégett villamos az elhagyatott kereszteződésnél, ami a szarajevói kulturális-sport komplexum, a Skenderija felé, a téli sportok fellegvára, a Jahorina felé és az Elnöki Palota felé irányít. Ez a kép 1992. május 2-án készült Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban, és bejárta az egész világot.

ostrom.jpg

Ezen a napon megkezdődött egy város leghosszabb ostroma a modern hadviselés történetében.

Bosznia-Hercegovina lakói 1992. március 1-jén népszavazáson döntöttek arról, hogy az országuk független legyen-e, vagyis Szlovéniához és Horvátországhoz hasonlóan elszakadjon-e a Jugoszláv Szocialista Szövetségek Köztársaságától. A referendumon a választók 64%-vett részt, és 99% a függetlenségre szavazott. Vagyis, Bosznia sorsa eldöntettetett.

1992-ben a Jugoszláv Néphadsereg fenntartások nélkül Milosevics szolgálatában állt, megkezdődtek a háborús előkészületek a Szarajevó környéki hegyekben, azt állítva, hogy a várost akarják megvédeni az ellenségtől. Akkor még a szarajevóiak nem tudták, elképzelni sem tudták, hogy ki az ellenség.

ostrom 5.jpg

                                                         A körülzárt város

Hogy az ellenség maga a jugoszláv hadsereg és vele együtt a Radovan Karadzsics féle állig felfegyverzett szerb félkatonai alakulatok. Karadzsics Milosevics embere volt, kiválóan alkalmas arra, hogy viszályt szítson az emberek között. Arkan és Seselj embereinek segítségével nagyon gyorsan elhitették a boszniai szerbekkel, hogy a köztársaság szerb föld, amit meg kell védeni.

A Nagy-Szerbia ideológiája sikeresen fordította egymás ellen az egykori szomszédokat, munkatársakat, az egy padban ülő diákokat. Kitört a háború. Habár az ENSZ elismerte Bosznia szuverenitását, a szerbek nem fogadták azt el, legyilkoltak, leromboltak mindent, amit az útjukba került.

És Szarajevó is az útjukba került. 1992. május 2-án teljesen bezárult a kör a város körül. 65 km hosszan 260 tank, 120 gránátvető irányult a városra.

ostrom 3.jpg

Május 2-án a szerb katonák megpróbálták elfoglalni az Elnöki Palotát a városközpontban. Szabályos utcai harc kezdődött, a legjelentősebb összecsapások az épülettől 150 méterre, a Skenderiján törtek ki. A támadás azonban meghiúsult, az Elnök Palotát a jugoszláv néphadsereg katonái nem tudták elfoglalni, de az ostromállapot fennmaradt.

postapalota 3.JPG

postapalota szarajevó.jpg

  Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legszebb épülete a szarajevói Postapalota

A tüzérségi támadások következtében kigyulladt és teljesen kiégett a Postapalota, amiben a Belváros és az Óváros legjelentősebb telefonközpontja is működött, ezzel a város telefon összeköttetése a külvilággal gyakorlatilag megszünt. Támadás érte a TV székházát, a televízió adótornyát

A második világháború után először ezen a napon 15.40-kor szólaltak meg újra a légvédelmi szirénák.

A támadásokat a Bosznia Köztársaság rendőrségének speciális egységei, a Területi Védelmi Erők egységei, a Hazafias liga, a Zöldsapkások és civilek verték vissza. A városukat védték.

unprofor repülőtér 2.jpg

A repülőtér már a boszniai szerbek kezén volt, de ott voltak az UNPROFOR (ENSZ Védelmi erő) egységei is. Azon a napon érkezett vissza Lisszabonból a béketárgyalásokról Alija Izetbegovics elnök. Erről így ír a könyvében:

izetbegovics.jpg„A tárgyalásoknak semmi eredménye nem volt, így mi haza indultunk. Olaszország és az Adria felett repültünk semmit nem tudva arról, hogy mi történik Szarajevóban. Szarajevó utcáin azon a napon valódi háború folyt a volt jugoszláv hadsereg ottmaradt erőivel, amik egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a szerb nacionalistákra, élükön a vezetőjükkel, Karadzsiccsal.

A pilóta Rómában leszállt üzemanyagot vételezni. Telefonon beszélt Szarajevóval és megkapta a leszállási engedélyt.

Körülbelül félúton lehettünk az Adriai-tenger felett, amikor odajött hozzám a légiutaskísérő, aki addig a másodpilóta ülésében foglalt helyet, és arról tájékoztatott, hogy nem szállhatunk le Szarajevóban, válasszak Belgrád vagy Zágráb között. Úgy döntöttem, hogy természetesen Zágráb.

Mind aggódva hallgattunk, egészen addig, amíg nem éreztük, hogy a repülőgép északnak fordul. A pilótakabinból érthetetlen szavak hallatszottak ki angol nyelven, majd ismét megjelent a légiutaskísérő és azt mondta, hogy leszállhatunk Szarajevóban, de csak a saját felelősségünkre. Egy pillanatig sem haboztam.

Bosznia felett felhős volt az ég, de a látási viszonyok jók voltak. A kora esti órákban értünk földet. Azonnal láttam unprofor repülőtér.jpga repülőgép ablakán keresztül, hogy az én UNPROFOR kísérőim sehol nincsenek. Voltak ott különböző egyenruhások, de a „kék sapkások” sehol. Ott voltak a Jugoszláv Néphadsereg katonái, de ahogyan később kiderült teljes egészében Karadzsics irányítása alatt. Azt mondták, hogy be kell velük menjek a repülőtér igazgatójának irodájába és túszok vagyunk.” (Alija Izetbegovics: Emlékeim - TKD Sahinpasic -Sarajevo 2001)

 

A tárgyalások Izetbegovics szabadon engedéséről 24 órán keresztül folytak. A városon belül még a jugoszláv néphadsereg felügyelte a kaszárnyákat, a Tito laktanyában volt akkor a főhadiszállásuk Kukanjac tábornok irányításával. Izetbegovics elnök szabadon engedéséért cserébe a parancsnok és a szerb katonák szabad elvonulását kérték. Az ENSZ ezt el is rendelte, az elnök szabad lett, a katonák elhagyták Szarajevót, a bosnyák katonák így némi fegyverhez jutottak.

 szarajevói életkép vigyázz mesterlövész 1992_1.jpg                                 Vigyázz! Orvlövészek!

1992. május 2-a után lehetetlenné vált az emberek és az áruk mindennemű ki-és bejutása a bosnyák fővárosba.

Azon a napon kezdődött az ostrom, ami 1460 napig tartott. A városlakókat aknavető gránátokkal, légvédelmi rakétákkal és orvlövészek lőtték… Emellett a megkínzott embereknek meg kellett küzdeniük azzal is, hogy akadozott, vagy megszűnt a víz-és áramszolgáltatás, nem volt gáz és ott volt a krónikus gyógyszer és élelmiszerhiány. A város szó szerint éhezett.

Szarajevó ostroma 11 541 áldozatot követelt, közülük több mint hétezer személy 1992-ben halt meg. A város kórházainak orvosai naponta 5-50 sérültet láttak el, akiket orvlövészek golyója sebesített meg.

megemlékezés 2012 kusturica.jpg     megemlékezés 2012.jpg

Egy-egy piros szék minden hiányzó szarajevóinak - megemlékezés 2012-ben                         

A mai nap Szarajevó Kantonban munkaszüneti nap. Ezen a napon a város védőire emlékeznek, virágot visznek a Kovacs és a Lav temetőbe, a Kosevo stadionba, és fejet hajtanak a hősök emléke előtt. Hogy a stadionba miért? Mert a harcok alatt az emberek temettek mindenhova, parkokba, közterületekre és közte a Kosevo stadionba is. Főként éjszaka tudtak szeretteiktől búcsút venni, mert a környező hegyekből a temetési meneteket gyakran sorozta meg az ellenség. Természetesen ezeket az ideiglenes temetkezési helyeket felszámolták, a háború hősi halottai, a sehidek azóta végső nyughelyükre kerültek.

ostrom 4 kosevo stadion_1.jpgtemető kovac.jpg                   A mártírok temetője Kovaci negyedben

 Sírok a Kosevo stadionban

Szólj hozzá

mesterlövész ostrom Bosznia-Hercegovina Szarajevó Alija Izetbegovics UNPROFOR Postapalota Jugoszláv Néphadsereg