Május 31. a Fehér Szalag Nemzetközi Napja. Ennek története 1992. május 31-re nyúlik vissza Bosznia-Hercegovina északi részén lévő kisvárosba, Prijedorba. A város a boszniai szerbek irányítása alatt állt, és ezen a napon rendeletet adtak ki, hogy a nemszerb lakosok az utcán karjukon fehér szalagot viseljenek, az otthonaikat pedig fehér zászlóval jelöljék meg. Ezt a rendeletet később más városokra is kiterjesztették.

prijedor_1.jpg

Ez volt a kezdete annak a borzalmas hajszának, ami tömeges deportáláshoz, erőszakhoz, koncentrációs táborok létrehozásához és más erőszakos, háborús bűncselekmények elkövetéséhez vezetett, és aminek során Prijedor bosnyák és horvát lakosságának 94%-át megsemmisítették vagy elűzték.

prijedor fehér szalag 1.jpg
Erre a szégyenteljes napra emlékezve békés felvonulást, városi sétát szervezett több emberjogi szervezet, a „Mert az én dolgom” civil egyesület és más szervezetek. Többszáz ember vett részt a megmozduláson karjukon fehér szalaggal és a város főterén 102 fehér rózsából egy hatalmas kört raktak ki annak a 102 gyermeknek emlékére, akiket a háború alatt a városban megöltek.

b_140531064.jpg

A felvonulók petíciót nyújtottak át a város vezetőinek, amiben már nem először kérik, hogy méltóképpen megemlékezhessenek a város meggyilkolt lakóiról.
Emlékeztettek rá, hogy hasonló megkülönböztetés 1939-ben volt, amikor a nácik a lengyel zsidóknak először előírták a sárga csillag viselését, amikor egy etnikai vagy vallási csoport tagjait ilyen módon megbélyegezték.

Ma elindult egy aláírásgyűjtés is, amiben egy emlékmű felállítását kezdeményezik a meghalt gyermekek emlékére.

b_140531005.jpg
A felvonuláson résztvevők szerint ideje, hogy a város lakói szembenézzenek a ténnyel, hogy 3100 ember, köztük 102 gyerek meghalt a háború alatt.
„Nehéz megmondani, hogy változtak-e az emberek, de hiszem, hogy ez a nap segíteni fog ebben. A múlttal való szembenézés nagyon nehezen megy Bosznia-Hercegovina más területein is. És mindaddig, amíg nem ismerik el a bűntetteket, addig azt nekünk magunknak itt Prijedorban kell megtenni.”

A mai felvonulásra jöttek Szarajevóvól, Mostarból, Bijeljinából, Konjicsból, Banja-Lukából és több helyről is jelezték, hogy csatlakoznak a Fehér Szalag Nemzetközi Napjához, de sokan az árvíz és a földcsuszamlások miatt nem tudtak az odautazásra vállalkozni.

prijedor Dan_bijelih_traka__kenan_usa.jpgFikret Bacsics is részt vett a felvonuláson, akinek 1992-ben Prijedorban megölték hét éves Nermina nevű kislányát és 14 éves Nermin nevű fiát.

„A gyerekeinket senki nem védte meg a háborúban, de ma mi, ezeknek a gyerekeknek a szülei azt várjuk, hogy kérésünket a város minden polgára támogatni fogja függetlenül attól, hogy a háború alatt melyik oldalon álltak. Ez egy olyan alkalom, amikor mindenki megmutathatja, hogy nem ért egyet ártatlan gyermekek legyilkolásával. Bízom benne, hogy az elkészülő emlékmű a jövő generációját is emlékeztetni fogja arra, hogy a városunkban és sehol máshol soha többet senki ne gyilkoljon meg ártatlan gyerekeket és felnőtteket.”


Mejra Deutovics is elvesztette gyermekeit 1992-ben. A fia az omarskai koncentrációs táborban halt meg, a lányát a táborból július 25-26 éjszaka autóbusszal elszállították, és már csak egy tömegsírban találta meg.

Ő így emlékszik 1992. május 31-re: „Azt ember nem fogja elfelejteni. Fehér jelet, szalagot kellett viselni, ha kiléptél az utcára, a házra pedig fehér zászlót kellett kitenni. Az volt az a nap, amikor egész Prijedor halott lett.”

prijedor fehér szalag kanada.jpg

Az egyesület együttműködik más civil szervezetekkel, segítik egymást. Köztük van a „Nők feketében” elnevezésű szervezet Szerbiából, amelynek vezetője azt mondja: „Az, hogy most itt vagyunk, a legkevesebb, amit megtehetünk, a legelemibb emberi kötelességünk. Mert az ország, ahonnan jövünk, a leginkább felelős azokért a szörnyűségekért, amik Bosznia-Hercegovinában, a koncentrációs tárborokban itt Prijedorban, és máshol is történtek.”

keraterm3.jpg

A Fehér Szalag Nemzetközi Napjára szervezett felvonulást Zágrábban Milan Bandics polgármester nyitotta meg. A sétát a város iszlám közössége szervezte hasonlóan a „Prijedor és hatásai 22 év után” címmel szervezett szimpoziumhoz. A tanácskozáson a hangsúlyt arra helyezték, hogy milyen következményekkel kell szembenéznie Prijedornak ma, és mi volt az oka azoknak a bűnöknek, amik a városban és környékén a háború alatt megtörténtek. Bandics polgármester azt mondta, csak az igazsággal lehet felvenni a harcot a felejtés ellen, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő.

Srebrenica és Szarajevó után Prijedor volt az a hely, ahol a legsúlyosabb háborús bűntetteket követték el 1992-95 között. A prijedori körzetben 60 tömegsírt tártak fel, amikben 2000 bosnyák és horvát holttestét találták meg, közülük eddig ötszázat tudtak azonosítani. A Tomasicban feltárt tömegsírból tizenkét 15-17 éves fiatalt sikerült azonosítani.

prijedor tömegsir_1.jpg

                            Tömegsír Tomasicban 

A város szinte teljes nemszerb lakossága eltűnt, sokan a közeli omarskai, keratermi és trnopoljei koncentrációs táborban végezték. Az eltűnteket nyilvántartó hivatal adatai szerint a városban és környékén kb. 4100 embert öltek meg.

keraterm2.jpg

                                                            Keraterm

Keraterm Prijedor melletti kerámia gyár, azt nevezték ki koncentrációs tábornak a boszniai szerbek. A táborban kb.1000-1500 bosnyák és horvát foglyot tartottak, nőket, férfiakat, gyerekeket vegyesen. A fogvatartottak 85%-a bosnyák, 15%-a horvát volt. Borzalmas körülmények között éltek itt az emberek, megfelelő élelem, gyógyszer nélkül. Súlyosan bántalmazták, kínozták, megalázták őket, a nőket megerőszakolták. A táborban 300 embert öltek meg.

keraterm4.jpg

Az Al Jazeera riportere találkozott a keratermi koncentrációs tábor egyetlen szerb fogvatartottjának hozzátartozójával, akit az őrök halálra vertek. Jovan Radocsaj testvére 2000-ig nem tudta, hogy mi történt a bátyjával, akkor egy névtelen sírból került elő a holtteste és DNS vizsgálattal azonosították. Most elmondta, hogy a fivére felesége a horvát nemzetiségű Zdenka volt, Prijedor mellett egy kis faluban éltek, és azért vitték el, mert a házukban megtalálták Alija Izetbegovics bosnyák elnök képét a falon. A feleség csak azt kiabálta a katonáknak, hogy ő a bűnös, őt vigyék, de a férfit hurcolták el. A házat a szerbek felgyújtották, Zdenkának azóta nyoma sincs, úgy gondolják, bent égett a házban. Jovan Radocsaj három nappal Keratermbe érkezése után a kínzások, verések következtében életét vesztette.

A Prijedorban és környékén elkövetett háborús bűnökért eddig a bíróságok 34 embert ítéltek el. A koncentrációs táborokban elkövetett népirtásért és emberiség ellen elkövetett bűnökért a boszniai szerb hadsereg tisztjeit, Dusko Knezsevicset 31 év, Zseljko Mejakicsot 21 év, míg a keratermi tábor parancsnokát Dusko Sikiricát 15 év börtönbüntetésre ítélték.

 keraterm Dusko-Sikirica2107.jpg

                                          A keratermi táborparancsnok Dusko Sikirica

 

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr776240749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jógyerek 2014.06.01. 12:28:47

"Az Al Jazeera riportere találkozott a keratermi koncentrációs tábor egyetlen szerb fogvatartottjával, akit az őrök halálra vertek. " - ez hogy?

Lovag Mihály 2014.06.01. 13:14:43

@Jógyerek: szerintem az exhumálásra érti a blogíró

Nosztalgikus 2014.06.01. 20:06:17

@Jógyerek: Természetesen a fogoly hozzátartozójával találkozott. Kimaradt a szó, köszönöm a figyelmeztetést. Már javitottam.

Lázár Sajn 2014.06.01. 23:21:11

Ovoje velika sramota nama, i nikad nesmemo zaboraviti.