Ha az ember elmúlt már annyi meg annyi, akkor egyes hírek kapcsán életének egy-egy epizódjára is tud asszociálni.

Most tele van a média azzal, hogy az ország miniszterelnöke a világörökség részét képező Budai Várban a karmelita kolostor átépítésénél – mely munkahelyét és lakhelyét is fogja szolgálni a jövő évtől – fittyet hányva az előírásoknak egy száz négyzetméteres teraszt tervez építtetni, megbontva ezzel az épület történelmi egységét.

Hogy erre miért van szükség, rögtön jött is a magyarázat a kolozsvári születésű ifjú államtitkártól: minden országnak szüksége van olyan reprezentatív helyre, ahol a világ vezető politikusait, fontos vendégeit fogadhatja. Ezt most hirtelen nem minősíteném, de én egészen másra asszociáltam ennek a város fölött építendő terasznak a kapcsán.  

Fazekas Mihály Lúdas Matyi című remekművéből Schwajda György írt frenetikus zenés mesét, amit az említett erdélyi származású politikussal egyidős leánygyermekem kiskorában imádott, mi is remekül szórakoztunk rajta.

Ebben a mesében Schwajda ezt írja:   „A méltóságos Döbrögi úr akkora tornyot kíván, ahonnan vármegyéje összes faluját és az összes falu összes házának összes ablakán belát.”

Sokszor hallgattuk és élveztük közösen ezt a mesét a ’80-as évek második felében kiküldetésünk idején Bukarestben, és vontunk párhuzamot nevetve Döbrögi és az ugyancsak megalomániás Ceauşescu között, aki akkor már letarolta a Piaţa Uniriit, megkezdődött a Centrul Civic építése beleértve a Pentagon után a világ második legnagyobb épületét, ami jelenleg a parlamentnek ad otthont.

centrul_civic_parlament_2.jpg                                  Bukarest    Parlament

Egyszóval hallgattuk mi ezt a mesejátékot, nevettünk és vidáman szórakoztunk, minket pedig hallgatott a Securitate. Le. Folyamatosan, folytonosan, az elődünktől megörökölten.

A konszolidált Magyarországról érkezve eleinte hitetlenkedve fogadtam, hogy létezik olyan, hogy a lakásunkban lehallgató készülékek vannak. Naivan csodálkoztam rá a követségi kolléga tanácsára, hogy ne az izgasson, hogy az autónkból kilopnak-e valamit, hanem az, hogy betesznek-e? Kellett egy kis idő és néhány valós tapasztalat, amíg tudomásul vettem, hogy bizony ezek hallgatnak minket. Le.

 securitate.jpg

És hallgatták a Schwajda féle Lúdas Matyit is, ami nekik egyáltalán nem tetszett. Ennek kézzel fogható jelét is adták. Mivel rövid pórázon voltunk, így mindig tudták, hogy mikor utazunk haza Budapestre, és meddig maradunk. Ez alatt az idő alatt zavartalanul közlekedhettek a lakásban, bár ezt akkor is megtették, ha csak rövid időre maradt üresen a lakás.

Egy alkalommal, amikor ismét a fent említett mesejáték került fel a korongra, a lemezjátszó tűje végigszáguldott a lemezen. Á, gondoltam, biztos valami piszkot szedett össze a tű, lefújtam a nemlétező port róla, újra beindítottam, és a száguldás megismétlődött. Gondoltam, ha nem a tű, akkor csak a lemez lehet a ludas. Levettem a lemezjátszóról, és elképedve konstatáltam, hogy mindkét oldala több helyen, mélyen be van karistolva.

Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek… Hogy sírjak-e, mert azért mégis csak pofátlanság, hogy távollétünkben - ugyan jelzett módon (égve hagyott villany) - szabadon flangálnak és kutakodnak a cuccaink között, vagy nevessek, hogy ennyire pitiánerek, hogy egy mesejáték lemeze a bosszúállásuk célpontja. (A többi lemez sértetlen volt, egyenként végignéztük mindet).

Nevettünk és legközelebbi itthon tartózkodásunkkor vettünk egy másikat. Mert a gyerek szerette és mi is remekül szórakoztunk rajta.

Hogy ez most miért jutott eszembe? Mert ha az ember elmúlt már annyi meg annyi, akkor egy város fölé építendő hatalmas teraszról is eszébe jutnak dolgok.

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr758657036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fluffer 2016.04.24. 16:43:00

Nekünk kazettán volt meg.

:-D

Most is itt van a vinyómon, mp3-ban. (A melóhelyemen kisfőnök vagyok, ha a nagyfőnök hív, a telefonom Döbrögi hangján csörög, hogy ISPÁÁÁN!)

butus, a Magyar Köztársaság állampolgára 2016.04.24. 18:17:03

Igen, már mind több és több a hasonlóság Orbán és Ceaușescu között. Lásd még a târgoviștei és a felcsúti stadiont!