Háborús menekültként érkeztek 1993-ban Svédországba, ma a Balti-tenger partján fekvő Kalmar városka polgármestere Dženita Abaz.

kalmar_dzenita_abaz.jpg

1992-ben az ostromlott Szarajevóból a családjával együtt Korčula szigetére menekültek, majd hogy a háború nem enyhült, sőt, egyre véresebbé vált, a gyerekek és a saját jövőjük érdekében 1993 júniusában Svédországba mentek, ahol sok menekülttel együtt nyelvtudás és munka nélkül elkezdték az életüket újra felépíteni.

Húsz évvel később az egykori királyi város, Kalmar polgármesterévé választották. A svéd rendszer szerint a polgármesteri poszt megosztott, Dženita Abaz a szociális, oktatási, kereskedelmi és integrációs ügyekkel foglalkozik.

30 éves volt, amikor Svédországba érkeztek. „A nyelv nehéz volt, kellett néhány év, amíg leküzdöttem a nyelvi nehézségeket.” Több menekülttársával egyesületet alapítottak, koncerteket, kiállításokat szerveztek, hogy közelebb hozzák hazájuk kultúráját az őket befogadó emberekhez.

Az első találkozás Svédországgal felejthetetlen. Június volt, ez az ország akkor a legszebb. Sárgán virágoztak a cukorrépa földek, minden olyan illatos, tiszta és békés volt. Az emberek kedvesek voltak, mindig mosolyogtak. Erre nagyon jól emlékszem. Akkor nekem csak erre volt szükségem. Néhány kedves szóra és a lehetőségre, hogy emberhez méltó életet éljek. Egy helyre, ahol rend uralkodik, ahol munka és béke van.”

kalmar-sweden-4.jpg

                              Kalmar

Alig egy év múlva munkát kapott a polgármesteri hivatalban, ahol a menekültek segítésével foglalkozott.

1999-ben szervezett egy utat Boszniába, amin svéd politikusok és újságírók is részt vettek.

Igazság szerint azért utaztunk Boszniába, hogy felmérjük a visszatelepülés lehetőségeit, mert a svédek elkülönítettek erre egy alapot. Több városban jártunk: Obišliben, Prijedorban, Banja Lukan, Szarajevóban. A svédeket sokkolta a látvány. Volt olyan utitársunk, aki Banja Lukán bekopogott a lakásába, kérte, hogy bemehessen és a saját otthonában leült beszélgetni azokkal a vadidegen emberekkel, akik beköltöztek. A svédek közül sokan sírtak. Amikor visszatértünk Svédországba a visszatelepülésre szánt eszközöket és pénzt a menekültek beilleszkedésére költötték.”

grbvica_1.jpg

                        Szarajevó 1999. (saját felvétel)

Valóban, a boszniai polgárok Svédországban és Norvégiában illeszkedtek be a leggyorsabban és a legjobban.

Ennek oka a magas iskolázottság, a gyors döntés, hogy Svédországban akarunk maradni és európai módon élni, úgy, ahogyan korábban éltünk otthon. A mostani menekültek ugyanazokat a lehetőségeket, néha még jobb feltételeket is kapnak, hogy a svéd társadalom részei lehessenek. Svédországnak szüksége van képzett munkaerőre minden területen.”

Dženita Abaz a bosznia utazás után kapcsolódott be a helyi politikába, került be a városi képviselőtestületbe. 2014-ben szociáldemokrata támogatással polgármesternek választották.

kalmar_sweden.jpg

                                 Kalmar 

Polgármesterként és a bosnyák diaszpóra aktív tagjaként most olyanoknak segít új életet kezdeni, mint amilyen ő is volt, amikor menekültként megérkezett Szarajevóból.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr1412613227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.