A negyed százada a szomszédságunkban dúló véres polgárháború eseményeit sokan a televízió képernyőin követtük nyomon, borzadva néztük a gyilkolásokról, rombolásról készült felvételeket, az ostromlott városokban forgatott riportokat, de gondoltunk azokra az újságírókra, riporterekre, tévésekre, filmesekre, operatőrökre, akik ezekért a percekért az életüket kockáztatták? A haditudósítók élete veszélyes, soha nem lehetnek biztosak abban, hogy egy-egy küldetésről hazatérnek-e?

Az olasz közszolgálati televízió, a RAI háromfős forgatócsoportja 1994-ben már hosszú ideje próbálkozott bejutni Mostarba, míg végül január 28-án sikerült  az ENSZ egyik humanitárius segélyt szállító konvojával elérniük a város keleti részét. A városnak ezt az oldalát felügyelték a bosnyákok, a nyugati rész a horvátok ellenőrzése alatt volt.

rai_luchetta-ota-dangelo-hrovatin.jpg                         

A tévétársaság támogatta azt a kezdeményezést, hogy a boszniai gyerekeket jelöljék Nobel-békedíjra, ennek részeként akarta Marco Luchetta, Alessandro Saša Ota és Dario D'Angelo megmutatni a boszniai város gyerekeinek szenvedéseit.  

Egy helyi kisfiúval, Zlatkoval forgattak egy óvóhelyen, de az elégtelen, sőt szinte semmi világítás miatt úgy döntöttek, hogy kint folytatják. Ahogy kiléptek, lőni kezdték őket, futottak, de néhány méterre az óvóhely ajtajától egy gránát csapódott közéjük. Csak Zlatko élte túl, a forgatócsoport tagjait a rajtuk lévő golyóálló mellény sem védte meg.

Két hónappal később Miran Hrovatin operatőrt, aki addig szinte megállás nélkül rögzítette a háború történéseit Boszniában és Horvátországban, Szomália fővárosában, Mogadishuban ölték meg RAI-s kollégájával Ilaia Alpival együtt.

A gyilkosság áldozatainak emlékére néhány hónappal később Triesztben életre hívták a "Luchetta Ota D’Angelo Hrovatin"alapítványt. Az alapítvány elnöke Daniela Luchetta, a meggyilkolt Marco felesége.

„Az alapítványt Marco, Saša és Dario, és utánuk Miran elvesztése iránt érzett fájdalmunk hozta létre és a vágy, hogy tegyünk valami hasznosat és maradandót és ily módon folytassuk azt, amit ők elkezdtek” – mondta Daniela Luchetta.    

rai_alapitvany_logo-bambini-scritti-sito_nuovo_regeni_5x1000.png

Az alapítvány célja, hogy gyógykezeltesse azokat a gyerekeket, akiket saját hazájukban nem tudnak gyógyítani vagy azért, mert szegények, vagy azért, mert országuk háborús övezet. Egyik első feladatuk volt kimenekíteni Zlatkót Mostarból. Ő ma már 29 éves, Svédországban, Göteborg külvárosában él a családjával. Azóta is kapcsolatban van a meggyilkolt újságírók családjával. A ritka interjúk egyikében elmondta, hogy nehezen tud megbirkózni a mostari háború traumájával és hálás az alapítványnak, amiért segített neki. Az elmúlt 24 évben közel 700 gyerek és 1000 szülő, testvére, rokon kapott tőlük segítséget.  

rai_daniela_luchetta.jpgDaniela soha nem próbálta visszatartani a férjét. „Marco nagyon szerette és hitt abban, amit csinált.” Aggódott érte minden alkalommal. Ez előtt a végzetes nap előtt Marco Luchetta legalább tíz alkalommal járt a háborús országban. „Észrevettem mennyire megérintették és megváltoztatták őt az események, éreztem mennyire fontos neki, hogy minél többet megtudjon, és hogy mások is megtudjanak. Ez volt a feladata.” 

Korábban is többször jártak Jugoszláviában. Marco családja Korčularól származott, a gyökereit kereste. „Nekem, aki Szicíliából költöztem Triesztbe, óriási meglepetés volt az az ország.”

Az esemény idején a RAI trieszti szerkesztője volt Giovanni Marzini.

„A TG1 rendkívüli riportot akart műsorra tűzni a háború miatt árván maradt gyerekekről. A forgatócsoport többször próbált bejutni a város keleti részébe sikertelenül. 1994 január végén is feladták a kísérletezést, készültek visszajönni Olaszországba, és már éppen elhagyták volna a nyugati városrészt, amikor a a békefenntartó erők jelezték, hogy éjfél körül megszűnik a fegyveres támadás és lehetőség lesz átmenni a keleti városrészbe. Kövessék őket egy kivilágítatlan gépkocsival.”  

Bejutottak és folytatták a munkájukat.

„Mialatt az óvóhelyen forgattak, kint állandóan lőttek és bombáztak. Mégis úgy döntöttek, hogy kimennek, hogy más felvételeket is készítsenek. Ahogy kijöttek egy bomba a környező dombokról, a horvát hadsereg által ellenőrzött területről közéjük csapódott. Mind a hárman azonnal meghaltak."

Tisztelettel emlékezünk rájuk.

rai_mostar_megemlekezes.jpg                                             Az emlékezés koszorúja Mostarban

 

 Fotók: Fondazione Luchetta Ota D'Angelo Hrovatin

 

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr4413599475
Nincsenek hozzászólások.