A balkáni háború máig tartó egyik utóhatása, hogy a térség országaiból nagyszámú fegyver érkezett illegálisan az európai országokba, az Európai Unióba. Az Europol 2014-es becslése szerint fél millió darab fegyvert loptak el és hoztak be az Európai Unió területére.

Svéd újságokban nemrégiben megjelent, hogy Bosznia-Hercegovinából származó fegyvereket csempésznek be Horvátországon és Szlovénián, de más útvonalakon  keresztül is. Ezek a csempészáruk Malmőben érkeznek a legnagyobb európai fegyverpiacra, és onnan jutnak hozzá különböző skandináviai, vagy más országbeli bűnözői csoportok.  

Hogy milyen mennyiségről beszélünk, ahhoz álljanak itt a számok: 2016-ban legálisan és illegálisan civilek tulajdonában lévő fegyverek száma Boszniában  675.000 és 1.143.762 között van, Montenegróban közel 150 ezer, Szerbiában valamivel több mint 3 millió, Horvátországban 950 000 és 969.160 között, Macedóniában 256 ezer és a kétmillió lakosú Koszovóban egy ENSZ felmérés szerint kb 450 ezer.

Ha figyelembe vesszük, hogy a regisztráltan tartott fegyverek száma Boszniában 341 ezer, Montenegróban 96.110, Szerbiában 960.000, Horvátországban pedig 371.000 darab, akkor világosan látszik, hogy az arzenál legnagyobb részét illegálisan birtokolják. A térség országainak együttműködését a szervezett bűnözők, a fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok csempészei, az emberkereskedők felderítésére nehezíti, hogy Koszovót nem ismeri el sem Bosznia, sem Szerbia.

fegyverkereskedelem.jpg

A hatóságok időről időre akciókat hirdetnek, ahol retorzió nélkül leadhatók az illegálisan tartott lőfegyverek és más eszközök, de ezek kevés sikerrel járnak. Szerbiában az elmúlt évben 7500 darabot szolgáltattak be.  Ennek egyik oka, hogy a fegyvereknek jó áruk van a feketepiacon. Ezek a fegyverek a háború után egyszerűen az embereknél maradtak. A régióban minden negyedik embernek, vagy minden negyedik házban volt valamilyen fegyver, pisztoly, vagy puska, vagy revolver. A bombák legnagyobb részét, aminek tárolása igen problémás volt, az első leadási hullámban átadták, de a fegyverek és a lőszerek forgalomban vannak.

Most már hiába ígérnek a fegyvert beszolgáltatóknak anonimitást, amnesztiát, hiszen ezeket az eszközöket otthon 50-200 euróért el tudják adni, de ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy ki tudják csempészni az országból, akkor Európában több ezer eurót is kaphatnak értük. Egy AK-47-es, közismert nyelven a „kalasnyikov” Szerbiában 200 euró, míg ugyanezért a fegyverért Európában 3000 eurót adnak.  

fegyverkereskedelem_kalasnyikov.jpg

A közelmúltban több letartóztatás is történt a bosnyák-horvát illetve a horvát-szlovén határon poggyászba rejtett illegális fegyvercsempészés miatt, de ezek az esetek nagyon nehezen elfoghatók.

A vizsgálatok megerősítették, hogy a támadásokhoz, például a párizsi merénylethez vagy a Charles Hebro szerkesztősége elleni támadáshoz használt fegyverek nagy része a Balkánról származik, de arról nincs szó, hogy a csempészek szervezett csoportokhoz csatlakoznának.

Az európai bűnözői csoportok általában bizonyos típusú fegyverek beszerzésére, megvásárlására bérelik fel a csempészeket, nem nagy mennyiségű vásárlásokról, hanem célzott fegyverkészletről van szó, így a néhány darabot a határokon nehéz elkapni, különösen, ha azokat a csempészek még szét is szedik.

A célországok a már említett skandináv országok és Németország. Leginkább könnyű fegyverekről beszélünk, de megjelentek az automata gépfegyverek, sőt sok bomba is, a származási országok pedig Bosznia, Szerbia, Koszovó, Horvátország de Albánia is.

Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy bár kis mennyiségről van szó, a következmények drámaiak lehetnek. „Egy automata fegyverrel szó szerint mészárlást lehet elkövetni. Egyetlen, 100 patronnal rendelkező automata puska segítségével 50-100 embert ölhetnek meg.” – mondja egyikük.

Egy horvát szakértő úgy véli, hogy a fegyvercsempészet láncolata az utóbbi időben óvatosabbá vált. „Korábban a csempészett, illegálisan vett fegyvereket bűnözői csoportok egymás ellen használták, egy-egy területet „uralók” csaptak össze. Most a csempészek is tisztában vannak vele, hogy a fegyvereket ártatlan polgárok, véletlenül arra járó járókelők ellen használhatják.”

Talán ennek tudható be, hogy az utóbbi években nem volt nagy mennyiségű illegális fegyverszállítás a Nyugat-Balkánról Nyugat-Eurpába. Egyes esetek voltak, vagyis, a klasszikus „balkáni út” ebben az értelemben nem, vagy csak elvétve létezik. A fegyverek csempészésének nem nyitottak új útvonalat, a „gazdaságos kihasználás” érdekében közösen, vagy együtt használják a kábítószercsempészekkel, cigaretta csempészekkel.

fegyverkeskedelem_2.jpg

A közelmúltbeli háborúk csak egyik oka annak, amiért ilyen sok fegyver van a Nyugat-Balkánon. A térség országaiban hagyományos a fegyverek szeretete, annak birtoklása a „népi folklór” része. Emlékszem, alig néhány hete voltunk Szarajevóban, amikor késő este rémülten rohantunk az ablakhoz, iszonyú fegyverropogásra riadva. Az utcán sötét volt, semmi nem mozdult, nem láttunk semmit, és mikor reggel kérdeztük a háziakat, mondták, hogy csak egy közeli szerb család ünnepelte a gyerek születését. Később már nem kaptuk fel a fejünket, ha a pravoszláv ünnepeken, vagy a ramadant lezáró bajramkor megeresztettek egy-egy sorozatot a levegőbe.

Boszniában szigorú a fegyvertartás szabálya, de szakértők szerint szükség lenne a törvények egységesítésére, mert nincs egységes rendszer a regisztrációra, nincs egységes adatbázis a fegyverekről, ezek az entitások, a kantonok, és Brčko kerület szintjén van szabályozva. A regisztrált fegyverek adatait a kantonok belügyminisztériumai, a Szerb Köztársaság belügyminisztériuma és Brčko kerület rendőrsége tartja nyilván. Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Montenegró területén 15 törvény rendelkezik a fegyver és lőszertartásról, ebből 12 Boszniában. Mindez a daytoni békeegyezményben létrehozott bonyolult közigazgatási berendezkedés egyik következménye.  

Szarajevó Kantonban például egy pisztoly és egy revolver lehet magántulajdonban, Neretva Kantonban öt pisztoly és hét vadászfegyver. A Szerb Köztársaságban mindennemű fegyver regisztráláshoz kötött, de számuk nincs korlátozva.

A fegyvertartás oka még a politikai bizonytalanság. Szerbiában van messze a legtöbb fegyver a régióban. Ha világviszonylatban nézzük, akkor az ország az ötödik helyen áll. 100 lakosra 37,8 fegyver jut, összességében 3.050.000 fegyver van civilek birtokában. A térség második leginkább felfegyverkezett országa Macedónia (100 lakosra 24,1 fegyver), Montenegró (100 lakosra 21, 7 fegyver) Horvátország (100 lakosra 24,1 fegyver) Bosznia-Hercegovina (100 lakosra 17,3 fegyver ) és Szlovénia (100 lakosra 13,5 fegyver).

fegyverkereskedlem_szazalekban.jpg

A világ legfelfegyverzettebb országa az Egyesület Államok, ott 100 lakosra 88,8 fegyver jut, összesen 270 millió lőfegyver van magántulajdonban. Érdekesség, hogy a második helyen Jemen áll, és azt követi Svájc és Finnország, ahol 100 lakosra 45,7 illetve 45,3 fegyver jut.

Ugyanakkor szakértők azt is mondják, hogy nem a magánkézben lévő fegyverek száma az oka az erőszakos cselekedeteknek. Svájcban és Finnországban is alacsony a bűnözési ráta, illetve a fegyverrel elkövetett bűncselekmények száma.

A nyugat-balkáni államok törékenyek, ami megkönnyíti a terrorista csoportok munkáját, hogy különböző fegyvereket tudjanak megszerezni. Az albán titkosszolgálat volt vezetője azt mondta: „A terroristák nagyon jól fizetnek, így mindig megtalálják a számukra szükséges fegyvert a feketepiacon. Tudjuk, hogy van feketepiac a Balkánon, ahol a bűnözők és a terroristák is nagyon aktívak.”

 

Fotó: AJB

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr5313714690
Nincsenek hozzászólások.