Ezek a bűnök nem évülnek el. Hiába telt el több mint két évtized a délszláv háború vége óta, a gyalázatos események tevőleges részesei nem menekülhetnek. Horvátországban letartóztatták Dane Lukaićot, a manjačai tábor egykori parancsnokát.

manjaca_3.jpg

Manjačaban, Banja Luka közelében a hegyek között volt a szerbek egyik koncentrációs tábora 1991-1992-ben, majd részlegesen újra 1995-ben is. Először horvát civileket és hadifoglyokat tartottak ott, majd 1992-től a boszniai háború kitörésétől bosnyákokat is. Az adatok szerint a fogvatartottak 80%-a bosnyák, 20%-a horvát volt, de voltak elenyésző számban szerbek is, akik megtagadták a katonai szolgálatot

Becslések szerint 3000-8000 rabot tartottak fogva, a boszniai hadifoglyok szövetsége 5000-re teszi a számukat, és nem ismert a halottak száma sem. A tábor közelében találtak egy tömegsírt 540 áldozat maradványaival, amiről bizonyossággal állítják, hogy a koncentrációs táborban elhunytakat temették oda.   

A Nemzetközi Vöröskereszt adatai szerint 3737 fogvatartott volt a táborban rettenetes körülmények között. A 240x260 méteres területen három fűtés nélküli épületben tartották a rabokat, egy-egy rabra 200x70 cm-es terület jutott, épületeként hat sorban elhelyezve, soronként 80 ember. A tábort kutyás őrök őrizték, a kerítés előtti területet aláaknázták. A foglyok száma 1992 augusztusában megduplázódott, miután sokan átkerültek az Omarska túlzsúfolt táborából, amelyet a nemzetközi nyomás miatt zártak le, de a nemzetközi tiltakozás miatt ezt a tábort is bezárták 1992 végén.

manjaca.jpeg

A hágai nemzetközi törvényszék egyebek mellett a manjačai táborban elkövetett háborús bűnökért Milomir Stakićot 40 év, Radoslav Brđanint 32 év börtönbüntetésre ítélte, és többeket ítélt el boszniai és horvát bíróság 12-15 évre.

A most letartóztatott Lukaić őrnagy a Jugoszláv Néphadsereg és a Szerb Köztársaság hadserege biztonsági szolgálatának tisztje volt. Háborús bűnök elkövetésével, a fogvatartottak jogainak megsértésével gyanúsítják, hogy parancsot adott embereinek a rabok fizikai, mentális bántalmazására és ezekben nem egyszer maga is részt vett.

Milorad Dodik, a Szerb Köztársaság elnöke felháborodott és azt nyilatkozta, hogy „a Szerb Köztársaság hadserege tisztjének letartóztatása elfogadhatatlan és megengedhetetlen”, és felháborítónak tartja, hogy a horvátok éppen azt a napot választották, amikor a II. világháború áldozataira emlékeznek Gospić-Jadovno-Pag-ban, ahol az usztasák haláltáborában nagyon sok szerb halt meg. Erre a megemlékezésre volt hivatalos Dane Lukaić is.   

A letartóztatásra reagált a londoni székhelyű Jasenovac Nemzetközi Igazságügyi Bizottsága szervezet is, azt állítva, hogy nem az első eset, amikor a horvát hatalom letartóztat olyan személyeket, akik Jasenovacon, vagy máshol lennének résztvevői horvátok által elkövetett bűnök áldozatainak megemlékezésén. Emlékeztetnek Milet Dakić esetére, aki egy Jasenovaccal foglalkozó nemzetközi konferencián vett részt, és akit Banja Lukáról hazafelé a horvátok szintén letartóztattak és közel két évig fogva tartottak, majd vádemelés nélkül szabadon engedték.

Lehet belekeverni nacionalizmust, lehet vádaskodni és mások bűneit emlegetni, a tény az tény marad: Manjačaban fogolytábor volt, és hogy milyen, arról az egykori rab, az 1992-ben még fiatalkorú Mirsad Duratović így emlékezett: „Klasszikus II. világháborúból ismert koncentrációs tábor volt, szögesdróttal, aknamezővel, kutyás őrökkel, munkára vezényelt rabokkal…”

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr4714086175
Nincsenek hozzászólások.