1898. június 29-én játszották az első hivatalos labdarúgó mérkőzést Dél-Kelet-Európa és a Balkán területén, Mariborban. A Marburger Turnverein (Maribori Torna Club) Ferdinand Kuster elnök irányításával sorrendben a nyolcadik dél-ausztriai testgyakorlási sportnapot szervezte és be akartak mutatni a nézőknek néhány új sportágat, amik az Osztrák-Magyar Monarchia más részein már elterjedtek. Az egyik, és a leginkább várakozásteli sportág a labdarúgás volt.   

A mérkőzést a Mariborhoz közeli teznoi Katonai Képző Központban játszotta a Grazi Egyetem és a Grazi Műszaki Egyetem hallgatóiból álló két csapat. Maribornak akkor nem volt egyeteme, az egyetemista fiatalok többsége Grazban tanult, így vélhetően mindkét csapatban voltak maribori illetőségű játékosok is. Nagy volt az érdeklődés, a Marburger Zeitung már napokkal előtte hosszú cikkekben ismertette a játékszabályokat, amik hasonlóak voltak a maiakhoz azzal a kivétellel, hogy akkor a mérkőzés 80 percig tartott és eltérőek voltak a pálya méretei is. A mérkőzésről hosszasan írt a Grazer Tagesblatt is, megemlítve, hogy a nézők között ott voltak a politikai és társadalmi élet kiválóságai, köztük a polgármester Alexander Nagy is. Érdekes momentum, hogy a heves esőzések miatt a labdarúgó mérkőzés kivételével a szervezők minden sporteseményt lemondtak.    

A labdarúgás kb. 30 évvel ezelőtt jelent meg Nagy-Britanniában, akkor kapott hivatalos formát, akkor alakították ki a szabályokat és kezdte meg fokozatos térhódítását Európában. A nyugati kikötőkön keresztül érkezett meg Közép-Európába és onnan tovább a Balkánra.

balkani_foci_szloven_sportklub_1920.jpg

                              Szlovén sportklub 1920-ban (fotó: AJB)

A Balkán „futball misszionáriusai” fiatalok voltak, egyetemisták, akik külföldön tanultak, főként Svájcban, Németországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában. A jónevű zürichi, bécsi, müncheni, prágai, berlini egyetemeken tanuló szerb, horvát, bosnyák, macedón, stb. fiatalok voltak azok, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a dél-kelet-európai, a balkáni országokban a közvélemény megismerje és elfogadja a focit.   

A brit szigeteken és azokon a területeken, ahol ez a sport először elterjedt, Hollandia és Belgium kikötővárosaiban, a skandináv országokban, Észak-Németországban és Kelet-Spanyolországban a labdarúgás népi sport volt, férfias és durva játék, amit a munkásosztály, a bányászok, ipari munkások, textilipari és kikötői munkások, vasutasok kedveltek.  

Ahogy egyre szélesebb körben terjedt, társadalmi elfogadottsága is változott, a munkásosztály és a marginális rétegektől egyre inkább elfogadottá vált polgári körökben is. Míg a brit felsőosztálybeliek főleg lóversennyel, krikettel és más ún. „burzsoá” sportokkal foglalkoztak, az egyetemi, a polgári ifjúság a kontinentális Európában lelkesen fogadta a futballt.

Ebből a társadalmi rétegekből kerültek ki a foci pionírjai az Osztrák-Magyar Monarchia délszláv területein és a Balkán más országaiban is. Az elsők között volt a horvát sport atyja dr. Franjo Bućar, aki mint egyetemista 1893-ban Stockholmból hozta Zágrábba az első focilabdát.

balkani_foci_franjo_bucar.jpeg

                                    dr. Franjo Bućar

Kezdetben játékosok főleg a felső középosztályból kerültek ki, ők rendelkeztek elég szabadidővel, ellentétben a munkásosztálybeli családokkal, akik minden nap nehéz fizikai munkát végeztek, gyakran akár 17 órát is, ami után sportolásról még álmodni sem mertek. A felsőbb osztálybelieknek a szabadidőn túl az anyagi lehetőségeik is adottak voltak, így a kezdetekkor a futball misszió „terhe” a legmódosabb fiatalokra korlátozódott. Ők voltak azok, akik külföldi tanulmányi idejük alatt megismerkedtek a játékkal, hazatérve hoztak magukkal focilabdát és megismertették a hazaiakat a labdarúgás alapjaival. Az első időkben nagy különbségek voltak a labdarúgás minőségében a Monarchia délszláv területei - Szlovénia, Horvátország, Vajdaság -, és a Balkán más területei – Szerbia, Montenegró stb. között.

A Szabadkai Sport Egylet volt a Balkán első sportklubja, ahol 1898-ban megalakult a labdarúgó szakosztály. Wagner Zoltán szabadkai egyetemi diák 1896-ban vitte a városba Budapestről az első focilabdát. Ezután a többi balkáni város sem akart lemaradni. 1900-ban a ljubljanai németek megalakították a Leibaher Sportvereint, 1903-ban Zágrábban alakult az Első Labdarúgó és Sport Klub, Belgrádban az SK Soko és Kragujevácon az SK Sumadija. A szarajevói Első Gimnázium (Prva Gimnazija), Bosznia-Hercegovina legrégibb középiskolájának diákjai is ebben az évben honosították meg a tartományban a labdarúgást egy zágrábi tanulmányi kirándulást követően, az első egyesület, az SK Slavija azonban csak 1908-ban alakult meg, Montenegróban 1913-ban, Szkopjéban 1919-ben.

A II. világháború kezdetéig óriási presztízsük volt az erős európai - spanyol, olasz, angol, német - klubok által szervezett nemzetközi tornáknak. A legjelentősebb a Mitropa-kupa volt. Az első nemzetközi klubverseny szervezésének ötlete Bécsben született meg, a város az 1920-as években a kontinentális Európai igazi labdarúgó központja volt. Úgy ismerték, mint a „táncos” stílusú labdarúgás bölcsőjét, ami a rövid átadásokon, a jó labdakezelésen és a labda nélküli jó helyezkedésen alapul.  

Az Osztrák Labdarúgó Szövetség volt az első kontinentális szövetség, ami 1925-ben hivatalossá tette a labdarúgást. Minden változások ideológusa és motorja Hugo Meisl, az akkori idők legismertebb európai labdarúgó edzője, az osztrák „álomcsapat” létrehozója volt, akit sokan a közép-európai vagy a Mitropa-kupa atyjának is neveznek.

balkani_foci_mitropa_kupa.png

                                        Mitropa-kupa

A Mitropa-kupához a fénykorában, 1927-1939 között minden klubcsapat csatlakozott Ausztriából, Magyarországról az Újpest FC és a Ferencvárosi Torna Club, Csehszlovákiából az SK Slavia és a Sparta Prag, Jugoszláviából a BSK Beograd. A kupa jelentőségét emelte, hogy 1929-ben a legeredményesebb olasz klubcsapatok is bejelentkeztek, és többször részt vettek svájci klubok, a legismertebb zürichi Grasshopper Club, és román csapatok is.  

A jugoszláv labdarúgó klubok 1927-től vettek részt a Mitropa-kupában. A legjobb eredményük 1939-ben volt, akkor az elődöntőig jutott a BSK Beograd. A jugoszláv kluboknak 1940 is sikeres év volt, igaz, akkor a II. világháború kezdetének köszönhetően egy csonka, Kis Közép-Európa Kupát szerveztek.  

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr2514088347
Nincsenek hozzászólások.