Boszniai életünk alatt nap mint nap szembesültem az Osztrák-Magyar Monarchia kézzel fogható örökségével, elégedetten nyugtáztam a helyiek elismerő szavait a történelem azon időszakáról, és jószívvel olvastam az egyik bosnyák politikus kijelentését, miszerint Bosznia-Hercegovina újabb kori történelmében kétszer negyven év volt békés és fejlődő, a Monarchia és a titói négy évized.

140 évvel ezelőtt, 1878. június-júliusban ült össze a berlini kongresszus, ahol az akkori nagyhatalmak, Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és az Oszmán Birodalom egy új világtérképet rajzoltak. A legfontosabb vitakérdés a Balkán-félsziget volt, a résztvevő országok megállapodtak a San Stefano-i béke egyes rendelkezéseinek felülírásában. A kongresszus egyértelmű győztese a Monarchia volt, mely nemcsak arra szerzett jogot, hogy okkupálja Boszniát és Hercegovinát, de a Szerbia és Montenegró között húzódó Novibazari Szandzsák területén is helyőrségeket tarthatott fenn, ezzel sikerült meggátolnia Szerbiát abban, hogy kijusson az Adriai-tengerre.

berlini_kongresszus.jpg

A Monarchián kívül egyes balkáni népeknek is igazi ünnep volt a döntés, Szerbia, Montenegró, Románia területe megnövekedett, függetlenséget kaptak, a bulgárok hercegséget, míg másoknak, elsősorban a muzulmánoknak, ugyanaz a döntés szenvedést hozott, az elvándorlás és a bizonytalan jövő kezdetét jelentette.

A „harmadik” csoportba, a „jó és a rossz” együttbe tartozott Bosznia-Hercegovina, ami az okkupációval együtt is kapott egyfajta jogrendszert, amiben a muzulmánok élete biztonságban volt, szemben a szerbiai, montenegrói, macedóniai, bolgár, görög és a Balkán más részein élő muzulmánok keserű sorsával.

Az osztrák–magyar haderő 1878. júl. 29-én kezdte meg Bosznia-Hercegovina megszállását, a lakosság nem egyszer fegyveres ellenállása miatt Szarajevó elfoglalására csak aug. 29-én került sor. A Szarajevói Történeti Intézet tudományos munkatársa az évfordulóra emlékezve azt írja, hogy a berlini kongresszus döntésének ürügye a rend és a béke megteremtése volt, és Bécs azt várta, hogy katonai parádéval fogják a bevonulókat fogadni, ám ellenállásba ütköztek és nemcsak a muzulmánok részéről. Az ellenállás három hónapig tartott, több ezer áldozatot követelt, a katonai uralmat még négy évig fenn kellett tartani, a civil hatalmat 1882-ben vezették be. 

berlini_kongresszus_3.jpg

Bosznia Hercegovina 415 év török uralom után került a Monarchia fennhatósága alá, a muzulmán lakosságnak a keresztény hatalom alá kerülés óriási kulturális sokkot jelentett tartós következményekkel. Az emberek jelentős része elindult kelet felé, anélkül, hogy vissza akart volna térni, másik részük megbékélt a sorsával és hamar megtalálta a közös politikai vagy kereskedelmi nyelvet a megszállókkal.  

A császári és királyi seregeket nagyon elmaradott ország fogadta. A 15-16. században Bosznia az Oszmán Birodalom részeként virágzó tartomány volt, Szarajevó akkor élte fénykorát, a birodalomban különleges státusza volt, lakói olyan előjogokat is élveztek, amit más országokban élők nem. Örökölhetők voltak például a birtokok, a bosnyák nyelv a hivatalos diplomáciai nyelvek közé került, maga a szultán is beszélte. A fénykornak Savoyai Jenő törökellenes hadjárata vetett véget 1697-ben. Akkor Szarajevó 85%-a megsemmisült. Ezután mintha megállt volna felettük az idő, a város és az egész ország csak halvány árnyéka volt egykori önmagának, a Monarchia részeként indult újabb fejlődésnek.

Boszniának a Monarchiában is különleges státusza volt, Ausztria és Magyarország mellett a birodalom harmadik önálló egysége, azonban velük nem egyenrangú.

berlini_kongresszus_szarajevo_1878.jpg

Bosnyák történészek is kiemelik, hogy az országnak a legnagyobb előnye abból származott, hogy bevezették a Monarchia egész területén meglévő közigazgatást. Bevezették a telekkönyvi nyilvántartást, ami még a jelenkori privatizáció alapját is képezi, a török városstruktúrát kerületek váltották fel, emeletes bérházakat kezdtek építeni az addigi földszintes kis házak helyett. Bécs terve az volt, hogy Szarajevót a tartomány európai színvonalú fővárosává teszi és ehhez nem kevés anyagi erőt is áldozott. A Monarchia negyven éve alatt a városban ötven középületet, hivatalokat, iskolákat és kórházakat építettek, megindult a villamos közlekedés, az áramszolgáltatás, a csatornázás, védőfallal erősítették meg a várost kettészelő, és a nagy esőzésekkor rendszeresen elöntő Miljacka folyót, rakpartot építettek, gyárak, üzemek létesültek.

A Monarchia közös pénzügyminisztere, Kállay Benjámin 1882-től húsz évig töltötte be a tartomány kormányzója tisztet. Megbecsülése a mai napig töretlen, érdemeit soha, senki nem vonta kétségbe. Elismeréssel beszélnek róla, azon törekvéséről, hogy az itt élő népek kölcsönös tiszteletben éljenek. Ő volt az, aki bevezette a nőorvosok praktizálását, hogy a muzulmán nők is tudjanak vizsgálatokra menni.   

Most, 140 évvel később boszniai történészek értekeznek arról, vajon a berlini döntés pozitív vagy negatív hatással volt-e Boszniára?

Egyetértenek abban, hogy óriási jelentősége van, hogy a döntés következtében létrejöttek nemzetek feletti, többnemzetiségű, multikulturális, nagy állami szervezetek, közösségek, birodalmak, amik egészen az I. világháború végéig fennálltak. Minden, ami a háború után jött, nagyon különbözött a régi világtól.

berlini_kongresszus_sandzsak.png

A mai napig tartó súlyos veszteségként élik meg a Szandzsák elcsatolását. A Szandzsák évszázadokon át szerves és elválaszthatatlan része volt a bosnyák államnak, legyen szó a középkorról vagy arról az időszakról, amikor Bosznia az Oszmán Birodalom provinciája (sandžak/vilajet) volt. A 19. század végén azzal együtt, hogy Bosznia történelmi, hagyományos nevét Bosznia-Hercegovinára módosították, a berlini kongresszus döntött a Szandzsák területi és politikai elcsatolásáról is, ami a mai történészek szerint a balkáni háborúkhoz vezetett. 1913-ban a bukaresti békével tovább folytatódott a Szandzsák darabolása, amikor is a déli részét Montenegróhoz csatolták. Ez a muzulmánok elvándorlásának újabb hullámát eredményezte arról a területről. A Szandzsák ma Szerbiához tartozik.  

Ferenc József 1908. okt. 6-án proklamálta Bosznia-Hercegovina bekebelezését, nyilvánosságra hozta a Novipazári szandzsák kiürítésére vonatkozó döntését, ezzel határozottan véget vetett az Oszmán Birodalom időszakának.  

A Szarajevói Történeti Intézet tudományos munkatársa az 1878-as  berlini döntésekről úgy vélekedik, hogy talán abban az időszakban, amikor meghozták, úgy tűnt, hogy valami megoldódott, de sokkal inkább bevezetést jelentettek a "brutális" 20. századba. Elvezettek a balkáni háborúkhoz, a két világháborúhoz, a 90-es évek polgárháborúihoz, Jugoszlávia felbomlásához. Hosszútávon a berlini kongresszus semmit nem oldott meg, sőt komplikálta a helyzetet.

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr5114102465

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nagy Ausztria matrica 2018.07.10. 08:57:12

Nagy Ausztria matrica. Mert nemzeti érzelmű emberek mindenhol vannak. Még a törököknél és a tatároknál is. Az a helyzet, hogy a kiegyezéssel mi is egy elnyomó hatalommá váltunk az akkori Magyarország területén élt más népek számár...
Nincsenek hozzászólások.