Döbbenetes indulatok törnek fel elsősorban a szerbiai bulvársajtóban a most zajló labdarúgó világbajnokság ürügyén. Szerb médiaszakemberek, politológusok, emberjogi aktivista mondanak véleményt, keresnek magyarázatot.

„Undorító usztasák!”, „Danijel Subašić egy átkeresztelkedett szerb”, „Kolinda a fenekét riszálta Medvegyev előtt”. Ezek a finomabbak az utóbbi napokban megjelent cikkekből, amiknek amúgy gyakran nincs sok közük a labdarúgáshoz.

Az egyik szerb bulvárlap a horvát válogatott sötétkék mezében a fekete légió egyenruháját véli felfedezni, egy másik élesen bírálja a Szerb Rádió és Televíziót, amiért azok állítólag Horvátországnak szurkolnak. Nem kímélik a szerb sportújságírás legendáját, Milojko Pantićot és a világklasszis teniszező Novak Đokovićot sem. Ellene valóságos hajszát indítottak. Korábban a médiában Đoković volt az istenített szerb hős, aki bosszút áll a gonosz világon minden, Szerbiát ért igazságtalanságért, az Air Serbia légitársaság az első Airbus típusú repülőgépét is róla nevezte el. Aztán nagyon rövid idő alatt megkapta a „pszichopata”, a „teljesen őrült” jelzőket, pusztán azért, mert Horvátországnak drukkol. Most az sem számít, hogy továbbra is a világranglista első helyén áll.

djokovic-with-tch.jpg

„Volt idő, amikor a kommunista Slobodan Milošević, vagy a nacionalista Vojislav Koštunica közötti dilemma foglalkoztatta az embereket, de most minden a kléri-nacionalisták és a soviniszták kezében van, élükön a háborús bűnös Vojislav Šešelj és legjobb tanítványa, Aleksandar Vučić, és ezért a szerbek menthetetlenek” – tört ki élesen Pantić.

Nataša Kandić emberjogi aktivista azt mondja, a jelenkori történések még a háború előtti időkig nyúlnak vissza, az ellenségeskedés már akkor elkezdődött, majd  fokozódott, és amikor még véget lehetett volna vetni neki, nem tették meg. Úgy látja, hogy a köztévén a mérkőzések közvetítése korrekt és szakszerű, és ugyanilyen számtalan cikk és tudósítás, de ami a bulvársajtóban megjelenik, az sokkoló, mert szándékosan tartják felszínen a gyűlölködést, és felhasználnak minden eszközt és eseményt az ellenségeskedéshez.

Szerbiában a bulvársajtó népszerű és nagy befolyása van, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy „évek óta a gyűlölet nyelvén beszélnek, mintha még mindig valami háborús övezetben lennénk. Az embernek az az érzése, mintha az lenne a fő feladatuk, hogy állandóan felfedezzenek, feltárjanak valami ellenségeskedést.”

A gyűlöletbeszéd nem most kezdődött, hanem még 1987-ben, amikor Slobodan Milošević saját kezébe kaparintotta az összes médiát, és addig soha nem látott propaganda kezdődött, széles körben terjesztetve a gyűlöletet minden ellen, ami nem szerb, és ez nagyon gyorsan háborús összeütközésekhez vezetett.

horvat_valogatott.jpg

Elképesztő, hogy milyen mélyen és az élet minden területén hogyan mérgezik sovinizmussal a társadalmat, felhasználva a horvát válogatott világbajnoksági sikerét. Azt pedig, hogy Oroszországot éppen Horvátország ütötte el a továbbjutástól, az oroszbarátok nagyon a szívükre vették. Mert a nagyszerb nacionalizmus időközben kicsit átváltozott, most a megmentőt Oroszországban és Putyinban látják, a labdarúgásban pedig szinte a háború folytatását, csak más eszközökkel.  

Ennek a nacionalista világnézetnek az a lényege, hogy ”szerbnek lenni azt jelenti, hogy gyűlölni a horvátokat”, de fordítva sincs másképp: „horvátnak lenni azt jelenti, hogy gyűlölni a szerbeket.” A labdarúgás „hálás gyűlöletkeltő”. A féltékenység és az irigység a horvát válogatott iránt, ami sokkal sikeresebbnek bizonyult, mint a szerb, biztos táptalaja a gyűlöletbeszédnek. „A labdarúgás kiváló terepe a soviniszta gyűlöletnek” – mondta a belgrádi író, újságíró Tomislav Marković.

Nacionalisták mindkét oldalon vannak. Szerbiába például nagy mennyiségben érkezik élelmiszer Horvátországból, kelendőek is, de vajon mi motiválhatja azt a cikkírót, aki emígyen feddi meg honfitársait: „eszitek ezeket, amiről azt gondoljátok, hogy a miénk, és nem tudjátok, hogy ezek horvát termékek”. Kiderül, hogy a nemzeti identitásnak rosszat tesz a horvát ásványvíz, vagy a horvát csokoládé fogyasztása.

De a horvátoknak sem kell a szomszédba menni egy kis érthetetlen nacionalizmusért. Náluk az kavart kisebb botrányt, hogy Kolinda Grabar-Kitarović államfő szerb csokoládét osztott meg barátaival.

hovat_valogatott_allamfo.jpeg

Egy horvát politikai elemző úgy látja, hogy Horvátországnak nincs miért botrányt kiáltania a szerbek nacionalista kijelentései miatt, mert maga is él hasonló eszközökkel, Nikola Tesla szobrát például azért távolították el, mert szerb volt.  

„Azok, akik ünnepelték Franjo Tuđman azon kijelentését, hogy „hál’Istennek, a feleségem nem szerb, és nem zsidó”, most ugyanezek az emberek megbotránkoznak a szerbiai primitív nacionalizmuson, ami tényleg primitív, tényleg szörnyű, de nem olyan valami, amivel Horvátország is ne élne már 25 éve, csak most hirtelen szeretné elfelejteni.”

Ő még emlékszik rá, hogy 1992-ben az olimpiai úszócsapatba nem válogattak be egy éremesélyes úszót a vezetékneve miatt. A nemzeti olimpiai bizottság elnöke nem engedte, hogy részt vegyen azon az olimpián, mert nem akarta, hogy a horvát csapat soraiban Milošević nevű sportoló legyen. Ezek a dolgok nem tűnnek el egyszerűen azzal, hogy most egy kicsit jobb, hogy most Horvátországban gyakorlatilag nincsenek szerbek.

Szerbiában természetesen nem osztják mindenben a bulvár gyűlölködő véleményeit, de helyiek úgy látják, hogy a józanabbak, a „normális emberek” vannak kisebbségben. Továbbra is az az uralkodó vélemény, hogy a nacionalizmus ellenesek szerbellenesek. Nemcsak a bulvárlapok operálnak a nacionalizmussal, ők csak a legagresszívabbak és a legvulgárisabbak, ugyanúgy fellelhető az úgynevezett komoly médiában is, a kulturális intézmények, az írószövetség, az egyház, az akadémia, stb. megnyilvánulásaiban.  

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr8314111763
Nincsenek hozzászólások.