A boszniai háború, a srebrenicai népirtás túlélőinek, áldozatainak emblematikus személye, Hatidža Mehmedović 65 éves korában, vasárnap súlyos, hosszú betegség után Szarajevóban elhunyt. Egy hétköznapi asszony volt férjjel, két fiúgyerekkel, akik 1995-ben 17 és 16 évesek voltak, aztán július 11-e gyökeresen megváltoztatta az életét. Azon a napon a szerb katonák erőszakkal elválasztották őket és mindhármukat, a férj Abdulahot és a fiúkat, Azmirt és Almirt több mint nyolcezer társukkal a halálba küldték. A férjén és a fiain kívül Hatidža elveszítette az apját, két bátyját és a család több tagját.

2003-ban visszatért Boszniába, visszaköltözött Srebrenicába és oszlopos, meghatározó tagja, majd elnöke lett az 1996-ban alakult civil szervezetnek, a Srebrenicai Anyák egyesületének.

Az idei megemlékezésen betegsége miatt nem lehetett ott Potočariban, saját otthonában, Srebrenicában emlékezett. Még ugyanazon a napon visszavitték a szarajevói klinikára, ahol alig két hét múlva meghalt.

hatidza_mehmedovic.JPG

Az őt méltató üzenetek, a részvétnyilvánítások sora érkezik a világ minden tájáról, a régióból, politikusoktól, közéleti személyiségektől. Angelina Jolie a CNN-nek írt cikket róla:

 „Négy évvel ezelőtt ismertem meg Hatidžet, amikor Srebrenicába látogattam. Jól emlékszem, a többi gyászoló asszony között ült, csendesen és méltóságteljesen mesélte történetét. Beszélt a háború előtti életéről a férjével, Abdullahhal és a fiaival, Azmirral és Almirral. Elmesélte a borzalmas napot 1995 júliusában, amikor erőszakkal elválasztották őket tőle.  

(…) Hatidža 15 évig kereste családtagjai maradványait. Az első túlélők között volt, aki visszatért Srebrenicába. Egyedül élt, szembenézett a fenyegetésekkel, az üldözéssel, a népirtás tagadásával kapcsolatos állandó próbálkozásokkal. Elmondta nekem, hogy amikor végre megtalálták a férje és fiai maradványait, minden, amit kapott, hogy eltemessen, Almir fia két lábszárcsontja volt. És ahelyett, hogy a pillanat szívet tépő fájdalmáról beszélne, egyszerűen csak annyit mond, szerencsésebbnek érzi magát annál a sok anyánál, akik nem kaptak még egy kis vigaszt sem. Hatidža Mehmedović sok szempontból emlékeztetett a többi boszniai asszonyra, akikkel találkoztam, akik túlélték a háborút, olyan módon, hogy együttesen erőt, toleranciát, alázatosságot, a gyűlölet visszautasításának eltökéltségét mutatták. De Hatidža különleges volt, 23 éven keresztül fáradhatatlanul kereste az igazságot.

(…) Soha nem volt semmilyen kiemelt státusza, de minden srebrenicai anya nevében szólt. Nem tett különbséget az áldozatok között, mindet egyenrangúnak tekintette, ugyanolyan értékesnek. Még akkor is, amikor megrendült az egészsége, konvojok szervezésén dolgozott, amikkel élelmiszert és gyógyszert vittek szíriai menekülteknek. Idő előtt halt meg, csak 65 éves volt, halála kétségtelenül hangsúlyozta mindazt, amit átélt. Most másoknak kell továbbvinni azt a terhet, amit eddig ő viselt éveken át. Míg halála szomorúsággal tölt el, és sajnálattal a bosznia-hercegovinai háború minden áldozatával, biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül, aki hálával és csodálattal emlékszik Hatidzára. "

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr714135049
Nincsenek hozzászólások.