Emlékszem gyerekkoromban hallottam néha otthon, halkan, hogy Tito, a láncos kutya. Nem értettem, de még kicsi voltam, nem is érdekelt. Aztán nagyobb lettem és azt tapasztaltam, hogy Jugoszlávia ugyan a nevében szocialista ország, de az útlevelünkben mégsem, mert külön ablakkal, és a nyugati országokhoz hasonlóan, háromévente utazhattunk oda. Fiatalság, megrántottam a vállam, igazán nem érdekelt. Aztán a sorsom úgy hozta, hogy közel kerültem a Nyugat-Balkánhoz, érdekelni kezdett. Érdekel az is, milyen ember volt az, akit Szarajevóban úgy jellemeztek, hogy a Monarchia mellett a másik 40 év, amikor jelentősen fejlődtek, az az ő regnálása alatt volt. De az ő regnálása alatt volt Goli otok is, és ma már senki nem kérdőjelezi meg, hogy vasmarokkal fogva tudta csak összetartani a soknemzetiségű országot.

Josip Brozról számtalan összeesküvés elmélet kering, ezek egyike, hogy nem is zagorskai parasztfiú, hanem egy orosz nemes vagy egy osztrák gróf gyereke… Előbbit Vladimir Dedijer, Tito önéletrajzírójának kutatása szerint állítólag Draža Mihailović kezdte el terjeszteni 1941-ben. Szeptemberben találkozott a csetnik vezér és Josip Broz és ezután terjedt el a pletyka, hogy Tito nem is jugoszláv, hanem orosz. Erről a brit és az amerikai lapok is írtak akkor, majd az oroszok közbelépésére a szóbeszéd elült. Nagy élvhajhász volt, mindig szép asszonyok vették körül, szerette a fiatal, attraktív, csinos nőket, és akkor sem tartotta magát távol tőlük, amikor nős volt.   

tito_es_jovanka_herta_hass.jpgA maribori születésű Herta Haas volt a második felesége, akivel 1937-ben Párizsban ismerkedtek meg. Herta nagyon fiatalon bekapcsolódott a forradalmi munkásmozgalomba, elsősorban hogy harcoljon a fasizmus ellen. „Az osztrák határnál éltem és nagyon is jól értettem mit jelent a valódi nemzeti szocializmus. Tudtam, hogy a fasiszták célja lerombolni Szlovéniát. Ausztriában láttam Hitler követőinek igazi arcát. Sötét múltú emberek voltak” – mesélte. Megismerkedésük után két évvel együtt tértek vissza Jugoszláviába hamis útlevekkel, hamis néven. Zágrábban Marija Šarić és Slavko Babić név alatt házat béreltek. Kapcsolatuk 1941-ig tartott. Abban az évben Tito hivatalos útra Belgrádba utazott, és ott új szerelemmel ismerkedett meg, a párt futárjával, Davorjanka Paunovic Zdenkaval. Herta Zágrábban maradt  és néhány nappal Tito elutazása után megszülte fiát, Misát. Az anyát és a gyermeket az usztasák elől Vladimir Velebit, a párt egyik aktivistája rejtegette a legénylakásában. Hertát és az író Miroslav Krležat közvetlenül azelőtt, hogy csatlakoztak volna a partizánokhoz, az usztasák elfogták, a gyereket a pártnak sikerült egy volksbundista családhoz adni és Misa így menekült meg.  

Herta a fogságból fogolycserével szabadult ki, 1943-ban kicserélték egy Boszniában fogságba esett német szakemberek csoportjával.  

Hertanak a háború után nem volt könnyű élete. A párt beleszólt a magánéletébe, akadályozták politikai karrierjét, követték és lehallgatták, de az asszony soha senkinek nem panaszkodott. Újra férjhez ment, két kislánya született. Nyugdíjazásáig különböző állami intézményeknél dolgozott. Németül és franciául beszélt, később megtanult angolul is, cikkeket írt és előadásokat tartott. Kerülte a nyilvánosságot és különösen ügyelt rá, hogy ne beszéljen kapcsolatáról Titóval. 2010. március 5-én, 95 éves korában halt meg Belgrádban.  

 tito_es_jovanka_zdenka.jpeg

Tito környezetében mindenki tudott a „partizán feleségéről”, Davorjanka Paunovic Zdenkáról, és azt mondták, ő volt élete nagy szerelme. Törvényesíteni is akarta a kapcsolatot, de a lány tbc-ben megbetegedett, és Belgrádban meghalt. A Zdenkával folytatott háború alatti házasságon kívüli kapcsolata miatt kishíján kizárták a pártból. 

Még a háború alatt ismerkedett meg azzal a fiatal lánnyal, aki később életet végéig társa volt, és akiről szintén könyvtárnyi dokumentum maradt.  

 tito_es_jovanka_jovanka_fiatalon.jpgJovanka Budisavljević 1925. december 7-én született a horvátországi Pećaniban szerb család gyermekeként. 17 évesen állt a partizánok közé, katonai kiképzésen vett részt, kiváló lövész volt. Jövendő férjével először Daruvarban találkozott, ő váltotta fel Zdenkát a titkárnői poszton és lett a munkája mellett Tito szeretője. Akkor még nem jött szóba, hogy a felesége is lesz, ahhoz hiányzott az iskolázottsága, képzettsége. Tito mellett csak tanult nők maradhattak tartósan, akikkel tudott a művészetekről, történelemről, vagy éppen a divatról beszélgetni. Jovanka akkor még többet tudott a fegyverek kaliberéről, mint a divatirányzatokról. Fiatal harcos volt, gondoskodott két húgáról, akiket magához vett a hadiárvák otthonából. Ők nem is felejtették el neki, hogy mekkora áldozatot hozott értük, mert az egyetlenek voltak, akik mellette maradtak, miután Tito halála után az egész világ hátat fordított neki.

Tito és Jovanka titokban házasodtak össze 1952. áprilisban, még fénykép sem készült az eseményről. Jovanka 28 éves volt, Tito 60. Jovanka szerint nem volt akadály, hogy a férjénél 32 évvel fiatalabb volt. „A különbség korban nagy volt, de azt nem éreztem. Tito tele volt energiával, vitalitással”- mondta.

tito_es_jovanka.jpg

Az esküvő után Tito Opatijába és Rómába küldte a feleségét, hogy megtanítsák hogyan kell protokoll eseményeken viselkedni, hogy kell öltözködni. Szovjetunióból érkezett tanár oroszra tanította, de mellette tanult franciául és angolul is. A rendelkezésre álló anyagokból kiderül, hogy ez a tanulási időszak 1958-ig tartott. Egy vonzó, stílust teremtő first lady tért vissza Jugoszláviába, aki tehetségét és képességeit fegyverként használta, szívta magába a tudást, és hatalmas ambíciói voltak. Uralkodó akart lenni és nem csak formálisan az ország első asszonya. Úgy is viselkedett, mint egy királynő, mindenkire rákényszerítette az akaratát. Tito orvosa szerint a férje örököse akart lenni minden értelemben. 

Tito elvitte Jovankát Rijekába is egy nagyon tehetséges varrónőhöz, Žuži Jelinekhez, bár a first ladyt maga Christian Dior is öltöztette. A francia divatházban dolgozott akkor Aleksandar Joksimović tervező, aki elmesélte, hogy volt egy Jovanka méreteire készített próbababájuk, hogy ne kelljen minden alkalommal Párizsba utaznia.

A házi varrónőknek nem kis munkát adott az állandó diétája. Ha lefogyott egy fél kilót, az egész ruhatárát át kellett igazítaniuk. Hogy a munkájukat csökkentsék, mindig tettek a hűtőszekrénybe Jovanka kedvenc szendvicséből és így nem bírta sokáig a diétát. 

A házaspárt a világ leghíresebb tervezői, stylistjai öltöztették. Dior, Nina Ricci ruhák, Chanel kosztümök voltak Jovanka ruhatárában. Az ország első asszonyaként nem engedhette meg, hogy a legújabb divatot kövesse, de két év késéssel a legjobb jugoszláv szabászok, varrónők készítették el a legnagyobb divatházak modelljeinek másolatát. A finom, drága anyagok, selymek, csipkék, brokátok Angliából és Franciaországból érkeztek. Tito is imádta a szép ruhákat, büszke volt, hogy a felesége első a hölgyek között, gyakran olyan, mint egy királynő. Azt akarta, hogy mindig tökéletesen nézzen ki és ő sem akart elmaradni mögötte. Az biztos, hogy Tito a maga 60 évével sok fiatalnál életerősebb volt, és ezt Jovankának is köszönhette.

 tito_es_jovanka_6.jpg „Nagy figyelemmel, szeretettel voltam körülvéve Tito részéről. Nagyon figyelmes tudott lenni. Több mint 20 éven át minden reggel ő maga főzte nekem és magának a kávét. Volt személyzetünk, pincérek, minden, de a reggeli kávét ő készítette és hozta nekem is. Én szerettem reggel sokáig aludni, ő korán kelt, behozta az újságot és amíg elolvasta, addig megfőzte a kávét. 20 évig csinálta ezt nekem”- mesélte Jovanka Mira Adjani Polak újságírónőnek, akinek lehetősége volt beszélgetni vele az elszigeteltsége idején. 

Néhány éve a belgrádi történeti múzeum munkatársai az egykori Tito rezidenciabeli irodában rengeteg dobozt találtak, amikben több mint 700 bőrkötésű fényképalbum volt, mindegyikben 100-150 fényképpel. Jovanka irodájában is találtak kb. 150 ezer (!) időrendi sorrendbe tett fényképet a házaspár hivatalos utazásairól. A képek tanúskodnak róla, merre jártak, hogyan öltözködtek. 

Egy sereg ember készítette elő az utazásokat. Minden ruhadarabot megszámoztak, a kalapok, kesztyűk, táskák speciális dobozokba kerültek. Tito minden útra 50 öltönyt vitt, és ugyanannyi öltözetet Jovanka is. A külföldi utazások alatt naponta hatszor öltözött át. Úgy éltek, mint a legnagyobb világsztárok. Minden bőröndjük 30-50 kilogramm volt. Ezek az útitáskák kézzel varrottak voltak, kizárólag a ruhák részére készültek. A Broz házaspár kíséretében volt legkevesebb 30 ember, akiknek semmi más dolguk nem volt, mint gondoskodni a megjelenésükről.

tito_es_jovanka_4.jpg

A jugoszláv kommunista párt archívumából kikerült dokumentum arról tanúskodik, hogy a központi bizottság szerint Jovanka Broz egy elemi katasztrófa volt Tito munkatársai számára, és gyakran magára Titora is. Lenéző, lekezelő viselkedésével, az akaratát minden lehetséges módon kikényszerítő magatartásával sok ellenséget szerzett magának, akiktől azonban gyorsan megszabadult. Egyszerűen nem lehetett neki ellentmondani. Legnagyobb ellensége Ivan Mišković tábornok, a jugoszláv titkosszolgálat nagyhatalmú vezetője volt, ami végül katonai karrierje végét jelentette. És ilyenek seregnyien voltak. Mindjobban beleszólt a személyi kérdésekbe, döntésekbe a köztársasági elnöki rezidencián, és egyre erőteljesebben és rendszeresebben az elnök állami, politikai kapcsolataiba, megpróbált befolyást gyakorolni rá a döntésekben.

 tito_es_jovanka_5.jpeg

Az említett pártdokumentumban (Fehér könyv, hivatalosan Jovanka Broz viselkedése és cselekedetei 1974-ig) több esetet is leírnak. 1978-ban állítólag még a válás is felmerült a volt elnökben, amikor az általa hozott ajándékot a felesége egyszerűen hozzávágta. „Tito több alkalommal panaszolta, hogy Jovanka zaklatja éjjelente, bemegy a hálószobájába és egész éjszaka személyi kérdésekkel, döntésekkel bombázza, nem hagyja aludni olyannyira, hogy időnként kénytelen volt bezárkózni a fürdőszobába előle és ott kivárni a reggelt.” 

Tito közvetlen környezete azt mondta, hogy Jovanka a férje fejére nőtt. Nem értették, hogy egy despotának hogy nem volt eszköze az ellen, hogy a felesége szégyenszemre pizsamában és papucsban zavarja ki az épületből? Ha hős volt, Jovankával szemben miért nem viselkedett hősiesen, jelentsen ez bármit is? Milyen képet fest ez Tito személyiségéről? A róla szóló könyvekből az derül ki, hogy a magánéletében sokkal gyöngébb volt, mint gondolták.

tito_es_jovanka_3_1.jpg

A neretvai hős, az óriás, aki Sztálinnak nemet mondott, a fürdőszobába menekült a felesége terrorja elől. Sztálinnak nem sikerült őt betörnie, a nőknek igen, és ebben Jovanka volt a legjobb. De bármekkora volt is a terror, Tito nem tudott élni nélküle. 

Személyiségéhez hozzátartozik még, hogy nagyon szeretett közszeretetnek örvendő, népszerű államférfi lenni, az ellenfeleivel való leszámolást másokra hagyta. Soha nem írt alá halálos ítéletet, ezeket amíg hivatalban volt,  Aleksandar Ranković szignálta. Ő csak kegyelmi kérvényeket írt alá. 

Az étkezésében nem voltak különleges kívánságai, csak azt kérte, hogy mindig azonos időben szolgálják fel az ételét. Csak egy ételt utasított el, a csigát. Ezt utolsó inasa és szakácsa Jože Oseli írta meg könyvében. Húsz éves Chivas Regal whiskeyvel lazított és Havanna szivart szívott.  

Tito 1980. május 4-én, Jovanka 2013. október 20-án halt meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr9314153223
Nincsenek hozzászólások.