Szarajevóban és szerte Boszniában, és a világ minden táján javában tart a muzulmánok legnagyobb ünnepe, a kurban bajram, az áldozati ünnep. Kedves emlékek ébrednek bennem, a bosnyák fővárosban átélt bajramok emléke, az ünneplőbe öltözött város hangulata, az utcát betöltő baklava illata. 

Az áldozati ünnep az iszlám holdnaptár utolsó hónapjának tizedik napján kezdődik, hetven nappal a ramadan, és közvetlenül a hadzs, a zarándoklat után. Ezért is nevezik a kurban bajram mellett hadzs bajramnak is.

kurban_bajram_3.jpg

Az első napon a hívek hajnalban mennek a mecsetbe, közösen várják a napfelkeltét és mondják el közösen az áldozati imát. Ezután elmennek a temetőbe majd otthon készülnek az állat áldozatra. 

Az áldozati állat általában birka, juh, bárány, kecske vagy szarvasmarha, de világ egyes részein akár teve is lehet. Boszniában a birka és a juh volt a jellemző. A konyha ablakból pont ráláttam a szomszédunk hegyoldalbeli kertjére, ahol a bajramot megelőző hetekben megjelentek a vágásra nevelt juhok, bárányok. A városiak a korlátos lehetőségeik miatt sokszor választják a bérvágatást, de a vidéken élők is készülnek erre az ünnepre és hozzák be a városok az állataikat. Az áldozati állatnak legalább egy évesnek kell lennie, hogy megfeleljen. Mindenki a lehetőségei szerint vásárol állatot, van, aki egyet, de vannak családok, akik többet is.  

kurban_bajram_2.jpg A birkavágásra, akár saját kezűleg, akár segítővel, a reggeli ünnepi mise után kerül sor, de ez nem előírás, állatot vágni lehet a bajram második vagy harmadik napján is. Amikor először találkoztunk a kertben ezzel a rituáléval, hát, nem mondom, hogy nem döbbentem meg. A lakást bérbeadó háziak nem voltak túl vallásosak, így nagyra nyílt szemmel néztük, hogy a garázs előtt az ünneplőbe öltözött család részvételével egy ember birkát vág. Akkor még nagyon keveset tudtam a vallásukról, a szokásaikról, de ez is arra ösztökélt, hogy minél többet utána olvassak. És kiderült, hogy ezt az ünnepet azok is tartják, akik egyébként nem követik szigorúan az iszlám előírásait.  Később már nem lepődtünk meg a szertartáson az Audi mellett.

A levágott állat húsát háromfelé kell osztani: egyharmad a szegényeké, egyharmad a családé és a szomszédoké és egyharmad az állatot levágó segítőé. 

„Az állatáldozás hagyománya nagyon régre nyúlik vissza, még amikor a Mindenható szolgájának, Ibrahimnak idős korában született meg a fia, Ismail. Ezután az Engesztelő megparancsolta Ibrahimnak, hogy áldozza fel a fiát, és amikor látta, hogy kész ezt megtenni, akkor Allah feloldozta ez alól az áldozat alól és azt parancsolta, hogy a fia helyett egy birkát áldozzon fel. Azóta a muzulmánok birkát áldoznak ezen az ünnepen.”  

Mint valamennyi muzulmán ünnepen, kurban-bajramkor sem maradhat senki éhesen, az is hozzájut a hagyományos ételekhez, akinek nincs módja megvenni. Az adakozás (zakat) az iszlám harmadik alappillére, a Korán előírása.

 „A kurban-bajramnak szociális jelentősége is van. Mindenekelőtt az áldozatkészséget és a lemondást szimbolizálja. Az ünnepen levágott állat húsát tilos eladni, harmadolva szét kell osztani. Ez elősegíti az emberek közötti barátságokat, a békés viszonyokat” – magyarázza a zenicai egyetem professzora. 

kurban_bajram.jpg

A levágott állat húsából tradicionális ételeket készítenek, birkapörköltet, májat, és sütik az elmaradhatatlan baklavát. A népkonyhákon, közkonyhákon vagy csak erre az alkalomra létrehozott közösségi konyhákon készül több ezer adag étel a rászorulóknak. Szarajevó Stari Grad kerületében a népkonyhán több mint ezer embernek jut főétel, gyümölcs, édesség, kávé. Nem maradhatnak ünnepi étel nélkül a menekültek sem. Megnövekedett számuk súlyos gondot jelent egész Boszniában, de elképzelhetetlennek tartják, hogy ne részesüljenek az ünnep hangulatából. Civil szervezetek, a lakosság, egyházi szervezetek osztanak ételt Szarajevóban a főpályaudvar előtt, és nem maradhattak ünnepi vacsora nélkül a legnehezebb helyzetben lévő városban, Bihácson sem a menekültek, ahol a gyerekek ajándékcsomagokat is kaptak. 

kurban_bajram_4.jpg

A bajram a lelki békesség ünnepe, a családi együttlét ünnepe, a rokoni, szomszédi kapcsolatok ápolásának ünnepe.

Mi sem maradtunk ki egy évben sem az ünnepből. Kaptunk kóstolókat a háziaktól, a szomszédoktól, a bosnyák barátainktól, a Maléves kollégáktól, szóval hosszú időre elláttak minket is finomságokkal. A gimnazista lányom és az osztálytársai már napokkal korábban megkezdték a készülődést a négynapos ünnepre. A családlátogatások után a fiatalok szinte egyvégtében szórakoztak, buliztak, a város, a kávézók, éttermek dugig voltak, az utcákon hömpölygött az elegáns ruhába öltözött városiak tömege. Fantasztikus volt. 

A K und K kalandozások c. könyv boszniai fejezetének írásakor egy hivatásos fotóssal mentünk ki Szarajevóba az illusztrációk elkészítéséhez, és kurban bajramra érkeztünk. Egy ismerős lakásában szálltunk meg, reggel fiatal kollégám halálra váltan hallgatta a fegyverropogást, amivel többen az ünnepet köszöntötték, hogy aztán később meglepetten és kiváncsian kóstolja végig a háziaktól, a szomszédoktól egyre csak érkező ételeket, süteményeket.

Mert mindegy honnan jössz, milyen vallású vagy, az ünnep mindenkié.   

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr4714196929
Nincsenek hozzászólások.