A menekültek súlyos gondot jelentenek Bosznia-Hercegovinának, néhány városra kiemelkedően nagy terhet rónak. Mivel a nem egyszer évek óta úton lévők végső célja az Európa Unió valamelyik országa, az ún. „balkáni úton” érkezők a horvát határnál torlódnak fel. Bihács, Velika Kladusa, Cazin hónapok óta óriási nehézségekkel küzd.

A minap a Deutsche Welle egy kisfilmjét láttam, bihácsiakat szólaltattak meg. Érdekes volt a korosztályos véleménykülönbség. A 20-22 évesek azt mondták, a helyzet szörnyű, nem maradhat így. Az idősebbek egybehangzó véleménye volt, hogy mi tudjuk, mi az a háború, mi tudjuk, milyen az menekültnek lenni, segíteni kell nekik, mert ugyanolyan emberek, mint mi. Egybehangzó volt, hogy a politikusoknak, a helyi, a kantonális és az országos intézményeknek sokkal nagyobb erőfeszítést kell tenniük és megoldást kell találniuk a problémákra.

boszniaimigransterkep.jpg

Most pedig belefutottam egy cikkbe, ahol egyfajta megoldásról írnak.

Bihácson most kb. 3500 bevándorló és menekült tartózkodik, van köztük kb. 200 gyerek, akikből 110 iskolás korú. A legtöbben befogadó központokban élnek, elsősorban nőket és gyerekeket a 400 szobás hotel Sedraban helyezték el.

A bihácsi egyetem pedagógia kara, a város zenei és művészeti iskolájának diákjai és tanárai nemzetközi szervezetek közreműködésével próbálnak meg segíteni.

Az egyetemisták és oktatóik a Nyílt társadalom alapítvány támogatásával már két hónapja tartanak rendszeresen bosnyák és angol nyelv órákat a Sedrában lakó gyerekeknek. Ahogy elmondják, a gyerekek beszélnek bosnyákul, illetve szerbül, de jellemzően nem tudnak írni, vagyis a munkát az alapoktól kell kezdeni. Hetente kétszer tartanak bosnyák és kétszer angol órát, mert a gyerekek többsége már 5-6 éves korától beszél angolul.

Az egyetemisták három korcsoportnak állítottak össze pedagógiai programot: a legkisebbeknek, az óvodás kortól 9 éves korig, a bosnyák nyelv és irodalom szakosok dolgozták ki a 10-13 évesek programját, és az angol szakosok a legnagyobbakét. Minden csoport foglalkozik a gyerekek saját országának tradícióival és kultúrájával is.

bihacs_befogado_kozpont.jpg

                                      Befogadó központ Bihácson

„Valóban nagyon jó foglalkozni ezekkel a gyerekekkel. Mindennek örülnek, amit kapnak. Örülnek, hogy festhetnek, rajzolhatnak, számolhatnak, hogy együtt vagyunk”- mondja a pedagógiai kar egyik diákja.

„A legnehezebb, hogy visszahozzuk a mosolyt a gyerekek arcára, hogy visszaadjuk a gyerekkorukat, a játékokat. Ez egy nagyszerű projekt, ami az interkulturalizmushoz vezet, ami összeköt minket diákokat, tanárokat és gyerekeket”- mondta Ajdina Keškića egyetemista.

„A nagyobb gond a középiskolás korú gyerekekkel van. Mivel a diákjaink a Sedraban fantasztikus munkát végeznek, úgy döntöttünk, hogy több workshopot is indítunk az IOM (International Organization of Migration) és más szervezetekkel együtt, akik hajlandók pénzügyileg támogatni a projekteket, mert jó lenne találkozókat szervezni az azonos korú gyerekekkel, akikkel egy iskolába fognak járni. Ez a projekt nemcsak a gyerekeknek jó, hanem a diákoknak és a tanároknak is. A diákok teljesen másfajta gyakorlati tapasztalatot szerezhetnek a gyerekekkel való foglalkozásban, a gyerekeknek teljesebb, gazdagabb lett a mindennapi életük, de jó alkalom ez új ismeretek, tapasztalatok megszerzésére, új barátságok létrejöttére”- mondta Vildana Pečenković a közgazdasági kar dékánja.

„Mi a zenén keresztül ismerjük meg egymás kultúráját. Mi megismertetjük őket a mi kultúránkkal, a mi népzenénkkel, és ők is megismertetnek minket az ő zenéjükkel, az ő hagyományaikkal. A diákok rendszeresen látogatják is őket a menekült központban, közösen zenélnek, rajzolnak, festenek, aminek egészen biztosan szerepe van abban, hogy könnyítse a menekült gyerekek életét itt nálunk” - mondta a művészeti iskola egyik tanára.

Nasima Nuri évekkel ezelőtt hagyta el a családjával együtt Afganisztánt, hogy jobb életet keressenek. Az Európai Unió valamelyik országába való úton először Szerbiában állították meg őket, ahol két évet töltöttek, onnan Bihácsra kerültek, két hónapja élnek a hotel Sedrában. Nasima azt szeretné, hogy a lányai minél előbb iskolába járhassanak. „Három lányom van, Szerbiában jártak iskolában és itt is a legfontosabb lenne, hogy tanuljanak”.

bihacs_menekult_gyerekek.jpg

Már a jövő hónapban realizálódhatnak ezek a vágyak, a végső fázisba érkeztek az egyeztető tárgyalások néhány iskolával, ahova a menekült gyerekek járhatnak, de több iskolával továbbra is folynak a tárgyalások. A kanton oktatási minisztere elmondta, hogy szülői értekezleteken megnyugtatták és biztosították a szülőket, hogy azok a gyerekek, akik a bihácsi általános iskolákba fognak járni, alapos orvosi vizsgálaton esnek át, megkapják a szükséges oltásokat. Ezt a kanton egészségügyi minisztere is megerősítette. Az UNICEF és az Orvosok határok nélkül szervezet segítségével széleskörű orvosi vizsgálatnak vetik alá a gyerekeket bihácsi és cazini orvosok, egészségügyi intézmények közreműködésével, és a gyerekek szükség esetén a legjobb orvosi ellátást kapják.

Nem klasszikus értelemben vett iskolába járás lesz, a menekült gyerekek naponta 2-3 tanítási órán vesznek részt. A fő cél, hogy kiszakítsák őket abból a környezetből, ahol most élnek, és hogy lássák, milyen az iskola és találkozzanak más gyerekekkel is. Pszichológiai, szociális szempontból is jelentősek ezek a projektek. Mert ez nem csupán oktatás, hanem lehetőség arra, hogy ezek a gyerekek értéket és lehetőséget kapjanak.

„Bízunk benne, hogy segíteni tudunk abban, hogy minél előbb elfelejtsék az utóbbi évek megpróbáltatásainak legalább egy részét”- mondta az egyik igazgató.

A menekülthelyzet Bosznia-Hercegovina városaiban nem könnyű, súlyos gondokkal kűzdenek, de a hozzáállásuk egészen más. Emberi. 

 

Fotók: Radio Slobodna Evropa

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr8014466036
Nincsenek hozzászólások.