Azt mondja hozzáértő fiam, hogy önmagában négyezer kilométert autózni egy veterán Zastava 101-el nem kis teljesítmény. Erre vállalkozott három szlovéniai fiatalember, a Szlovéniai Zastava Klub elnöke és két tagja, hogy a jugoszláv autóipar ikonikus autóival, három Zastava 101-el, népszerű nevén „Sto jedan” (százegyes) Ljubljanából Csernobilba utazzanak.

Sokan voltak, akik azt mondták, hogy ezek megbolondultak, de Damir Horvat és két barátja nem tágított és felkészítették az 1979 és 1981-ben készült autókat a hosszú útra. Horvatot a kalandon kívül az is motiválta, hogy reklámot csináljon a fiatal klubnak.  

Ljubljanából Kijevig a 850 kilométert két nap alatt tették meg. Az út sima volt, az ukrán határon némi fennakadással, ahol a talpig fegyveres határőrök nem a béke üzenetét sugározták.

zastava-1-820x547.jpg

Kijevtől a zóna még 100 kilométer. Ellenőrző pont, katonák aztán az első falu. Elhagyott, üres házak, de ez – elmondásuk szerint – nekik nem volt nagyon felkavaró, Boszniában hasonló településekkel találkoztak a háború után. Ezután érkeztek meg Csernobilba, ahol kb. háromezer ember él, akik a zónában dolgoznak.

spomenik-palim-junacima.jpg

Emlékművük van a tűzoltóknak, „Ők, akik megmentették a világot”. A 28-as egységtől értek elsőként a katasztrófa helyszínére, és hatalmas dózisú sugárzást kaptak az oltás ideje alatt. Ők néhány nappal később meghaltak. A szobor emléket állít azoknak az 1-es egységből érkező tűzoltóknak is, akik önként vállalták, és a reaktor alatt kézzel megnyitották a szelepeket, ezzel a víz hűtötte a reaktort és megakadályoztak egy sokkal nagyobb második robbanást, ami szinte fél Európát beszennyezte és sivataggá változtatta volna.  

csernobil_duga_radar.jpg

Egy újabb ellenőrző pont után látható a „Hosszú radar”, amit a világban úgy ismertek,mint az „orosz harkály”, mert a rádióállomásokon úgy hangzott a hangja, mint egy harkály kopácsolás. Ez egy hatezer kilométeres hatótávolságú radar volt és egy nukleáris támadás korai figyelmeztetésére szolgált.

cernobil_spomenik_ap.jpg

Mögötte látszik a 4-es reaktort borító új szarkofág. A Zastavákat mindössze 50 méterre parkolták le, előtte a folyamatosan kezükben tartott Geiger számlálón ellenőrizték a sugárzás mértékét, ami nagyon alacsony volt.  

A harmadik ellenőrzési pont Pripjaty város bejáratánál volt. A városban nincs senki, minden elhagyatott, a természet vette át az uralmat.

csernobil_zastava.jpg

Pripjatynak a katasztrófa idején 49 ezer lakosa volt. A várost 1970-ben építették, az akkori Szovjetunió leggazdagabb, az álmok volt, ahol olyan dolgokat lehetett kapni, amit az országban sehol máshol. A lakosság átlagéletkora 25 év volt, mindenki magasan iskolázott, legnagyobb részük az atomerőműben dolgozott. Nagyon jó infrastruktúrával rendelkezett, minden rendelkezésre állt, ami a kényelmes élethez szükséges volt. A rendőrségen lévő cellát raktárnak használták, mert nem volt szükség rá.

A szlovén fiatalok bementek iskolákba, szupermarketbe, kórházba, börtönbe, strandra, színházba, a körsétát a híres vidámparkban fejezték be, ami soha nem élte meg május 1-jét, a megnyitás napját.  

csernobil_zastava_vidampark.jpg

A kísérőjük elmondása szerint az evakuálás békésen és mindenféle incidens nélkül történt meg, az emberek bíztak a vezetőkben. Azt mondták nekik, hogy történt valami az erőműben, megnőtt a sugárzás, és „fogjátok a pénzeteket, néhány szükséges ruhát, kapcsoljátok le a villanyt, zárjátok be az ablakokat, hagyjatok ennivalót a háziállatoknak, néhány nap múlva visszajöttök”. Természetesen a visszatérés nem történt meg, minden radioaktív sugárzással szennyezett volt, de ez volt az egyetlen módja, hogy az emberek nyugodtan, pánik nélkül hagyják el otthonaikat. A város lakóit a Szovjetunió más területein helyezték el, a terhes nőknek azt tanácsolták,hogy szakíttassák meg terhességüket.

A szlovén utazók 3952 kilométer megtétele után visszaértek Ljubljanába.„Hazaértünk tele leírhatatlan élményekkel. A legerősebb benyomásunk az, hogy hálásak vagyunk azoknak az embereknek, akik megvédtek minket egy nagyobb katasztrófától, azoknak akik segítettek a helyreállításban, akik az életükkel vagy az egészségükkel fizettek”-mondta Damir Horvat.

Az HBO amerikai minisorozata, a Csernobil nyomán jelentősen megnőtt a turisták érdeklődése a katasztrófa helyszíne iránt.  A turisztikai ügynökségek a sorozat indulása óta 30-40%-os növekedésről beszélnek. Úgy becsülik,hogy a tavalyi 100-150 ezer turistaszám idén legkevesebb 200 ezerre emelkedik. Az ukrán kormány 2011-ben nyilvánította a zónát hivatalosan turisztikai látványosságnak.

csernobil_tour.jpg

A Csernobil Toursnál egy túra angol idegenvezetővel 90 euró személyenként. Azokat a helyeket járják be a látogatókkal, amik szerepeltek a sorozatban, beleértve a bunkert is, ahol a városvezetők meghozták a döntést a robbanás utáni evakuálásról. Megnézik az áldozatok emlékművét az elhagyott falut és egy csernobili étteremben elköltött ebéd után mennek el a reaktor négyes blokkjához, amit 2017 óta egy 105 méter magas fém kupolával fedtek le. A túra ezután pripjatyi sétával zárul.

Az ügynökség egyik idegenvezetője azt állítja, hogy a terület teljesen biztonságos, napi autóbuszjárat van a 125 kilométerre lévő Kijevből.

csernobil_atombaleset.jpg

A szerencsétlenség, és a mód, ahogyan a hatóságok a helyzetet kezelték, rámutatott a szovjet rendszer hiányosságaira a felelőtlen bürokraták sokaságával és a titoktartás kultúrájával. A robbanáskor a hirosimai atombomba erejének négyszázszorosa szabadult fel, a radoaktív felhők elérték egész Európát, Nagy-Britanniában néhány farmon 2012-ig voltak „post Csernobil” korlátozások. A lakosok evakuálását 36 órával a robbanás után kezdték meg. Harmincegy személy halt meg azonnal a robbanás után, több tízezer ember hagyta el a szennyezett területet. A halottak pontos száma, illetve azok száma, akik a csernobili katasztrófa következményeként betegedtek és haltak meg akár évekkel később,máig nem ismert.   

foto: siol.net

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr9214892328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2019.06.13. 17:53:04

Ez egy olyan poszt amit nem lehet elégszer címoldalra tenni, komoly téma és a cikk más vetülete is érdekes.

ostvan2 2019.06.13. 21:51:10

Komoly és tiszteletreméltó az, hogy az új szarkofágtól pár méterre nincs veszélyes mértékű sugárzás. Aki akar, rettegjen csak tovább.

¿Qué tapas hay? 2019.06.13. 22:19:56

Klassz kis kirándulás lehetett, és tényleg ügyes reklám, bár négyezer kilométer egy Zastavában nem kéjutazás. Érdekes, régebben az I. zóna területére nem engedtek be külföldi autókat, azokat Csernobilban kellet hagyni és busszal vittek tovább. Persze most már nem nagyon van olyasmi ami miatt ne lehetne oda autóval biztonságosan bemenni.

Apróságok: "hosszú-radar" ez honnan jön? A radar orosz kódneve a "duga" ívet jelent.
A robbanás össz-energiáját az épületkárok alapján 39 t TNT körülir3e becsülik, ami csekély töredéke a hirosimai bomba rombolóerejének. Viszont a környezetbe jutott aktivitás valóban sokszorosa a hirosimainak. A balesetnek egy (1) azonnali áldozata volt (V. I. Hogyemcsuk), a 31 fő a hivatalos adatok szerint a balesetet követően, az annak következtében egy hónapon belül elhunyt személyek száma.

Nosztalgikus 2019.06.14. 06:50:42

@¿Qué tapas hay?: a radarra talán tényleg nem a legjobb fordítás a "hosszú", de valahogy nem illett ide a "Fakopáncs". Köszönöm szépen az adatok pontosítását.

tükörfúró 2019.06.15. 06:52:47

Nem történt a Hirosimai bomba erejénél sehányszor nagyobb atomrobbanás, merthogy 0 erejű atomrobbanás történt.
Sugárzás, szennyező sugárzó anyag került a környezetbe, a kijutott sugárzás vajójában nehezen megfogható, "hányszorosa" a Hirosimára ledobott bomba által okozott szennyezésnek.
Összesen senki nem tudja hányan szenvedtek egészségkárosodást, vagy diagnosztizltak náluk rákot akár évtizedekkel később, ez a szám hatalmas lehet.
Az újraledő, immár orosz, szovjet mintájú propaganda ma újra előszeretettel harsogja azt, akik ott dolgoztak, a mentésben, mentesítésben részt vettek, (likvidátorok), mostanra öreg vagy idősödő emberek, nem megállapítható, milyen egészségügyi problémájuk van ettől és mi lenne enélkül is.
Távolabbi tájakon, más orzágok lakosságán a hatás összesen még kisebb. De nem nulla, pláne összességében.
Az igazi nagy gond, ami egy örök kérdés, mi lesz a megközelithetetlen, kezelhetetlen, felszámolhatatlan összeolvadt és szétszórt sugárzó anyaggal, törmelékkel. Az idők végezetéig feladata lesz az emberiségnek bezárni, elzárni ezt, jelenlegi tudásunk szerint. Hatalmas a felezési idő, és sokan nem értik, ha ilyen alacsony a háttér, ott lehet nézelődni 100méterre, miért van mégis ilyen cirkusz akkor ebből.
Aki figyelt fizikaórán, sejti ,hogy minden sugárzás négyzetesen csökken a tvolsággal, ép ésszel könnyen érthető, mekkora képzeletbeli "gömbre" oszlik el egy sugárzó pont energiája 1 méterre, 10méterre, 100méterre, stb.
Mindez túrót nem ér, hogy odamehetünk és megnézhetünk pár mp-ig bármilyen sugárzó anyagot, ha ezek az anyagok (mint a bolygón minden) szétterjednek, vándorolnak, bekerülnek élőlényekbe, vízbe, levegőbe, széthordja a szél, a csapadék, stb. Ez a fő veszély, és még mindig rengeteg sugárzó anyag van a záron, szarkofágon kívül. Pripjatyban az eldobált otthagyott cuccok némelyike minden műszert kiakaszt, nem is tanácsos perceken át közelről nézegetni őket.
Már önmaga is radioaktív egy csomó minden ott, de méginkább az évtizedek óta rajta lévő mikroszkópikus radiokatív törmelék por grafit izotóp sugárzik, és sugározni is fog még évezredekig.