2019. jún 22.

Háború alatt elkövetett nemi erőszak – háborús bűncselekmény

írta: Nosztalgikus
Háború alatt elkövetett nemi erőszak – háborús bűncselekmény

Ezt először a jugoszláviai háborús eseményeket kivizsgáló hágai nemzetközi bíróság mondta ki Duško Tadić ítéletében. Tadićot Prijedorban elkövetett bűnökért ítélték el. Ő volt az első háborús bűnös, akinek vádiratában a szexuális bűncselekmények külön is szerepeltek. A továbbiakban a hágai törvényszéken szexuális bűncselekményekért, mint háborús bűnökért több mint 30 vádlottat ítéltek el.   

nusreta_sivac.jpgA boszniai lecke azonban nem volt megfelelő figyelmeztetés a világnak. „Sajnos annak, ami Boszniában történt, nem volt visszhangja a világban, mert tessék, megtörténtek Bosznia után is más országokban…”- mondta Nusreta Sivac prijedori büntetőbíró, aki maga is nemi erőszak áldozata volt 1992-ben az omarskai koncentrációs táborban. Saját bőrén érezte a háború félelmét, az állandó megalázást, hogy saját városában „másodrangú” lett, a bírói munkától eltiltástól a fehér csillag viselésének kötelezettségén át az omarskai koncentrációs tábor pokláig. Nusreta Sivac egyike azoknak, akik a II. világháború óta Európában elkövetett legszörnyűbb bűncselekményekre felhívja a világ figyelmét. 

A háborúban soha semmi nem fehér vagy fekete, a bűnöket nemcsak az egyik fél követi elbozica_rajlic.jpg és a másik nemcsak áldozat. Nem volt ez másként a szexuális erőszakkal sem a boszniai háború alatt. Nusreta Sivac muzulmán asszony, de hozzá hasonló borzalmat élt át a bosnyák hadsereg katonáinak részéről Božica Živković-Rajilić szerb történelem, földrajz szakos tanár.  Ő ma a „Háború női áldozatai társaságának” elnöke a Szerb Köztársaságban. „Ezzel a fájdalommal élünk.  Aki túléli, a trauma csökken, de… elfelejteni nem lehet, ez elkísér a sírig” - mondja. 

Mindkét asszony kommentálta az ENSZ Biztonsági Tanácsa állásfoglalását a konfliktusokban elkövetett szexuális visszaélésekről. A határozatot Németország javasolta, a szöveget az amerikaiak nyomására „enyhítették”, Kína és Oroszország tartózkodott a szavazástól. 

„Nagyon örülök neki, hogy az ENSZ egyáltalán foglalkozik ezzel a kérdéssel. Megértem Amerikát, Oroszországot és Kínát is, náluk nem volt háború. Amit mi átéltünk, amit mi megéltünk az nekik csak egy epizód volt a tévében”- mondta Božica Živković-Rajilić.   

"Olyan sok állásfoglalás, egyezmény van, amit ezekben a konfliktusokban és háborúkban sajnos nem tartottak be, nem volt semmiféle hatásuk" - mondja Sivac,hozzátéve, hogy mindenképpen jó, hogy a szexuális bántalmazás bűncselekményét az ENSZ-ben olyan problémaként hangsúlyozzák, amit meg kell oldani. 

Az ENSZ adatai szerint a boszniai háború idején 1992-95 között szexuális bűncselekmények áldozata lett 20-50 ezer ember – nők, férfiak, gyerekek. Hivatalosan 5-6 ezer áldozatot regisztráltak.

„Ez is azt mutatja, hogy sokan, akár férfi, akár nő, még mindig nem állnak készen és valószínűleg soha nem lesznek hajlandók beszélni róla, szembenézni a társadalmunkban esetlegesen előforduló következményekkel” – mondja a „Népirtás áldozatainak és tanúinak egyesülete” elnöke. – „Annak ellenére, hogy leírhatatlanok a túlélt borzalmak, az érintettek egyetértenek abban, hogy a bosznia-hercegovinai állampolgárok mentalitását ismerve még mindig "szégyenletes" a szexuális támadások vagy nemi erőszak elismerése és bejelentése.” 

Božica Živković-Rajilić elmondta, hogy az egyesületüknek 711 tagja van, és csak nagyon kis számuk merte vállalni, hogy elmondják, mit éltek át, és így jogosultak legyenek a Szerb Köztársaság kormánya által tavaly júniusban elfogadott törvény szerinti csekély kártérítésre, ami a háborús kínzás áldozatainak ítélhető meg.  

„Vannak nők, akik még mindig hordozzák a traumát és ezért nem beszélnek. Sok nő új életet kezdett, nem beszél a gyerekei, a férje miatt, egyáltalán nem akar emlékezni az átélt borzalmakra, attól tartva, nehogy elveszítse mindazt, amit a háború után felépített”- mondja Božović-Rajilić

szexualis_eroszak_2.jpg

Hasonló a helyzet a Föderációban is.  A probléma Nusreta Sivac szerint az, hogy a társadalom még mindig nem tesz semmit a szexuális bűncselekmények és erőszak áldozataiért, nem biztosít megfelelő pszichológiai segítséget és reszocializációs programokat. Az ilyen programokat ráhagyják a civil szervezetekre, amik főként a nagyvárosokra koncentrálnak és elfelejtkeznek a kisvárosokról, a falvakról.   

A háborús bűnök nem évülnek el. Hiába telt el már közel egy negyedszázad a háború vége óta, lehetséges a szexuális és egyéb háborús bűnök bejelentése és azok kivizsgálása. Mindkét asszony erre hívja fel azokat, akiknek bármilyen ilyen irányú információjuk van, és készen állnak arra, hogy vallomást tegyenek az átéltekről.  

Az Amnesty International is kiemelten foglalkozik a háború alatt megerőszakolt civil áldozatok kérdésével. A legfőbb probléma az áldozatok társadalom általi megbélyegzése, amivel gyakran nap mint nap szembe kell nézniük. Az megbélyegzés néha odaáig is elmegy, hogy az áldozatokat ítélik el, őket mondják ki bűnösnek.  

Az áldozatok megbélyegzése a legnagyobb akadálya a társadalomba való újbóli beilleszkedésüknek és az életük újjáépítésének. Megakadályozza őket abban, hogy hozzáférjenek bizonyos szolgáltatásokhoz és igazságot keressenek.

szexualis_eroszak_3.jpg                (illusztráció) 

Serifa 27 éves volt, amikor a háború elkezdődött Kelet-Boszniában. Egy kis faluban élt Zvorniktól nem messze, a családi háza lett a helyszíne több mint száz nőn és lánygyermeken a szerb hadsereg katonái által elkövetett szexuális erőszaknak. „Itt ütöttek, vertek minket – meséli könnyek között. – Ez volt a mi világunk. Nőknek, gyerekeknek. Láttunk erőszakot, gyilkosságot, mindent.” 27 évvel később is a háborúra való bármilyen visszaemlékezés megrázó a számára. „Élek. Harcoltam azért, hogy éljek a gyermekeim miatt, de ebből a traumából soha nem fogok meggyógyulni. Ez a titkos trauma elkísér a síromig”- mondja. 

szexualis_eroszak_4.jpeg

                                   (illusztráció)

Mirsada 18 éves volt 1992 tavaszán. Zvornikban lett nemi erőszak áldozata. Azon kevesek közé tartozik, aki kapott orvosi segítséget, támogatást Amra Delić doktornőtől, aki önkéntesként segített Mirsadanak, hogy a múltjától meg tudjon szabadulni. A háború után Mirsada férjhez ment, két kislánya született. Azt gondolta, hogy a múlt fájdalma elmúlik, de nem így történt. „Orvosi segítséget kellett kérnem – mondta. – Minden tavasszal újra és újra feltépődtek a sebek, visszatért a fájdalom, és a félelmet, a traumát öntudatlanul is átadtam a gyerekeknek.” 2009-ben adott először hivatalos vallomást a boszniai hatóságoknak arról, hogy mi történt vele a háború alatt. Ahogy mondja, teljesen véletlenül. „Nem tudtam, hogy merjek-e erről egyáltalán beszélni egészen addig, amíg nem kopogtatott be hozzám a SIPA” (Állami Vizsgálati és Védelmi Ügynökség). Ezután megkapta a „háború civil áldozata” státuszt, amivel havi kártérítést és egészségügyi ellátást kap.

Emsija 1992 áprilistól augusztusig volt fogságban Fočaban. Azt mondja, akkor az erőszak mindennapos volt. „1996 óta orvosi kezelés alatt állok, és soha nem fogok meggyógyulni. Ezeket a sebeket addig hurcolom, amíg csak élek. Velünk senki nem foglalkozik, senki nincs, aki minket megvédene”- mondja.  

De nemcsak nőket erőszakoltak meg. Férfiakat is. A „Boszniai koncentrációs táborok túlélőinek egyesülete” szerint ezek a kelet-boszniai városokban, Bijeljinában és Zvornikban, és az omarskai és keratermi koncentrációs táborokban történtek. A „Prijedor 92 egyesület” titkára azt mondja, hogy szinte minden nap szembesül férfi áldozatok vallomásaival, azzal, hogy ezekben a táborokban férfiakat a többiek előtt erőszakoltak meg, vagy kényszerítették őket erőszakra.  

szexualis_eroszak_7.jpg

A háború alatti szexuális erőszak áldozatainak többsége, akár férfi, akár nő, akár gyerek, soha nem kapott semmilyen orvosi, pszichológusi vagy anyagi támogatást. 

Akik vállalják, hogy bejelentést tegyenek, ők a boszniai igazságszolgáltatásban találják szemben magukat számtalan problémával. Habár a hágai gyakorlatot, miszerint a háború alatt elkövetett szexuális erőszak háborús bűncselekmény, 2005 óta alkalmazzák a boszniai bíróságok is, ám a háború civil áldozatairól szóló törvények nem egyeznek meg a Föderációban és a Szerb Köztársaságban. A szexuális erőszak miatt valamivel több mint 800 áldozata kapott „a háború polgári áldozata” státuszt a Föderációban, míg a Szerb Köztársaság nem ismeri el a háború ideje alatti nemi erőszakot háborús bűncselekménynek.

A Föderáció bíróságai több mint 100 esetben hoztak ítéletet a háború alatt elkövetett szexuális bűncselekmények és erőszak tárgyában. A különböző bíróságokon különböző módon ítélik meg a háború alatti szexuális erőszakot, a büntetések alacsonyak és nem felelnek meg a bűncselekménye súlyosságának. Nagy különbségek vannak a büntetések mértékében, ami általában 3-5 év. Vannak bíróságok, ahol magasabb büntetést szabnak ki az elkövetés súlyosságától függően. Ha egy nőt többször is megerőszakoltak, akkor 7-8-9 év börtön a legkisebb büntetés. A bírósági gyakorlat legnagyobb problémája az enyhítő és súlyosbító körülmények következetlen alkalmazása, és ez vezet a háborús bűncselekményt elkövetők alacsony büntetéséhez.  Az alacsony büntetések viszont demoralizálók azok számára, akik esetleg az igazságszolgáltatáshoz fordulnak.

szexualis_eroszak.jpg

Mert igaz, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetői esetében megfelelő büntetésről nem lehet beszélni, de talán az áldozatnak valamilyen mértékben, legalább részlegesen elégedettséget ad, ha szankcionálják.

A nemi erőszak áldozatainak megrázó történetei a hágai törvényszék és a boszniai bíróságok számos eljárásában rávilágítottak a megerőszakolt nők és férfiak pszichológiai és fizikai traumáira. Az átélt borzalmak egész életükben végigkísérik őket, ahogyan azt 1997-ben a hágai bíróságon egy tanú elmondta: „elvesztettem a büszkeségemet, soha nem tértem magamhoz, hogy ugyanolyan nő legyek, mint előtte voltam”.

Ugyanerről beszélt egy fiatal lány, nemi erőszak áldozata és ötven erőszak szemtanúja, aki személyazonosságát a nyilvánosság előtt eltitkolva, zárt tárgyaláson tett tanúvallomást Hágában. „Amikor befejezte, úgy értem, az erőszakot, leült és rágyújtott egy cigarettára. Azt mondta, megtehetné még többször is, sokkal többször, de a lányára emlékeztetem, így most nem teszi.”  

Bosznia-Hercegovina előtt még hosszú út áll, hogy biztosítsa az elfogulatlan eljárást a háború alatti szexuális erőszak áldozatainak, hogy sokkal erősebb védelmet biztosítson az áldozatok számára. A büntetőeljárások mellett mindent meg kell tenni azért, hogy a társadalom tudata változzon, hogy az áldozathibáztatás helyett az erőszakot elkövetőt ítéljék el és ebben a tudatosság megváltoztatásban mindenkinek részt kell vállalnia.

És a túlélő áldozatok is igénylik a bosznia-hercegovinai hatóságok nagyobb mértékű részvételét minden szinten.

 

fotók: DW

Szólj hozzá