2019. jún 30.

Rigómező öröksége

írta: Nosztalgikus
Rigómező öröksége

Rigómező. A Balkán történelmének jelentős helyszíne a mai Koszovó területén, Kosovska Mitrovicától délre elterülő síkság. A rigómezei csata sorsdöntő esemény volt 1389. június 28-án, amiben a szerb erők vezette keresztény szövetségesek és az Oszmán Birodalom hadai vívtak meg egymással. A törökök szétverték Lázár szerb fejedelem seregét, ezzel megszűnt a középkori szerb királyság és Lázár fejedelem elesett a csatamezőn. 2002-ben, amikor Pristinában éltünk, elmentünk megnézni a fővárostól 15 percnyi autóútra lévő emlékművet, amit akkor a KFOR norvég egysége őrzött, tartva attól, hogy az albánok megrongálják, felrobbantják. A hétéves fiam viszont nagyon élvezte, hogy fegyveres katona kísérte fel a kilátóba.   

rigomezo_norveg_orseggel.jpg

                               Norvég békefenntartó az emlékmű előtt 2002-ben

A dátum – a Gergely naptár szerint június 28. – Szent Vitus napja,  Vidovdan, a szerb és a bolgár ortodox egyház ünnepe, aminek a szerbek számára szimbolikus jelentése van. Egyszerre jelképezi a bukást, az újjászületést és a reményt, Kosovo Polje pedig a szerb nemzeti bölcsőt jelenti számukra.  

Nem volt véletlen, hogy harminc évvel ezelőtt, 1989. június 28-án Slobodan Milošević a rigómezei csata hatszáz éves évfordulóján hatalmas gyűlést szervezett Kosovo Poljén.  A összegyűlt tömeg előtt ezek a mondatok hagyták el a száját:

„Ma, hatszáz évvel később ismét csatában és csaták előtt állunk. Még nem fegyveres harcok előtt, bár az sincs kizárva. De mindentől függetlenül a csatát nem tudjuk megnyerni elkötelezettség és bátorság nélkül. Azok nélkül a tulajdonságok nélkül, amik már régen jelen vannak Koszovóban. Ma a legfőbb harcunk a gazdasági, politikai, kulturális jólét megvalósítása.(…) Ezen a helyen, Szerbia bölcsőjében, éppen hatszáz évvel ezelőtt volt a kor egyik legnagyobb csatája. Ez a hatszáz éves jubileum egybeesik azzal, amikor Szerbia sok évszázaddal később visszanyerte nemzeti és vallási függetlenségét. 1989-ben Szerbia visszanyerte méltóságát, függetlenségét, visszanyerte történelmi jogát arra, hogy megünnepelje a távoli múlt jelentős történelmi eseményét, ami szimbolikus jelentőséggel bír a jövőjére. (…) Hatszáz évvel ezelőtt Szerbia itt, Rigómezőn megvédte magát. De megvédte Európát is. Akkor ő volt az európai kultúra, a vallás, az egész európai társadalom védőbástyája. Ezért ma nemcsak igazságtalan, de történelmietlen és teljesen abszurd arról beszélni, hogy Szerbia Európához tartozik-e? Európa része megszakítás nélkül ma is, ahogyan korábban is az volt.”

rigomezo_1989.jpg

                               Rigómező 1989. június 28. 

A beszédben kiemelte a szerb nép homogenizálásának fontosságát, ami mögött egy régi szégyenteljes gondolat lapul: egy nemzet - egy vezető. Ahogyan a Führer is mondta. Az összegyűlt tömeg azonban jól értette és elfogadta az üzenetet és egy népszerű háborús dalocskával válaszolt: „Aki azt mondja, aki azt hazudja, hogy Szerbia kicsi/nem kicsi, nem kicsi, háromszor harcolt (…) és újra fog, újra fog, ha szerencséje lesz.”  

A történelmi környezet értékelésének súlyos hibáját mutatja, hogy az egységes nemzethez ragaszkodás éppen azokban a pillanatokban hangzott el, amikor a kelet-európai országokban éppen összeomlott az egypártrendszer, amikor végre eljött a politikai pluralizmus és a demokrácia ideje. Miloševićnek ilyen meg sem fordult a fejében, ő az egypártrendszert támogatta, holott az általa álmodott sikeres államot csak egy összetett és fejlett társadalom hozhatta volna létre. Ám egy olyan társadalomban egy autoriter vezetőnek, mint Milošević, nincs helye. 

Belgrádi becslések szerint Kosovo Poljén 1989-ben kétmillió ember gyűlt össze, míg a Reuters hírügynökség akkor azt írta kb. 300-600 ezren voltak. A résztvevők az ország minden részéből ötezer autóbusszal, ötven menetrendszerinti és mentesítő vonattal és autók tízezreivel érkeztek. Ott voltak a Jugoszláv államelnökség tagjai, élükön Janez Drnovšek elnökkel, kivéve az elnökség horvát tagját, Stipe Šuvarat. Ott voltak szinte kivétel nélkül valamennyi NATO tagország, az Európai Közösség tagországainak nagykövetei, képviselői, kivéve Warren Zimmermann amerikai nagykövetet.

rigomezo_milosevic_kosovo.jpg

Maga a szónok helikopterrel érkezett, úgy szállt le hívei közé, mint valami szerb messiás. Ezzel a népgyűléssel és a beszéddel megkoronázta a már évek óta tartó erőszakos menetelését hatalma megerősítése és kiszélesítése érdekében. A Kommunista Párt Központi Bizottsága 1987. évi nyolcadik ülése után egy sort nagygyűlést szervezett, bürokratikus forradalmat indított, amiben összeomlott a Vajdaság és Koszovó autonómiája, puccsot hajtott végre Montenegróban, Koszovóban rendkívüli állapotot vezetett be, tankokat küldött a déli tartományba. Az összes médiát saját kezébe vette, lehallgatókat helyeztetett a szerkesztőségekbe, és fáradhatatlanul dolgozott a népesség homogenizálásában, magáévá téve a nacionalizmus ideológiáját, amit az őt kiszolgáló értelmiség pontokba szedve szállított neki. Milošević kemény munkával, minden eszközzel soha nem látott hatalmi koncentrációt vont a kezében, úgy állítva be saját magát, mint a hazafiasság, a nemzeti integritás letéteményesét, mint minden szerbek megmentőjét. A valóságban ez olyan diktatúrát jelentett, amelyben mindenki és minden egy embertől függött.  

A Kosovo Poljén elmondott beszéddel Milošević vitathatatlanul a szerb nemzet vezetője lett, véglegesen új útra irányította a szerbeket, ami a jugoszláv elképzelés végét jelentette. A beszédet sokan a háború bejelentéseként értelmezték, mert a nemzetiségi kapcsolatok akkor már mély válságban voltak. A népgyűlés után Jugoszláviában felgyorsultak az események, ami a következő években négy agresszív, véres háborút hozott, amelyben falvakat pusztítottak el, városokat ostromoltak és romboltak le, civileket öltek meg, nőket erőszakoltak, koncentrációs táborokat létesítettek, tömeges gyilkosságokat, etnikai tisztogatást követtek el. A beszédet a hágai nemzetközi törvényszéken bizonyítékként használták fel Slobodan Milošević perében háborús szándékainak alátámasztására. Az akkori ügyész, Geoffrey Nice kijelentette: a fegyveres harc akkor sem volt kizárt (1989-ben). Milošević ugyanakkor azt mondta, hogy a beszédét rosszul értelmezik: „Nem fogom idézni az egész beszédet, de látszik, mennyire rosszindulatúan ragadnak ki mondatokat a környezetükből, mert valójában azt mondom, hogy a gazdasági fellendülésért vagyunk harcban. Ma sem változtatnék benne egyetlen szót sem.”

rigomezo_milosevic_haga.jpg

                 Milošević a hágai nemzetközi bíróságon

Voltak néhányan, akik kritikát is megfogalmaztak a beszéddel kapcsolatban. Az akkori szerb államfő, Dušan Čkrebić a Szabad Európa Rádiónak adott interjúban azt mondta, hogy a rigómezei beszéd után már nem bíztak meg Miloševićben: „Milošević akkor a hatalma csúcsán volt. A rigómezei beszéddel nagy hibát követett el, azt mondva, hogy Jugoszláviában meg lehet ugyan oldani a dolgokat demokratikus eszközökkel, de szükség esetén fegyverekkel! Ezt nem kellett volna, mert ezután a többi köztársaság vezetői, akik már félúton voltak, hogy elhagyják Jugoszláviát, többé nem bíztak benne. Milošević elkötelezte magát, hogy megőrzi Jugoszláviát, mint modern országot, de nem tudta reálisan értékelni a helyzetet, nem értette meg, hogy ennek már nincs realitása, tekintettel Szlovénia és Horvátország kiválási igényeire.” 

A koszovói albánok akkor vezetője, Ibrahim Rugova kijelentette, hogy Rigómezőn egy soviniszta nagygyűlés zajlott. „Nemcsak a szerbek harcoltak a törökök ellen, abban részt vettek albánok, horvátok és bosnyákok is. Ez egy nagy jelentőségű történelmi esemény minden jugoszláviai nép számára. Az a benyomásom, hogy Jugoszláviában vannak olyan erők, amik készek terrorcselekmények végrehajtására Koszovóban. Csak figyelmeztetni tudom a szerbeket, hogy mindig, amikor egy kis nép, és a szerb is kis nép, megpróbálta növelni a hatalmát a Balkánon, az mindig a tragédiájukkal végződött.”

Nem volt ez másként a jugoszláviai polgárháborúkkal sem. Három évtized telt el a rigómezei beszéd óta, és hol tart most Szerbia? A háborúk szörnyű pusztítása után ismét, vagy azóta folyamatosan konfliktusban áll Koszovóval minden fronton. Aleksandar Vučić elnök elkötelezett az albánok elszigetelése mellett, az ellenfelei a konfliktus befagyasztására hivatkoznak, és mindkét oldalon Milošević örökségéről beszélhetünk.

rigomezo_2019.jpg

                              Rigómező 2019. június 28. 

fotó: Reuters

Szólj hozzá

Szerbia Koszovó Rigómező Slobodan Milosevic Kosovo Polje balkáni háborúk Vidovdan