Rigómező. A Balkán történelmének jelentős helyszíne a mai Koszovó területén, Kosovska Mitrovicától délre elterülő síkság. A rigómezei csata sorsdöntő esemény volt 1389. június 28-án, amiben a szerb erők vezette keresztény szövetségesek és az Oszmán Birodalom hadai vívtak meg egymással. A törökök szétverték Lázár szerb fejedelem seregét, ezzel megszűnt a középkori szerb királyság és Lázár fejedelem elesett a csatamezőn. 2002-ben, amikor Pristinában éltünk, elmentünk megnézni a fővárostól 15 percnyi autóútra lévő emlékművet, amit akkor a KFOR norvég egysége őrzött, tartva attól, hogy az albánok megrongálják, felrobbantják. A hétéves fiam viszont nagyon élvezte, hogy fegyveres katona kísérte fel a kilátóba.   

rigomezo_norveg_orseggel.jpg

                               Norvég békefenntartó az emlékmű előtt 2002-ben

A dátum – a Gergely naptár szerint június 28. – Szent Vitus napja,  Vidovdan, a szerb és a bolgár ortodox egyház ünnepe, aminek a szerbek számára szimbolikus jelentése van. Egyszerre jelképezi a bukást, az újjászületést és a reményt, Kosovo Polje pedig a szerb nemzeti bölcsőt jelenti számukra.  

Nem volt véletlen, hogy harminc évvel ezelőtt, 1989. június 28-án Slobodan Milošević a rigómezei csata hatszáz éves évfordulóján hatalmas gyűlést szervezett Kosovo Poljén.  A összegyűlt tömeg előtt ezek a mondatok hagyták el a száját:

„Ma, hatszáz évvel később ismét csatában és csaták előtt állunk. Még nem fegyveres harcok előtt, bár az sincs kizárva. De mindentől függetlenül a csatát nem tudjuk megnyerni elkötelezettség és bátorság nélkül. Azok nélkül a tulajdonságok nélkül, amik már régen jelen vannak Koszovóban. Ma a legfőbb harcunk a gazdasági, politikai, kulturális jólét megvalósítása.(…) Ezen a helyen, Szerbia bölcsőjében, éppen hatszáz évvel ezelőtt volt a kor egyik legnagyobb csatája. Ez a hatszáz éves jubileum egybeesik azzal, amikor Szerbia sok évszázaddal később visszanyerte nemzeti és vallási függetlenségét. 1989-ben Szerbia visszanyerte méltóságát, függetlenségét, visszanyerte történelmi jogát arra, hogy megünnepelje a távoli múlt jelentős történelmi eseményét, ami szimbolikus jelentőséggel bír a jövőjére. (…) Hatszáz évvel ezelőtt Szerbia itt, Rigómezőn megvédte magát. De megvédte Európát is. Akkor ő volt az európai kultúra, a vallás, az egész európai társadalom védőbástyája. Ezért ma nemcsak igazságtalan, de történelmietlen és teljesen abszurd arról beszélni, hogy Szerbia Európához tartozik-e? Európa része megszakítás nélkül ma is, ahogyan korábban is az volt.”

rigomezo_1989.jpg

                               Rigómező 1989. június 28. 

A beszédben kiemelte a szerb nép homogenizálásának fontosságát, ami mögött egy régi szégyenteljes gondolat lapul: egy nemzet - egy vezető. Ahogyan a Führer is mondta. Az összegyűlt tömeg azonban jól értette és elfogadta az üzenetet és egy népszerű háborús dalocskával válaszolt: „Aki azt mondja, aki azt hazudja, hogy Szerbia kicsi/nem kicsi, nem kicsi, háromszor harcolt (…) és újra fog, újra fog, ha szerencséje lesz.”  

A történelmi környezet értékelésének súlyos hibáját mutatja, hogy az egységes nemzethez ragaszkodás éppen azokban a pillanatokban hangzott el, amikor a kelet-európai országokban éppen összeomlott az egypártrendszer, amikor végre eljött a politikai pluralizmus és a demokrácia ideje. Miloševićnek ilyen meg sem fordult a fejében, ő az egypártrendszert támogatta, holott az általa álmodott sikeres államot csak egy összetett és fejlett társadalom hozhatta volna létre. Ám egy olyan társadalomban egy autoriter vezetőnek, mint Milošević, nincs helye. 

Belgrádi becslések szerint Kosovo Poljén 1989-ben kétmillió ember gyűlt össze, míg a Reuters hírügynökség akkor azt írta kb. 300-600 ezren voltak. A résztvevők az ország minden részéből ötezer autóbusszal, ötven menetrendszerinti és mentesítő vonattal és autók tízezreivel érkeztek. Ott voltak a Jugoszláv államelnökség tagjai, élükön Janez Drnovšek elnökkel, kivéve az elnökség horvát tagját, Stipe Šuvarat. Ott voltak szinte kivétel nélkül valamennyi NATO tagország, az Európai Közösség tagországainak nagykövetei, képviselői, kivéve Warren Zimmermann amerikai nagykövetet.

rigomezo_milosevic_kosovo.jpg

Maga a szónok helikopterrel érkezett, úgy szállt le hívei közé, mint valami szerb messiás. Ezzel a népgyűléssel és a beszéddel megkoronázta a már évek óta tartó erőszakos menetelését hatalma megerősítése és kiszélesítése érdekében. A Kommunista Párt Központi Bizottsága 1987. évi nyolcadik ülése után egy sort nagygyűlést szervezett, bürokratikus forradalmat indított, amiben összeomlott a Vajdaság és Koszovó autonómiája, puccsot hajtott végre Montenegróban, Koszovóban rendkívüli állapotot vezetett be, tankokat küldött a déli tartományba. Az összes médiát saját kezébe vette, lehallgatókat helyeztetett a szerkesztőségekbe, és fáradhatatlanul dolgozott a népesség homogenizálásában, magáévá téve a nacionalizmus ideológiáját, amit az őt kiszolgáló értelmiség pontokba szedve szállított neki. Milošević kemény munkával, minden eszközzel soha nem látott hatalmi koncentrációt vont a kezében, úgy állítva be saját magát, mint a hazafiasság, a nemzeti integritás letéteményesét, mint minden szerbek megmentőjét. A valóságban ez olyan diktatúrát jelentett, amelyben mindenki és minden egy embertől függött.  

A Kosovo Poljén elmondott beszéddel Milošević vitathatatlanul a szerb nemzet vezetője lett, véglegesen új útra irányította a szerbeket, ami a jugoszláv elképzelés végét jelentette. A beszédet sokan a háború bejelentéseként értelmezték, mert a nemzetiségi kapcsolatok akkor már mély válságban voltak. A népgyűlés után Jugoszláviában felgyorsultak az események, ami a következő években négy agresszív, véres háborút hozott, amelyben falvakat pusztítottak el, városokat ostromoltak és romboltak le, civileket öltek meg, nőket erőszakoltak, koncentrációs táborokat létesítettek, tömeges gyilkosságokat, etnikai tisztogatást követtek el. A beszédet a hágai nemzetközi törvényszéken bizonyítékként használták fel Slobodan Milošević perében háborús szándékainak alátámasztására. Az akkori ügyész, Geoffrey Nice kijelentette: a fegyveres harc akkor sem volt kizárt (1989-ben). Milošević ugyanakkor azt mondta, hogy a beszédét rosszul értelmezik: „Nem fogom idézni az egész beszédet, de látszik, mennyire rosszindulatúan ragadnak ki mondatokat a környezetükből, mert valójában azt mondom, hogy a gazdasági fellendülésért vagyunk harcban. Ma sem változtatnék benne egyetlen szót sem.”

rigomezo_milosevic_haga.jpg

                 Milošević a hágai nemzetközi bíróságon

Voltak néhányan, akik kritikát is megfogalmaztak a beszéddel kapcsolatban. Az akkori szerb államfő, Dušan Čkrebić a Szabad Európa Rádiónak adott interjúban azt mondta, hogy a rigómezei beszéd után már nem bíztak meg Miloševićben: „Milošević akkor a hatalma csúcsán volt. A rigómezei beszéddel nagy hibát követett el, azt mondva, hogy Jugoszláviában meg lehet ugyan oldani a dolgokat demokratikus eszközökkel, de szükség esetén fegyverekkel! Ezt nem kellett volna, mert ezután a többi köztársaság vezetői, akik már félúton voltak, hogy elhagyják Jugoszláviát, többé nem bíztak benne. Milošević elkötelezte magát, hogy megőrzi Jugoszláviát, mint modern országot, de nem tudta reálisan értékelni a helyzetet, nem értette meg, hogy ennek már nincs realitása, tekintettel Szlovénia és Horvátország kiválási igényeire.” 

A koszovói albánok akkor vezetője, Ibrahim Rugova kijelentette, hogy Rigómezőn egy soviniszta nagygyűlés zajlott. „Nemcsak a szerbek harcoltak a törökök ellen, abban részt vettek albánok, horvátok és bosnyákok is. Ez egy nagy jelentőségű történelmi esemény minden jugoszláviai nép számára. Az a benyomásom, hogy Jugoszláviában vannak olyan erők, amik készek terrorcselekmények végrehajtására Koszovóban. Csak figyelmeztetni tudom a szerbeket, hogy mindig, amikor egy kis nép, és a szerb is kis nép, megpróbálta növelni a hatalmát a Balkánon, az mindig a tragédiájukkal végződött.”

Nem volt ez másként a jugoszláviai polgárháborúkkal sem. Három évtized telt el a rigómezei beszéd óta, és hol tart most Szerbia? A háborúk szörnyű pusztítása után ismét, vagy azóta folyamatosan konfliktusban áll Koszovóval minden fronton. Aleksandar Vučić elnök elkötelezett az albánok elszigetelése mellett, az ellenfelei a konfliktus befagyasztására hivatkoznak, és mindkét oldalon Milošević örökségéről beszélhetünk.

rigomezo_2019.jpg

                              Rigómező 2019. június 28. 

fotó: Reuters

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr6214909246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Billy Hill 2019.07.01. 14:01:06

Ha az ember szeretne meglincslődni Horvátországban, akkor mondja azt, hogy "polgárháború" volt náluk...

Buchhalter 2019.07.01. 17:11:44

@Billy Hill: hülyeséget beszélsz.Nem ritkán járok arra és néhány részeges élősködő "veteránon" kívül a többség magasról tesz a "polgárháborúra". Különben a veterán szövetség a legnagyobb kerékkötője Horvátország fejlődésének.Kapnak segélyt és adómentességet.Ezzel csak az a baj,hogy 250 ezer tagja van.Rengeteg pénzbe kerül.Ha ennyi ember részt vett volna benne akkor talán Se Szerbia se Bosznia nem létezne.Ezek csak papírkatonák voltak tisztelet annak a pár tízezernek akik tényleg harcoltak.

gigabursch 2019.07.01. 17:12:01

Ismét sokat tanultam.

Gleccsertetű 2019.07.01. 17:12:15

az angyalos sztorit berakhattad volna

Gleccsertetű 2019.07.01. 17:12:38

kár a végéért, a konfliktus kölcsönös, és inkább Koszovó provokál

Crip Lee 2019.07.01. 17:12:55

Hát a szerbekre sok mindent lehet mondani de ahogy mi sem örültünk Erdély elvesztésének nekik is akkora trauma Kosovo Polje elvesztése. Egyébként most meg lehet nézni micsoda egy gyönyörűséges maffiaállamot sikerült ott létrehozni nemzetközi bábáskodással.....

loading 2019.07.01. 17:13:19

Láttam a beszédet, élőben ment a RTB-n. Minden szempontból nagyhatású volt.
És sokan haltak meg miatta.

Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember · http://1st1.ga 2019.07.01. 17:13:34

Engem nem lincseltek meg, amikor a sor állt a telefon előtt és nem az ex-Jugoszlávia kifejezést használtam, hanem a volt Jugoszláviát. Ezt a sorban állók nem értették és nem is örültek neki. Még zajlott a háború, de messze a tengerparttól.

Billy Hill 2019.07.01. 20:49:42

@Buchhalter: Jaj de aranyosan kezded a hozzászólásod! :-) Nyilván nem én voltam ott, hanem Te, amikor tizen-iksz éve kormányközi ülésen kérte nyomatékosan a horvát oldal egy anyagban a "civil war" átírását "Domovinski rat"-ra. Nem hőbörgő veteránok, hanem a miniszter helyettese... De azért örülök, hogy gyakran jársz ott! :-)

csabakirályfi 2019.07.02. 06:55:02

Tipikus szerb höbörgés: "Hatszáz évvel ezelőtt Szerbia itt, Rigómezőn megvédte magát. De megvédte Európát is. Akkor ő volt az európai kultúra, a vallás, az egész európai társadalom védőbástyája."
Egy csatában, amiben szarrá verték öket, sikerült megvédeniük Szerbiát meg Európát.
A nikápolyi csata leírásából: "The Ottoman force also included 3,500 Serbian heavy cavalry knights under the command of Prince Stefan Lazarević, who was Sultan Bayezid's brother-in-law and vassal since the Battle of Kosovo in 1389." Védték ám Szerbiát meg Európát veszettül. De persze a müvelt nyugat még mindig ezt a szart eszi.

Gleccsertetű 2019.07.02. 10:07:26

@csabakirályfi: hacolt itt mindenki mindenkivel és mindenki ellen. Lázár szerb fejedelem saját fegyveres serege mellett állt Vuk Branković, Rigómező hercegének serege, s a Tvrtko által küldött bosnyák had, amit Vlatko Vuković irányított. Mellettük a havasalföldi vajda, Öreg Mircse által küldött jelentős létszámú segédhad, albánok erősítései, azonkívül sok horvát, magyar és lengyel lovag, de voltak bolgárok, továbbá Zétából (Montenegró) is vitézek. A törökök is kiegészültek a vazallusokkal, macedóniai szerbek, bolgárok és görögök

chrisred 2019.07.02. 10:07:40

@csabakirályfi: De akár Rigómező előtti példák is vannak arra, ahogy époen Európát védték:

"Niš eleste után Lázár nem számolt egy újabb török támadással, ezért I. Tvrtko bosnyák király támogatásával betört Magyarországra, a Szerémségbe is, hogy Luxemburgi Zsigmond ellenpártját támogassa. Az ottani magyar seregeket legyőzve több helységet is elfoglalt. Az újabb oszmán támadásoktól meglepve békét ajánlott Zsigmondnak."

CleanYourRoom 2019.07.02. 10:08:02

@csabakirályfi: Hát igen, de mi sem szoktunk azzal dicsekedni mondjuk, hogy Buda visszafoglalásakor több magyar harcolt a török oldalon, mint a keresztény koalícióban.
Az albán szervkereskedő maffiát sem kell félteni persze, szép kis "államot" építettek ott Koszovóban.