2019. sze 08.

Albánia sötét közelmúltjából

írta: Nosztalgikus
Albánia sötét közelmúltjából

Albánia a Balkán titokzatos országa. A két világháború között Apponyi Géraldine grófnő személyében I. Zogu király feleségeként magyar királyné uralkodott, míg a II. világháború után szovjet érdekkörbe került és a kommunizmus éveiben szinte teljesen elszigetelődött.

1976-ban a Munkapárt Albániát a világ első ateista államának nyilvánította, a vallás tilalmát az alkotmányba foglalta. Ez állt a 37. szakaszban: “Az állam nem ismer el semmilyen vallást, támogatja és fejleszti az ateista propagandát az emberek materialista és tudományos világképbe vonása érdekében.” Az 55. szakaszban megtiltottak minden vallási indíttatású rendezvényen való részvételt, ennek megszegéséért, vallási könyvek birtoklásáért büntetést szabtak ki. Ezzel párhuzamosan kívánatos volt hinni Enver Hodzsában, az Albán Munkapárt első titkárában, a kommunizmusban és a pártban. 

albania.jpg

A vallásos emberek elleni harc a II. világháború után kezdődött. 1945. decemberben szoros nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező katolikus papok és hívek tucatjait tartóztatták le. Katonai bíróságon harminckilenc személyt ítéltek el súlyos börtönbüntetésre, 1946. márciusban hatot kivégeztek. 

Enver Hodzsa 1967. február 6-án beszédet mondott, amivel hivatalosan is meghirdette a harcot a vallási ideológiák ellen. A Munkapárt központi bizottsága levelet küldött valamennyi állami intézménynek, amiben elrendelte a vallás elleni háborút. “A vallás ópium a népnek. Mindent meg kell tennünk, hogy ezt mindenki megértse, azok is, akiket megmérgeztek. Meg kell őket gyógyítanunk. Ez nem könnyű, de nem lehetetlen feladat” - állt a levélben. 

albania_hod_a_druha_miza_crop.jpg

                                                          Enver Hodzsa 

A politikai retorika és az intenzív propaganda vallási létesítmények lerombolására bátorított. Az Albán Politikai Tudományok Intézete online projektje szerint 2169 vallási intézményt zártak be, köztük 740 dzsámit, 608 pravoszláv templomot, 157 katolikus templomot és 530 türbét (török mauzóleum). Emellett kulturális és történelmi emlékhelyeket is leromboltak. A le nem bontott templomokat garázsokká, raktárakká, állattartó pajtákká alakították, vagy egyszerűen hagyták lepusztulni.

Vallás ellenes propaganda filmeket készítettek, amiket rendszeresen vetítettek a televízióban, az újságokban cikkek százait jelentették meg, amiben a vallás elleni fellépésre buzdították az olvasókat. Gyakran közöltek karikatúrákat papokról vagy fotókat a bírósági tárgyalásaikról. A papokat a nép ellenségének, a nyugat kémeinek, árulónak nevezték.

albania_pravoszlav_pap.png                                  Vallás ellenes filmkocka 

A ma 90 éves Ernest Simoni Trosani atya így emlékezik: “1963. december 24-én este Badnjéban a mise végén megjelent négy ember. Ketten katonai egyenruhát viseltek, a másik kettő civilben volt. Hátracsavarták a kezemet, mint egy bűnözőnek, és azt mondták: a nép nevében letartóztatjuk. Hozzátették, hogy fel fognak akasztani, mert azt mondtam az embereknek, hogy ha kell, akár életemet is adom Jézus Krisztusért.  Szörnyen bántak velem idős szüleim szeme láttára, akik csak rémülten álltak” – mesélte.  

Mivel akkor a vallásgyakorlás még törvényileg nem volt tiltott, a papokat különféle bűnökkel vádolták meg. “Az összes vád ostobaság volt, végül az agitáció, az ország elleni propaganda, szökési kísérletek maradtak és hozzá vették a John Kennedy meggyilkolása után tartott gyászmisét. Ez utóbbi igaz volt.  Amikor az amerikai elnököt meggyilkolták, a pápa azt tanácsolta a világ összes papjának, hogy tartson misét a lelkéért"- mondta Trosani. 

albania_trosani_atya_a_vatikanban_2016-ban.jpg

                      Trosani atya (középen) 2016-ban a Vatikánban

Elmondta, hogy a kihallgatások során megkínozták, hogy beismerje a hamis vádakat. “Mindent megpróbáltak, úgy megbilincseltek, hogy elszorították az ereket. Nem tudom, hogy vagyok ma is életben, de amikor Isten próba elé állít, erőt is ad hozzá, hogy kibírd azt”- mondta. Trosanit 25 évre ítélték, amiből 18-at Spac politikai börtönben töltött az ország északi részén, ahol a rabokat nehéz bányamunkára fogták réz-és piritbányákban. 1973. májusban börtönlázadás tört ki, amiben a fogvatartottak szabadságot és a kommunizmus végét követelték. “A tábort körülvette a katonaság és elkezdtek lőni. Tizenkét vagy tizenhárom társammal együtt letartóztattak, a vád lázadás szervezése volt.” A halálbüntetéstől megmenekült, de továbbra is börtönben maradt. A szigorú szabályok ellenére titokban folytatta a vallásos tevékenységet, miséket szervezett. Időközben az állami üldözést a családtagokra is kiterjesztették, Trosani atya családját és rokonait folyamatosan megfigyelte a titkosszolgálat, a Sigurimi. Miután kiszabadult, ismét letartóztatták és elítélték. A büntetése csatornaépítésnél végzett nehéz fizikai munka volt újabb három évig. 

A muzulmánok is politikai elnyomás alatt voltak, az egyik legjelentősebb muzulmán vallási vezető Hafiz Ali Kraja  egy beszéde miatt került hosszú évekre börtönbe. A “Mi a kommunizmus és annak következménye az albán hitre és nemzetre?” címmel mondott beszéde után Hafiz Ali Kraja azonnal kommunistaellenes lett. 25 évre ítélték, 19 év után, 1965-ben szabadult. Az elítélt imám a börtönben is böjtölt és hozzá hasonlóan a családja továbbra is tiszteletben tartotta a tradíciókat és a vallási előírásokat.   

albania_hafiz_ali_kraja.jpg

                                 Hafiz Ali Kraja 

Az albániai kommunista üldözés egyik legtragikusabb története Stjefen Kurti esete. Kurti 1898-ban született Koszovóban, ami akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozott. Ausztriában és Rómában járt iskolába, miután pap lett Albániába költözött, ahol Zogu királytól állampolgárságot és támogatást kapott katolikus missziójához. Ő volt Teréz anya és Géraldine királyné gyóntatója a királyi udvarban 1939-ig. 1946-ban a Munkapárt hatalomra kerülésével letartóztatták, és mint a nyugat ügynökét húsz évre ítélték. Tizenhét év után 68 évesen szabadult. “Amikor 1964-ben kijött a börtönből és hazajött, akkor láttam őt először.  Ráncos volt, összetört és beteg”- mesélte az unokaöccse, Nikolin Kurti.    

albania_stjefen_kurti.jpgHárom évvel ezután hangzott el Hodzsa beszéde a vallás elleni háború megindításáról. A templomok és dzsámik rombolása nem volt elég, Kurtit, aki akkor már öreg és beteg volt, arra kényszerítették, hogy falun mezőgazdasági munkát végezzen. Ahogy a dossziéjában áll, abban az időben tizenhat titkosügynök követte. Mégis, titokban gyerekeket keresztelt. “Ez felkeltette a titkosszolgák figyelmét és 1970-ben újra letartóztatták. Akkor 74 éves volt” - mondta Nikolin. Elítélték kémkedésért, szabotázsért és titkos vallási szervezkedésért. 

A kommunizmus bukása után Nikolin Kurti  felkutatta nagybátyja üldözésének részleteit és a titkos dossziékból megtudta, hogy a koncepciós per, ami cinikusan egy korábbi templomban folyt, öt napig tartott. Stjefen Kurtit halálra ítélték. A bírósági vizsgálati anyagban az áll, hogy Stjefen Kurti miután lehetőséget kapott védekezésre, azt mondta: “Nem halálra ítéltek engem,  mert élet és halál Isten kezében van, ti engem rövid életre ítéltek.” 

1971. szeptemberben halt meg, amiről a családját nem értesítették. A kivégzés és a temetés helye ma is ismeretlen. “A család 1973. március elején tudta meg, amikor az olasz rádió a hírekben bemondta, hogy “Albániában egy gyermek megkereszteléséért agyonlőtték Stjefen Kurtit”- mondta Nikolin.  

Annak ellenére, hogy az állam erőfeszítéseket tett a vallási intézmények megsemmisítésére, szent könyvek elégetésére, a papok és imámok bebörtönzésére és meggyilkolására, egyes albán családok továbbra is titokban gyakorolták a vallásukat úgy is, hogy "nemzeti ellenségnek" bélyegezték őket.  

Zihdi Dervisi szociológus szerint a kötelező ateizmus 33 éve maradandó nyomot hagyott az albán társadalomban. “Úgy gondolom, hogy az albán társadalom elindult a piacgazdaság, a demokrácia útján, amin azonban két súlyos kolonc kíséri: egy lerohasztott állam állami konszolidáció nélkül, és a vallási oktatás hiánya.” Úgy látja, hogy a vallási értékek hiánya “kárt okozott Albánia szocializációjában” és a bűnözés nagyon magas fokát eredményezte. Enver Hodzsa 1990-ig tartó tilalma ellenére az albánok többsége ma is vallásosnak mondja magát. A 2011-es népszámlálás adatai szerint az albán lakosság 56,7%-a muzulmán, 10,03%-a katolikus, 6,75%-a pravoszláv és 2,09%-a egyéb. 13,79% tagadta meg a válaszadást erre a kérdésre, míg ateistának 2,5% vallotta magát.  

Bár az albánok ma abban hisznek, amiben akarnak, azok a családok, akik Hodzsa idejében a hitük miatt szenvedtek, soha nem tudják elfelejteni az elnyomás éveinek tragikus történeteit.

fotók: BIRN

Szólj hozzá

vallás rombolás tilalom Albánia Enver Hodzsa