Igyekszem kerülni a napi politikát a blogon, de néha kikerülhetetlen.  Az utóbbi időben egyre többet hallom a közszolgálati rádióban vezető magyar politikusoktól a polgárháború kifejezést a mai Magyarországgal összefüggésben. Hallgatom és elborzadok. Megint egyszer olyan fogalmat dobnak be a köztudatba, aminek tartalma az ország lakossága előtt szerencsére ismeretlen, kevesen vannak, akik látták bárhol a világban polgárháború nyomait, következményeit. Én láttam a véres délszláv háború nyomait szinte közvetlenül a békeegyezmény után, romjaiban, fájdalmában. Nem volt ez olyan régen, és egészen biztos vagyok benne, hogy önmérsékletet kellene tanúsítani. Egy polgárháborúban rettenetes dolgok történnek, az emberi gonoszságnak olyan bugyrai nyílnak meg, amire normális ésszel nem is gondolnánk. Az alábbiak is sokkolók, de tessék rajta egy kicsit elgondolkozni. 

Az Eltűnt személyekkel foglalkozó nemzetközi Bizottság (ICMP) 2005-ben megjelent szakértői jelentésében ír arról, hogy 2001. szeptember 21-én fejezték be a Belgrád melletti Batajnicában egy tömegsír július 10-e óta tartó feltárását és 269 áldozat maradványait ásták ki. A halottak koszovói albánok, akiket 1999-ben öltek meg a háború idején Koszovó területén. Hátborzongató, ahogy ezek a holttestek Koszovóból Batajnicába kerültek.

batajnica_05-10-01.jpg

                      Tömegsír feltárása Batajnicában

1999. április 4-én egy horgász a kelet-szerbiai Tekija falunál hűtőkamiont vett észre a Dunában. Rendszámtáblája nem volt, a hátulján lévő felirat, a „PIK Progres” árulkodott arról, hogy a prizreni (Koszovó) vágóhídhoz tartozik. A lemerülő búvár megállapította, hogy a kamionban nem volt sofőr, a gázpedálra egy követ rögzítettek. A bűnügyi technikusok első látásra úgy gondolták, hogy balesetről van szó, de a vizsgálat során kiderült, hogy a hűtőben nem levágott állatok, hanem emberi testek vannak.  Nyolcvanhat koszovói albán holttestét találták meg, akiket 1999-ben katonai, rendőri akciókban öltek meg, és a bűncselekmények nyomait akarták eltüntetni azzal, hogy a Dunába dobták őket.

batajnica_hutokamion_a_dunaban_05-skrivanje-naslovna.jpg

                              A hűtőkamion a Dunában

A helyi rendőrség és a biztonsági szervek terve az volt, hogy az egész esetet eltussolják, átfestették a kamion hátulján lévő feliratot és felszereltek rá egy szerb rendszámtáblát. A két évvel későbbi rendőrségi kihallgatáson Boško Radojković bűnügyi technikus ezt vallotta: „Azt javasoltam, hogy adjunk ki egy közleményt a holttestekről, mondjuk azt, hogy kurdok és egy katonai lövöldözés után kerültek a kamionba.” Mégsem így történt, a kamion kiemelése után mégis értesítették a rendőrség országos parancsnokságát és a Belügyminisztériumot. A minisztérium közbiztonsági osztályának vezetője elrendelte a holttestek eltemetését és a nyomok eltüntetését.  

Éjszaka láttak neki a titkos akció végrehajtásának. Radojković és rendőrségi kollégái által felügyelve a helyi kommunális cég munkásai a hűtőkamionból harminc testet áttettek egy teherautóra. „Volt közöttük egy 5-6 éves fiú, egy 7-8 éves kislány és egy 18-20 éves fiatal fiú holtteste” – mondta Radojković.  A teherautó korán reggel indult el Belgrádba, ahol azt a sofőrtől a biztonsági szervek képviselői vették át. A második kamion 53 holttesttel és három fejjel és egyéb testrészekkel következő napon érkezett meg Batajnicába, a rendőrségi oktatási központba. A hűtőkamiont a Kladova melletti Petrovo Selo lőterén felrobbantották. „Azt tettem, amit megparancsoltak. Nem csak én, mind így cselekedtünk ottani munkások”- mondta egyikük.

batajnica-n1.jpg  

Az UNMIK adatai szerint 2001-2002-ben Batajnicában 744 holttestet találtak. Petrovo Seloban a rendőrségi központban 75, a Perućac-tóban 84, míg a raškai kőbányában 54 holttestet exhumáltak, mind a koszovói háború albán áldozatait. A megtalált holttestek között voltak Izbica faluból származó áldozatok, ahol 1999. márciusban a háború egyik legnagyobb mészárlása történt. A falubeliek, akik túlélték a támadást, gyorsan eltemették rokonaikat, szomszédaikat, majd elmenekültek Albániába. Amikor a háború után visszatértek, a holttestek már nem voltak ott, azokat a szerbek összegyűjtötték Petrovo Seloban elásták. 

„Amikor megérkezett egy holttesteket szállító teherautó, kotrógéppel egy gödröt ástak, azt benzinnel megtöltötték, beledobták a testeket, gumiabroncsokkal lefedték és meggyújtották. Két-három óra múlva a terepet elegyengették” – vallotta a tevékenységben résztvevő Dusko Nenadović.

Létezett terv a szerb erők koszovói bűncselekménye után a „terep rehabilitációjára”, amiről a legmagasabb szinten állapodtak meg. A cél az volt, hogy elrejtsék a hágai bíróság lehetséges bizonyítékait. „Az ezzel kapcsolatos első tárgyalást Milošević elnök irodájában tartották 1999. márciusban”- mondta Dragan Karleusa belügyminisztériumi munkatárs tanúvallomásában a Milošević elleni tárgyaláson.- „Az elnökön kívül részt vett Vlajko Stojiljković belügyminiszter, Vlastimir Đorđević tábornok, Radomir Marković tábornok és néhány más személy.”  

Radomir Marković azt vallotta, hogy ezen a megbeszélésen Vlastimir Đorđević  vetette fel az albán holttestek eltávolításának kérdését „annak érdekében, hogy eltüntessék a civil áldozatokat, akik a hágai nemzetközi bíróságon vizsgálat tárgyát képezhetik.” 

A Belügyminisztérium közbiztonsági osztályának vezetőjét, Vlastimir Đorđevićet  a hágai nemzetközi bíróság 18 év börtönre ítélte koszovói albánok meggyilkolásáért és üldözéséért, valamint a bűncselekmények elrejtésében való közvetlen részvételt, Vlajko Stojiljković belügyminiszter 2002-ben öngyilkos lett, miután a nemzetközi törvényszék vádat emelt ellene. 

batajnica-744.jpg

                            Tüntetés Belgrádban Batajnica 744 - az eltemetett igazság

A hágai bírósági tárgyalások hozzájárultak a Milošević rezsim által a bűncselekmények eltüntetésére alkalmazott brutális módszerek feltárásához, de sokan vannak, akiket Hágában azonosítottak ugyan, de soha nem vádolták meg őket, szabadon élnek Szerbiában. A holttestek más helyszínekre történő szállításában közvetlenül résztvevők közül senkit sem vontak büntetőeljárás alá.

batajnica_cpi-javno_vodjenje_20180825-batajnica-04-1024x684_ulazak_13_maj.jpg

                           Batajnica - 13 Maj felé vezető út 

Egy civil szervezet 2016-ban emlékmű felállítását kezdeményezte Batajnicában a koszovói albán áldozatok emlékére, a helyiek azonban nem örültek neki és a terv eddig nem valósult meg. A helyiek nem akarnak emlékezni, nem akarnak szembenézni a történtekkel. Batajnica 13 Maj kerületének, ahol a tömegsírokat megtalálták, ma kb. ezer lakosa van. Ők azt mondják, hogy két évtizeddel ezelőtt nem tudták, hogy a házaik, otthonaik tőszomszédságában rettenetes bűncselekményeket követnek el, hogy ott van az egyik legnagyobb tömegsír, amit a volt Jugoszlávia területén találtak.    

foto: kosovo.sense-agency

A bejegyzés trackback címe:

https://balkanimozaik.blog.hu/api/trackback/id/tr615137486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Scott Tenorman Must Die 2019.09.22. 07:40:23

a koszovói szerbekért mikor lesz cikk?

Fülig José 2019.09.22. 17:15:06

@Scott Tenorman Must Die: rajtad a világ szeme, scotty bOI, ne tartsd vissza magad.... a kérdés inkább az, hogy ki tudná mosolygás nélkül elolvasni? szerbek ELLENI háborús bűnök... aham...életszerű. de csak tessék- tessék.

Nosztalgikus 2019.09.22. 17:26:49

@Scott Tenorman Must Die: Irtam róla. Nem most, korábban. A Koszovói Felszabadítási Hadsereg bűneiről, a Dick Marty svájci szenátor, az Európai Bizottság tagja által vezetett vizsgálat eredményéről, amiben megállapírják az albánok súlyos bűncselekményeit a szerbek és nemalbánok ellen 1998-2000-ben, aminek egyik tevőleges résztvevője volt a vizsgálat szerint a most lemondott Hasim Taci miniszterelnök is.

kiskutyauto 2019.09.23. 07:20:05

@Nosztalgikus: Horvátok is követtek el, a háborúk során, szerbek elleni tömeggyilkosságokat nem keveset...

Nosztalgikus 2019.09.23. 13:38:48

@kiskutyauto: Egy háborúban nincs csak agresszor és csak áldozat. Mindegyik fél követ el a másik ellen bűnöket. Soha semmi nem csak fekete és fehér.

Scott Tenorman Must Die 2019.10.02. 18:44:21

@Fülig José: ne haragudj, de először tájékozódj kérlek. nem lep meg amúgy, más témákban is hasonló magabiztossággal böfögöd be a butaságaidat.

@Nosztalgikus: köszönöm a választ! biztos olvastam, mert majdnem minden posztot elolvastam (eddig két évet éltem Koszovóban és még tervezek visszamenni). de elég egyoldalónak tartom az írásokat, itt (szinte) minden az albánok szenvedéseiről szól. közben meg az igazság valahol félúton van. ha pedig a jelent nézzük akkor a koszovói kormány vastagon provkálja a szerb kisebbséget, és gátol mindenfajta megoldást, ami a béke felé terelhetné a koszovói és a szerb államot.

Nosztalgikus 2019.10.02. 18:53:00

@Scott Tenorman Must Die: Sajnálom, ha egyoldalúnak találja, de itt most olyan tömegsírt találtak, ahova albánokat temettek el. Ha bárhol felbukkan egy híradás szerb áldozatok tömegsírjáról, én biztosan megírom. EGyébként Kosovska Mitrovicában, Gracanicában járva értet tem meg teljesen, hogy egy háború soha nem fekete és fehér, hogy az addig Boszniában a szerbek iránt érzett haragom mennyiben változott meg, amikor találkoztam azokkal a szerencsétlen szerb lakosokkal, akiknek az életét még a háború után is mennyire korlátozzák az albánok. Szivfacsaró történeteket meséltek. Igyekszem objektiv lenni, bár azt nem tagadom, hogy a szivem csücske Bosznia.

Scott Tenorman Must Die 2019.10.04. 07:27:43

@Nosztalgikus: ismét köszönöm a választ. én Boszniában még nem jártam. ha teheti akkor látogassa meg a koszovó déli részén élő szerb zárványfalukat is, őróluk pl senki nem beszél (csak az északi területekről). további minden jót, várom a következő posztot!