2019. sze 27.

Jacques Chirac és Bosznia-Hercegovina

írta: Nosztalgikus
Jacques Chirac és Bosznia-Hercegovina

Jelentős szerepet játszott a balkáni háborúk, elsősorban a boszniai háború lezárásában a 86 éves korában elhunyt francia államfő, Jacques Chirac. Az amerikai béketárgyaló Richard Holbrook a „Hogyan vessünk véget a háborúnak?” c. könyvében azt írja, hogy Chirac elnöki mandátuma kezdetén 1995-ben megértette, hogy Bosznia-Hercegovinában, de az egész Balkánon is a helyzet holtpontra jutott és a nyugati hatalmaknak fel kell adniuk középutas politikájukat. Felszólította az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, hogy vessenek véget a boszniai háborúnak.

chirac4.jpg

Gyökeresen más politikát folytatott, mint elődje, Francois Mitterand. Az amerikai diplomata szerint Mitterand részrehajló volt a szerbek irányába, ezzel szemben Chirac a konfliktusok megoldására törekedett. Mitterand 1992. júniusban néhány órára Szarajevóba utazott, hogy megpróbálja újra megnyitni az ostromlott város repülterét legalább a humanitárius segélyszállítmányok előtt, de ez a missziója kudarcot vallott. Ezzel együtt a szarajevóiak emlékében úgy maradt meg, mint aki azzal, hogy repülővel érkezett és távozott, azt akarta a világ felé demostrálni, hogy a városban normális élet folyik.

Chirac elnöknek szinte közvetlenül a beiktatása után krízishelyzettel kellett szembenéznie. 1995. május 27-én az UNPROFOR tagjainak álcázott szerb egység elfoglalta a Vrbanja-hidat és ezzel szinte teljesen megbénították Szarajevót. A francia vezérkar az elnök támogatásával parancsot adott a boszniai fővárosban állomásozó katonáinak, hogy minden áron szabadítsák fel a hidat. Az akcióban ketten meghaltak és 17 francia katona súlyosan megsérült. Néhány nap múlva a szerbek túszul ejtettek 350 ENSZ békefenntartót, többségében francia katonákat. Az új elnök a francia különleges erők küldésével válaszolt, megüzenve ezzel, hogy az UNPROFOR hozzáállása a jövőben jelentősen megváltozik.  

chirac_es_clinton.jpg

                                     Jacques Chirac és Bill Clinton

Miután tudomására jutott, hogy a boszniai szerbek bevonultak Srebrenicába és Potočariban összezsúfolódott közel harmincezer menekült, gyors, határozott reakciót követelt. Egészen az amerikai elnökig, Bill Clintonig ment el, azt javasolva, hogy Srebrenicában állítsák vissza a július 11-i állapotot. Figyelmeztette Clintont, hogy az ENSZ teljes missziója megkérdőjeleződik, ha az amerikaiak nem támogatják a katonai beavatkozás ötletét. Florance Hartman francia újságíró, Carla del Ponte főügyész idejében a hágai nemzetközi törvényszék szóvivője „A reálpolitika vére, a Srebrenica ügy” c. könyvében Chirac Clintonnal folytatott telefonbeszélgetésének egy részét idézi: „Civilizált nemzeteknek ellen kell állni a fasizmusnak. Nem állhatunk félre, amikor a humanizmus és a demokrácia alapelveit veszik semmibe. Amennyiben Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Németország nem állapodik meg egy korlátozott, közös katonai műveletről Srebrenica visszafoglalására… a vezető demokráciáink olyan utat választanak, mint ami a második világháborúhoz vezetett.”

A néhány évvel ezelőtt felszabadított CIA dokumentumokban is fellelhetők a francia és az amerikai elnök egyeztetései. E szerint Chirac aggodalmát fejezte ki Bosznia-Hercegovina miatt, és hozzátette, hogy Srebrenica bukása, Zepa valószínű eleste és Gorazde komoly fenyegetettsége az ENSZ, a NATO és az összes demokrácia súlyos kudarca. „A televízióban nézzük, ahogyan a szerbek elválasztják a nőket a férfiaktól, hogy nőket erőszakolnak meg és férfiakat gyilkolnak. Véleményem szerint nem állhatunk tovább és nézhetjük mindezt. Változtatnunk kell a helyzeten az ENSZ által garantált módon”- mondta a dokumentum szerint.

Chirac akkor állítólag azt mondta Clintonnak, hogy nem szeretné, hogy Franciaország bűnös legyen, és hogy minden attól függ, hogy az USA hajlandó-e együttműködni az etnikai tisztogatás megakadályozásában, vagy „csak ülünk karbatett kézzel és hagyjuk, hogy embereket gyilkoljanak, aztán hazamegyünk.”

chirac_clinton_kohl.jpg

Bill Clinton, Jacques Chirac és Helmuth Kohl a daytoni békeegyezmény párizsi ratifikálásán

Korábban Mitterand azt mondta az ENSZ és az Európai Unió képviselőinek, akik megpróbáltak végetvetni a háborúnak, hogy ellenzi a Szarajevó körüli hegyekben levő szerb tüzérségi állások elleni légitámadásokat a katonai akciók megállítására, míg Chirac elnök támogatta a NATO beavatkozást. Nem habozott felhasználni hatalmát, és nyomást gyakorolt a daytoni tárgyalások valamennyi résztvevőjére. Elutasította Karadžić zsarolási kísérletét. A boszniai szerbek vezetője azt kérte, hogy biztosítsa neki, hogy részt vehessen a daytoni tárgyalási folyamatban, és ellentételezésként szabadon engedi az 1995. augusztus 30-án Paleban lelőtt két francia pilótát. A pilótákat a daytoni békeegyezmény párizsi ünnepélyes aláírása, 1995. december 14. előtt két nappal engedték szabadon.  

Erőfeszítéseket tett a koszovói háború békés megoldására is. A szerb és az albán képviselők rendelkezésére bocsátotta a Rambouillet-i kastélyt, házigazdaként ő nyitotta meg a békekonferenciát, a tárgyalások azonban kudarcot vallottak.

Chirac elnök 1998-ban látogatott Szarajevóba és Mostarba. A külföldi hírügynökségek arról írtak, hogy a boszniai lakosok nagy részének nagyon negatív a megítélése a francia kormányról, úgy vélték, ők voltak a legfőbb oka, hogy a Nyugat nem avatkozott közbe korábban a háborúba, mivel politikailag a szerbek felé húztak. A látogatása kapcsán Alija Izetbegović bosnyák elnök a televízióban mondta el, hogy Chirac támogatta a katonai beavatkozást, és hogy jelentősen különbözik a politikája Mitterandétól.

chirac_alija-izetbegovic.jpg

                          Chirac és Alija Izetbegović

A tévé képernyőin át tájékoztatta a francia elnök is a lakosságot arról, hogy az ország részt vesz az észak-atlani szövetség Szerbia elleni légitámadásaiban, mert Szerbia túl hosszú ideig mutatott „ellenséges viselkedést a koszovói albánokkal szemben.”

„Tudom, hogy a francia nép megérti, hogy miért kell ezt tennünk”- mondta, hozzátéve, hogy nem volt más választás, mint a katonai beavatkozás annak érdekében, nehogy összeomoljon az amúgy is törékeny stabilitás a Balkánon.

Jacques Chirac az első állami vezető volt az európai uniós és NATO tagállamok közül, aki a katonai beavatkozás után 1999-ben Szerbiába látogatott. 2001-ben Vojislav Koštunica elnök meghívására érkezett Belgrádba kétnapos hivatalos látogatásra, és ekkor nyitották meg ismét az 1999-ben bombatalálatot kapott francia kulturális intézetet. Koštunica 2000. október 5-i változások utáni első külföldi útja Chirac meghívására Párizsba vezetett.

chirak_zak-sirak-poseta-beogradu-1-830x0.jpg

                             Jacques Chirac és Vojislav Koštunica

A volt francia elnök, akit a karrierje kezdetén a „Buldózer” becenévvel illettek elszántsága és ambíciója miatt, támogatta ugyan a Szerb Köztársaság katonai erői elleni légitámadásokat, de állítólag vétót emelt a belgrádi Duna-hidak bombázása ellen. A szerb fővárosban tett látogatásakor azt mondta, hogy „Jugoszláviának vissza kell térnie a helyére, ami megilleti, az európai családba” és felszólította a szerbeket, hogy működjenek együtt a hágai nemzetközi törvényszékkel a volt Jugoszlávia területén bujkáló háborús bűnösök bíróság elé állításában.

Ő volt az első francia vezető, aki elismerte Franciaország felelősségét a holokausztban. És ő volt az is, aki ellene volt 2003-ban az Egyesült államok Irak elleni inváziójának.

2011. februárban Szarajevó díszpolgárává választották. A méltatás szerint azért, mert két elnöki ciklusa alatt figyelemre méltó módon járult hozzá a háború befejezéséhez és a béke megteremtéséhez Bosznia-Hercegovinában.

chirac_mostari_hid.jpg

                                 Az Öreg-híd Mostarban

Jacques Chirac 1998-ban tagja volt a mostari Öreg-híd felújítására létrejött alapítványnak és 2016-ban megkapta a „Mostari béke-díj” nemzetközi kitüntetést. Ennek kapcsán ezt írta: „A mostari Öreg-híd egy szimbolikus kikötő, amely közelebb hozza a népeket, akik együtt alkotját Bosznia-Hercegovinát. Az egyedülálló Bosznia-Hercegovinát, a multikulturális, demokratikus országot, aminek teljes mértékben helye van egy fokozatosan stabilizálódó régióban, és aminek Európának kezet kell nyújtania… Bosznia-Hercegovina évszázadokig a tolerancia és a különbözőség példája volt. Az lehet újra és annak is kell lennie! Ez a múltja és meggyőződésem, hogy ez a jövője is. Egész Európa jövője.”

 

Fotó: EPA

Szólj hozzá

légitámadás ENSZ Bosznia-Hercegovina NATO Jacques Chirac daytoni békeszerződés Fracois Mitterand