2020. jan 26.

Egy kis szerb foci

írta: Nosztalgikus
Egy kis szerb foci

A 19. század végén  jelent meg a futball Szerbiában, először a nagyvárosokban, Belgrádban, Kragujevacban és Nišben. Egyetemisták hozták el és olyan fiúk, akik németországi és monarchiabeli városokban, mint Prága, Budapest és Bécs, tanultak. Hugo Bull volt az egyikük, ő hozta az első bőrlabdát Berlinből Belgrádba. 1896-ban játszottak vele először, a korabeli újság így számolt be róla: “A tornászok különféle játékokat játszottak egy nagy golyóval. Bizonyos szabályok szerint “dobták” és ami a legérdekesebb, hogy csak lábbal…”  1903-ban Hugo Bull vezetésével néhány egyetemista megalapította az első szerb labdarúgó klubot, a Sokot. A Sokonak 1933-ban nevet kellett változtatnia, azóta a mai napig BASK néven szerepel a bajnokságban.szerb_foci_soko.jpg                                                    1896 Kragujevac

Ugyancsak 1903-ban alakult meg Kragujevacon az FK Šumadija. Alapítója Danilo Stojanović, akit a szerb futball atyjának tartanak.  

szerb_foci_backa.png1901-ben Szabadkán alakult meg az FK Bačka. Első mérkőzéseit Dél-Magyarországon játszotta, négyszer nyerte meg a nemzeti bajnokságot. A királyság idején a Bačka tisztességesen helytállt, a második világháború után a szabadkai Spartacus árnyékába került, jelenleg ismét régi nevén a Vajdasági Szerb Ligában szerepelnek. Az FK Bačka képviselői részt vettek a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség létrehozásában 1919-ben Zágrábban. Létrejöttéig a focit Szerbiában többnyire amatőrül játszották barátságos bajnokságokon, ahol "a játékosok maguk gyűjtöttek pénzt a szervezet számára, vagy egy kereskedő, egy mecénás segítségével, aki az utazási költségeket fizette Belgrádba vagy Kragujevacba." A szövetség megalapításával teljesültek bármilyen verseny rendezésének feltételei.  

Az I. világháború idején jött létre Ivanjicában minden idők egyik legsikeresebb szerb klubja, az FK Javor. Hasonlóan a többi akkoriban alakult csapathoz, itt is egy egyetemista hozta a városba az első focilabdát. A csapat a második világháború végéig megtartotta amatőr jellegét, jelenleg a szerb élvonalban játszanak.  

Az FK Dušanovac, a mai Voždovac elődje, 1912-ben alakult Belgrádban. A csapat weboldalán lévő ismertető szerint az egyik alapítója, elnöke és első kapusa Danilo Stojanović, Čika Dača volt. 

Az FK Vojvodinát az I. világháború kitörésének évében, 1914. márciusban alapították az újvidéki pravoszláv gimnázium diákjai. A háború után a klub egyre komolyabb és erősebb lett, a megépült a Karadjordje stadion a Juda Maccabi labdarúgó klubbal együttműködve. 1966-ban megnyerték a bajnokságot, akkor a csapat középpályása Silvester Takač volt. Miután Takačot eladták a francia Stade Rennais csapatának, a Vojvodina megvásárolta “Takač szemeit”, két reflektort, amik először 1967-ben gyulladtak fel a Celtic elleni Európa bajnoki negyeddöntőben. szerb_foci_fk_vojvodina.jpg                                     FK Vojvodina 

Az első világháború után sorra alakultak a labdarúgó csapatok, ennek több okát is mondják, egyrészt hogy a férfiak, akik a fronton harcoltak, egyebek mellett Korfun, Korzikán, Algériában, Provance-ban, Bordeauxban vagy Tunéziában, megismerték a focit, nem ritkán csapatot is alakítottak. Más magyarázat szerint a szerb katonák Nisben látták az osztrák-magyar hadifoglyokat ahogy fociznak, és eltanulták tőlük. 

Az 1920-as években drasztikusan nőtt a klubok száma, közülük néhány ma is aktív, egyesek a Szuperliga tagjai. Ezek egyike az 1926-ban alapított belgrádi FK Čukarički. Első elnökük a szerb légiközlekedés egyik úttörője, Miloš Ilić első osztályú vadászrepülő, a Királyi Légierő nyugalmazott pilótája volt. szerb_foci_cukaricki.jpgA húszas évek a munkás sportegyesületek megalakulását is hozták Jugoszláviában, az elsőt 1920-ban Belgrádban. 1923-ban még két munkáscsapatot alapítottak, egyet Krajujevacban, egyet Nišben, az FK Radnički Ništ. Ma a Szuperligában szerepelnek. Amikor a Jugoszláv Kommunista Párt nem működhetett törvényesen, ezek a munkásegyesületek a párt számára nagyon fontosak voltak, mivel teljesen törvényesek voltak. Nem volt ritka, hogy egy csapatban három-négy párttag is játszott. A kommunista párt nem alapított sportegyesületeket, de támogatta azokat, így az állam viszont nem, és ezért az egyesületek nehezen jutottak pénzhez.szerb_foci_valogatott_1992.jpg                                    Az 1992-es jugoszláv válogatott

A szocialista Jugoszlávia labdarúgásának fekete éve 1992, az utolsó válogatott csapatát az Európa Bajnokság idején zárta ki a nemzetközi szövetség. Az ENSZ Biztonsági Tanács 1992. május 30-án szankciókat rendelt el  Jugoszlávia ellen, és öt napra rá zárták ki a válogatottat. Helyüket Dánia csapata vette át, akik meg is nyerték a kontinenss viadalt. Az Ivica Osim irányította nemzeti tizenegy már nem volt a régi, a horvát játékosok elhagyták a csapatot, a boszniai háború kitörésekor a bosnyák labdarúgók is hazamentek.  A szankcióknak egyéb vonzata is volt, a csapatért érkező JAT repülőgépnek Stockholmban nem adtak engedélyt a tankolásra. A legenda szerint a járat kapitánya kijelentette, hogy üzemanyag nélkül is a levegőbe emelkedik a Boeing 737-essel, és ha szükséges, akkor valahol Lengyelországban leteszi egy autópályán, de nem hagyja ott a nemzeti válogatottat, és a repülőgépet a svédek kezében. Végül kaptak üzemanyagot és engedélyt a visszaútra Belgrádba. A szankciók miatt a jugoszláv labdarúgás valószínűleg legjobb válogatottja, a klubcsapatok  négy-öt évre kikerültek a nemzetközi vérkeringésből, kimaradtak az 1994. évi világbajnokságból, és az 1996. évi kontinens bajnokságból.

A szerbiai klubok rendszeres pénzügyi problémákkal, átalakulásokkal, névváltoztatással, rossz teljesítménnyel és ennek megfelelően alacsonyabb színvonalú bajnoksággal szembesülnek, de büszkék a hagyományaikra. A Szuperligában a második világháború előtt és után létrehozott klubok aránya jelenleg 9:7 az “öregek” javára..

Szólj hozzá

labdarúgás Szerbia Jugoszlávia