2020. ápr 02.

A Wizzair tengerentúli járatai juttatták eszembe...

írta: Nosztalgikus
A Wizzair tengerentúli járatai juttatták eszembe...

Nézem a facebookon a sok-sok képet az Amerikába, Kanadába tartó Wizzair gépekről, a hihetetlen felvételeket amerikai városokból, ahogyan elrepül felettük, a fel-és leszállásokról készült videokat, és eszembe jutnak a mi 767-eseink. Hogy milyen büszkék voltunk rá, hogy a tengerentúlra repülünk. Hogy a világ másik felén is megjelenik Malév festésű repülőgép a nagyok között. Hogy a repülési igazgató ott állt az 1-es terminál előtérre néző irodájának hatalmas ablaka előtt és nézte, ahogy minden délben elgurul a New York. Mert látom-e, hogy milyen szép? Igen, nagyon szép volt. Hogy a típusfőpilóta azt mondhatta: úgy járunk New Yorkba, mint a villamos. Büszkék voltunk a zászlóshajónkra. Nem emlékszem rá, hogy lett volna bármilyen nagyobb „gikszer” a tengerentúli járatainkkal, de emlékezetes eset több is volt, az egyik éppen egy New Yorkkal.lhb.jpgA járaton szolgálatot teljesítő légiutaskísérő mesélte el a történetet „A repülést szolgálták” című könyvemben:

„Én sokat repültem. Rajta voltam azon a járaton is, aminek a kapitányát az eset után sokáig úgy is hívták, hogy Rolling Captain. Valami történt az egyik futópályával, valaki rosszul szállt le, és le kellett zárni. Hát, ez nagyon megakasztotta New York forgalmát. Elindultunk, a kapitány bemondta, hogy a nyolcvanhatodikak vagyunk a felszálláshoz, vagy valahol ekörül. Gurultunk, gurulgattunk. Eltelt nyolc (!) óra, már ott voltunk a felszállópályán, a kapitány mondta is, hogy már a másodikak vagyunk, mindjárt felszállunk, majd pedig újra csak gurultunk, ugyanis elfogyott a tartalék üzemanyagunk és anélkül nem lehet elindulni. Visszagurultunk az állóhelyre megtankolni, meg a szemetet kivinni, mert közben megcsináltuk a szervizt. Egy deltás kolléga ült a business osztályon, amikor beszállt, feltette a szemvédőt és elaludt. Gondolta, kialudta magát, és megérkeztünk Budapestre. Megállt a repülő. mondta is hogy milyen jó, már megérkeztünk, de kinézett az ablakon és látta, hogy sötét van, amikor Pesten világosnak kéne lenni.

Na, ezután harminchatodiknak megint beálltunk a sorba, végül rendben felszálltunk, akkor meg az utasok kezdtek el aggódni, hogy ez még ugyanaz a személyzet? Mert minket láttak, hogy ugyanazok vagyunk, de aggódtak, hogy a pilóták is ugyanazok? Megnyugtattuk őket, hogy ők aludtak gurulás közben, nem kell aggódni! Hát, ez valami szörnyű volt, a reggel 9 órai érkezés helyett megjöttünk Pestre este 8 körül! Sokat beszélgettünk az utasokkal, kint volt minden légiutaskísérő a kabinban, jó hangulat kerekedett! Sztoriztunk, mondtuk, hogy ők is meséljenek, mert mindjárt elalszunk. Később voltam úgy New Yorkban ezzel a kapitánnyal, hogy az irányítás úgy üdvözölte: Rolling Captain." 

Hosszú évek óta nincs 767-es, nincs hazai hosszútávú repülés, hosszú évek óta nincs Malév. Sok év után újra magyar lajstromjelű repülőgép szállt le New York, Miami, Los Angeles, Chicago, Torontó repülőterén. Jó volt látni. Kívánom a mostani Wizzair járatokat végrehajtó személyzeteknek, hogy legyen még hasonlóban – békésebb időkben – sokszor részük. wizz_hazafele_jfk-rol.jpg

Szólj hozzá

Malév Wizzair koronavírus