2020. ápr 13.

Kórház a föld alatt

írta: Nosztalgikus
Kórház a föld alatt

Olovot 1992. augusztusban érte el a háború, a Szerb Köztársaság hadserege megindította a támadást a város ellen. Az első napon öt ember megsérült, hárman súlyosan, és egy gyerek meghalt. Az orvosok akkor találkoztak először gránát okozta sebesülésekkel.  olovo.jpegA kisváros Szarajevótól 50 km-re észak-keletre fekszik Tuzla felé. A város jelentős stratégiai pont volt. A szerbek célja egyrészt a Krijava-völgy elfoglalása, és egy biztonsági folyosó létrehozása volt a Han-Pijesak – Olovo – Solun -  Vozuća - Ozren útvonalon, másrészt Olovo volt az egyetlen kommunikációs lehetőség Bosznia-Hercegovina kormánya és Tuzla, az egész észak-kelet-Bosznia, és a szabad területek többi része között. Az egyetlen település volt Bosznia-Hercegovinában, amit több mint ötven egymást követő napon szünet nélkül bombáztak.olovo_egeszsegugyi_kozpont.jpgA szerb támadók egyik kedvenc célpontja a környezetéből kiemelkedő, feltűnő fehér épület, a városi kórház és egészségügyi központ volt. A betegekkel zsúfolt épület a heves tüzérségi támadások következtében szinte szó szerint romhalmazzá vált.

"A környező hegyekben lévő tankok képesek voltak ágyúikat közvetlenül a kórházra irányítani. Lőtték ablakról ablakra. Megértettük, hogy ez így nem maradhat, más megoldást kell találnunk"- emlékszik vissza Dr. Izudin Kućanović, az I. olovoi védelmi brigád egészségügyi osztályának akkori vezetője, később az Olovo Egészségügyi Központ igazgatója.foldalatti_korhaz.pngÚgy döntöttek, hogy az egészségügyi központot a tüzérségi rakéták hatótávolságán kívülre helyezik át, és a várostól egy kilométerre, Paska Lukán elkezdték egy földalatti kórház építését. Először kiásták a területet, faszerkezettel megerősítették, majd másfél méter vastag földdel és sziklákkal befedték. A mérnökök becslése szerint ez elegendő volt a biztonságos tartózkodásra akkor is, ha a kórházat eltalálja egy aknavető gránát, de az ellenségnek nem volt lehetősége lőni a kórházat, mert védték a hegyek. Az építésben mindenki részt vett, az egészségügyi dolgozóktól a katonákon át a városlakókig. 1993. május 3-ról 4-re virradó éjszaka vitték át a betegeket és a teljes személyzetet a földalatti kórházba.foldalatti_korhaz_4.jpg„A földalatti kórház zseniális megoldásnak bizonyult. Az utak gyakori bombázása, az elégtelen kommunikáció miatt a sebesülteket és betegeket más településekről, mint például Han-Piješak, Sokolac, Ilijaš, Vareš, Višegrad, is ide hozták” – mondta doktor Kućanović.

Havonta közel ezerháromszáz embert hoztak be, többszáz beteget gyógyítottak meg és ötszáz baba született. A kezdeti két barakkból lassanként igazi kórház alakult szülészeti osztállyal. Sok embert el is veszítettek, mert kezdetben nem volt műtő, a betegszállítás Tuzlában négy-öt órát is igénybe vett.foldalatti_korhaz_2.pngAz első sebészi orvoscsoport is Tuzlából érkezett. A vezetőjük doktor Abdulah Fazlić volt.  "A háborús sebész nem tudja a helyzetet megváltoztatni a helyszínen, de azt megteheti, hogy minél kevesebb áldozat legyen”- mondta doktor Fazlić, és hozzátette, ez azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell a körülményekhez és dolgozni azzal, ami elérhető, az életmentés érdekében. Egy műtétben egyszer neki is egy sofőr segített, mert senki más nem volt szabad.

A súlyos műtétek, olykor csonkolások mellett végeztek császármetszést is, és voltak boldog pillanatok. „Feküdt az osztályon egy asszony, akinél fennállt a koraszülés veszélye, a tuzlai kózházba kellett szállítani, azonban az állandó támadások miatt félútról vissza kellett fordulni, és nem maradt más, mint a császármetszés. A baba kisfiú volt, ahogy kiemelték, először pisilni kezdett, aztán sírt fel. Gyönyörű pillanat volt, mindenkinek erőt adott” - emlékezett mosolyogva az akkori szülésznő.foldalatti_korhaz_3.png1993-1996 között minden gyermek az olovoi földalatti háborús kórházban született, az egészségügyi személyzet éjjel-nappal dolgozott, hogy el tudja látni a rengeteg pácienst. Jöttek orvosok és medikusok, ápolók és nővérek más városokból, hogy segítsenek, Szarajevó és Tuzla mobil sebészcsoportjai küzdöttek együtt az olovoi orvosokkal a városvédők életéért. A földalatti kórház egészen 1997-ig nyújtott egészségügyi szolgáltatást a harcosoknak és a helyi lakosságnak. Megléte többezer embernek az életet jelentette.

Az ellenállás szimbólumának tekintett kórház ma elhagyatott és omladozik, a környezete elvadult. Sokak véleménye, hogy már régen múzeummá és oktatási központtá kellett volna alakítani, de az eddigi kezdeményezések, tervek pénz hiányában nem tudtak megvalósulni.foldalatti_korhaz_9.png                            Doktor Fazlić és doktor  Kućanović

„Fáj a szívem érte. Ugyanazt éreztem, mint amikor láttam, hogy leégett a szülőházam. Ezt is meg kellett volna őrizni”- mondta doktor Fazlić.

Zlatan Kopić a kórháznak köszönheti, hogy túlélte a háborút: "Egy részünk. A város minden polgárának egy része. Puszta említése sok emberben emlékeket ébreszt. Hogy mit éltünk át mindannyian, hogyan dolgoztunk... Ez a közösség hihetetlen volt. Olyan ember vagyok, akit nem lehet könnyen megérinteni, de most, hogy újra itt vagyok, és nézem ezeket a romokat, alig tudom a sírást visszatartani.”

fotó: BalkanInsight,  faktor.ba, klix.ba

Szólj hozzá

háború Bosznia-Hercegovina földalatti kórház Olovo