2020. jún 01.

„Európa legszomorúbb királynője”

írta: Nosztalgikus
„Európa legszomorúbb királynője”

1941. május 8-án halt meg a párizsi St. Denise kolostorban I. Milán szerb király felesége, Natalija Obrenović királyné. Az ország modernkori történelmének első királynője volt, miután Milan Obrenović herceg a szerb fejedelemséget 1882-ben királysággá tette és megkoronáztatta magát.  

A jövendő királyné 1859. május 14-én született Firenzében Natalija Petrovna Keško néven. Apja, Petar Keško, orosz őrnagy volt, az édesanyja, Pulherija Sturdza moldáv hercegnő. Korán árván maradt, apja hat éves korában, anyja tizenöt éves korában meghalt. Tizenhat évesen, 1875. október 5-én lett Milán király felesége. Egy évvel később megszületett a fiuk, Aleksandar, a későbbi I. Sándor király.

obredovic_milan-natalija.jpg                              I. Milán király, Aleksandar herce és Natalija királyné 

A mesékben a herceg fehér lovon érkezik a kedveséért, összeházasodnak és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Az élet azonban egészen más volt Natalija Obrenović számára. Attól a pillanattól kezdve, hogy Milán Obrenović feleségül vette, és Szerbia királynéja lett, a nyugalmas élete megszűnt, pletykák és tragédiák sora követte egymást. A legszebb párnak tartották őket, de hamarosan megindult a szóbeszéd Milán király hűtlenségéről és a sok nővel folytatott viszonyáról. Ezek nem voltak alaptalanok, a pár között a feszültség egyre nőtt, egészen addig, hogy 1888-ban elváltak. A kiutasított királynő fiával együtt Németországba ment. Milán király, miután felfedezte tartózkodási helyét, kérte, hogy adja vissza fiát, pénzt is ajánlott érte, amit Natalija hosszú ellenkezés után meg is tett. Natalija Franciaországban, Biarritzban, a Sasino kastélyban folytatta életét. A kastély a fiáról, Alexanderről (Sasha) kapta a nevét. Abban az időben Draga Mašin, udvarhölgy kísérte. Az udvarhölgynek később jelentős szerepe lesz a családban.obrnovic_kraljica-natalija-705x580_es_udvarholgyek.jpg                                     Natalija királyné és az udvarhölgye Draga Mašin

A Bulgária elleni sikertelen háború után Milán királyt a fia javára lemondatták a trónról. Franciaországba utazott és igazi Casanovaként élte életét. Szerb állampolgárságáról is lemondott, 46 éves korában, 1901-ben Bécsben halt meg. Aleksandart 1889-ben, 13 évesen királlyá koronázták. Natalija a fia uralkodása alatt megpróbált fő tanácsadója lenni. Korábban a férjével a magánéleti viták mellett politikai kérdésekben sem értettek egyet. A király az Osztrák-Magyar Monarchiát, Bécset támogatta, míg Natalija orosz gyökerei miatt Oroszországot. Fia uralkodása alatt is ezt a vonalat követte, mert azt hitte, nélkülük nincs Szerbiában politikai stabilitás.

A királyné számára nagy csalódás volt a fia házassága. Aleksandar a nála 12 évvel idősebb, a királyné kíséretébe tartozó özvegy udvarhölgyet, Drago Mašint vette feleségül. Élesen ellenezte a frigyet, és ahelyett, hogy gratulált volna a fiának, egy levélben nyilvánosan lemondott róla. Esélyük sem volt a kibékülésre, mert I. Sándort és feleségét 1903-ban a májusi katonai puccsban brutálisan meggyilkolták.  

obrenovic_draga-i-aleksandar.jpg                I                      Sándor király és Draga királyné

Az egyetlen fia elvesztése mélyen érintette Natalijat, aki aztán visszavonult a közélettől. Megismerkedett és barátságot kötött egy spanyol családdal, áttért a katolikus hitre és apáca lett. Emellett a fia halála után, aki az Obrenović-dinasztia utolsó sarja volt, megörökölte a teljes vagyont, aminek nagy részét jótékonykodásra fordította. Bőségesen adományozott belőle a belgrádi egyetemnek, iskoláknak, egyházaknak, kulturális intézményeknek, különféle szervezeteknek. Még a válása után megalapította Belgrádban a Női Egyesületet és a Domaćica női újságot, aminek fővédnöke lett. Az ő kezdeményezésére alapították meg a Nemzeti Háztartási Kézműves Nők Szövetségét, és az első középiskolát lányoknak.

Natalija királynét Milán királlyal való nézeteltérései és gyakori vitái ellenére a nép megszerette és elfogadta királynőjének. Szerb anyának is hívták. Az 1885-ös Bulgáriával vívott háborúban sebesülteket ápolt, segített az embereknek és befolyását felhasználva javította Európában a szerbekről és Szerbiáról alkotott véleményt. Tele volt kisebb-nagyobb hibákkal, mint minden ember, de elsősorban királyné volt, aki sokat tett az emberekért és komolyan vette a felelősségét. Sokak szerint komolyabban, mint Milán király.626-basilique-de-saint-obrenovc_denis-et-maison-d-education-de-last_d-legion-d-honneur-vues-depuis-le-beffroi-de-l-hotel-de-ville-pascal-lemaitre-dis.jpg                                    St. Denise kolostor Párizs

Nem kevesen vannak azok sem akik nem bocsájtották meg neki, hogy elhagyta az országot, a vallását és katolikussá lett. Élete utolsó 38 évét elfeledetten, magányosan élte a zárdában. Az európai sajtó többször is írt róla, mint a „legszomorúbb európai királynő”-ről, vagy mint „a koldus Natalija királynő”-ről. 1941-ben, 81 éves korában halt meg, a Parizs melletti Lardy temetőjében nyugszik. Emlékiratait, naplóit a Vatikánban őrzik.   

Szólj hozzá

Szerbia I. Milán király I. Sándor király Natalija királyné Obrenovic