2020. jún 04.

Jugoszláv építészek kézjegye Afrikában és a Közel-Keleten

írta: Nosztalgikus
Jugoszláv építészek kézjegye Afrikában és a Közel-Keleten

Az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig a jugoszláv építészek számos konferenciaközpontot, repülőteret, minisztériumi épületet, önkormányzatokat, egyetemeket, postahivatalokat, szállodákat, lakóépületeket építettek Afrikában és a Közel-Keleten, sőt már az ötvenes évek végén elkezdtek megjelenni jugoszláv, lengyel és szovjet építési cégek az afrikai piacon. A Szovjetúnió inkább nagy infrastrukturális projekteket – gátakat, töltéseket, kikötőket – indított, Jugoszlávia a városi építkezésekre összpontosított. 

Ezek az építkezések egybeestek az afrikai országok gyarmati uralom alóli függetlenedésükkel és az el nem kötelezettek mozgalmához tartozó országok gazdasági és politikai együttműködésével. Az afrikai építkezések egyik legaktívabb résztvevője a belgrádi Energoprojekt cég volt, de voltak montenegrói, szlovéniai építészek, cégek is. 

A volt francia gyarmat, Gabon, 1960-ban nyerte el függetlenségét. Az Energoprojekt jelentős megbízása volt a fővárosban Libreville-ben építendő Konferenciapalota, amelyet sokan Afrika azon részének legfényűzőbb épületének tartottak.  A 12000 négyzetméteres konferenciaközpont nagyon drága munka volt. Az épület összes anyagát, a csempéket, a fürdőszoba felszereléseket, a burkolatokat jugoszláv gyárakban gyártották, a padló márvány burkolatát Brač-ból hozták. A központot hat hónappal a határidő előtt, 1976. júniusban adták át. Az építészek emlékeznek rá, hogy a franciák nem vették jónéven a megjelenésüket. „A bőrünkön éreztük, hogy a franciáknak nem tetszik, hogy hirtelen ilyen nagy munkát kapott egy jugoszláv cég.” Komoly problémák azért nem voltak, de az építkezés kezdeti időszakában többször repültek helikopterek az építkezés fölé, hogy megnézzék, mit csinálnak. A libreville-i konferenciapalotát 2014-ben lebontották, helyére új elnöki palotát építenek. afrika_konferencia_kozpont_gabon_libreville.jpg                               Libreville konferenciapalota

1980. áprilisban vált függetlenné a brit gyarmat Rhodésia és változtatta a nevét Zimbabwéra, a főváros nevét Hararéra. Az ország első független miniszterelnökének Robert Mugabét választották. Az Energoprojekt jelentős munkákhoz jutott ezen az új piacon. Ők építették egyebek mellett a kongresszusi központot és a Sheraton hotelt. A volt gyarmatosítónak itt is már kész tervei voltak, de az új kormány nemzetközi pályázatot írt ki.  afrika_sheraton_hotel.jpg                                   Sheraton Hotel Harare               

A jugoszláv építész házaspár, Dragoljub Bakić és felesége Ljiljana meglehetősen szokatlan módon jutottak a megbízáshoz. A makettjükkel együtt kiutaztak Hararéba, a jugoszláv nagykövetségen belecsöppentek egy kondoleálásba, ahol megjelent a zimbabwei külügyminiszter. Bakić mondta a nagykövetnek, hogy tisztában van vele, hogy az alkalom nem igazán megfelelő, de fel akarja hívni a politikus figyelmét a munkájukra, meg akarja neki mutatni a makettet. Így történt, a külügyminiszternek tetszett a terv, az építészeket meghívta másnapra Mugabe irodájába. A miniszterelnök megnézte és azt mondta, hogy "ilyet akar, de kétszer ekkorát”. Az eredeti tervben a szálloda egy 2500 férőhelyes konferenciateremmel készült. A terv átdolgozására tíz napot kaptak. 

Csak érdekesség, hogy ugyanabban a szállodában, ugyanakkor, ugyanazon az emeleten lakott Slobodan Milošević, aki a Beobank vezérigazgatója volt és a bank hararei képviseletét látogatta meg. Akkor még nem sok kapcsolata volt a politikával, gazdasági érdekek vezették. Az építkezésekhez szinte minden szükséges anyagot Jugoszláviából importáltak, a hitelt Jugoszlávia adta többek között a Beobankon keresztül a megvásárlásukhoz. afrika_hotel_sheraton_2.jpg                                          Sheraton hotel konferenciaterem 

A terveket elfogadták, az építkezés valamivel több, mint két évig tartott, Mugabe álma valóra vált, 1986-ban a hararei Sheraton hotelben fogadta az el nem kötelezett országok vezetőit. Amikor az ötcsillagos Sheraton megépült, az első volt a maga nemében, de a mai napig  az egyetlen és ugyanakkor a legnagyobb szálloda Zimbabwében, közel négyszáz szobával. A nevét 2005-ben Rainbow Towers-re változtatták. 

Dragoljub Bakić az első látogatása után Hararet a világ legszebb városának írta le.  "Derékszögben tervezett utcák, villákkal, úszómedencékkel. Az utcákon zsakarandafák, hatalmas lila virágokkal. A virágzás két hónapig tart és gyönyörű.” Nem zárták a házak kertkapuit, "nem volt lopás, nem volt félelem." A Bakić házaspár 1994-ben Hararéba költözött, hogy meneküljenek az országot szétdúló háborúból. Állást kaptak egy építészeti irodában, de az afrikai országokat is polgári nyugtalanságok, háborúk, kormányválságok sújtották. Zimbabwe egyre mélyülő gazdasági válságba süllyedt, miután a kormány úgy döntött, hogy beavatkozik a szomszédos Kongó háborújába. „Megtörtént, hogy betörtek az udvarunkba. Ebben a gyönyörű városban kis erődök nőttek ki, három-négyméteres kőfalakkal körülvéve. Milošević ellen menekültünk és Mugabe várt minket.” 

Nigéria, Lagos  – Nemzetközi vásár 1974-1977afrika_nigeria_lajos_jugoslovenska-arhitekura-u-africi-i-na-bliskom-istoku-naslovna.jpg

A komplexumot az Energoprojekt építette, Zoran Bojović építész vezetésével. 1977-ben itt rendezték meg az ország első nemzetközi vásárát. A 40000 négyzetméteres építmény kör alakja a nigériai falvak kis közösségeit szimbolizálja. 

Zambia, Lusaka – FINDECO ház 1971-1974afrika_findeco_haz.jpg

A 90 méter magas, 23 emeletes, 8900 négyzetméter alapterületű épület Zambia legmagasabb és az ország egyik legnépszerűbb épülete. Az épület neve az eredeti tulajdonosokról, az Állami Pénzügyi és Fejlesztési Társaságról (FINance and DEvelopment COrporation) kapta a nevét. Egyedülálló érdekessége, hogy az emeletek szélesebbek, mint a központi oszlop. 

Uganda, Kampala – Nemzetközi konferenciaközpont afrika_uganda_kampala.jpg

Az Energoprojekt építette 1975-ben az Afrikai Egység Szervezet 13. csúcstalálkozójára. Az épület hatszögletű, dekoratív alumínium panelekkel bélelt, amelynek védelmet nyújtottak a trópusi nap ellen is. Uganda hírhedt elnöke, Idi Amin a központot használta minden személyes megjelenéséhez. 

Uganda, Entebbe- Nemzetközi repülőtér 1972-1973afrika_entebbe_repuloter.jpg

A fővárostól 45 km-re található repülőtér 1976-ban vált világszerte ismertté, amikor a Tel-Avivból Párizsba tartó repülőgépet eltérítették. A gépeltérítők negyven palesztin militáns szabadon bocsátását követelték az utasok elengedéséért cserébe. Entebbe repülőterén szálltak le, mert Idi Amin ugandai elnök támogatta a géprablókat. A túszokat egy hétig tartották fogva, az Entebbe művelet nevű Moszad kommandó akcióban szabadították ki őket. Három évvel később a repülőtér egyes részei az Uganda és Tanzánia közötti háború során megsemmisültek. A montenegrói építész által tervezett repülőtéri épületegyüttes ma is működik, felújítását és korszerűsítését tervezik.  

Zambia, Lusaka – Mulungushi konferenciaközpontafrika_mulungushi_zambia.jpg

Zambia adott otthont az el nem kötelezettek harmadik csúcstalálkozójának 1970-ben, ám az országnak nem volt az esemény lebonyolításához alkalmas helyszíne. Az Energoprojekt mérnökei néhány nap alatt a helyszínen tervezték meg az épületet, a központ négy hónap alatt elkészült. Kenneth Kaunda elnök több mint négyezer ülőhellyel és 65 környező villával várhatta vendégeit. A központ ma is használatban. 

Nigéria, Kano – Minisztériumi épületegyüttes 1978afrika_nigeria_kano.jpg

Az erős napsugárzás miatt az építészek a fehéret használták uralkodó színként, felhasználva a hagyományos helyi építészettől kölcsönzött ablakok előtti rácsos nyílások technikáját. A létesítmény az Energoprojekt építménye, előregyártott elemekből készült, hogy növeljék az építés hatékonyságát és gyorsaságát. Az épület ma is működik. 

Etiópia, Addis Abeba – Főposta 1964afrika_etiopia_foposta.jpg

A projekt megvalósulása részben Hailé Selassie, Etiópia császára és Josip Broz Tito közötti szoros kapcsolat eredménye volt. A hatalmas, nyolcemeletes épület ma is eredeti funkciójában működik.  

Etiópia, Addis Abeba – Harar herceg Memorial kórház 1964-1973afrika_etiopia_korhaz.jpg

A híres "Fekete Oroszlán Kórház" nyolcemeletes, 155 méter hosszú. Az építkezés során pénzügyi problémákkal küzdöttek, de amikor megnyitott, Etiópia legnagyobb és technikailag legfejlettebb egészségügyi intézménye volt, svájci orvosok vezették. Ma is kórházként működik.   

Kuwait, Kuwait City – Bayan konferenciaközpont 1987afrika_kuwait_maksimovic_eredeti_rajza.jpg                                      Stojan Maksimović saját kezű rajza 

1979-ben a Sava Központ megtervezése után Stojan Maksimović Jugoszlávia egyik legismertebb építésze lett. A sikeres projekt eredményeként a kuwaiti kormány egy évvel később meghívta egy új konferenciaközpont építésére kiírt pályázaton való részvételre. Maksimović nyert, és az építkezés röviddel ezután kezdődött. Egyes források azt mondják, hogy nem ismert okokból a központ végleges alakja lényegesen különbözött Maksimović eredeti koncepciójától. Három évvel a megnyitása után a központ súlyos károkat szenvedett a háború alatt. Felújították, ma is működik. A legnagyobb ilyen típusú központ Kuwaitban. 

A felsorolás természetesen nem teljes, lehetne említeni még a nigériai parlamentet, az egyetemi kampuszt Ghanában, és sok más épületet. Jugoszlávia Tito halála után elvesztette vezető szerepét az el nem kötelezettek mozgalmában, az ország felbomlásával a nagy építész cégek is megszűntek, de építészeinek munkái továbbra is számos országot szolgálnak.

 fotók: gradnja.rs, blic.rs

Szólj hozzá

építészet Afrika Közel-Kelet Jugoszlávia